Rajon Rondo dudaszós kosarával nyert Bostonban a Lakers

Indiana Pacers–Los Angeles Clippers 116–92

Ez volt a papírforma. A játékoskeret átalakítgatása után egyrészt lerövidült a Clippers rotációja, másrészt minőségben sem jó felé mozgott a gárda, főleg nem ezen az estén, hiszen az új érkezők nem léphettek pályára – igaz, a sérülésből visszatérő Danilo Gallinari újra játszhatott, de ő egymaga még nem jelentett megoldást. Doc Rivers alakulata így nagyjából másfél negyedig volt pariban jó formában lévő ellenfelével, de a tréner nem is csontozta ki játékosait, hiszen senkit nem játszatott még 30 percet sem – Gallinari 20, Lou Williams 17 percet töltött parketten és olyanok játszották a legtöbbet, mint Jerome Robinson, Johnathan Motley és Sindarius Thornwell. A nagyszünet előtti percekben már olyan hátrányba kerültek, amiből nagy bravúr lett volna visszajönni és nem is erőltették igazán ezt az estét – most Bostonban folytatják hatmecces idegenbeli túrájukat, az lesz az ötödik állomás.

Újra harmadik a Pacers. A Philly legutóbbi és a Boston a hajnali vereségének köszönhetően a sorozatban negyedik győzelmét arató Indiana visszavette a harmadik helyet Keleten, úgy tűnik, hogy abszolút rendezte a sorokat a gárda – ezen az estén is esélyeshez méltó játékkal húzta be a mérkőzést. Az első másfél negyedben még nem dominált az együttes, aztán a nagyszünet előtt futott egy 13–0-t és félidőben már 18 egységgel vezetett, később pedig ez a különbség közelítette a harmincat is – nekik sem kellett megszakadni, az utolsó játékrészt elengedték és végül csak a Bogdanovic, Joseph páros játszott 26 percnél többet. A horvát dobógép ezt 29 ponttal és 12/19-es mezőnymutatóval, az irányító pedig 13 ponttal, 9 lepattanóval és 6 gólpasszal hálálta meg, rajtuk kívül Myles Turner (17 pont, 7/8 mezőnyből, 4 labdaszerzés, 6 blokk) szenzációs teljesítményét és Thad Young (14 pont, 6/9 mezőnyből, 4 gólpassz, 5 labdaszerzés) megmozdulásait is ki kell emelni, a csapat pedig kiváló formában fogadhatja a Clevelandet.

A Pacers legjobb dobói: Bogdanovic 29/9, Turner 17/9, Young 14/6, Collison 14
A Clippers legjobb dobói: Harrell 19, Gallinari 12/12, Motley 10, Williams 10

Orlando Magic–Minnesota Timberwolves 122–112

Jobb volt az Orlando. Élesebben és éhesebben lépett pályára a hazai alakulat, sokkal gyorsabban, agresszívebben csinálták meg a játékaikat, mint ellenfelük, emellett pedig a dobásaik is ültek – Terrence Ross újabb komoly extrát hozott a kispadról (32 pont, 6/13 mezőnyből, ebből 20 pont az első félidőben), magas posztokon Nik Vucsevics (21 pont, 10 lepattanó, 3 gólpassz, 2 blokk) és Aaron Gordon (19 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 1 blokk) is hozzátette a magáét, sőt, még Evan Fournier is jelentkezett a maga 18 egységével. A labda kiválóan járt, sok lábon álltak, úgyhogy a nagyszünetben már 71 dobott pontnál jártak és magabiztosan vezettek, a harmadik negyedben még tovább növelték a különbséget és bár a közte 17-ről közelebb jött a Minnesota, igazából ahogy tíz alá csökkent a távolság, mindig tudott válaszolni az Orlando – olyan tűzerő volt most Rossékban, amivel nem tudták tartani a lépést a vendégek. A Magic az újabb sikernek köszönhetően továbbra sem engedte el a rájátszást, megelőzte a tabellán a Washingtont, így három és fél meccsre van a keleti nyolcadik Miamitól – a deadline-on túl vannak, Rosst megtartották, ha az All-Star szünet után még feljebb tudnak majd kapcsolni, akkor lesz esélyük bejutni a playoffba.

