A Boston Orlandóban, a Denver Phoenixben égett meg

Los Angeles Clippers–Detroit Pistons 104–109

Griffin bosszúja. 2009-es draftolása óta egészen a tavalyi szezon közepéig a Clippers sztárja, ötszörös All-Starja volt Blake Griffin, majd az idényt már a Detroitnál fejezte be, mert elcserélték – most tért vissza először ide ellenfélként és stílusosan mutatta meg, hogy mire képes. A bemutatásnál hangos ováció fogadta, állva tapsolta a publikum, kapott videós megemlékezést, hogy aztán a pályán „elszabaduljon”: már az első negyedben egymaga 15 pontot szerzett, a nagyszünetben 26-nál tartott, majd ugyan a harmadik negyedben kivált hátfájdalmak miatt, később visszatért és végül meg sem állt 44 egységig - voltak látványos zsákolásai, fontos triplái, kiharcolt 14 büntetőt, leszedett 8 lepattanót és kiosztott 5 gólpasszt is. Az ő klasszisteljesítménye pedig végül győzelmet is jelentett a Pistonsnak, mert bár a korábbi 16 pontos előnyét leadta a társaság és 97-97-nél kiegyenlített a Clippers, de erre válaszolni tudtak a vendégek egy 17–7-tel, majd az utolsó másodperceket kis szerencsével megúszták – Bruce Brown két büntetője jelentette a meccs végét és a vendégek komoly sikerét. Griffin mellett Drummond (20 pont, 21 lepattanó) és Bullock (17 pont, 5/10 tripla, 7 lepattanó, 4 gólpassz) is dicsérhető, de ez az este természetesen a visszatérő erőcsatárról szólt.

Most a kispad sem segített eleget. A mérkőzés első felében nem igazán működött a Los Angeles játéka, a nyitó negyedet rögtön 13 ponttal elvesztette a társaság, nagyon harmatos volt a védekezés és Doc Rivers ezt próbálta folyamatosan megoldani - ahogy haladtunk előre, úgy egyre jobban sikerült, a negyedik játékrészben már csak 17 pontot engedélyezett a LAC. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a cseresor hozzátette a magáét és megtolta a szekeret, Patrick Beverley 34 percet játszott a kispadról beszállva, Lou Williams 22 pontot szórt, Montrezl Harrell 21 egységig jutott, míg Tyrone Wallace 14 percet játszott, de ez idő alatt +16-ban volt a csapata – hiába, az utolsó fél percben Harrell és Williams is eladta a labdát, ez a két hiba pedig megpecsételte a sorsukat. Doc Rivers azt mondta a mérkőzés után, hogy annyira szoros jelenleg Nyugat, hogy egy keleti csapat elleni hazai meccset nagyon fájdalmas elveszíteni...

A Clippers legjobb dobói: Gallinari 23/9, Williams 22/6, Harrell 21
A Pistons legjobb dobói: Griffin 44/15, Drummond 20, Bullock 17/15

Miami Heat–Memphis Grizzlies 112–108

Öreg Dwyane Wade nem vén Dwyane Wade. A gyengébben sikerült első negyed után feljebb tudott kapcsolni a Miami és a második-harmadik játékrészben átvette az irányítást, illetve a vezetést is, a harmadik negyedben már 13 ponttal járt előrébb és úgy tűnt, hogy kézben tartja a meccset. Justise Winslow parádézott (26 pont, 4/4 tripla) és a többiek is hozzátették a magukét, ám a negyedik játékrészre elfogyott a lendület és a Memphis visszakapaszkodott, sőt, másfél perccel a vége előtt, 108–108-nál ki is egyenlített. A hátralévő időben mindkét csapat bőven hibázott, a Miami két büntetőt is mellédobott, úgyhogy kilenc másodperccel az órán a Grizzlies támadhatott még egyet 110-108-nál – Shelvin Mack betörését azonban Dwyane Wade blokkolta, majd a feldobást is megnyerte, így két büntető lezárhatta a küzdelmet. A néhány nap múlva 37. életévét betöltő Wade azt mondta erről később, hogy nagyot csalódott volna magában, ha nem nyeri meg azt a feldobást a fiatal ellen...

