A Portland is kikapott Dallasban, ismét kiütötték a Spurst

Indiana Pacers–Chicago Bulls 96–90

Csak a győzelem számít. Csúnya meccsen, erőlködve, de valahogy behúzta a kötelezőt a Victor Oladipót továbbra is nélkülöző Indiana és a játékosok szerint jelenleg csak ennyi a lényeg, semmi több. Támadásban nagyon nem találták a ritmust a vezér nélkül és bár kilenc ponttal vezettek az első félidőben, a nagyszünetre már hátrányba kerültek, borzasztóan akadozott a gépezet – aztán a harmadik negyed végén egy kisebb futással fordítottak és a záró etapban már végig vezetni tudtak, igaz, mindössze néhány ponttal. Ezt már sikerült megőrizniük és kipipálniuk a győzelmet, egyénileg főleg Myles Turner (18 pont, 11 lepattanó, 3 gólpassz, 5 blokk) és Darren Collison (23 pont, 3/4 tripla) emelhető ki, így Oladipo nélkül 4–4-re állnak és tartják magukat a keleti ötödik helyen.

Vesztes debütálás. Első meccsét vívta a Bulls vezetőedzőjeként a Fred Hoiberg helyére kinevezett Jim Boylen és bár a vendégcsapat végig partban volt, győzni ezúttal sem tudott, így zsinórban már hetedszer kapott ki. Szokás szerint a támadójátékkal voltak óriási problémák, a 40 százalék alatti mezőnymutatót összesen öt (!) kiharcolt büntetővel sikerült kiegészíteni, a kezdőbe kerülő Lauri Markkanen mindent eldobált, ha kellett, ha nem (8/24 mezőnyből, 5/13 tripla), Arcidiacono pont nélkül zárt és a végén a Pacers azért ennél egy kicsit pontosabb tudott lenni – a végeredményt tekintve szoros meccsen maradtak alul, de a mutatott játékra egyáltalán nem lehetnek büszkék.

A Pacers legjobb dobói: Collison 23/9, Turner 18, Bogdanovic 14/3
A Bulls legjobb dobói: Markkanen 21/15, Holiday 15/9, LaVine 13/3

Miami Heat–Orlando Magic 90–105

Ennyit a feltámadásról. Az előző két mérkőzését valamelyest javuló játékkal, javuló védekezéssel megnyerte a Miami, de Dwyane Wade szerint ezen az összecsapáson nem volt meg ugyanaz a hozzáállás, szerinte megint túl nyugodtak voltak és főleg támadásban voltak képtelenek felpörögni. Hiányzott belőlük az agresszivitás és az átütőerő, mindössze öt büntetőt harcoltak ki és abból csak kettőt küldtek a gyűrűbe, ez utóbbi adat negatív klubrekord, ami jól mutatja, hogy mekkora baj van – maga Wade sem játszott jól, de Josh Richardson is betlizett, lassú, körülményes kosárlabdát játszottak. A publikum ezt most már meg is unta, még bőven tartott a meccs, amikor a nézők elindultak haza, sőt, Hassan Whiteside is bement az öltözőbe jóval idő előtt – Erik Spoelstra szerint egyre frusztráltabb náluk mindenki...

Aaron Gordon és a harmadik negyed döntött. A nagyszünetben minden probléma ellenére még a Heat járt előrébb, a fordulás után azonban egy egészen más Orlando jött ki a parkettre, míg a Miami továbbra is csak annyira volt képes, mint addig – ennek eredményeként 30–12-re nyerte a harmadik negyedet a Magic és ezzel eldöntötte a küzdelmet. Aaron Gordon egymaga túldobta a Heatet 16–12-re ebben a játékrészben, a hazaiak 5/21-et (24 százalék) hajítottak mezőnyből ekkor, míg a vendégek a 30 szerzett pont mellett egyetlen egyszer sem adták el a labdát – bő tíz perc jó játék pedig most elég volt a 15 pontos győzelemhez, úgyhogy felléptek a keleti hetedik helyre.

