A Miami 90 pont alatt tartotta és másodszor is megverte a Milwaukee-t

Cleveland Cavaliers–Utah Jazz 113–126

Hoznia kellett a Jazznek. A tartalékos hazaiak ellen muszáj volt nyernie a vendégcsapatnak és Quin Snyder alakulata meg is tette, amit kellett, ha nem is gálázott, de gyakorlatilag végig vezetett és kézben tartotta az összecsapást. A Utah 30 gólpasszal, 20 bedobott triplával és 56.6 százalékos mezőnymutatóval zárt, Bogdanovic (28 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz, 5/10 tripla) és Gobert (20 pont, 9 lepattanó, 5 blokk, 8/9 mezőnyből) is remekelt, de Mitchell (19 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz), Conley (15 pont, 6 gólpassz) és O'Neale (4/6 tripla) is hozzátette a magáét, sőt, a kispadról Clarkson és Ingles is elvégezte a feladatát – most működött a csapat és bár a Cavs azért végig látótávolságon belül maradt, de óriási veszélyben nem forgott a vendégek győzelme. A csalódást keltő hazai időszak után így sikerült jól kezdeni a keleti túrát, most mennek tovább New Yorkba, majd hétvégén jön egy Boston–Detroit back-to-back, az kemény feladat lesz.

Ezúttal is harcos volt a Cleveland. Drummond, Thompson és Garland nélkül csak hét játékost használt J.B. Bickerstaff, a hazaiaknál sérülések miatt elég sokan hiányoztak, de az „állva maradt” játékosokra nem lehetett panasz. Collin Sexton 32 pontos karriercsúccsal húzta csapatát, Kevin Love 6/11 triplát süllyesztett el, Larry Nance Jr. mindenben benne volt (16 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz), de hozzátett 30 pontot a Porter-Osman duó is – kispad viszont nem nagyon volt, védekezésben szintén nem nagyon tudták lekövetni a Jazzt, úgyhogy bár végig ott kellemetlenkedtek ellenfelük nyomában, de utolérni, vagy fordítani nem voltak képesek. Baj nincs, ez volt a papírforma, Bickerstaff elégedett is volt a rendelkezésre állók teljesítményével, következőleg a Bostont megpróbálják majd meglepni.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 32/12, Love 22/18, Nance Jr. 16/6, Porter Jr. 16/6
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 28/15, Gobert 20, Mitchell 19/9

New York Knicks–Houston Rockets 125–123

Váratlan blama. Remek formában, sorozatban hat győzelem után érkezett meg erre a meccsre a Houston, ám toronymagas favoritként nem tudta hozni az idegenbeli kötelezőt. A vendégek nem játszottak feltétlenül rosszul, James Harden (35 pont, 8 gólpassz, 8/22 mezőnyből, 16/16 büntető) és Russell Westbrook (24 pont, 9 lepattanó, 3 gólpassz, 6 eladott labda, 9/19 mezőnyből) ezúttal is bontotta a védekezést, a Covington-House shooter duó 10/21 triplát és 40 pontot bombázott be, a padról húsz ponttal és hat triplával szállt be a Gordon-McLemore páros, de ezúttal nagyon-nagyon kijött az alacsony szerkezet hátránya: 65–34-re (!) vesztették el a lepattanózást, 20–8 volt a támadópattanók aránya és 64–36-ra maradtak alul a festékben. A végén így is minden esélyük megvolt azért a győzelemre, a húsz pont feletti hátrányukból egyetlen egységre zárkóztak vissza a hajrában, Westbrook két clutch kosara és Covington blokkja után az utolsó percben a vezetésért támadhattak, de Harden elrontotta a dobását, majd az utolsó másodpercben Westbrook is hibázott, a kezében maradt a hosszabbítás – váratlan pofont kaptak, úgyhogy a Nuggets–Clippers pároshoz való közelítés helyett inkább hátrafelé kell tekintgetniük a Jazz miatt.

A Knicks akarata érvényesült. Tudatosan domináltak a festékben a hazaiak, jól játszották végig a játékaikat és erőltették a benti pontszerzést, kellően felkészültek arra, hogy repülniük kell a támadópattanókért és a tervet végre is tudták hajtani, gyakorlatilag dominálni tudtak. Az első félidőben abszolút le is játszották a Houstont annak köszönhetően, hogy ekkor még a vendégek kintről is pocsékul dobtak, úgyhogy a második negyedben 21 (!) pont is volt a New York előnye – aztán a szünetig ezt nagyjából megfelezte a távolról magára találó Rockets és a fordulás után közel tudott maradni ellenfeléhez, így a végjátékot szorossá tehette. A Knicksnél azonban nem remegtek meg túlságosan a kezek, a 27 ponttal karriercsúcsot szóró újonc RJ Barrett bevert egy clutch kettest hét másodperccel az órán és „kimozogták” ezt az időszakot – összességében heten is elérték náluk a tízpontos határt, hárman dupla-dupláztak és egy komoly bravúrgyőzelem lett érte a jutalmuk.

