A Torontóé a keleti rangadó, utolsó másodperces kosárral nyert a GSW

Orlando Magic–Charlotte Hornets 88–120

Kiütés. Hatalmas különbség volt a csapatok között és a Hornets ezt már az első negyedben maximálisan éreztette is: 22–10-re nyerték a játékrészt a vendégek, a második tizenkét perc során húsz pont fölé növelték előnyüket, innetől pedig tizenötnél közelebb már nem is engedték ellenfelüket - sőt, inkább a harminc pont környékén tartották a különbséget. Pedig Kemba Walker 0/5-tel kezdett mezőnyből és a második negyedben szerzett először kosarat, végül mégis 26 ponttal, 5/10 hármassal és öt gólpasszal zárt, de Nic Batum (15 pont, 6/8 mezőnyből, 6 lepattanó, 5 gólpassz) és az újonc Miles Bridges (15 pont, 8 lepattanó, 14 perc) is szép számokat gyártott, különösen úgy, hogy mindenki tudott pihenni is, átlag 20-25 percet játszottak a fontosabb játékosok. Különösebb látnivaló nincs, nem voltak egy súlycsoportban a csapatok még úgy sem, hogy azért a Hornets sem brillírozott igazán, így a Charlotte megszerezte első győzelmét a szezonban és zsinórban 12. alkalommal verte meg az Orlandót.

Ezt felejtsük el. Az első meccsen, a Miami elleni győzelem során kifejezetten jól védekezett és fegyelmezetten játszott a Magic, ezen az estén viszont botrányos dolgokat művelt támadásban – az első félidő 28,6%-os mezőnymutatója és 12 eladott labdája nagyjából mindent elmond Rossék teljesítményéről. Aaron Gordon összesen öt pontot tett hozzá azok után, hogy legutóbb ő volt a fő pontfelelős, az első félidőt bedobott kosár nélkül hozta le Evan Fournier, csapatszinten elrontották az első tíz triplájukat és az utóbbi 15 meccsükből a 14.-et vesztették el a Charlotte ellen. Steve Clifford már meg is kapta a kérdést, hogy mikor cseréli le a kezdőben Nik Vucsevicset az újonc Mo Bambára, de értetlenkedve azt felelte, hogy ugyan miért tenne ilyet, amikor Vucsevics a legjobb támadójátékosuk.

A Magic legjobb dobói: Ross 14/3, Vucsevics 12, Fournier 12/6
A Hornets legjobb dobói: Walker 26/15, Batum 15/9, Bridges 15/9

Brooklyn Nets–New York Knicks 107–105

LeVert kosara döntött. Remekül kezdte a meccset a Brooklyn, 70%-kal dobott az első negyedben és tízpontos előnybe került, majd jött számukra egy hullámvölgy és átvette a vezetést a Knicks, de a záró etapnak szoros állásról vághattak neki a felek. Az utolsó két percben aztán kézbe vette a dolgokat a hazaiak hátvédje, Caris LeVert, aki előbb bevert egy nagy hármast, majd két clutch büntetőt, végül 105–105 után az utolsó támadást is ő kapta: elindult a gyűrű felé és el is jutott odáig, majd egyetlen másodperccel a vége előtt feltette a győzelmet jelentő ziccert. A győztes kosara mellett 28 pontos karriercsúcsának is örülhetett (az első játéknapon dobott 27-et javította meg), 8/13-as mezőnymutatója és 10/11 büntetője is remek, de volt még hat lepattanója és öt gólpassza is – mellette Jarrett Allen (15 pont, 11 lepattanó, 4 blokk) és D'Angelo Russell (15 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) is kiemelhető, Allen Crabbe pedig visszatérhetett sérülése után, igaz, Rondae Hollis-Jefferson és DeMarre Carroll még mindig hiányzott.

Két (és fél) fecske sem csinált nyarat. Alapvetően két játékosra épült a Knicks támadójátéka ezen a találkozón, Tim Hardaway Jr. (29 pont, 10/25 mezőnyből) és Enes Kanter (29 pont, 10 lepattanó, 12/18 mezőnyből) volt az, aki a befejezésekért felelt, de mellettük az újonc Kevin Knox (17 pont, 3/4 tripla) is hozzá tudott tenni a kispadról beszállva. Más viszont még a tíz pontot sem érte el a csapatból, összességében alig 40%-kal céloztak mezőnyből és 55–36-ra elvesztették a lepattanózást, igaz, Kanter 2+1-es clutch játékával így is kiegyenlítettek tizenöt másodperccel a vége előtt – kivédekezni azonban nem tudták a Nets támadását, így ezúttal sem lett meg a 2–0-s rajt. Ez az elmúlt húsz évben egyébként csak két alkalommal sikerült a New Yorknak...