Ez megint a gyenge Memphis volt. A Grizzlies legutóbb remek játékkal és nagyszerű védekezéssel verte meg a Spurst, most viszont ebből nem sokat tudott megmutatni, egyáltalán nem tudta limitálni a közel sem foghatatlan Heat-gépezetet és komoly hullámvölgyei voltak a mérkőzés során – az első félidőben kétszer is volt tíz pont feletti előnyben, aztán később tíz pont feletti hátrányban is. Egyénileg maximum a padról 24 ponttal, 11 lepattanóval beszálló Greent lehet kiemelni, Conley sem hozott extrát, Gasol pedig a legutóbbi estéjéhez képest főleg nem, ráadásul bokasérülés miatt kilenc játékperc után elvesztették Kyle Andersont – végül így is volt esélyük nyerni, de a clutch játékokat nem tudták végrehajtani. Hálaadáskor még 12–5-tel álltak a nyugati első helyen, azóta 7–18-as mérleget hoztak és már csak 14.-ek Nyugaton.

A Heat legjobb dobói: Winslow 26/12, Richardson 14/3, T. Johnson 14/12
A Grizzlies legjobb dobói: Green 24/3, Conley 22/9, Gasol 15/3

Orlando Magic–Boston Celtics 105–103

Fordulatos meccsen nagy hazai győzelem. Az első negyed döntetlennel zárult, majd egy közel hatperces bostoni kosárcsendet kihasználva meglépett a Magic, hogy aztán egy 23–5-ös rohammal fordítson a Celtics és tíz pont körüli előnyt építsen ki. A nagyszünet után azonban „megvadult” Terrence Ross, 25 pontjából 18-at ekkor szerzett, szórta a triplákat és ez teljesen megváltoztatta az orlandói támadójátékot: a gárda 64 pontot szerzett a harmadik-negyedik negyedben, sokkal gyorsabban, agresszívebben játszott. Ross mellett Aaron Gordon (28 pont, 12 lepattanó) villogott leginkább, de Evan Fournier és Nik Vucsevics is hozzátette a magáét és nem egészen két perccel a meccs vége előtt kilenc ponttal vezetett az együttes, de itt ismét jött a fordulat: tíz másodperccel az órán egy pontra csökkent a távolság, majd Vucsevics elrontott egy büntetőt, úgyhogy a Bostonnak labdája volt a hosszabbításhoz, vagy a győzelemhez. Tatum dobása azonban kimaradt, úgyhogy a második félidőre nagyon feljavuló, jó egyéni teljesítményekkel bíró Orlando végül nagy skalpot ejtett és idén eddig oda-vissza legyőzte a Celticset.

Irvingnek nem tetszett a vége. A vendégek irányítója, Kyrie Irving 25 ponttal csapata legjobb dobójaként zárt, a végjátékban jól büntetőzött és tíz pontot szerzett az utolsó bő négy percben, a végső játéknál azonban nem ő kapta a labdát, hanem Tatum, ez pedig nem igazán tetszett Irvingnek – meglehetősen indulatosan kérdőre vonta az oldalbedobást elvégző Gordon Haywardot, majd berohant az öltözőbe. Brad Stevens vezetőedző szerint viszont nem ezen múlt, hanem azon, hogy Rosst nem tudták levédeni és hogy a harmadik negyed végén, valamint a negyedik elején milyen gyengén játszottak – zsinórban másodszor kaptak ki a szép sorozatuk után, úgy fest, hogy mégsem tudtak egyértelműen elindulni felfelé.

