Körömrágós Lakers-győzelem és Derrick Rose-show

Brooklyn Nets–Detroit Pistons 120–119 – hosszabbítás után

Dinwiddie volt a Nets nyerőembere. Idei eddigi legjobb meccsét játszotta a Brooklyn dobógépe, a kispadról beszállva 25 pontos szezoncsúcsot szórt, ezzel ő lett csapata legeredményesebb játékosa, de ennél sokkal fontosabb, hogy mikor születtek ezek a kosarai. Az öt bedobott triplájából ugyanis négyet a negyedik negyedben, vagy a hosszabbításban süllyesztett el, fél perccel a rendes játékidő vége előtt övé volt az utolsó szó, amivel hosszabbításra küldte a feleket, majd a túlórában hét másodperccel az órán bevágta a mindent eldöntő távolit is – nem véletlen, hogy Jared Dudley a „Köszönöm Istenem Spencer Dinwiddie-t” mondattal értékelte a találkozót. A Netsnél egyébként is fontos, hogy meg tudtak nyerni egy ilyen szoros összecsapást, tavaly nagyon sok hasonlót buktak el és idén is több ilyenen szenvedtek már vereséget – most nekik jött ki jobban a lépés.

Süllyed a Detroit. A 4–0-s rajt óta sorozatban harmadik vereségét gyűjtötte be a Pistons, pedig ezúttal is minden esélye megvolt a sikerre a back-to-back ellenére. Blake Griffin (25 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz, 4/8 tripla) és Andre Drummond (24 pont, 23 lepattanó, ebből 10 támadó) is remekelt, Reggie Jacksonban is volt pont, a 12 ponttal megnyert második negyed után végig előrébb is jártak, de a rendes játékidő végén Jackson elrontotta az utolsó, meccsnyerőnek szánt játékot, a hosszabbításban pedig Griffin hagyta ki az utolsó dobást, nem tudtak élni a lehetőségeikkel. Két nap alatt két szoros végjátékot veszítettek el, Dwane Casey szerint ezek a dolgok fejben dőlnek el és ezen kell javítaniuk, Griffin pedig azt mondta, hogy a koncentrációjuk a probléma, dolgozniuk kell rajta.

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 25/15, Harris 23/12, LeVert 19/3
A Pistons legjobb dobói: Griffin 25/12, Drummond 24, Jackson 21/6

New York Knicks–Indiana Pacers 101–107

A végén Oladipo is felébredt. Az első félidőben nagyon nem találta a dobását a Pacers közel sem 100 százalékos állapotban lévő vezére, főleg távolról szenvedett, csapata pedig hátrányba is került annak ellenére, hogy Domantas Sabonis (30 pontos karriercsúcs, 12/12 mezőnyből, 9 lepattanó) élete meccsét játszotta támadásban. A záró etapban aztán Oladipo is felvette a ritmust, és amikor nagyon kellett, sorozatban szállította a clutch játékokat: ellopta a labdát Hardawaytől, zsákolt, bevágott egy hármast, aztán fél perccel a vége előtt még egyet, ezzel pedig tulajdonképpen el is döntötte a találkozót. 24 pontjából kilencet szerzett az utolsó szűk három percben, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy csapata fordítson és megnyerje a mérkőzést. Ha a vártnál kicsit nehezebben is, de hozta a győzelmet az Indiana, 5–3-ra áll, hétvégén pedig Chicagóba látogat.

A vége nem stimmelt. Jó mérkőzést játszott a New York egészen az említett Oladipo-féle rohamig, a fiatalság és a rutintalanság, illetve kicsit a vezér nélküliség azonban végül kijött a társaságon és a vesztüket okozta. A negyedik negyedben sorra követték el a drága hibákat, az időkérések után eladták a labdákat, rossz dobásokat vállaltak, nem tudták, hogy mit kellene védekezni, ezek pedig ritmust adtak a Pacersnek – az utolsó percekben engedtek egy clutch támadópattanót is, amiből Oladipo bevágta a döntő hármast, úgyhogy csak magukat okolhatják a vereségükért. Az elmúlt három találkozójukon egyáltalán nem játszanak rosszul még tartalékosan sem, ezt most Tim Hardaway Jr. egy extra egyéni teljesítménnyel (37 pont, 7/1 tripla, 10/10 büntető) is kiegészítette, de ahhoz, hogy az ilyen meccseket le is tudják zárni, még érettebbé, higgadtabbá, fegyelmezettebbé kell válniuk.