A Nets legjobb dobói: LeVert 28/6, Allen 15, Russell 15/6
A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 29/9, Kanter 29, Knox 17/9

Toronto Raptors–Boston Celtics 113–101

A végén döntötte el a Raptors. Valóban variált a torontói kezdőcsapattal Nick Nurse és ezúttal Jonas Valanciunas helyett Serge Ibaka volt a kezdő center, ez pedig jól is működött egészen addig, amíg nem kellett belecserélni – onnantól a Boston irányított, az első negyedet megnyerte hét ponttal és a hazaiak csak a harmadik játékrész végén tudták visszaszerezni a gyeplőt. A záró etapban már szinte végig ők jártak előrébb, de a Celtics azért kapaszkodott és még két és fél perccel a vége előtt is csak két pont volt a távolság, amikor a lovak közé csapott a Toronto: VanVleet előbb Greennel, majd Tatum támadóhibáját követően Lowryval is dobatott egy triplát, így pár másodperc alatt hirtelen nyolc pontra nőtt a különbség. Irving válasza kimaradt, Tatumot kulcspillanatban közös erővel betakarta Leonard és Green, így az utolsó percben Lowry visszalépős duplája végleg eldöntötte a küzdelmet - fontos győzelmet arattak legnagyobb riválisuk ellen a kanadaiak. Kawhi Leonard élen járt a támadások befejezésében (31 pont, 10 lepattanó, 10/25 mezőnyből, 9/9 büntető), de Ibaka (21 pont, 10/14 mezőnyből), Lowry (15 pont, 5/8 mezőnyből, 6 lepattanó, 6 gólpassz), Green (14 pont, 4/7 tripla) és a meccszáró small-ball ötösben is kulcsszerepet vállaló VanVleet (11 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz) is hozta, amit kellett – megvan a 2–0-s rajt és letudták a Boston elleni első rangadót.

Támadásban kicsit kevés volt a Celtics. Nem állt messze a győzelemtől a vendégcsapat, de az alig 40%-os mezőnymutató és a mindössze tíz kiharcolt büntető ezúttal kevésnek bizonyult, hiába volt meg a megfelelő tűzerő kintről, a festékben alulmaradt Brad Stevens csapata. A terhek ugyan megoszlottak támadásban (a kezdőből mindenki 13 és 21 pont között dobott), szépen járatták a labdát, de hiányzott az igazi átütőerő és bár így is kiélezett meccset játszottak, a hajrában elkövetett hibák nem fértek bele – Tatum kétszer is rontott clutch helyzetben, de Irving, Rozier és Horford is mellédobta a maga kísérletét, miközben védekezésben képtelenek voltak megállítani Lowryékat. Nagy baj persze nincs, ez ilyenkor még belefér, Irving és Hayward is jobban mozgott, mint az első meccsen, erre lehet építeni.

A Raptors legjobb dobói: Leonard 31/6, Ibaka 21/3, Lowry 15/9
A Celtics legjobb dobói: Irving 21/3, Tatum 16/6, Hayward 14/3, Horford 14/9

Memphis Grizzlies–Atlanta Hawks 131–117

180 fokos fordulat. Az első meccsen vállalhatatlan játékot (29,8%-os mezőnymutató) mutatott be a Grizzlies és hatalmas verést is kapott, ezúttal viszont mintha kicserélték volna a csapatot – a nagyszünetben 77 dobott pontnál (franchise-rekord) jártak a hazaiak és 16 egységgel vezettek, majd a harmadik negyedben ezt még megfejelték és már a harmincat közelítette a különbség. A végén ugyan leadtak ebből, de mindkét oldalon bőven kaptak lehetőséget a cserék, a legutóbbi kiütéses vereséget így most kiütéses győzelemmel homályosította el a memphisi együttes – 54,3%-kal dobtak mezőnyből, 50%-kal tripláztak és 43 büntetőt harcoltak ki, minden a helyén volt náluk. Egyénileg Garrett Temple (30 pont, 10/11 mezőnyből, 5/6 tripla) és az újonc Jaren Jackson Jr. (24 pont, 8/12 mezőnyből, 7 lepattanó, 2 blokk) hozta a legjobb számokat, az egyetlen negatívum náluk, hogy JaMychal Green egy szájsérülés miatt kivált a harmadik negyedben és már nem tért vissza a parkettre.