A Knicks legjobb dobói: Barrett 27/9, Randle 16, Portis 15/6, Ellington 15/15
A Rockets legjobb dobói: Harden 35/9, Westbrook 24/3, Covington 20/18, House Jr. 20/12

Orlando Magic–Portland Trail Blazers 107–130

Nagy győzelem. Óriási szüksége volt a sikerre a pocsék formában lévő, de a playoffért harcoló Portlandnek és ezúttal össze is álltak a dolgok a vendégek számára kezdve azzal, hogy CJ McCollum megállíthatatlannak bizonyult: 41 pontot szórt 14/24 jó dobással, 6/12 triplával, három negyeden keresztül ő volt a mérkőzés sztárja. Aztán a záró etap elején kapott némi pihenőt és úgy tűnt, hogy bajban lehet a Blazers, de Gary Trent Jr. máshogy gondolta, csak ebben az időszakban 11, összességében a negyed során 14 pontot bombázott be, dupla-duplázott Whiteside, hozzátette a magáét az Ariza–Anthony páros, ráadásul erre a kulcsfontosságú játékrészre a védekezés is felkeményedett – ez további önbizalmat adott a játékosoknak és a négypontos előnyből pillanatok alatt eldöntötték a küzdelmet. Az utolsó negyedet végül 38–19-re nyerték meg és alaposan megsorozták a Magicet, 56 százalékos mezőnymutatóval és 48.5 százalékos triplázással arattak nagyon fontos győzelmet, amelynek köszönhetően még látótávolságon belül vannak a playoffhoz képest – ráadásul további jó hír számukra, hogy következőleg visszatérhet Damian Lillard, így megindíthatják az utolsó rohamukat.

A Magic fáradt el. Az első félidőben is nagyon kapaszkodniuk kellett a hazaiaknak és tíz pont feletti hátrányt szedtek össze, de aztán a szünetben rendezték a sorokat és úgy tűnt, hogy összeszedték magukat – a harmadik negyedet megnyerték hét egységgel, visszajöttek egálközelbe és bízhattak abban, hogy McCollum azért most már csak kifullad a túloldalon. Nem így történt, éppen hogy ők maguk fáradtak el, a záró etapban összesen 6/21 dobásukat tudták a gyűrűbe küldeni, miközben a Blazers még talált egy plusz fokozatot, úgyhogy a vendégek leolvadása helyett a hazaiak teljes összeomlása következett be – az egyébként is „kérdéses” védekezésük mellett itt már támadásban is elvesztették a ritmust, úgyhogy komoly vereségbe néztek bele. A 130 kapott pont végül negatív szezoncsúcs lett, úgyhogy lesz min javítaniuk a folytatásban, ezzel a pofonnal újra egálban vannak a Brooklynnal a keleti hetedik-nyolcadik helyen.

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 30/9, Ross 23/12, Fournier 13/6
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 41/18, Trent Jr. 24/12, Whiteside 16

Atlanta Hawks–Memphis Grizzlies 88–127

Gálázott a Grizzlies. Bemutatót tartott a vendégcsapat azután, hogy zsinórban elrontotta az első 11 mezőnykísérletét, mert már az első negyedet is megnyerte ennek ellenére, utána pedig földbe döngölte a két győzelemből érkező, jó formában lévő Atlantát. A hazaiak a nagyszünetig tudták tartani magukat, aztán utána beindult a henger, a harmadik negyedet 13, a negyediket pedig 23 ponttal nyerte a Memphis, amely védekezésben megsemmisítette ellenfelét, támadásban pedig kilenc (!) játékossal is elérte a tízpontos határt – végül bőven jutott idő pihenni is, így kiemelkedő egyéni statisztikákat nem láthattunk, maga a rendszer aratott kiütéses győzelmet. A Lakers legyőzése utáni újabb parádéval megint jelezte a társaság, hogy igenis oda akar érni a playoffba és meg akarja őrizni a többiekkel szemben meglévő előnyét, zsinórban kétszer kaptak 90 pont alatt Ja Moranték, úgyhogy következőleg Brooklynban is jó esélyeik lesznek – jelenleg 3.5 meccs a fórjuk, ilyen teljesítménnyel ez beosztható...