A Heat legjobb dobói: Winslow 14/6, Olynyk 13/12, Whiteside 12
A Magic legjobb dobói: Gordon 20/9, Vucsevics 19/6, Ross 19/6

Dallas Mavericks–Portland Trail Blazers 111–102

Bajnoki formában a Dallas. A Mavericks sorozatban nyolcadik hazai mérkőzését nyerte meg, erre pedig utoljára 2011 tavaszán volt példa, néhány hónappal azelőtt, hogy behúzták a franchise történetének első és egyelőre egyetlen bajnoki címét. A Portland ellen megint bizonyította a gárda, hogy bőven van benne potenciál, nagy nyomást helyeztek a Lillard-McCollum párosra és már a félpálya környékén elkezdték őket üldözni, támadásban pedig a jó védekezésekből tudtak erőt meríteni. Az első negyedet már 14 ponttal megnyerték, innentől pedig képesek voltak beosztani ezt az előnyt. A nagyszünetig végig kordában tudták tartani a Blazers húzóembereit és bár a fordulás után Lillard „elszabadult”, amikor kellett, mindig tudtak válaszolni – náluk egyénileg senki nem játszott extrát, de azért Luka Doncic (21 pont, 9 lepattanó, 3 gólpassz), DeAndre Jordan (12 pont, 17 lepattanó), Dennis Smith (12 pont, 9 gólpassz) és Wesley Matthews (17 pont, 3/6 tripla) is tette a dolgát, ez pedig most elégnek bizonyult. Ezzel a sikerrel egyébként meg is előzték a Portlandet a tabellán, a 2–7-es rajt óta 10–3-ban vannak, most pedig New Orleansba utaznak egy ki-ki meccsre.

Nem áll össze a Blazers. A Dallasszal ellentétes úton halad a Portland, a remek szezonrajt óta folyamatosan süllyed, az utóbbi nyolc meccsből már hetedszer kapott ki és jelenleg épphogy alatta húzzák meg a playoff-vonalat – igaz, ezúttal nem a védekezésük volt vállalhatatlan, inkább támadásban nem találták a saját játékukat. A gyenge első félidő után a másodikban Damian Lillard már 25 pontot termelt, de rajta kívül nem volt bennük annyi tűzerő, hogy ledolgozzák a hátrányukat. McCollum nem dobott jól, Nurkichoz nem jutott el elégszer a labda, most Turner sem volt az igazi, a 30 százalék alatti triplázás és a 18 eladott labda pedig szintén nem könnyítette meg a dolgukat. Most otthon fogadják a Phoenixet, ott már kötelező lesz megállítaniuk a zuhanást.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 21/6, Matthews 17/9, Jordan 12, Smith 12/3
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 33/6, McCollum 18/6, Turner 13

Phoenix Suns–Sacramento Kings 105–122

Ez nem NBA-szint. Mintha valami ifi csapatot láttunk volna, úgy kezdte a meccset a Phoenix, az első negyedben lányos zavarukban folyamatosan eladták a labdát a hazaiak és a 12 perc alatt összesen három mezőnykosarat tudtak szerezni – semmi közük nem volt egy profi kosárcsapathoz és 36–9-re (!) veszítették el ezt a játékrészt. Nem csoda, hogy a publikum „finoman” kifejezte nemtetszését, majd gúnyosan tapsolt, amikor a második negyedben végre elérte a tíz pontot a gárda, mindenesetre innentől természetesen nem volt miről beszélni, könnyed edzőmeccset játszott a Kings, a Suns pedig próbált mindent megtenni azért, hogy vállalhatóvá tegye a különbséget. Ez összességében talán sikerült, bár a Booker-Warren páros nélkül Aytonhoz sem tudták eljuttatni a labdát, de a padról beszálló újonc Melton 21 ponttal és 5 gólpasszal jelentkezett, a második sor pedig sikeresen kozmetikázott az eredményen, ezzel együtt amit a csapat bemutat idén, az sokszor teljesen vállalhatatlan – valamit vagy nagyon rosszul, vagy éppen nagyon jól csinál az edzői stáb...

