Kiböjtöltük, ma elkezdődik: 10 kérdés az NBA-rajton

1. RONTJA-E A BOLTOT, ÖSSZEZAVARJA-E AZ ERŐVISZONYOKAT A KÉSEI KEZDÉS?

Néhány héttel ezelőtt még aggodalommal, illetve dühvel teli sorok jelentek meg az NBA-vel kapcsolatos írásokban, mondván: a „pénzéhes játékosok" és „a még pénzéhesebb tulajdonosok" elhúzódó vitája, a liga történetének negyedik kizárása (lockoutja) elfordítja az embereket a nagy kedvencektől. Olyan közvélemény-kutatási adatok is napvilágot láttak, hogy bár már mennie kellene az idénynek, az amerikaiaknak „nem hiányzik" az NBA.

Ehhez képest a november 26-i megegyezést követően már olyan vélemények is megfogalmazódtak, hogy a felek példát mutattak nagyobb horderejű ügyekben vitázó tárgyalópartnereknek arról, hogyan kell háttérbe szorítani a saját gazdasági érdekeket, a hiúságot, a mindent újjászervezni vágyó egót a közösen üzemeltetett bolt életben tartása érdekében.

Noha az érdekeltek súlyos dollármilliókat buktak a majdnem két hónapos csúszás miatt, alkalmazottak százai veszítették el a munkájukat, maga a megegyezés előlegezi meg: az NBA kellően hatékony, gazdaságos, fenntartásra érdemes üzem ahhoz, hogy képes legyen feldolgozni a veszteségeket.

Ami az idény lerövidítése és az erőviszonyok közötti összefüggést illeti, már nagyobb a bizonytalanság. A múlt (főként az 1998–99-es lockout) tapasztalatai alapján a tengerentúli szakértők egyetértenek abban, hogy nincs minden erőforrás-kombinációra érvényes képlet.

Példa: igaz, hogy a zsúfoltabb programot, a nagyobb terhelést a fiatal szervezet könnyebben dolgozza fel, ugyanakkor igaz az is, hogy a tapasztalat az erőbeosztás szempontjából is aranyat ér – azaz a „veterán csapatok" is jól kijöhetnek a meccstorlódásból.

Egyvalami biztos: egy kulcsjátékos néhány hetes kihagyással járó sérülése nagyobb kárt okozhat csapatának most, mint egy hagyományos időbeosztású idényben.

2. RÁMEGY-E A DALLAS CÍMVÉDÉSI KÍSÉRLETE TYSON CHANDLER TÁVOZÁSÁRA?

A kemény munka fényes gyümölcse ott díszeleg az ünnepi asztalon, a megelőző évek viszonylagos sikertelensége és a vele járó frusztráció a múlté, a dallasi lelkeket a bajnokok semmihez sem hasonlítható derűje béleli. Kell-e többet ígérő kiinduló helyzet a bajnoki címvédés reményével várt idény előtt? Aligha.

Ráadásul a játékoskeret majdhogynem a régi, sőt Lamar Odom, Vince Carter és Delonte West személyében tapasztalt – kétharmadában halmozottan aranygyűrű-motivált, egyharmadában önérzetében megsebzett, tehát szintén bizonyítani vágyó – veteránok érkeztek. Csupán egyetlen kulcsember távozott, csakhogy!

Csakhogy az immár New York-i Tyson Chandler nélkül minden bizonnyal sebezhetőbbé válik a dallasi védőjáték. Márpedig örök kosarasigazság, hogy hiába a szárnyaló támadójáték – erre a Jason Terry és Jason Kidd tűzerejével megtámogatott Dirk Nowitzki, Shawn Marion, Odom csatárhármas ugyebár garancia –, ha nincs mögötte kellő fojtóerővel felvértezett védelem.

Sokan felemelt mutatóujjal hívják fel a figyelmet a tavaszi puzzle egy másik hiányzó „darabjára" is, még, ha az ő neve kevesebbet is forgott a bajnokcsapatot méltató nyári írásokban. Az edzői stáb egyik védekezésspecialistája, Dwane Casey ma már a Toronto Raptors szakmai főnöke.