Lloyd Pierce nem tudott értékelni. Az előző meccsek jó formája sehol nem volt a Hawksnál, úgyhogy a hazaiak vezetőedzője meglehetősen röviden nyilatkozott az összecsapást követően: „Nem tudok mit mondani. Hogy tanulhatunk-e bármit ebből? Nem tudom, az akarat, a küzdőszellem nem tanítható” – mondta, majd kiment az interjúszobából. Valóban nincs mit ragozni ezen a meccsen, nem voltak egy súlycsoportban a felek, az Atlanta negatív szezoncsúcsot döntött a 32.3 százalékos mezőnymutatóval, de ez még nem is mondja el önmagában, hogy mennyire nem volt esélyük – persze különösebb tét számukra nincs már ebben a szezonban, viszont ettől még a jó szokásokat, a győztes mentalitást amennyire lehet, ki kéne építeni...

A Hawks legjobb dobói: Young 19, Huerter 13/9, Collins 12/6, Teague 12/3
A Grizzlies legjobb dobói: Dieng 17, Jackson 16/12, Valanciunas 15/3, Jones 15/3

Miami Heat–Milwaukee Bucks 105–89

Az idei legrosszabb Bucks-meccs. Már előző este is bajban volt a Milwaukee és a szezon során először maradt 100 dobott pont alatt, ezúttal viszont ezt is alulmúlta a gárda annak ellenére, hogy Khris Middleton visszatérhetett. Azonban ő is csak szenvedett (4/16 mezőnyből, 2/10 tripla), Jannisz Antetokumbo nem is hasonlított önmagára (13 pont, 6/18 mezőnyből, 3 gólpassz), csapatszinten 40 százalékkal dobtak mezőnyből, mindössze 20 százalékkal tripláztak és összesen hét pontot tudtak szerezni gyorsindításból, a Miami konkrétan levédekezte őket – lassúnak, pontatlannak, enerváltnak tűnt a gárda, így a 90 pontot sem érte el, messze negatív szezoncsúcsot döntött. Mike Budenholzer nem reagálta túl a meccset, annyit mondott, hogy egyrészt a Heat elöl-hátul nagyon jól játszott, másrészt nekik most volt egy rossz estéjük – mi annyit tennénk hozzá, hogy igazából két rossz estéjük volt back-to-back, csak az elsőt még Antetokumbo extrájával megnyerték, most viszont már a görög MVP is elveszett. Ettől függetlenül persze utcahosszal vezetik a ligát, de mivel még mindig tíz vereség alatt vannak szezonszinten, így nagy hír az, ha kikapnak – következőleg a Pacers ellen javítaniuk kell, főleg támadásban.

2–0. Kettőből kétszer győzte le ebben a szezonban a ligaelsőt a Miami, úgyhogy Erik Spoelstra abszolút elégedett lehet csapatával, amely védekezésben tökéletesen megvalósította, amit kellett, támadásban pedig leginkább az extra triplákkal tudta kialakítani a különbséget. Hátul a Milwaukee sem volt rossz, így a hazaiaknak is nehéz dolguk volt a pontszerzéssel, de távolról sikerült megbüntetniük a back-to-back maitt fáradtabb Middletonékat, 18 hármast bombáztak be 48.6 százalékos hatékonysággal, ez volt az, amivel ellenfelük fölé tudtak nőni – a szorosabb első félidő után a másodikban már megléptek, ott összesen 37 pontot engedélyeztek a Bucksnak és 15 egységet vertek rá. A floridaiak ezúttal szokásukkal ellentétben nem is dobták el a magabiztos előnyüket, úgyhogy már biztos, hogy az alapszakasz-szériát megnyerik a Milwaukee ellen, hiszen 2–0-ra vezetnek és már csak egy meccsük lesz egymással, két hét múlva Milwaukee-ban – még ennél is fontosabb, hogy sorozatban harmadik győzelmükkel stabilizálták magukat és két mérkőzésnyi előnybe kerültek a Pacers-Sixers párossal szemben.

A Heat legjobb dobói: Butler 18/3, Crowder 18/15, Dragic 15/9
A Bucks legjobb dobói: B. Lopez 21/6, Antetokounmpo 13, Middleton 12/6, Hill 12