Újra 50 százalék felett. A szezon legkönnyebb sikerét aratta a Sacramento és ezzel ismét pozitívba fordult a mérlege, erre pedig az idény ennyire előrehaladott szakaszában utoljára 2005-ben volt példa, ez is azt jelzi, hogy talán elindult a jó irányba a klub. Erről a meccsről túl sokat nem érdemes beszélni, a Suns elintézte magát, a Kings pedig jó mentalitással, kellő intenzitással nyitott, eldöntötte, amit kellett, aztán nyugodtan gyakorolhatott és pihenhetett, Dave Joerger szépen kiültette a vége felé már a fontosabb láncszemeket. Most utaznak tovább Clevelandbe, ahol szintén kötelező lenne nyerniük, de az valószínűleg jóval nehezebb meccs lesz számukra, hiszen a Cavsben sokkal több az akarat és a tűz, sokkal több a tartás, mint a Phoenixben.

A Suns legjobb dobói: Melton 21/9, Jackson 14/6, Ariza 14/9
A Kings legjobb dobói: Hield 20/9, Fox 16/3, Bogdanovic 14/6

Utah Jazz–San Antonio Spurs 139–105

Nincs itt semmi javulás. Két demoralizáló vereség után legutóbb extra támadójátékkal nyerni tudott a San Antonio, de ezen az összecsapáson ismét látszott, hogy semmi sem változott, ugyanolyan mélyen van a társaság, mint előtte. A 139 kapott pont egészen szörnyű, főleg ha mellétesszük, hogy a Popovich-éra alatt ötször kapott ki legalább 30 ponttal a gárda, ebből háromszor az utóbbi négy meccs során... Így természetesen nem lehetett esélyük még a szoros meccsre sem, az első negyedet 14 ponttal vesztették el és később is folyamatosan nyílt az olló akkor is, amikor már a cserék voltak fent. Ki lehet emelni a három negyed alatt mindössze hat kiharcolt büntetőt, a leindításból szerzett két pontot, de a legjobban talán a Jazz 60 százalékos mezőnymutatója jelzi, hogy mennyire reménytelen volt a vendégcsapat. Hogy mit tud tenni Popovich, az rejtély, mindenesetre most már csak a Sunst előzik meg Nyugaton, így utaznak el a Lakershez.

Gálázott a Jazz. Köszönte szépen a Spurs „ajándékát” a hazai csapat és könnyed, látványos játékkal szórakoztatta saját magát és a közönségét, szétosztott 38 gólpasszt, bedobott 20 triplát 60 százalékkal és egyébként is 60 százalékkal célzott mezőnyből – ráadásul nem is kellett megszakadnia, senki nem játszott még 30 percet sem ezen a találkozón. Ilyenkor persze már az is beesik, amit nem is úgy terveznek, Joe Ingles például Rudy Gobert-nek akarta fellöbbölni a labdát, de véletlenül dobott belőle egy triplát, úgyhogy igazi gálahangulat alakult ki, már csak azért is, mert november 9-e óta először tudott nyerni a társaság ebben a csarnokban, úgyhogy hosszú idő után ünnepelhetett a közönség. Most azért kicsit kedvezőbb lesz nekik a sorsolás, mert eddig ők játszották a legtöbb idegenbeli meccset a ligában, de rájuk is férne már egy jobb széria, mert továbbra is 50 százalék és a playoff-vonal alatt állnak.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 20/12, Gobert 18, Korver 15/9
A Spurs legjobb dobói: Pöltl 20, DeRozan 16, Aldridge 16

NBA
ALAPSZAKASZ
Indiana Pacers–Chicago Bulls 96–90 (23–21, 20–24, 27–22, 26–23)
Miami Heat–Orlando Magic 90–105 (25–27, 25–19, 12–30, 28–29)
Dallas Mavericks–Portland Trail Blazers 111–102 (34–20, 26–25, 27–28, 24–29)
Phoenix Suns–Sacramento Kings 105–122 (9–36, 31–32, 27–31, 38–23)
Utah Jazz–San Antonio Spurs 139–105 (34–20, 29–27, 41–31, 35–27)