Újabb fájdalmas Lakers-vereség, megszakadt Harden szériája

Charlotte Hornets–Golden State Warriors 110–121

Cousins felszívta magát. Még nincs bombaformában az Achilles-sérülésből visszatérő DeMarcus Cousins, de ezúttal eddigi legjobb mérkőzését játszotta visszatérése óta, kellően agresszív és "dühös" volt, ahogy a sérülése előtt is. Ennek végül 31 játékperc, 24 pont (9/15 mezőnyből), 11 lepattanó, 3 gólpassz és 3 blokk lett az eredménye, de az ő agresszivitása magával hozta a "szokásos" technikaiját is, amit azért kapott, mert kidobta Jeremy Lamb cipőjét a nézőtérre – ezzel a játékos nagyon nem értett egyet, Steve Kerr viszont csak azzal foglalkozott, hogy játékosa egyre magabiztosabban mozog, a technikai nem érdekelte. Kellett is Cousins jó játéka, mert Steph Curry gyenge napot fogott ki és Kevin Durant is visszafogottabban játszott, kiválóan dobott viszont Klay Thompson és maga mögött hagyta legutóbbi sérülését Draymond Green (14 pont, 8 lepattanó, 10 gólpassz, 3 blokk) is – ha nem is gáláztak, de többé-kevésbé kézben tartották a dolgokat és a negyedik negyedben már 17 ponttal is vezettek. Innen a Hornets vezetett még egy rohamot, de a bajnok kezelte a helyzetet és lemenedzselte a hajrát, úgyhogy javított a Houston elleni hazai vereség után.

Zeller villogott. Ha már dicsértük Cousinst, akkor azt is meg kell említenünk, hogy közben az ellenfél centere, Cody Zeller 13/14 mezőnykísérletét értékesítette és 28 ponttal karriercsúcsot szórt a túloldalon, igaz, ennek elsősorban az volt az oka, hogy a Warriors védekezése Kemba Walkerre koncentrált, az ő dobásait próbálta elvenni, Zeller pedig sokszor találta magát üresen. Walker is 20 pont fölé jutott egyébként és a franchise örökranglistáján átvette az első helyet Dell Currytől, Steph Curry édesapjától a bedobott mezőnykosarakat tekintve, de a gyenge triplázás és a gyenge lepattanózás a Warriors ellen nem fért bele, úgyhogy ha nem is kaptak ki nagyon, de a címvédő tűzereje soknak bizonyult számukra – fél meccsel előzik a keleti kilencedik Orlandót, figyelniük kell.

A Hornets legjobb dobói: Zeller 28, Walker 23/9, Lamb 16
A Warriors legjobb dobói: Thompson 26/9, Cousins 24/3, Durant 20/12

Cleveland Cavaliers–Portland Trail Blazers 110–123

Ha kintről is megy, foghatatlan ez a Portland. Ahogy az elmúlt meccseken, úgy most is remekelt a vendégcsapat centerposzton, Jusuf Nurkic és Enes Kanter is hozta a kosarakat, a lepattanókat, illetve a kiosztásokat is, úgyhogy nyerni tudtak a palánk alatt, ezúttal viszont ezt kiváló tripladobással is kiegészítette a csapat, így pedig egy komoly hullámvölgy ellenére is nyerni tudott Clevelandben. A távoli kísérletekből CJ McCollum 7/8-at, a padról beszálló Seth Curry 5/5-öt küldött a gyűrűbe, csapatszinten 60% felett céloztak kintről, így a nagyszünetben húsz pont feletti előnyben voltak, aztán jött a borzalmasan sikerült harmadik negyed, amelyet 36-17-re elbuktak, úgyhogy szinte kezdhették újra az egészet. Ezt viszont megtette a több lábon álló alakulat, McCollum tizenegy pontot szórt a záró etapban, Lillard két fontos triplát süllyesztett el és egy 14-0-s rohamot intézett Terry Stotts alakulata, amikor kellett, akkor megint a két kezdő hátvédhez fordultak – bejött, megoldották, hozták a kötelezőt és másfél meccsre megközelítették a nyugati harmadik OKC-t.