Fejlődjenek a fiatalok. Amikor a jelenlegi Memphistől szenved ekkora vereséget egy csapat, akkor ott azért van gond, de az Atlantánál nem is titkolják, hogy a fiatalok fejlesztése és egy újabb jó draftpick a céljuk erre a szezonra. Nos, ami a fiatalokat illeti, Taurean Prince alig 23 perc alatt beszórt 28 pontot (10/15 mezőnyből, de még az első félidőben beütötte a negyedik faultját), míg az újonc Trae Young 20 ponttal és 9 gólpasszal zárta 30 percét -–az első negyedben előbbi 15, utóbbi 13 egységet szerzett, ott ketten vitték a hátukon a vendégcsapatot. Ezzel viszont el is mondtunk minden pozitívumot a Hawks mai teljesítményéről...

A Grizzlies legjobb dobói: Temple 30/15, Jackson Jr. 24/6, Conley 16/6
A Hawks legjobb dobói: Prince 28/12, Young 20/12, Bembry 12/3, Plumlee 12

Minnesota Timberwolves–Cleveland Cavaliers 131–123

Pfújolásból MVP-rigmus. Ahogy arra számítani lehetett, nem nagyon tapsolta meg a minnesotai publikum az utóbbi hetek cirkusza után ebben a csarnokban először pályára lépő Jimmy Butlert, sőt, inkább pfújolással köszöntötte a meccs elején – aztán hamar megváltozott a véleményük, ahogy haladtunk előre, úgy lett ebből éljenzés, majd a végén már szólt neki az "M-V-P! M-V-P!" rigmus is. Butler persze bőven tett is ezért, egyértelműen ő volt a csapat vezére és szenzációsan játszott: 33 pontig jutott, méghozzá 10/12-es mezőnymutatóval, amihez 12/12 büntetőt is hozzátett, leszedett hét lepattanót, kiosztott három gólpasszt, de hátul is hozzátett négy labdaszerzést és két blokkot. Az ő vezetésével volt már 17 pont a Wolves előnye a nagyszünetben, amit a folytatásban be is tudott osztani a gárda és bár az utolsó percben négy pontra visszajött a Cavs, ismét érkezett Butler, aki egy duplával és két büntetővel végleg lezárta a találkozót. A közönség mintha elfelejtette volna a korábban történteket...

Lesz még munka a Cavsnél. Volt tartása a vendégcsapatnak, amelyet a nagyot hajtó Kevin Love (25 pont, 19 lepattanó, 7 gólpassz, 6/19 mezőnyből, 10/10 büntető) és az idén sokkal nagyobb szerepet kapó Cedi Osman (22 pont, 8 gólpassz, 4/7 tripla) húzott, visszajöttek húsz pont feletti hátrányból is és izgalmassá tették a legvégét, de fordítani nem tudtak és védekezésben ismét nem álltak a helyzet magaslatán. Támadásban többé-kevésbé megvolt a játékuk, a vezéreik, jól dobtak, megvolt a kinti tűzerejük, megnyerték a lepattanózást, de nem náluk játszott Jimmy Butler, így valós győzelmi esélyük nem sok volt ezen a mérkőzésen. Lesz még dolga Tyronn Lue-nak, hogy a védekezést is összerakja, következőleg az Atlanta ellen otthon is megkezdik a szezont.

A Timberwolves legjobb dobói: Butler 33/3, Wiggins 22/3, Towns 12/6, Rose 12
A Cavaliers legjobb dobói: Love 25/9, Osman 22/12, Clarkson 19