Maradjunk annyiban, Rick Carlisle vezetőedzőnek és segítőinek lesz finomítani valójuk bőven.

3. MEGTÖRIK-E A LeBRON JAMESEN ÜLŐ BAJNOKI ÁTOK, LESZ-E GYŰRŰ A KORONA MELLÉ?

Idestova nyolc esztendeje, hogy LeBron James „minden idők..." minősítések csillámporos zuhatagában betoppant az NBA-be, de a földöntúli tehetséget szentesítő bajnoki aranygyűrű egyelőre hiányzik az ujjáról. Kétszer is karnyújtásnyira volt a gyűrűzési ceremónia, de sem 2007-ben a Clevelanddel, sem az idén nyáron a Miamival nem sikerült tető alá hozni.

Nem poros még az emlék: a Heat főképp azért bukta el a Dallas elleni nyári döntőt, mert a kiélezett pillanatokban amúgy többnyire igencsak határozatképes LeBron király éppen akkor bizonytalanodott el, amikor a társak többsége tőle várta volna az útbaigazítást.

Ne legyünk azonban szélsőségesen maximalisták: a Heat nagy hármasának két tagja, James és Chris Bosh csupán egy évvel ezelőtt igazolt Dwyane Wade mellé, és együttműködésük minden tamáskodás ellenére már az első közös szezonban nagydöntőbe jutást eredményezett. Ahogyan mondani szokták: erre azért lehet építeni.

Az idény viszonylagos rövidsége is az atletikus nagy hármas malmára hajthatja a vizet, de mint mindig, fontos kérdés: milyen támogatást kapnak a kiegészítő emberektől? A régiek közül elment Mike Bibby és Jamaal Magloire, helyettük érkezett Shane Battier a Memphisből és Eddy Curry. Utóbbi több ígéretes idény után az elmúlt három évben a legkülönfélébb – súlyos és kevésbé súlyos – problémák miatt alig volt pályán, rejtély, hogy ő például mit tud majd betenni a közösbe.

4. MIRE MEGY A LAKERS AZ ÚJ EDZŐJÉVEL, BIZONYTALAN KERETÉVEL ÉS METTA WORLD PEACE-SZEL?

Phil Jackson vezetőedző az évad végén elköszönt, és ettől mintha káosz keletkezett volna a Lakersnél. Egy éve még a liga elitcsapataként emlegették az arany-lilákat, akik a holt idényben a liga sajátos értékítéletének „hála" lemaradtak Chris Paul irányítóról, és azon múlhat a gárda sikere, hogy meg tudja-e szerezni Orlandóból Dwight Howardot.

Mike Brown, az új vezetőedző már nem számolhat Lamar Odommal, akit Kobe Bryant legnagyobb megdöbbenésére elcserélt a Lakers, és Derek Fisher sem lesz fiatalabb. Az idény első négy meccséről eltiltott Andrew Bynum formája jobbnak tűnik, mint valaha, de az ő és Pau Gasol bizalma megingott a klubban, miután kiderült, hogy cserének ajánlották őket a meghiúsult Paul-üzletben.

Miután Paul a Clippershez került, hangzatos írások jelentek meg arról, hogy már Los Angelesben is csak második számú klub lett a Lakers, de jelen állás szerint ezt botorság lenne kategorikusan kijelenteni. A Lakersnél mégiscsak megvan az a mag, amely évek óta együtt játszik és közösen nyert bajnoki címeket.

Van még egy dolog, amit még annál is nehezebb lesz megszoknunk, mint Jackson helyett Brownt a kispadon: Ron Artest nincs többé, a 15-ös mezt egy isteni sugallatot és a kaliforniai anyakönyvi hivatal segítőkészségét követően Metta World Peace viseli tovább.