Volt tartása a Cavsnek. Nagyon rosszul kezdték a meccset a hazaiak, az első negyedben csak Kevin Love talált a gyűrűbe a kezdők közül és az első félidőben simán húsz pont feletti hátrányba kerültek, közük sem volt a Portlandhez. A folytatásban aztán elkapták a fonalat, az említett Love (18 pont, 12 lepattanó), a remeklő Osman (27 pont, 10/16 mezőnyből), valamint a padról 19 ponttal beszálló Jordan Clarkson vezetésével elkezdtek zárkózni, a lefagyó Blazers hibáit kihasználva pedig egy labdára közelítették meg ellenfelüket és nyílttá tették a találkozót. Larry Drew vezetőedző el is mondta, hogy erre büszke, azt viszont sajnálja, hogy a végén a Lillard-McCollum páros ennyire lejátszotta őket, de hát ez a két játékos ennyire jó, ez van – persze a győzelem nem elvárás Clevelandben, bár mostanában azért elő-előfordult...

A Cavaliers legjobb dobói: Osman 27/9, Clarkson 19/3, Love 18/9
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 35/21, Lillard 21/9, Nurkic 15, Curry 15/15

Detroit Pistons–Indiana Pacers 113–109

Lassan komolyan kell venni a Pistonst. Továbbra is óriási formában van Dwane Casey csapata, most már nyolcból hét győzelemnél tart, az eddig remeklő Indiana legyőzése pedig mindenképpen komoly fegyverténynek számít. Az utóbbi találkozókon látott erényeiket most is csillogtatták, a tripla-duplázó Blake Griffin (20 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz) mellett a palánk alatt pusztított Andre Drummond (26 pont, 16 lepattanó, 3 blokk), de kintről és a kispadról is megkapták a segítséget, Luke Kennard például 19 ponttal és 5/8 triplával szállt be és amikor kellett, mindig volt kihez, mihez nyúlni. Az első negyedben valósággal rárúgták az ajtót a Pacersre és 17 pontos előnyt építette fel, amit aztán az Indiana fokozatosan ledolgozott és a harmadik játékrészben kiegyenlített, ám itt megint újított a Detroit, Drummond vezetésével futott egy 9-0-t, majd a záró etapban még egy 13-2-t, az itt megszerzett fórt pedig már beosztotta a végéig – remek csapatmunkával arattak fontos sikert és megerősítették keleti hetedik helyüket a tabellán.

Ehhez most kevés volt a Pacers. Myles Turner visszatérhetett a vendégeknél, de ő sem tudta megállítani Drummondot és a ligaelit csapatvédekezés ezen az estén nem tudta lelassítani a Pistons gépezetét – támadásban ugyan megvoltak a fegyvereik, hárman is húsz pont fölé jutottak náluk, plusz Matthews vagy Young is hozzátette a magáét, de túldobni nem tudták ellenfelüket. Ugyan szívós munkával felálltak a kezdeti mélyütésből, de ez rengeteg energiát felemésztett náluk, a végén pedig már nem volt bennük annyi, hogy még egy ilyen rohamot vezessenek, csak közelíteni tudtak – ráadásul a hajrában Sabonis bokája is kiment, le kellett őt cserélni. Az utóbbi tíz meccsükön ez még csak a második vereségük volt, a Philadelphiával szemben viszont egyetlen mérkőzésre csökkent az előnyük.

A Pistons legjobb dobói: Drummond 26, Griffin 20/15, Kennard 19/15
A Pacers legjobb dobói: Bogdanovic 25/3, Sabonis 23, Collison 21/9

Brooklyn Nets–San Antonio Spurs 101–85

Vége a túrának. Ezzel a mérkőzéssel letudta maratoni idegenbeli túráját a San Antonio, az más kérdés, hogy 1–7-es mérleget tud felmutatni rajta a gárda, amellyel visszazuhant a nyugati nyolcadik helyre – most otthon kell megkezdeni a felzárkózást, hogy ott lgyen a playoffban. A fáradtság erősen kiütközött most a társaságon, a Knicks elleni vereség "másnapossága" és a hosszú túra is érződött a játékosokon, csak LaMarcus Aldridge (26 pont, 10 lepattanó, 3 blokk) és DeMar DeRozan (23 pont, 9/14 mezőnyből) igyekezett, egyébként csapatszinten 36%-kal dobtak mezőnyből és 17%-kal tripláztak, a 85 dobott pont (negatív szezoncsúcs) sok mindent elárul. Az újabb sima vereség után viszont végre hazamehetnek és újraindíthatják a szezonjukat, nagyon fontos időszak következik számukra.