New Orleans Pelicans–Sacramento Kings 149–129

Nem lassított a Pelicans. A houstoni gála után saját közönsége előtt is szórakoztatott a New Orleans, ezúttal is hasonlóan elképesztő támadójátékot mutatott be Alvin Gentry legénysége – az első negyedben már negyven pontot szórt a gárda és a harmadik játékrészben végleg el is döntötte a mérkőzés kimenetelét. A legutóbbi 30 pontja után Nikola Mirotic most 36-ot szórt (9 lepattanó, 14/21 mezőnyből), a többiek pedig csökkentett játékidő mellett remekeltek, Anthony Davis (25 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz, 2-2 labdaszerzés és blokk) és Jrue Holiday (15 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz), valamint a padról beszálló Julius Randle (13 pont, 14 lepattanó) is dupla-duplázott, de rajtuk kívül is még négyen érték el a tízpontos határt, csapatszinten 58,9%-os mezőnymutatóval, 51,6%-os triplázással és 35 gólpasszal zártak, ennek pedig 149 dobott pont lett az eredménye – eddig mind a nyolc idei negyedükben dobtak legalább 30-at, ezúttal már a harmadik játékrészben elérték a 110-et. Eddig meglehetősen szórakoztató Pelicans-meccset nézni, a csapat ráadásul a 2011-2012-es szezon óta először tudott 2–0-val rajtolni.

Ezt nem bírhatta a Kings. Összességében a Sacramento is mindent megtett, több fiatal is remek teljesítményt nyújtott támadásban, de a New Orleans által diktált iramot egyszerűen nem bírta a gárda, nem tudta tartani a lépést – Cauley-Stein, Fox, Mason, Bagley és Hield is szép számokkal zárt, de ez még egy szoros mérkőzésre sem volt elég. Hiába dobtak ők is 50% felett mezőnyből, hiába tripláztak 40%-kal, a Pelicans más szintet képviselt ezen az estén, így a vendégek csak asszisztálhattak az előadáshoz – 0–2-ről folytathatják az OKC ellen.

A Pelicans legjobb dobói: Mirotic 36/15, Davis 25/3, Holiday 15
A Kings legjobb dobói: Cauley-Stein 20, Bagley 19, Fox 18, Mason 18/3

Milwaukee Bucks–Indiana Pacers 118–101

Ez egy tripladobó Milwaukee. Az előző szezonban a 25. helyen állt ligaszinten a Bucks az elemelt hárompontos dobások terén 24,7 meccsenkénti kísérlettel, ehhez képest most már az első félidőben 26 (!) alkalommal dobtak távolról – az első meccsen 14/34-gyel, most 17/47-tel (36,2%) zártak, ebből Giannis Antetokounmpo egymaga 0/7-et vállalt. A görög egyébként is felemás teljesítményt nyújtott, mert ugyan beszórt 26 pontot, de ehhez 23 mezőnykísérletre volt szüksége, 5 gólpasszára jutott 6 eladott labda, de még így is ő volt csapata vezére, főleg ha beszámítjuk a 15 megszerzett lepattanót is. A Milwaukee összességében kézben tudta tartani a találkozót, az első negyed után öt, a nagyszünetben kilenc ponttal vezetett, a harmadik játékrészben pedig tizenhét egységnyire növelte az előnyét, innen már nem volt visszaút a Pacers számára – a hazaiak nyertek a festékben, kétszer annyi pontot dobtak leindításból és az említett triplákat tekintve is fölényben voltak. Az ő szájízük szerint alakult a meccs és most nem is aludtak bele úgy a végén, mint az előző alkalommal, így fontos győzelmet arattak és 2–0-val tudták kezdeni a szezont.

Nem volt meg a sebessége és a tűzereje a Pacersnek. Sokkal kevésbé volt világos az Indiana játéka, mint a Bucksé, amíg a hazaiak csak hét középtávolit engedtek el egész mérkőzésen, a vendégek 28-at, közben pedig csak 6/18 triplát küldtek a gyűrűbe – kevésbé jól választották ki a dobásaikat, a leindításoknál sem tudtak úgy figyelni, ráadásul az egyéni extrák is elmaradtak. Victor Oladipo igyekezett, dobott 25 pontot, de ezúttal sem ő, sem Darren Collison, sem a padról érkező playmakerek (Tyreke Evans és Cory Joseph) nem tudták úgy mozgatni a csapatot, hogy megtörjék a Milwaukee ritmusát és átvegyék az irányítást – ezt tetézte Bojan Bogdanovic 0/7-es mezőnymutatója, vagy hogy Myles Turner és Thad Young is teljesen elveszett. A nyitómeccs remeklése után most csak sodródtak az eseményekkel, de rögtön javíthatnak is, hiszen back-to-back fogadják a Brooklynt.