5. AZ ORLANDO IS A KIÁBRÁNDULT SZUPERSZTÁR ÁLTAL FAKÉPNÉL HAGYOTT KISCSAPATOK SÜLLYESZTŐJÉBE ZUHAN?

Egyik csapatsportágban sem egészséges, ha egy klub túlságosan függ egyetlen játékosától, pláne igaz ez a kosárlabdára. Van egy szupersztár, de ha a mellette játszók nem elég jók ahhoz, hogy közösen bajnokságot nyerjenek, előbb-utóbb elveszíti a türelmét, és olyan gárdához igazol, amelynél nemcsak anyagilag jár jól, hanem sikereket is el tud érni.

A közelmúltban a Cleveland volt erre a kiváló példa. A Cavaliers LeBron Jamesszel a soraiban évről évre a legígéretesebb csapatnak számított, de nem tudta átlépni az utolsó akadályt, James király eligazolt, az addig erőn felül teljesítő kiegészítő emberek kedveszegetté váltak, a Cavs pedig a legutóbbi idényben a Keleti főcsoport 15. helyén találta magát.

A Denver Carmelo Anthony New Yorkba szerződése miatt a szakemberek szerint hasonló mélyrepülés előtt áll, és Orlandóban is fennáll a veszélye annak, hogy amint elszerződik onnan Dwight Howard, összezuhan az egyébként szép reményű csapat.

Kevin Durant még az út elején jár, három oklahomai szezon után sem mutatja türelmetlenség jeleit, a Thunder szurkolóiban még élhet a remény, hogy előbb lesz nyerő csapatuk, mint hogy elfogyjon a legutóbbi két idény legjobb dobójának türelme.

6. BEJÖN-E A CLIPPERSNEK CHRIS PAUL? BEJÖN-E PAULNAK AZ ÁRNYÉK-LAKERS?

S ha már az első csapatuknál a csúcsra feljutni képtelen ifjú csillagoknál tartunk, kanyarodjunk vissza Chris Paulhoz. A hangos csapatsikerek elmaradása ellenére az irányító termékeny hat szezont húzott le New Orleansban, bebizonyosodott róla többek között, hogy All Star-kaliberű játékos, labdaszerzésben és gólpasszosztásban a korszak (sőt...) egyik legjobbja, 183 centijéhez képest meggyőző mennyiségben gyűjti a lepattanókat, és ha megválik a labdától, annak ritkán kedvezményezettje az ellenfél.

Erősségei szinte pontosan egybeesnek új csapata gyengeségeivel – legalábbis ezt állítják a Clippers közelmúltbeli játékát elemzők. Márpedig ha így van, akkor sérülésmentes szezon esetén a Clippers magasra juthat, ahogyan azt a Lakers kétszeri előszezonbeli legyőzése már el is hitette a csapat szurkolóival.

Sok mindennek klappolnia kell persze ahhoz, hogy a vágyakból valóság legyen. Elsősorban is Vinny Del Negro vezetőedzőnek a sok új játékosból hosszú távon hatékony csapatot kell gyúrnia. Paul mellett a Dallasból igazolt Caron Butler és a New Yorkból befogott Chauncey Billups is a kezdőötösbe pályázik, a régiek közül az elmúlt idény legjobb újoncának megválasztott Blake Griffin, valamint DeAndre Jordan marad ott.

Sokan felvetették, hogy Chris Kaman és Eric Gordon elcserélésével a Clippers túl nagy árat fizetett Paulért, és ez majd különösen védekezésben látszik meg. Szó se róla, Del Negrónak és stábjának e téren lesz a legtöbb munkája. Még úgy is, hogy a napokban megszerezték a lepattanógyűjtésben kegyelmet nem ismerő, legutóbb a torontói légtérben tornászó Reggie Evanst.

7. A HUDSON-FOLYÓ MELYIK PARTJÁN TÖRNEK KI ELŐBB A KÖZÉPSZERŰSÉGBŐL?

Az előző idényben hat szűk szezon után először ismét a rájátszásba jutó, de a nagy rivális Boston által az első körben kisöpört Knicks a bérviták lezárása óta szerződtette Tyson Chandlert a bajnok Dallastól, és ezzel megszerezte Amaré Stoudemire mellé azt az embert, akivel a palánk alatt felveheti a versenyt a többi keleti sztárcsapattal. Carmelo Anthonyval és az ígéretes kis emberekkel kiegészülve a playoff ezúttal is kötelező, de New York igényes szurkolótáborának ennél több kell. Például az első bajnoki cím 1973 óta.