Érvényesítette a papírformát a Brooklyn. Jelen helyzetben az volt a valószínűbb, hogy megnyeri a meccset a Nets és bár a hazaiak támadójátéka is akadozott, éppen eleget tettek ahhoz, hogy végig kordában tartsák a San Antoniót. Kenny Atkinson szerint a kulcs a védekezés volt, a Spurs tripladobóira figyeltek nagyon, a pick-and-rollok védését pedig folyamatosan variálták, így mindig gondolkodásra késztették ellenfelüket – ezt a túloldalon 19/50 triplával egészítették ki, egy-két jó egyéni teljesítmény (elsősorban Russell és Harris) ezúttal elégnek bizonyult a sikerhez. A nagyszünetben 14 ponttal vezettek már, a harmadik negyedben húsz egység fölé növelték az előnyüket és egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelmük, ezzel újabb lépést tettek a playoff felé.

A Nets legjobb dobói: Russell 23/15, Harris 15/15, LeVert 15/6
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 26, DeRozan 23, Gay 13/3

Miami Heat–Phoenix Suns 121–124

Padlón a Miami. Az életben maradásért küzdő Heatnek kulcsfontosságú és kötelező lett volna megvernie a borzalmas szériában lévő ligautolsót, főleg otthon, de ezt sem tudta megcsinálni Erik Spoelstra csapata, így bár még mindig csak másfél meccsre van a playoff-helyektől, a hetek óta tartó mélyrepülést elnézve komoly bravúr lenne, ha meg tudnák még fordítani a szezonjukat a floridaiak. Szép számokat hozott Hassan Whiteside (29 pont, 14/19 mezőnyből, 11 lepattanó 27 perc alatt) és Kelly Olynyk (28 pont, 10 lepattanó, 4/6 tripla), támadásban még rendben is lett volna a csapat, a korábbi sikerek kulcsát jelentő védekezés viszont a Suns ellen is csődöt mondott – a nagyszünet után 72 pontot kapott az együttes és addigi 11 pontos előnyét simán leadta, hogy aztán a legvégén clutch hibákat elkövetve vereséget szenvedjen. „Jutalomként” most játszhatnak a Golden State-tel...

Jobban jött ki a végjátékból a Phoenix. Az első félidőben még gondban voltak a vendégek, a fordulás után viszont ők kerültek fölénybe, a negyedik negyedben már oda-vissza változott a vezető kiléte és gyakorlatilag teljes egállal mentek neki a végjátéknak. Negyven másodperccel a vége előtt Waiters 3+1-es játékával fordított ismét a Miami, amire Ayton válaszolt egy duplával, Olynyk kosara után pedig gyakorlatilag azonnal faultot harcolt ki Booker – a büntetői után 17 másodperc maradt az órán és egy ponttal vezetett a Suns. Az utolsó Heat-támadásnál Wade dobása kimaradt, úgyhogy Oubre két újabb büntetővel beállíthatta a végeredményt, így zsinórban 17 elszenvedett vereség után törte meg a jeget és nyert újra mérkőzést Igor Kokoskov alakulata.