A Magic legjobb dobói: Gordon 28/3, Ross 25/15, Fournier 18/6
A Celtics legjobb dobói: Irving 25, Morris 17/9, Tatum 16/3

Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 110–106

Ezt most Towns döntötte el. Back-to-back ide, fáradtság oda, muszáj volt nyernie ezt a ki-ki meccset a Minnesotának, ezt pedig többen is átérezték a csapatból, de leginkább talán Karl-Anthony Towns pörgött fel: 27 pontja mellett karriercsúcsot jelentő 27 lepattanót húzott le, védekezésben pedig két labdaszerzése mellett négy blokkot is kiosztott. Ráadásul a végjátékban is ő volt a mérleg nyelve, 103-103 után bevert egy clutch triplát, majd blokkolta Anthony Davis távoli kísérletét, amiből Tyus Jones dobhatott egy könnyű kettest, végül 108–106-nál még egyszer betakarta Davist, nagyon akarta ezt a győzelmet. A hajrában azért mindkét oldalon elég sok volt a hiba, de a védekezését erre a negyedre összeszedő Wolves megoldotta a feladatot és a Covington, Rose páros nélkül is nagyon fontos győzelmet aratott – Towns extrája mellett még öten érték el a tízpontos határt, a padról főleg Jones hozott kiemelten fontos játékokat és végül a gyengébb dobóteljesítményük is belefért.

Hiába volt pihentebb a Pelicans. Frissebben, ráadásul bármilyen meglepő, de tulajdonképpen teljes kerettel érkezhetett meg erre az összecsapásra a New Orleans, de igazán nem tudta uralni a mérkőzést és a végjátékban sem domborodott ki, hogy fizikálisan elvileg jobb állapotban van a vendégcsapat. Hiába Anthony Davis 30 pontos, 14 lepattanós dupla duplája, vagy Jrue Holiday jó meccse (25 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz), csapatszinten valahogy nem álltak össze, nem kapták el igazán a fonalat, kintről csak 20 százalékkal dobtak, leindításból pedig mindössze négy pontot tudtak szerezni – a végjátékban így is mindenük adott volt a sikerhez, de többet hibáztak ellenfelüknél, így kulcsmérkőzést veszítettek el.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 27/9, Wiggins 18/6, Okogie 17/3
A Pelicans legjobb dobói: Davis 30/6, Holiday 25, Randle 22

Oklahoma City Thunder–San Antonio Spurs 122–112

Schröder volt az X-faktor. Az első félidőben még inkább a Spurs akarata érvényesült és a nagyszünetben a vendégek kilenc ponttal vezettek, ám a fordulás után összeszedte magát az addig 0/4-et dobó Dennis Schröder és az ő lendületével megfordította a meccset az OKC. A német irányító a második félidőben 8/13 dobását a gyűrűbe juttatta és addigi 0 pontjához 19-et tett hozzá, folyamatosan megbontotta a védekezést, eljutott a gyűrűig, erre pedig nem nagyon tudott mit lépni Gregg Popovich – a San Antonio trénere is Schrödert emelte ki a meccs után, mint döntő faktort, vele nem tudtak mit kezdeni. A harmadik negyedet 35–20-ra nyerte az addig akadozó társaság és a záró etapban is folyamatosan szerezték a kosarakat Westbrookék, így bár igazából nem életük meccsét játszották a húzóemberek, végül vissza tudtak vágni a Spursnek a két nappal korábbi vereségért – a 48 százalékos triplázás és a mindössze hét eladott labda persze sokat segített ebbben, de a kulcsfontosságú pluszt mindenképpen Schröder jelentette most.

Kivették a labdát Aldridge kezéből. Két napja 56 pontos karriercsúcsot hintett a Spurs magasembere, a Thunder most viszont nem hagyta érvényesülni: gyakorlatilag folyamatosan duplázták LMA-t Adamsék, mindig jött a segítség fentről, úgyhogy kénytelen volt kipasszolgatni és a többiekre bízni a dolgot. A több hellyel azonban a társak nem igazán tudtak élni, DeRozan megint gyenge volt (19 mezőnykísérletből 18 pont, 4 gólpassz), egyedül Belinelli élvezte a helyzetet (24 pont, 4/6 tripla), de a második félidőben ez már kevés volt – a harmadik negyedben hatszor adták el a labdát, védekezésben pedig képtelenek voltak reagálni a sokkal agresszívebb Schröderre. Ezúttal természetesen a tripláik sem ültek úgy, mint legutóbb, de nekik igazából belefért ez a vereség: ugyanúgy hatodik-hetedikek Nyugaton a Clippersszel holtversenyben, az OKC-nek viszont nagyon kellett a siker zsinórban három pofon után.