A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 37/21, Vonleh 14/3, Trier 14/6
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 30, Oladipo 24/9, Young 13/3

Chicago Bulls–Denver Nuggets 107–108 – hosszabbítás után

Jokics megalapozta, Millsap megnyerte. A vártnál sokkal jobban megszenvedett ezen a találkozón a Denver, már a negyedik negyed végén is egy 8–2-es rohammal jöttek vissza, hogy hosszabbításra mentsenek (bár voltak támadásaik a győzelemhez is), majd a ráadásban is rosszul állt a szénájuk. Ott már egyértelműen Nikola Jokicsra (22 pont, 12 lepattanó, 9 gólpassz) alapoztak, a center dobta az első nyolc pontjukat ebben a periódusban és rajta kívül csak egy valaki talált be náluk, igaz, az a győztes dobás lett: három másodperccel a vége előtt, egypontos hátrányban jöhettek utoljára, Jokics elrontotta a dobását, Paul Millsap azonban visszatette a támadópattanót és egy tizedmásodperccel az órán megnyerte a meccset a vendégeknek. Az erőcsatár szerint különleges, ahogy hozzák a sikereiket eddig, nem játszanak igazán jól, de nagyon jól menedzselik a végjátékokat és szerinte a fiataljaik rengeteget tanulhatnak ezekből – 6–1-re állnak, ez a legfontosabb, a játékukon pedig lehet javítani.

Minden adott volt a chicagói győzelemhez. Zach LaVine (28 pont, 11/24 mezőnyből, 5 lepattanó, 7 gólpassz) ugyanis most nem maradt egyedül a Bullsnál, az újonc Wendell Carter Jr. elől-hátul karrierje eddigi legjobb meccsét játszotta (25 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 3-3 labdaszerzés és blokk), illetve két extra formát kifogó kinti dobó is hozzátette a magáét, Justin Holiday 5/9, Antonio Blakeney pedig 4/4 hármast bombázott be, amellyel rengeteget tettek hozzá. Ráadásul most a védekezésük is egyben volt, főleg a második félidőben, három perccel a rendes játékidő vége előtt még 96–90-re vezettek is, de itt lefagytak, sorra hibázták el a lehetőségeiket és végül hosszabbítás lett a mérkőzésből. Ott is jól álltak, Holiday utolsó triplájával 107–106-ra vezettek, ki is védekezték, amit ki kellett, de nem zárták ki Millsapet az utolsó másodpercben, így mégis vereséget szenvedtek – jól játszottak, nagyot küzdöttek, de az apró hibáik visszaütöttek a végén, így rendkívül bosszantó módon kaptak ki.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 28/6, Carter Jr. 25/6, Holiday 15/15, Blakeney 15/12
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 22/9, Millsap 19/3, Harris 16/6

Minnesota Timberwolves–Utah Jazz 128–125

Csak annyi, hogy Derrick Rose. Nehéz szavakba önteni azt, amit a korábbi MVP-vel történt ezen a mérkőzésen, hiszen közel hatévnyi iszonyatos balszerencse és mélyrepülés után újra korábbi önmagát idézte. Jimmy Butler (és Jeff Teague) távollétében (hogy pihentették, vagy nem akart játszani, az nem egyértelmű...) a kezdőben kapott szerepet, Tom Thibodeau pedig nagyjából teljes szabadságot adott neki, amivel Rose ezúttal maximálisan élt is: 31 dobást vállalt mezőnyből, amelyből 19-et a gyűrűbe küldött, közte 4/7 triplával, kiosztott 6 gólpasszt és kereken 50 pontos karriercsúcsot szórt – ebből 34 jött a nagyszünet után, 15 a negyedik negyedben, tényleg legszebb időszakára emlékeztetett. Ezt aztán megkoronázta azzal, hogy övé volt az utolsó kosár, majd ő blokkolta Dante Exum egyenlítőnek szánt hármasát – a végső dudaszó után a nyakába borult az egész csapat, hatalmas ünneplés következett, Rose pedig a könnyeivel küszködve adott interjút. A Minnesota Butler nélkül is nyert, de az elvágyódó vezért most senki sem hiányolta, a közönségnek és a csapatnak pedig óriási szüksége volt már egy ilyen pozitív érzelmi töltetre – Karl-Anthony Towns (28 pont, 16 lepattanó, 4 gólpassz) és a visszatérő Andrew Wiggins (19 pont) is jól játszott, de ami Rose-zal történt, abban minden benne van, ami csodálatos a sportban.