A Heat legjobb dobói: Whiteside 29, Olynyk 28/12, Adebayo 14
A Suns legjobb dobói: Booker 20/9, T. Johnson 18/9, Oubre Jr. 16/3, Crawford 16/6

Chicago Bulls–Milwaukee Bucks 106–117

Adetokunbo nélkül nyert a Bucks. Legjobb játékosa nélkül korábban kapott már pofonokat a Milwaukee, ezúttal viszont kellően stabil volt ahhoz a rendszer, hogy az egyébként jó formában lévő Chicago otthonában fontos győzelmet arasson a társaság. A Brogdon, Middleton páros próbálta intézni a játékot, a labdára nagyon vigyázott a csapat, védekezésben is próbálta megvalósítani, amit kellett, úgyhogy belefért Eric Bledsoe gyengébb napja és az is, hogy a magasemberek triplái ezúttal nem igazán ültek – a Lopez, Ilyasova, Mirotic trió 4/19-et hajított kintről, ezt viszont a többiek 13/30-cal ellensúlyozták, úgyhogy összességében működött a játék. Pedig a meccs elején még úgy tűnt, hogy bajban lehetnek, 13 ponttal elvesztették az első negyedet, a másodikban azonban robbantottak, előbb Brogdon szórt be 9 egységet, majd Middleton 12-t, úgyhogy itt fordítottak és a nagyszünetben már ők jártak előrébb 9-cel. A fordulás után pedig ezt már beosztották, úgyhogy sorozatban nyolcadik idegenbeli győzelmüket is behúzták, az utóbbi 19 meccsükből ez volt a 17. sikerük, ezzel pedig most már 2,5 meccsre növelték az előnyüket a Torontóval szemben.

Nem volt az igazi a Bulls. Sorozatban három győzelem után, remek formában érkezett meg erre a találkozóra a Chicago, a korábbiakhoz képest azonban most két fontos dolog is hátráltatta a csapatot: egyrészt Otto Porter (és Kris Dunn) kihagyta a mérkőzést, másrészt Zach LaVine magához képest mélyen alulteljesített, az első negyed után egyetlen egy pontot tudott csak szerezni. Hiába villogott megint Lauri Markkanen és hiába szórt 26 pontot ikertestvére ellen Robin Lopez, így nem volt bennük elég tűzerő és fantázia ahhoz, hogy a nagyszünet után lerohanják a ligaelsőt, úgyhogy ha nem is nagyon, de kikaptak, következőleg Memphisben javíthatnak – elvileg Porter ott biztosan játszhat, Dunn játéka jelenleg kérdéses.

A Bulls legjobb dobói: R. Lopez 26/3, Markkanen 26/6, Luwawu-Cabarrot 12/3, Selden 12/3
A Bucks legjobb dobói: Brogdon 22/12, Middleton 22/9, B. Lopez 13, Mirotic 13/9

Houston Rockets–Atlanta Hawks 119–111

Véget ért Harden szériája. A sérülésből és betegségből visszatérő MVP pocsékul dobott mezőnyből (7/21, közte 0/10 tripla), amit 14/16 büntetővel kozmetikázott, de most a játékszervezés sem igazán ment neki és végül a 30 pontos szériája is megszakadt, mert megállt 28-nál – 32 találkozó után maradt újra 30 alatt, de ezúttal ez is elég volt csapata győzelméhez. Mike D'Antoni a korábbi háromhátvédes felállás helyett úgy fest, hogy mostantól a három magasemberes szerkezetre szavaz, a kezdőben ott volt Tucker, Faried és Capela is, a padról pedig gyakorlatilag csak hátvédek érkeztek, méghozzá nagyrészt remekül – az első negyedet 11, a harmadikat pedig további 10 ponttal nyerte meg a gárda, ez utóbbi kijavította a gyengébben sikerült második játékrészt. A záró etapban azért még rohamozott a Hawks, volt egy pont is a különbség, de a Rockets végül mindenre tudott válaszolni, a hajrában megcsinálta a clutch játékokat, így kiharcolta a győzelmet – ezzel továbbra is állóháború van a nyugati playoff-tabella közepén, a Houston jelenleg két meccsel van a Portland mögött és másféllel a Jazz előtt.