A Thunder legjobb dobói: Westbrook 24/3, Schröder 19, George 18/6
A Spurs legjobb dobói: Belinelli 24/12, DeRozan 18, Aldridge 17

Phoenix Suns–Denver Nuggets 102–93

Végig vezetett a Suns. Az első negyed hajrájában bemutatott 10-0-s futástól kezdve folyamatosan előrébb járt a Devin Bookert nélkülöző Phoenix, a második játékrészben 16, a harmadikban 18 ponttal is vezetett és a záró etapban sem engedte hét egységnél közelebb ellenfelét. A hazaiak ezúttal meglepően fegyelmezettek voltak védekezésben, míg támadásban Kelly Oubre Jr. (26 pont, 11 lepattanó) és Deandre Ayton (22 pont, 13 lepattanó) vezetésével megcsinálták, amit kellett és bár a második félidőben kicsit visszaestek elöl, annyira jók voltak hátul, hogy így is őrizték az előnyüket. A játéknap egyik legnagyobb bravúrja így mindenképpen a koncentrált és kiegyensúlyozott játékot bemutató nyugati sereghajtóé, amely az utóbbi három, Booker nélküli meccséből kettőt is megnyert...

Csak Bartonnak lehet örülni. Pocsék teljesítményt mutatott a tompának, fáradtnak tűnő Denver, próbálták tenni a dolgukat a vendégek, de annyira nehézkesen járt a labda és annyira rosszak voltak a dobásaik, hogy egyszer sem tudtak igazán komoly futást vezetni, vagy lendületbe jönni. Nikola Jokics szép számai (23 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) mellett igazából egyetlen dolognak örülhetnek, mégpedig annak, hogy az október 20-a óta hiányzó Will Barton visszatérhetett és játszott 16 percet, amely alatt hat pontot szerzett – ezen felül komoly blama volt számukra ez a találkozó, a Warriorsszal szemben pedig fél meccsre csökkent az előnyük Nyugat élén.

A Suns legjobb dobói: Oubre Jr. 26/12, Ayton 22, Jackson 15/3
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 23/3, Beasley 21/15, Murray 12/6, Morris 12/3

Utah Jazz–Chicago Bulls 110–102

Csak a végén dőlt el. A tíz ponttal megnyert első negyed után egyáltalán nem tudta irányítani a meccset az abszolút esélyesnek számító Utah, sőt, a nagyszünetben kétpontos hátrányban volt a hazai csapat és még a harmadik negyedet is egypontos lemaradással fejezte be. A záró etap már kicsit jobban alakult számukra, de csak öt ponttal vezettek a hajrában, amikor O'Neale és Ingles is bevert egy-egy triplát két egymást követő támadásból és ez már megtörte a Bulls ellenállását – ha a vártnál nehezebben is, de végül hozta a kötelezőt Quin Snyder alakulata. A három hiányzó irányító által jelentett problémát ezúttal is főleg Donovan Mitchell-lel oldották meg (34 pont, 6 gólpassz), de érdekes módon Rudy Gobert-t is használták előkészítőként (15 pont, 16 lepattanó, 2 blokk és karriercsúcsot jelentő 8 gólpassz), így próbálták ellensúlyozni, hogy nem tudtak igazi egyest pályára küldeni. A kezdők azért összességében tették a dolgukat, a padról pedig Kyle Korver (16 pont, 4/8 tripla) tudott hozzászólni, de eléggé meg kellett szenvedniük a sikerért – ezzel együtt zsinórban harmadszor nyertek, fél meccsre vannak a playofftól, a sorsolásuk pedig mostanában jóval kedvezőbb, mint a szezon korábbi szakaszában. Érdekesség, hogy egy nappal Steph Curry után Korver is megelőzte Jason Terryt a bedobott triplákat jegyző NBA-örökranglistán, immár ő a negyedik ebben az összevetésben.