Egyre nehezebb helyzetben a Minnesota. Ryan Saunders alakulata sorozatban harmadik, az utóbbi hat meccséből pedig az ötödik vereségét szenvedte el, ebben az időszakban csak a Memphis elleni hosszabbításos hazai sikernek örülhetett, így pedig csak távolodik a rájátszást jelentő helyektől – hiába a Clippers gyengülése, a Lakers visszakapta LeBron Jamest, a Sacramento erősített, úgyhogy a 2,5–3 meccs hátrány jelen állapotukban nagyon soknak tűnik. Ezen az összecsapáson sem tudtak összeállni, megint hiányzott a Teague-Rose kettős és Andrew Wiggins is megint túlerőlködte (23 pont 28 mezőnykísérletből) az estét, hiába játszott jól Karl-Anthony Towns (27 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz, 12/16 mezőnyből) és Dario Saric (17 pont, 8 lepattanó, 7/11 mezőnyből 21 perc alatt), ez így kevésnek bizonyult, főleg a borzasztóan puha csapatvédekezéssel együtt – most utaznak tovább New Orleansba, méghozzá egyre nagyobb győzelmi kényszerrel.

A Magic legjobb dobói: Ross 32/18, Vucsevics 21/3, Gordon 19/3
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 27/6, Wiggins 23, Saric 17/9

Atlanta Hawks–Toronto Raptors 101–119

Nagy lépés után nagy győzelem. Az este folyamán talán a legnagyobb igazolást a Toronto hajtotta végre azzal, hogy megszerezte Marc Gasolt Jonas Valanciunasért, Delon Wrightért és CJ Milesért, ezt pedig egy nagyon szép győzelemmel koronázta meg az együttes. A vendégek kiültették Kawhi Leonardot és elég lassan is kezdtek, az első negyedet 11 ponttal elvesztették, nem sokkal később már 17 ponttal égtek, de aztán riadót fújtak, előhúzták a parádés védekezésüket, támadásban pedig rátaláltak arra, amit csinálniuk kell, ezt ráadásul két extra egyéni teljesítmény is megkoronázta: Pascal Siakam 33, Fred VanVleet pedig 30 ponttal állított fel új karriercsúcsot, úgyhogy a társaság végül fordított és meg is nyerte ezt a nehéznek ígérkező mérkőzést. A második félidőben már olyannyira dominált Nick Nurse legénysége, hogy az addig kapott 68 ponthoz összesen 33-at engedett hozzátenni a Hawksnak, a nagyszünet után 26 ponttal múlta felül ellenfelét az együttes – mi lesz, ha még Gasol is beépül.

Pedig sokáig jól nézett ki az Atlanta. Nagyon jó formában várhatta ezt az összecsapást a Hawks, az első félidőben pedig ennek megfelelően gyors, látványos, pontos játékot mutatott be a gárda – a 68 dobott pont és a magabiztos előny is mutatta, hogy nem véletlenül nyert mostanában ennyi meccset Lloyd Pierce csapata. A tréner szerint azonban kicsit azt gondolták, hogy a második félidő is hasonlóan könnyű lesz, elégedetten, vagy inkább önelégülten léptek parkettre a nagyszünet után, a Raptors pedig átgázolt rajtuk – itt már mozdulni is alig tudtak Lowryék szorításában és nem volt bennük annyi, hogy ezen változtassanak. Megmutatták, hogy miért nagyon veszélyesek bárkire, de azt is, hogy miért nincsenek ott az élcsapatok között, következőleg a Charlotte ellen bizonyíthatnak.

A Hawks legjobb dobói: Young 19/3, Prince 19/15, Collins 12/3
A Raptors legjobb dobói: Siakam 33/6, VanVleet 30/12, Lowry 13/9