A Hudson-folyó túloldalán székelő New Jersey az utolsó idényének vág neki átmeneti szállásán, Newarkban, mielőtt a következő szezonra átköltözik Brooklynba, és felveszi új otthona nevét (2012 őszétől Brooklyn Nets néven indul). A rájátszásban legutóbb 2007 tavaszán szereplő gárda bő két éve az orosz Mihail Prohorov kezében van, de a pénz nem minden: Carmelo Anthonyról lecsúszott a csapat, amely Deron Williamsszel vigasztalódott, s ha ezúttal Dwight Howardról is lemarad, Avery Johnson vezetőedzőnek nagyon nehéz feladata lesz, ha sikerre képes csapatot szeretne New York legnépesebb negyedébe költöztetni.

8. MI A FONTOSABB A BOSTONNAK: AZ ÚJJÁÉPÍTÉS VAGY A 105 ÉVES NAGY TRIÓ SZÉP BÚCSÚJA?

Mi más is lehetne a hivatalos válasz, mint hogy mindkettő egyformán fontos. Igaz, hogy az idény végén lejár a két aranygyűrűs veterán, Ray Allen és Kevin Garnett szerződése, ami feltétlen és alapos újjáépítést vetít előre, de attól ez a szezon még a 2007-ben kezdődött új nagy korszak része – és semmiképp sem lenne elegáns vérszegény befejezést kanyarítani a végére.

Ezért is kísérletezett Danny Ainge és Doc Rivers máris olyan fiatal húzóemberek becserkészésével, mint például Chris Paul. Nem sikerült, így aztán marad az irányítás az együttesen 105 éves Allen, Garnett és Paul Pierce kezében, akik mögött persze ugyanúgy ott trappol a még ereje teljében lévő Rajon Rondo, mint a bajnoki címet eredményező 2007–2008-as szezonban.

Mindazonáltal a zöldeké az egyik legfenyegetettebb csapat, ami a feszített tempóval járó sérülési kockázatot illeti. Jeff Green aorta aneurysmája miatt valószínűleg ebben az idényben nem léphet pályára, és ha az említett húzó négyesből esetleg többen is kidőlnek hosszabb-rövidebb időre, a kispad elsőre elegendőnek látszó rutinmuníciója (Brandon Bass, Marquis Daniels, Keyon Dooling) hamar elégtelennek bizonyulhat.

Különösen a már említett, az idényt vérben forgó szemekkel váró Miami, valamint a továbbra is a legutóbbi alapszakasz legértékesebb játékosára, Derrick Rose-ra építő Chicago Bulls ellen!

9. ELŐRELÉP-E MICHAEL JORDAN KLUBTULAJDONOSKÉNT, VAGY CSAK ROMBOLJA JÁTÉKOSKÉNT FELÉPÍTETT IMÁZSÁT?

Michael Jordan kétségkívül minden idők egyik, ha nem A legnagyszerűbb kosárlabdázója volt, de klubvezetőként eddig roppant gyengén teljesít. (A bérvita során is többen kiábrándultak belőle, amiért éppen az ellenkezőjét vallotta, mint az 1998-as lockout alatt játékosként. Ám hogy mekkora legenda még mindig, jól jelzi, hogy a minap tömeghisztéria tört ki az új, róla elnevezett cipő boltokba kerülésekor…) 2010 februárjában lett a Charlotte Bobcats többségi tulajdonosa, és azóta megpróbálja a saját képére formálni a klubot – egyelőre (hogy finomak legyünk) nem sok sikerrel.