A Bucks legjobb dobói: Antetonkoumpo 26, Middleton 23/15, Brogdon 15/6
A Pacers legjobb dobói: Oladipo 25/3, McDermott 14/12, Sabonis 12

Utah Jazz–Golden State Warriors 123–124

Jonas Jerebko a hős. Pár hónappal ezelőtt még a Jazzt erősítette a svéd-amerikai erőcsatár, nyáron igazolt Oaklandbe, és rögtön a második meccsén győztes kosarat szerzett. Addig azért történt egy s más a meccsen, kezdve azzal, hogy egyáltalán nem a GSW-nek állt a zászló: a második negyedben például 47 pontot nyeltek be, és félidőben 12-vel járt előrébb a Utah. Fordulás után aztán szűkítettek a különbségen, de a negyedik negyed elején 111–101-re megléptek a hazaiak - itt futott egy 13–0-t a bajnokcsapat, amivel átvették a vezetést. A végjátékban kettesével estek a hármasok mindkét oldalon, majd úgy tűnt, hogy Jae Crowder visszapöcizett labdájával győznek a mormonok. A végén azonban maradt 6.1 másodperc, és bár Durant kihagyta a középtávolit, érkezett Jerebko, aki visszapöcizte, a többi pedig történelem.

Ez Donovan Mitchellen ment el. Az első félidőben jól játszott a Jazz másodévese, a negyedik negyedben és különösen a végjátékban viszont hibát hibára halmozott, vagy rosszul választotta meg a dobásait, vagy a ziccert is kihagyta – az utolsó percekben három rossz kísérlete akadt (0.3 másodperccel a vége előtt pedig már esélytelenül próbálkozott). Így hiába Joe Ingles tanári meccse, Rudy Gobert dupla-duplája (16 pont, 11 lepattanó), a végjátékban még hármast is hintő Rubio jó játéka (13 pont, 10 gólpassz), vagy a kispadról beszálló Crowder (17 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) és a mindössze egy rontott dobással 11 pontig jutó Dante Exum remeklése, a Jazz nem tudta behúzni első hazai mérkőzését.

A Jazz legjobb dobói: Ingles 27/21, Mitchell 19/12, Crowder 17/6.
A Warriors legjobb dobói: Durant 38/3, Curry 31/15, Green 14/3.

Los Angeles Clippers–Oklahoma City Thunder 108–92

Három negyedig bírta el a Thunder kispadja a nyomást. Westbrook továbbra sem játszhat, így Paul George-ra és Dennis Schröderre épül az OKC támadójátéka, azonban ma mindketten csak szenvedtek: George 7/27-tel, Schröder 2/15-tel zárt mezőnyből. Nélkülük néha megállt elöl a kezdőötös, Steven Adamsen (17 pont, 18 lepattanó) és a padról beszálló Noel-Felton-Abrines-Grant négyesen múlt, hogy az első három negyed után még 77–71-re vezessenek. Az utolsó játékrészben aztán már nagyon kellett volna a húzóemberek fellépése, ami ezúttal elmaradt, a belelendülő hazaiak pedig 22 (!) pontot vertek rájuk 12 perc alatt. Eddig kettőből semmi a Thunder mérlege, már nagyon várják vissza a 2017-es MVP-t...

Boban Marjanovic eddig extra. A szezonnyitón is parádézott a szerb óriás, másodjára pedig mindez már győzelmet is ért. A kezdőcenter Marcin Gortat ugyan hátul jó volt (12 lepattanó), támadásban viszont leszedte őt az Adams vezette védelem, a 222 centis Marjanovic-csal viszont nem tudtak mit kezdeni,16 perc alatt 13 pontot szórt, és ismét remekelt a negyedik negyedben. Mellette Lou Williams is segített megtolni a szekeret, szükség is volt rá, mert a Beverley-Bradley duó ezúttal is borzasztóan dobott (együtt 2/13 mezőnyből). A Gallinari-Harris csatárpáros másodjára már kiválóan működött, testvériesen elosztva termeltek be 52 pontot és nagyszerű munkát végeztek Paul George-on, a negyedik negyedben Riversék ráadásul találtak egy extra fokozatot, amiről talán nem is tudták, hogy benne van a csapatban.

A Clippers legjobb dobói: Gallinari 26/12, Harris 26/6, L. Williams 17/6.
A Thunder legjobb dobói: George 20/9, Adams 17, Felton 12.