Kiütéssel nyitotta a rájátszást a Bucks és a Rockets

Boston Celtics–Indiana Pacers 84–74

Nem tud pontot dobni a Pacers. Az alapszakasz utolsó időszakában is látszott már, hogy támadásban teljesen meg van lőve az Indiana, ugyan egy ideig tartották magukat Victor Oladipo nélkül, de egyszerűen elfogyott a kreativitás és érdemi pontszerző-játékszervező nélkül nagyon sokszor csődöltek be. Pontosan ezt láttuk most is, az első félidőben még valamivel stabilabbak voltak és olyan jól védekeztek, hogy teljesen elvették a Boston játékait is, ám ezt nem lehetett végig így csinálni, a fordulás után magára talált a Celtics, míg a Pacers nem hogy nem tudott feljebb kapcsolni, még inkább visszaesett – a harmadik negyedben összesen nyolc (!) pontot dobtak Matthewsék, így nem lehetett érdemi esélyük. Ilyen támadójátékkal a tíz-tizenkét pont körüli hátrány már végzetesnek bizonyult és bár hátul voltak annyira jók, hogy a kiütést elkerülték, ebben a formában nem jöhettek ki jól ebből az estéből – a harmadik negyedben 2/19-et (!) dobtak mezőnyből, a teljes második félidőben összesen 29 pontot szereztek, ami negatív szezoncsúcs, egyértelmű, hogy miért kaptak ki.

Felvette a kesztyűt a Boston. A meccs elején kicsit talán meglepte a hazaiakat, hogy milyen iszonyatosan agresszív és fizikális a Pacers, Brad Stevens hamar váltott is és beküldte a Morris-Hayward párost, de itt tíz pont feletti hátrányban voltak, eltartott egy darabig, amíg ők is felnőttek erre a szintre, illetve amíg megoldást találtak erre támadásban. A fordulás után aztán már minden rendben volt, egy 22–3-as rohammal nyitottak Al Horfordék, bő nyolc percig nem kaptak mezőnykosarat és itt gyakorlatilag eldöntötték a küzdelmet, a negyedik negyedben már húsz pont fölé is növelték az előnyüket, úgyhogy amellett, hogy fizikalitásban felvették a kesztyűt, bennük pont és tűzerő is volt ahhoz, hogy nyerni tudjanak. Nem volt egy szép mérkőzés, nem a látványos megoldások miatt marad emlékezetes, de Brad Stevens azt mondta, hogy őt egy 1980-as években lejátszott playoff-meccsre emlékeztette és mindkét csapat megérdemli a dicséretet – főleg persze úgy, hogy megőrizték a pályaelőnyt és ők vezetnek 1–0-ra...

A Celtics legjobb dobói: Morris 20/9, Irving 20/6, Tatum 15/9
A Pacers legjobb dobói: Joseph 14/6, Bogdanovic 12, Matthews 8/6, Evans 8/3

Portland Trail Blazers–Oklahoma City Thunder 104–99

Kitartott a Blazers előnye. Szenzációsan kezdte a mérkőzést a Portland, Damian Lillard már az első támadásból dobott egy kilencméteres triplát, ezzel megadta az alaphangot és az első másfél negyed nagyjából erről szólt – a hazaiak elképesztő hatékonysággal tüzeltek távolról, Lillard, McCollum és Curry is villogott, miközben az OKC az óceánba se talált be kintről, így elég hamar 15-17 pont körüli távolság alakult ki. Értelemszerűen a folytatásban azért visszaesett az őrült portlandi dobóforma, ennek megfelelően a nagyszünetben már csak hat pont volt közte, a Blazers kellően keményen védekezett ahhoz, hogy ne törjön meg és a második félidőben is kézben tudta tartani az összecsapást. Pár ponttal végig vezetett Terry Stotts alakulata és bár a végjátékban egyszer egy pontra is visszajött a Thunder, de valaki mindig hozzá tudott szólni, akkor éppen Lillard bombázott be egy clutch triplát és a gárda egyszer sem adta ki a kezéből az előnyt. Így végül meg is őrizte a hazai pályát és megnyerte a párharc első meccsét, amelyből az említett Lillard (30 pont, 5/11 tripla) és McCollum (24 pont) mellett a kezdeti elnézett védekezések után óriásit játszó (20 pont, 18 lepattanó) Enes Kanter, valamint az összesen hat blokkot jegyző Aminu-Harkless páros is jelentős szerepet vállalt.