A kezdés nem volt rossz, a csapat Tyson Chandlerrel, Gerald Wallace-szal és Steven Jacksonnal a soraiban fennállása során először a playoffba jutott. Az első körben a Magic kisöpörte a csapatot, aminek súlyos következményei lettek: Jordan a következő idény előtt megszabadult Chandlertől, majd a szezon közben Wallace-on, a klub első All Star-játékosán és a házi pontkirály Jacksonon is túladott. Jordan hosszú építkezési folyamatot hirdetett, amely még jó néhány évig eltarthat.

A 2012-es és a 2013-as előkelő draftpozíció előfeltétele azonban a bűn rossz bajnoki szereplés, amely előre borítékolható. Érdekes lesz végigkövetni, sikerül-e megnyernie Jordannek a „Ki nevet a végén?" játékot. Annyi varázslatot láttunk már tőle, hogy talán nem is érdemes kételkedni. Csak győzzük kivárni a végét!

10. BELESZÓL-E VALAKI A NOWITZKI, GASOL, PARKER CSATÁBA A LEGJOBB EURÓPAI KÜLÖNDÍJÁÉRT?

Dirk Nowitzki az elmúlt években kétségkívül az NBA legjobb európai játékosa volt, és talán minden kosárrajongó elmosolyodott, amikor több éven át tartó hányattatás után az előző szezon végén felért a csúcsra, és elnyerte a legendás jelzőt. Bár nem a legjobb idényét teljesítette, így is a nagydöntő MVP-je lett, mindent elért, amit az NBA-ben el lehet.

Nagy kérdés, hogy ezek után tud-e még motivációt meríteni. A németeket ismerve ezzel nem lehet baj, de Nowitzki sem lesz már fiatalabb, és pár éven belül bizonyára követi bajnok társát, a visszavonulását a napokban bejelentő Predrag Sztojakovicsot.

A francia Tony Parker 2007-ben lett a döntő legértékesebb játékosa, de legjobb szezonját két évvel később teljesítette. Sérülései miatt az utóbbi két évadban visszafogottabb volt, ám az idén meg kell mutatnia, hogy képes tehermentesíteni az öregedő Manú Ginóbili, Tim Duncan duót.

A Lakersszel két bajnoki címet szerző Pau Gasol kiegyensúlyozottságára nehéz jelzőt találni, akárhol is folytatja, van még három-négy remek idénye.

Ám ha a fiatalokról beszélünk, inkább Gasol öccsét, Marcot kell megemlíteni, aki Memphisben a legutóbbi idényben érett be igazán NBA-játékosként, a playoffban kiváló teljesítményre volt képes az Oklahoma ellen. Ha ezt a produkciót hosszú távon képes lesz nyújtani, már nem csak Pau öccseként fogják emlegetni.

A spanyol kolóniából a minnesotai Ricky Rubio, a denveri Rudy Fernández és a torontói José Calderón eddig valamiért nem tudott felnőni hozzájuk. A Chicagóban szupertehetségnek kikiáltott brit Ben Gordon Detroitban középszerű játékossá vált, s hozzá hasonlóan a két török, Mehmet Okur (ha egészséges) és Hedo Türkoglu (ha Howard marad Orlandóban) is inkább hasznos kiegészítőember lesz csapatában – a törökök ezt várják Ersan Ilyasovától is, aki a bérvita ideje alatt formában tartotta magát az Efesnél, és lendületből vághat neki az idénynek a Milwaukee-nál.

Az olasz Andrea Bargnani Torontóban a csapat kulcsemberévé válhat, bár a folyamat a 2006-os draft első választottja esetében lassabb a vártnál. Így is fontosabb szereplő lehet a Raptorsnál, mint a lengyel Marcin Gortat Phoenixben vagy a szerb Darko Milicsics Minnesotában.

Véleményes, hogy európainak tekintjük-e a két chicagóit, a brit válogatott szudáni Luol Denget és Yannick Noah francia teniszező (és svéd felesége) New Yorkban született fiát, Joakimot, de tőlük sem várhatjuk el, hogy a két Gasolhoz, Nowitzkihez vagy Parkerhez hasonló teljesítményt nyújtsanak.