2008 | LSU | Ohio State | 38–24 |
2009 | Florida | Oklahoma | 24–14 |
2010 | Alabama | Texas | 37–21 |
2011 | Auburn | Oregon | 22–19 |
2012 | Alabama | LSU | 21–0 |
2013 | Alabama | Notre Dame | 42–14 |
2014 | Florida State | Auburn | 34–31 |
2015 | Ohio State | Oregon | 42–20 |
2016 | Alabama | Clemson | 45–40 |
2017 | Clemson | Alabama | 35–31 |
2018 | Alabama | Georgia | 26–23 – h. u. |
A félidőben még 13 pontos hátrányban (0–13) volt a negyedik helyen kiemelt Alabama – valószínűleg már maga Nick Saban is temette a csapatát. A Crimson Tide vezetőedzője a nagyszünetben húzott egy váratlant, s lecserélte Jalen Hurtsöt, a gárda kezdőirányítóját, akinek helyére az elsőéves Tua Tagovailoát küldte be.
A fiatal játékos beállítása jól sült el, megtáltosodott az Alabama, szépen lassan visszatornászta magát a mérkőzésbe, négy perccel a negyedik negyed zárása előtt pedig egyenlített is (20–20), sőt, ezt követően még mezőnygóltávolságig is eljutott a Crimson Tide, ám a 35 yardos kísérlet kimaradt, így hosszabbítás következett.
A ráadásban egy 51 yardos mezőnygóllal 23–20-ra módosult az állás a Georgia javára, a válasz viszont igazán ütősre sikeredett: Tagovailoa előbb egy óriási sackbe nézett bele, ezután azonban a 2&26-os szituációnál az ifjú hawaii születésű irányító kiosztott egy 41 yardos TD-passzt, amivel az Alabama fordított, s 26–23-ra megnyerte a finálét.
A mérkőzés teljes összefoglalója
NCAA
DÖNTŐ
Alabama (4.)–Georgia (3.) 26–23 – hosszabbítás után