Hiába hajrázott a Thunder. 0/8 triplával kezdte a találkozót a vendégcsapat, a vállsérüléssel együtt játszó Paul George-ot az első percekben rögtön kétszer is betakarták és egyáltalán nem találta a dobását, de Russell Westbrook sem célzott jól, úgyhogy igazából csak a régi jó barátját, Enes Kantert büntető Steven Adams volt megbízható fegyver a gárdánál. Ekkor szedték össze a nagy hátrányukat és bár később sikerült gyorsítaniuk a játékukon, levédekezniük a Portland hármasait, illetve sikerült betalálniuk kintről, de igazán nem állt össze a támadásuk, a triplájuk a meccs végén is csak a 15 százalékot érte el, George 8/24-et dobott mezőnyből, Westbrooknak pedig ugyan meglett a tripla-dupla (24 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz), de ő sem játszott jól – ráadásul ő is megsérült, előbb a kezét kellett kezelni, majd a negyedik negyedben a bokáját, úgyhogy bőven volt gondja az együttesnek. A korábbi MVP azt mondta, hogy semmi nem történt, elbukták az első meccset, de megteszik a szükséges változtatásokat és a következőn megpróbálják elvenni a pályaelőnyt.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 30/15, McCollum 24/9, Kanter 20
A Thunder legjobb dobói: George 26/12, Westbrook 24, Adams 17

Milwaukee Bucks–Detroit Pistons 121–86

Villámgyorsan eldőlt. Kicsit úgy érezhette magát az alapszakaszt megnyerő Milwaukee, mintha még mindig az alapszakaszban lenne, ugyanis bár Mike Budenholzer felpörgette csapatát a playoff első meccsére, de az ellenfél nem igazán érkezett meg még erre az estére, így néhány perc alatt el is dőlt a találkozó. A hazaiak sokkal gyorsabban és agresszívebben kezdtek, azonnal faultgondokba kergették ellenfelüket és négy perc után már 18–4 (!) állt az eredményjelzőn, ez a lendület pedig a folytatásban is megmaradt, itt még nem vett vissza a Bucks – az első negyedet így végül 38–18-ra (!) nyerte meg az együttes, ezt követően pedig nem volt miről beszélni. A félidőben 29 volt közte, később 40 felett is járt a távolság annak ellenére, hogy Budenholzer playoffban szokatlanul pihenőt adhatott a kezdőknek és az első ötös 23-25 percet játszott – egyénileg igazából senki nem játszott extrát, persze Giannis Antetokounmpo (24 pont, 17 lepattanó, 4 gólpassz, 23 perc) ennyi idő alatt is feltöltötte a statlapot, de ő is elrontott hét büntetőt, ő is tud ennél jobban játszani. Végül arra is volt idő, hogy a hosszabb sérülése után most visszatérő Nikola Mirotic megpróbálja felvenni a ritmust, a 35 pontos győzelem a franchise történetének harmadik legnagyobbja – a kérdés innentől az, hogy ezt az intenzitást tovább tudják-e vinni, vagy a sima győzelem kicsit elkényelmesíti őket.