Boston Celtics–Los Angeles Lakers 128–129

Rondo megbüntette volt csapatát. A legutóbbi, 42 pontos indianai vereség után most, a deadline után néhány órával sokkal tisztább fejjel és összehasonlíthatatlanul jobban játszott a Lakers, egyúttal jelezte, hogy bizony számolni kell vele a folytatásban. Az arany-lilák a gyengébben sikerült első félidő után egy 42–27-es harmadik negyeddel fordítottak, majd bár a záró etapban hamar ismét hátrányba kerültek, végig üldözték ellenfelüket néhány ponttal lemaradva. Az utolsó másfél percben aztán egymás után három triplát is bebombáztak, ezzel újra fordítottak, hogy aztán 11 másodperccel a vége előtt Kyrie Irving egy nehéz duplával ismét a Bostont juttassa előnyhöz – itt időkérés nélkül nekimentek a vendégek, Brandon Ingram passz nélkül eljutott a gyűrűig, de kettesét Al Horford blokkolni tudta. A támadópattanó azonban némi kavarodás után a Bostonban 2008-ban bajnokságot nyerő Rajon Rondóhoz került, aki a dudaszó pillanatában el is süllyesztette a mérkőzést megnyerő középtávolit – ezzel pályafutása első ilyen kosarát szerezte és megnyerte a rendkívül fontos derbit a Los Angelesnek. A játék alapját persze a tripla duplázó (28 pont, 12 lepattanó, 12 gólpassz, 5/10 tripla) LeBron James adta a vendégeknél, de Kyle Kuzma (25 pont, 5/8 tripla), JaVale McGee, az említett Rondo (17 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz, 3/4 tripla), illetve a padról 8/14 triplát szállító Stephenson, Caldwell-Pope páros is dicsérhető. Csapatszinten egyébként végül 22 hármast küldtek a gyűrűbe 54 százalékkal, szétosztottak 35 gólpasszt és csak 8 labdát adtak el, úgyhogy a 11 büntető is belefért – óriási győzelem ez most számukra, amellyel fél meccsre megközelítették a Sacramentót.

Ezt nyernie kellett volna a Bostonnak. A nap korábbi részében legyőzte a Lakerst a Celtics, hiszen a Pelicans nem cserélte el Los Angelesbe Anthony Davist, így pedig nyáron már Danny Ainge-ék lehetnek érte pole pozícióban, de a pályán csak az első félidő egy részében tudott dominálni a hazai alakulat – a tíz pont feletti előnyt azonban leadták Jayson Tatumék, a végjátékra pedig azt mondta Brad Stevens vezetőedző, hogy a kosárlabda Istenei most a jó csapatot jutalmazták. Az tény, hogy a Boston magához képest nem játszott jól, védekezésben egyáltalán nem tudta megoldani a feladatot, támadásban pedig leginkább a kispad extrája miatt tudott jó lenni – a kezdőben Morris három pontot szerzett, Smart hatot, Kyrie Irving 6/21-et dobott mezőnyből és amíg ők voltak fent, addig nagyjából 15 ponttal ki is kaptak a Lakerstől. A cseresor ellenben +10 feletti +/--t hozott, Theis (20 pont, 9/11 mezőnyből), Rozier (19 pont, 5/7 tripla, 6 gólpassz), Brown (18 pont, 7/10 mezőnyből) és Hayward (4 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz) is nagyon hasznosnak bizonyult, a végén a döntő szó mégis kis híján Irvingé lett, de ahogy Stevens is mondta, a szerencse az utolsó játéknál a Lakers mellett döntött – pedig a hazai pályát és az aktuális formákat elnézve ez abszolút kötelező lett volna a Boston számára. Ha pedig azt nézzük, hogy hogyan erősítettek a riválisok, a Toronto, a Milwaukee vagy a Philadelphia, akkor még kevésbé lehetnek nyugodtak a Celticsnél.

A Celtics legjobb dobói: Irving 24/6, Tatum 22/3, Theis 20/6
A Lakers legjobb dobói: James 28/15, Kuzma 25/15, Rondo 17/9, McGee 17, Caldwell-Pope 17/15

Oklahoma City Thunder–Memphis Grizzlies 117–95

A második félidőre beszigorított a Thunder. A nagyszünetig elöl is, hátul is akadozott az OKC gépezete és két negyed után még két ponttal a Memphis vezetett, a harmadikra azonban már más felfogással mentek ki a hazaiak: az addig pont nélküli Steven Adams egymaga kilenc egységet szerzett a játékrész során, Paul George (27 pont, 6/13 tripla, 4 labdaszerzés), illetve a sorozatban nyolcadik tripla dupláját jegyző (15 pont, 5/16 mezőnyből, 13 lepattanó, 15 gólpassz, 4 szerzett, 1 eladott labda) Russell Westbrook is magasabb fokozatba kapcsolt, innentől pedig nem volt esélye a Grizzliesnek – a záró etapot már tizenegy pontos hazai előnnyel kezdhették a felek, Westbrookék pedig itt még rátettek egy 11–0-s rohamot, amivel el is döntötték a küzdelmet. Billy Donovan legénysége így hozni tudta a kötelezőt, az utóbbi tíz meccséből ez volt a kilencedik győzelme és közelebb lopózott a nyugati második Denverhez, jó formában utazhat el Houstonba.