Mitchell megsérült. Nem tudta előhúzni a legjobb védekezését a Utah, Gobert sem nagyon bírt Townsszal, Rose meglepetésestéje pedig a vendégeket is teljesen váratlanul érte, nem is nagyon tudtak reagálni rá a mérkőzés folyamán – támadásban ugyan ők is rendben voltak, de Rose-t most nem lehetett túldobni. Pedig kiélezett meccset játszottak, egy-egy játékon múlt a végső siker, de a vereségnél nagyobb baj lehet a Jazz számára, hogy az utolsó bő négy percre elveszítette a 26 pontos Donovan Mitchellt – combsérülést szenvedett a dobógép, de pontosan még nem tudni, hogy mekkora a baj. A záró etapban a hat kihagyott büntető sem nagyon fért bele a Snyder-legénység számára, így elszenvedték első idegenbeli vereségüket, szombat hajnalban viszont szeretnék megszerezni első hazai győzelmüket a Memphis ellen.

A Timberwolves legjobb dobói: Rose 50/12, Towns 28/12, Wiggins 19/9
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 26/9, Gobert 22, Crowder 18/15

Golden State Warriors–New Orleans Pelicans 131–121

Lendületben a Warriors. Sorozatban hatodik győzelmét is behúzta a nyugati listavezető, méghozzá ezúttal is látványos, közönségszórakoztató játékkal, nagyobb gond nélkül – az első negyedben 12 gólpasszig és 43 pontig jutott a gárda, a harmadikban pedig magabiztossá tette az előnyét, amit nem is adott ki a kezéből a meccs végéig. A címvédő végül 39 gólpasszal zárt és ebben óriási szerepe volt Draymond Greennek, akiről Steve Kerr azt mondta, hogy a meccs legjobbja volt: a GSW mindenese 16 ponttal, 14 lepattanóval és 8 gólpasszal ült le, az elmúlt öt találkozón pedig 50 asszisztot jegyzett, rengeteget tesz hozzá a játék működéséhez. Az igazi sztár viszont ismét a szezont abszolút MVP-formában kezdő Steph Curry volt, aki 37 pontot szórt 7/11 triplával, ráadásul 9 gólpasszt is kiosztott, a harmadik negyedben egymaga 16 egységet rámolt be, gyakorlatilag foghatatlan volt ismét – ez már a hatodik meccse idén, amikor elérte a 30 pontot, ráadásul eddig meccsenként hat bedobott triplát átlagol 50 százalék feletti hatékonysággal...

Nem vallott szégyent a Pelicans. Mostanában könnyen bele lehet csúszni egy nagyobb vereségbe is a Golden State ellen, de a New Orleans ezt annak ellenére elkerülte, hogy Elfrid Payton ezúttal sem tudott pályára lépni – sokáig látótávolságon belül volt az együttes, és amikor kezdett elfutni a meccsel a Warriors, vissza tudtak még zárkózni a vendégek vállalható közelségbe. Anthony Davis visszatért és rögtön játszott is 41 percet, de magához képest még kissé visszafogottabb volt (17 pont, 6/16 mezőnyből, 12 lepattanó, 7 gólpassz), a Holiday-Mirotic-Moore trió viszont bőven vállalkozott, jól is célzott, így megoszlottak a terhek és kiegyensúlyozottak tudtak maradni támadásban. Ez most ennyire volt elég, a GSW jobb csapat, így sorozatban harmadszor is kikapott Alvin Gentry alakulata, következőleg Portlandben kell pályára lépnie.

A Warriors legjobb dobói: Curry 37/21, Durant 24/6, Thompson 18/3
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 28/6, Mirotic 26/6, Moore 21/9