A rideg valóság. Egyébként is rossz formában érkezett meg a rájátszásba a Detroit, mert az utóbbi mérkőzéseken nagyon nem ment neki a játék, ráadásul Blake Griffint végül nem sikerült összedrótozniuk erre a találkozóra, pedig az ő játéka támadásban nélkülözhetetlen számukra és védekezésben is opció lehetett volna Antetokounmpo ellen. Nélküle Thon Maker fogta a görögöt, de nagyon hamar faultgondokba került, így Andre Drummond vette át a hálátlan feladatot és annyira tele lett a keze ellenfelével, hogy a harmadik negyedben elvesztette a fejét, fellökte Antetokounmpót és flagrant 2-vel kiállíttatta magát. Ezt a meccset ez már kicsit sem befolyásolta, de jól mutatta a vendégek frusztráltságát, Griffin a padról is begyűjtött egy technikait, úgyhogy volt elég bajuk – minimális esélyt sem kaptak ezen a találkozón és nagyon fel kell kötniük a felkötni valót, ha edzőmeccs helyett éles küzdelemre akarják késztetni a Milwaukee-t.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 24/3, Hill 16/3, Bledsoe 15/6
A Pistons legjobb dobói: Kennard 21/12, Jackson 12, Drummond 12

Houston Rockets–Utah Jazz 122–90

Sima Houston. Egyértelmű fölényben játszotta le ezt a mérkőzést a Rockets, a hazaiak playoff-védekezést mutattak be és végig kontrollálták a Jazz játékát, több olyan időszakuk is volt, amikor percekig nem kaptak mezőnykosarat, eközben pedig támadásban különösebb extra nélkül is hozták a pontokat – a meccs nagy részében tíz pont feletti előnyben voltak és nem férhetett kétség a sikerükhöz. Egyszer, a harmadik negyedben inogtak meg kissé, ott visszajött hat pontra a Utah, de hamar rendezték a sorokat a texasiak, a záró etapot már ismét 12 egységnyi fórral kezdték meg és az utolsó játékrészt végül 39–19-re húzták be, ezzel kiütésessé tették a győzelmüket. James Harden ezúttal nem a büntetővonalról villogott (29 pont, 11/26 mezőnyből, 3/3 büntető, 8 lepattanó, 10 gólpassz), de nem is kellett tőle az MVP-teljesítmény, mert a kezdőben mindenki tíz pont fölé jutott, a padról pedig Danuel House szórt be három triplát – összességében 50 százalékkal dobtak mezőnyből és bár csapatszinten csak 12 büntetőt harcoltak ki, így is valósággal átgázoltak ellenfelükön a párharc első meccsén.

Támadásban nem volt elég a Jazz. Nagyon nem működött a vendégek gépezete ezen a meccsen, a Rockets védekezése lelassította és széttördelte a játékukat, Ingles és Crowder egy-egy mezőnykosárral, Kyle Korver pedig mezőnykísérlet nélkül (!) zárt, Donovan Mitchell kiizmozott ugyan 19 pontot, de ehhez 18 dobásra volt szüksége és egyetlen gólpasszt sem osztott ki, az egyetlen igazi fegyverüknek a 22 pontos, 12 lepattanós (öt támadó) Rudy Gobert bizonyult. Ez pedig így összességében természetesen nem lehetett elég a sikerhez, főleg hogy óriási ellenállást hátul sem tudtak kifejteni, a 40 százalék alatti mezőnymutató és a 26 százalékos triplázás mellett 62–42-re kikaptak a festékben is – elsőre nem volt esélyük, meglátjuk, hogy min tudnak változtatni.

A Rockets legjobb dobói: Harden 29/12, Gordon 17/9, Capela 16
A Jazz legjobb dobói: Gobert 22, Mitchell 19/9, Rubio 15/3

NBA, RÁJÁTSZÁS
FŐCSOPORT-NEGYEDDÖNTŐ
KELTI FŐCSOPORT
Milwaukee Bucks–Detroit Pistons 121–86 (38–18, 32–25, 27–18, 24–25)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–0
Boston Celtics–Indiana Pacers 84–74 (20–20, 18–25, 26–8, 20–21)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–0

NYUGATI FŐCSOPORT
Houston Rockets–Utah Jazz 122–90 (31–24, 28–20, 24–27, 39–19)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–0
Portland Trail Blazers–Oklahoma City Thunder 104–99 (39–25, 15–23, 22–21, 28–30)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–0