Agresszív volt a Bulls. A GSW elleni borzalmasan nagy vereség másnapján nem igazán várhattunk olyan játékot a Chicagótól, mint amilyet kaptunk, a vendégek ugyanis rendkívül agresszíven, nagy energiával kosárlabdáztak elöl-hátul. Védekezésben próbálták óriási nyomás alá helyezni az irányító nélküli Jazzt, minél nehezebb helyzetbe hozni a labdás játékost, támadásban pedig fáradhatatlanul rohantak neki Gobert-nek és a gyűrűnek, folyamatosan támadták a festéket – ennek köszönhetően 54–32-re nyertek erről a területről és sokáig partiban voltak. A végén azonban kijött a tudáskülönbség, a negyedik negyedre kicsit elfáradt a nagyot hajtó vendégcsapat, így ebben az időszakban fölénybe került a Utah és a végén két fontos triplával el is döntötte a csatát – viszont ezzel a teljesítménnyel így sem lehet elégedetlen Jim Boylen, csak sokkal több ilyen kellene...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 34/12, Ingles 16/12, Korver 16/12
A Bulls legjobb dobói: LaVine 21/6, Markkanen 16/3, Hutchison 11/6, Parker 11/3

Sacramento Kings–Charlotte Hornets 104–97

Több lábon állt a Kings. Alacsony színvonalú mérkőzés volt, egyik csapat sem játszott igazán jól és ezúttal a mélység döntött a Sacramento javára: amíg a Hornets igazából csak Kemba Walkerre támaszkodhatott, addig a hazaiaknál a Fox-Hield pároson kívül Bogdanovic és Bagley is nagyszerűen szállt be a padról, de Giles, vagy éppen Ferrell is hozzá tudott tenni hasznos dolgokat, hogy a kezdőben dupla-duplázó Cauley-Steinról ne is szóljunk. A fordulatos küzdelemből így a Kings jött ki jobban, a harmadik negyedben visszavették a gyeplőt Foxék, majd a záró etapban is volt egy 10–0-s futásuk, amire ugyan a Hornets válaszolt még egy 9–0-val, de a végén Hield szórt be még nyolc pontot és ez már sok volt a vendégeknek. Akárhogy is, de hozta a gyakorlatilag kötelezőnek tűnő győzelmet a Sacto és 10–3-ra áll idén a keleti csapatok ellen – közben pedig mindössze egyetlen meccsel van lemaradva a nyugati playoff-helyektől.

Walker egyedül kevés. Tony Parker nem lépett pályára ezen az összecsapáson és egyébként is elég fáradt volt most már a hosszú idegenbeli túrát egy back-to-backkel lezáró Hornets, úgyhogy nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Nic Batumnak voltak jó megmozdulásai, de támadásban leginkább Kemba Walkertől függtek, aki viszont szintén nem a csúcsformáját hozta, hiszen 31 pontját 11/24-es mezőnymutatóval szerezte, 4 gólpasszára pedig jutott 6 eladott labda – egyszerűen kevés volt most így a Charlotte és 2–11-re romlott a nyugati csapatok elleni idei mérlege.

A Kings legjobb dobói: Bogdanovic 22/12, Hield 21/15, Fox 21/3
A Hornets legjobb dobói: Walker 31/9, Batum 13/9, Kidd-Gilchrist 11/3

NBA, ALAPSZAKASZ
Los Angeles Clippers–Detroit Pistons 104–109
Miami Heat–Memphis Grizzlies 112–108
Orlando Magic–Boston Celtics 105–103
Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 110–106
Oklahoma City Thunder–San Antonio Spurs 122–112
Phoenix Suns–Denver Nuggets 102–93
Sacramento Kings–Charlotte Hornets 104–97
Utah Jazz–Chicago Bulls 110–102