Chicago Bulls–Dallas Mavericks 109–107

Doncic nem tudta megnyerni. Back-to-back lépett pályára a Mavericks és az előző este hiányzó Luka Doncic váltotta a csapatban a most pihenőt kapó Kristaps Porzingist, azonban úgy fest, hogy mostanában a magasember értékesebb, Doncic ugyanis nem tudta sikerre vinni csapatát ezen a kötelező meccsen. A Zach LaVine-t nélkülöző Chicagót illett volna megverni még fáradtabban is, a meccset jól is kezdték a vendégek, hiszen tíz ponttal nyerték az első negyedet, de utána eléggé elfogyott a tudomány, a harmadik negyedben jött egy komoly hullámvölgyük és ott hátrányba is kerültek. A záró etapban sem tudtak igazán változtatni, majd az utolsó húsz másodpercben egy elképesztő rohammal nyolc pontos hátrányból visszajöttek egyre, sőt, Doncicnak még volt is egy távoli, nehéz, csekély eséllyel bíró kísérlete arra, hogy megnyerje a meccset a Dallasnak – ez azonban kimaradt, a szlovén pedig kicsit dühös volt magára, mert elmondása szerint ő gyakorolja az ilyen helyzeteket, úgy érzi, hogy ezt be kellett volna dobnia (a félpályáról...). Akárhogy is, de belenéztek egy kellemetlen vereségbe, így egy meccs a hátrányuk a nyugati hatodik OKC-hez és kettő az ötödik Jazzhez képest.

Nagy bravúr. Zach LaVine kiülte ezt a meccset a Chicagónál, az egyébként is sok sérüléssel sújtott csapat viszont ennek ellenére megvert egy nyugati rájátszás-együttest, ami elég nagy szó – az utóbbi 12 meccsükből ez még csak a második győzelmük volt, ez is jelzi, hogy mennyire váratlan sikert könyvelhettek el. A lábtörésből visszatérő Otto Porter viszont már rendelkezésre állt és dobott is 18 pontot, Denzel Valentine szezoncsúcsot szórt, Coby White most is hozta magát, összesen hatan érték el náluk a tízpontos határt és az első negyedet, valamint a meccs utolsó húsz másodpercét leszámítva parádés teljesítményt nyújtottak – főleg a 33–17-re megnyert harmadik negyedben villogtak, de egyébként is partiban voltak a Dallasszal. Jim Boylen vezetőedző ugyan egy időkéréssel két értékes pontot vett el saját csapatától, de most még ez is belefért, úgyhogy remek csapatjátékkal arattak bravúrgyőzelmet – következőleg Minnesotába látogatnak, LaVine játékára van esély, ilyen teljesítménnyel ott sem lesznek elveszettek.

A Bulls legjobb dobói: White 19/9, Porter Jr. 18/9, Valentine 17/9
A Mavericks legjobb dobói: Hardaway Jr. 26/12, Doncic 23/3, Finney-Smith 18/9

San Antonio Spurs–Indiana Pacers 111–116

Tovább menetel a Pacers. Sorozatban negyedik meccsét nyerte az Indiana, pedig egyrészt Victor Oladipo megint megsérült és nem állt rendelkezésre, másrészt azért voltak hullámvölgyeik – rögtön egy 0–10-zel kezdtek, majd amikor átvették az irányítást és megléptek 15 ponttal (a második negyedben kilenc triplát és negyven pontot dobtak), még egyszer lefagytak és a záró etapban megint hátrányba kerültek. Azonban volt annyi tartásuk, hogy reagáljanak, elkezdték támadni a festéket és magas posztról büntetni, Domantas Sabonis egymaga beszórt kilenc pontot, ismét átvették a kontrollt, futottak egy 9–1-et, majd innentől kiváló védekezéssel, clutch dobásokkal és büntetőkkel lemenedzselték a végjátékot – nem brillíroztak, de újabb fontos sikert könyvelhettek el, ezúttal idegenben. Az Indy ezzel ráadásul most már utoérte a Sixerst és átmenetileg fel is jött a keleti ötödik helyre, igaz, következőleg a Bucks vendége lesz, az elég kemény feladatnak ígérkezik.

A kihagyások nem fértek bele. Gregg Popovich szerint csapata a második negyedben (23–40) a világon semmit nem tett azért, hogy nyerjen, vagy hogy egyáltalán ne kerüljön jelentősebb hátrányba, majd bár a harmadik-negyedik negyedben az akaratra már nem lehetett panasz, de ott meg a játékok végrehajtásába csúsztak apró hibák, ezért szenvedtek vereséget. A tréner szerint ezek egyszerűen nem férnek most már bele, ebben a ligában a győzelmekhez 48 percig kell koncentráltan kosárlabdázni, küzdeni, illetve végrehajtani – igaz, LaMarcus Aldridge és Jakob Pöltl nem állt rendelkezésre, így voltak matchup-gondjaik és a rotáció is rövidült, de ennek ellenére volt esélyük nyerni. A hátrányuk így most négy meccs a Memphisszel szemben, nagyon össze kell szedniük magukat az alapszakasz hajrájára, hiszen alig több mint húsz mérkőzés és mindössze bő hat hét (!) van hátra.

A Spurs legjobb dobói: Mills 24/18, Lyles 20/12, Forbes 14/12
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 26/6, Warren 23/9, Turner 17/3