Los Angeles Lakers–Dallas Mavericks 114–113

Nocsak, egy megnyert szoros végjáték. A Lakers legnagyobb hibája eddig az volt, hogy a kiélezett találkozókat rendre elveszítette, ezúttal viszont Luke Walton alakulata jött ki jobban egy ilyen helyzetből, így megszerezte idei harmadik győzelmét. Azt viszont ne gondoljuk, hogy jól is csinálta a végjátékot a gárda, a 17 ponttal megnyert első negyed után ugyanis végig előrébb járt, nem egészen négy perccel a vége előtt is vezetett még 13 ponttal, innentől azonban ismét jött egy érthetetlen leolvadás és Luka Doncic hét másodperccel az órán kiegyenlített. Az utolsó játék ezúttal azonban jól alakult a LAL számára, LeBron James (29 pont, 11/19 mezőnyből)) faultot harcolt ki és bár kihagyta az első büntetőt (nem kicsit ráijesztett a szurkolókra...), a másodikat már bedobta, dallasi válasz nem érkezett, így valahogy behúzta a találkozót a Los Angeles. Ebből továbbra is tanulniuk kell, igaz, James mellett azért emeljük ki, hogy egyénileg Kyle Kuzma (18 pont, 7/11 mezőnyből, 8 lepattanó), Javale McGee (16 pont, 15 lepattanó, két labdaszerzés, öt blokk) és Lonzo Ball (12 pont, 7 gólpassz, 0 eladott labda) is jó teljesítményt nyújtott.

Egy kicsi még hiányzott. Összességében nem a Dallas volt a jobb csapat ezen a találkozón, DeAndre Jordan alulmaradt McGee-vel szemben, Dennis Smith Jr. pedig olyan gyengén játszott, hogy JJ Barea végül több percet töltött nála a parketten, igaz, utóbbi hozzá is tudott tenni egy dupla-duplát. Nem igazán volt vezér a gárdában, de a hajrában a Lakers hibáit kihasználva összekapták magukat, a mezőnyből 0/6-tal kezdő, aztán 5/5-tel záró Luka Doncic (14 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz) nagyon feljavult, de nem tudták végigvinni a felzárkózást, még egyetlen dobás hiányzott nekik - az egyébként Barea kezében volt, de végül kimaradt. A hajrá rendben volt, a többin van még mit dolgozni, továbbra is képtelenek nyerni idegenben, szombat hajnalban viszont otthon fogadják a New Yorkot.

A Lakers legjobb dobói: James 29/6, Kuzma 18/3, Ingram 17/3
A Mavericks legjobb dobói: Matthews 21/12, Barnes 19/12, Barea 15

Phoenix Suns–San Antonio Spurs 90–120

Összejött DeRozan terve. Eddig 38.9 percet átlagolt idén a Spurs fő pontszerzője, amivel a legtöbbet foglalkoztatott játékos volt a ligában és a Suns elleni meccs előtt arról beszélt Gregg Popovich-csal, hogy talán kaphatna némi pihenőt – ahogy egyébként a ligaszinten második legtöbb percet átlagoló LaMarcus Aldridge is. Ezért viszont tenniük kellett, mert a győzelemre szüksége volt a csapatnak, így DeRozan 20 pontot szerzett az első félidőben, a San Antonio 21-gyel vezetett, így a fordulás után már nem nagyon kellett pályára lépnie - a záró etapot egy az egyben kiülhette ő és Aldridge is, így teljes volt az öröm a csapatnál. A hátvéd 25 pontja és 10/12-es mezőnymutatója a keveseb perc ellenére a statisztikáját sem nagyon rontja, Aldridge is dobott 24-et, megvan a könnyű győzelem, most hazamehetnek és pihenhetnek két teljes napot, mielőtt fogadják a New Orleanst.

Nincs tartás a Sunsban. Borzalmasan gyenge volt ezen a meccsen a Phoenix és úgy összességében ez jellemzi eddig az egész szezonban a gárdát, hozzátéve, hogy persze Devin Booker megint hiányzott, ő pedig létfontosságú számukra. Ezzel együtt az első negyedben úgy ment el a gyűrűig a Spurs, ahogy akart, a nagyszünetben pedig azért volt közte csak 21, mert egy 10–0-s rohammal zárta a félidőt a hazai csapat – úgy lett közte 30, hogy a San Antonio tényleg a pihenésre gyúrt, ezen nincs mit szépíteni. Igor Kokoskov, a Phoenix vezetőedzője azt mondta a meccs után, hogy a végeredmény sokat elárul arról, hogy hol is tartanak csapatként és valóban támadásban is elég nagy volt a káosz, a kezdőbe kerülő TJ Warren kicsit elhomályosította Deandre Aytont is, egyáltalán nem működött a dolog – 1–6-tal állnak, de az első meccs óta nem igazán látszik fejlődés, meglátjuk, hogy majd Bookerrel sikerül-e előrelépniük.

A Suns legjobb dobói: Warren 21/3, Bridges 16/3, Ariza 14/6
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 25, Aldridge 24, Belinelli 14/3