Nincs meglepetés. Több játékosát, köztül Marc Gasolt is elcserélte a nap folyamán a Memphis, így rövid rotációval, érdekes hangulatban lépett pályára a társaság – Mike Conley ugyan maradt az együttesnél, de ő is kb. bepakolva várta a hívást, hogy hova kell költöznie, az ilyenek pedig nagyon rá tudják nyomni a bélyegüket egy-egy találkozóra. Egyébként sem ők voltak az esélyesek, úgyhogy addig voltak pariban, ameddig a Thunder hagyta, pozitívumként az újonc Jaren Jackson Jr. teljesítményét (27 pont, 12/18 mezőnyből, 7 lepattanó, 2 labdaszerzés) emelhetik ki, amúgy még az eddiginél is negatívabb időszak következik Memphisben.

A Thunder legjobb dobói: George 27/18, Grant 20/9, Schröder 16/9
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 27/3, Caboclo 16/9, Rabb 15/3, Conley 15/3

Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 127–118

Hullámzó meccset nyert meg a Portland. Nem volt túl kiegyensúlyozott egyik csapat sem ezen az összecsapáson, de ebből végül a frissebb, hazai pályán játszó Blazers jött ki jobban. Az első negyedet még a San Antonio nyerte három ponttal, aztán CJ McCollum (30 pont, 9 lepattanó, 7/13 tripla, 2-2 labdaszerzés és blokk), Damian Lillard (24 pont, 9 gólpassz, 5 labdaszerzés) és Jusuf Nurkic (22 pont, 9/15 mezőnyből, 6 gólpassz, 2 blokk) vezetésével átvette az irányítást a Portland és a harmadik negyed elején már 21 pontos (!) előnyben volt – hogy aztán még ugyanebben a játékrészben, 88–88-nál megint egál legyen az állás. Ezt azonban ismét egy hazai roham követte egy 20–9-es periódus formájában, ami átnyúlt a záró etapra is és erre már nem érkezett komolyabb válasz, úgyhogy hatalmas hullámvölgyek után, de hozta a rangadót Terry Stotts csapata és őrzi egymeccses előnyét a Houstonnal szemben. Egyébként külön öröm számukra, hogy a frissen megszerzett Rodney Hood debütált a csapatban és rögtön jól is játszott, 25 percet kapott a kispadról beszállva, amely alatt 14 pontot szerzett 6/7 jó dobással.

0–3. Eddig mindhárom meccsét elvesztette jelenlegi idegenbeli túráján a San Antonio, ami azért is rossz hír, mert ez a kirándulás még nem mostanában ér véget – ugyan az All-Star majd megszakítja jövő héten, de összességében nyolc mérkőzésre nyúlik a túra, amelynek a vége ráadásul már Keleten lesz. A texasiak ezúttal sem tudtak túlnőni eddigi idegenbeli árnyékukon és egészen pocsékul védekeztek, amelyet időszakokra ellensúlyozni tudtak, amikor elvesztette a fonalat a Portland, vagy amikor ők maguk is extrán dobtak (a harmadik negyedben például Rudy Gay egymaga 16 pontot szórt, azzal egyenlítettek ki), de összességében csak DeMar DeRozan (35 pont, 14/28 mezőnyből, 6 gólpassz) tudott huzamosabb ideig veszélyt jelenteni a portlandi gyűrűre, ami ilyen védekezés mellett nem volt elég az üdvösséghez. Most már megelőzte őket a Jazz és hétvégén éppen Salt Lake Citybe látogatnak, ha nem szedik össze magukat, akkor könnyen lehet, hogy a túra végére már leginkább a Kings–Lakers párossal kell foglalkozniuk.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 30/21, Lillard 24, Nurkic 22
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 35, Gay 25/15, Aldridge 17