Nem hozott győzelmet Young extrája. A Hawks újonc irányítója, Trae Young parádés estét produkált, 36 pontjával és 8/12 triplájával is karriercsúcsot szórt, ráadásul kiosztott 8 gólpasszt is, egyénileg ő volt a mérkőzés legjobbja, az ő extrájára építve tudott végig partiban lenni a vendégcsapat. Mellette kiemelendő az ismét remeklő (20 pont, 12 lepattanó) John Collins, de rajtuk kívül csak Kent Bazemore jutott el tíz pontig és a végén a Houston több lábon állt, jobban oldotta meg a hajrát – Harden mellett Paul és Gordon is hozta magát, ez pedig sok volt az Atlantának. Szégyenkezésre persze nincs ok Youngéknál, szépen épülnek, fejlődnek, következőleg a Minnesotát fogadják.

A Rockets legjobb dobói: Harden 28, Paul 20/9, Gordon 16/9
A Hawks legjobb dobói: Young 36/24, Collins 20/3, Bazemore 13/6

Memphis Grizzlies–Los Angeles Lakers 110–105

Baj van. Sorozatban a második olyan meccsét vesztette el a Lakers, ahol kötelező lett volna a győzelem, hiszen egy, a szezont már elengedő csapat volt az ellenfél, ráadásul tartalékosan – most sem játszott a Grizzliesnél Jaren Jackson Jr., mégsem tudtak nyerni Luke Waltonék. A védekezésük továbbra is nagyon messze van a szezon első részében látottaktól, támadásban pedig hiába tripla-duplázott LeBron James (24 pont, 8/23 mezőnyből, 12 lepattanó, 11 gólpassz), illetve hiába dobott jól Brandon Ingram (32 pont, 12/18 mezőnyből, 3/3 tripla) és Kyle Kuzma (22 pont, 9/15 mezőnyből), ez nem volt elég. Elsősorban a kispad (a veteránok...) hatalmas betlije az, ami nem fért bele, Rondo (2 pont, 0 gólpassz), Chandler (0 pont) és Caldwell-Pope (2 pont) is botrányosan gyenge volt, a cseresor összesen hét pontot tett hozzá, Walton pedig Lance Stephensonnak és Josh Hartnak is csak néhány percet adott. Igaz, hogy a Spurs és a Kings is kikapott, így elviekben nem kerültek távolabb a playofftól, de közelebb sem, sőt, a Clippers és a Wolves győzelme még nehezebb helyzetbe hozta a társaságot és ha a következő néhány mérkőzésen nem indulnak el felfele, akkor gyakorlatilag elmegy a szezonjuk, nem fognak rájátszásba jutni. Közben James újabb mérföldkőhöz ért: megelőzte Andre Millert és fellépett az NBA örökranglistájának 10. helyére a gólpasszokat tekintve, ezzel ő az egyetlen, aki a pontok és a gólpasszok terén is ott van a top tízben.

Szép győzelem. Mike Conley (30 pont, 10/17 mezőnyből, 5 gólpassz) és Jonas Valanciunas (25 perc, 20 pont, 13 lepattanó, 2 blokk) volt az, aki húzta a Grizzliest ezen a mérkőzésen, a csapatvédekezés kiválóan zárt, a cseresorból pedig Wright (9 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) és a 34. születésnapját ünneplő Noah (14 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz) tolta meg a csapat szekerét – végig kordában tudták tartani a Lakerst, a végjátékban pedig ők csinálták meg a fontos játékokat. Az utolsó percnek kétpontos Grizzlies-vezetéssel mentek neki a felek, de itt LeBron James elrontott egy büntetőt, elkövetett egy támadóhibát, majd dobott egy homályt a triplavonalon túlról, közben pedig Conley és Bradley bedobálta a büntetőit, most Noah hibái is belefértek a vonalról – tétje számukra már nincs a szezonnak, de például Valanciunas érkezése óta most először ünnepelhetett győzelmet ebben a csarnokban, az ilyen dolgok sosem ártanak.

A Grizzlies legjobb dobói: Conley 30/9, Valanciunas 20, Bradley 15/9
A Lakers legjobb dobói: Ingram 32/9, James 24, Kuzma 22/6

Minnesota Timberwolves–Sacramento Kings 112–105

Megkavarodott a rotáció. Vagy az újonc Marvin Bagley folyamatos jó teljesítménye, vagy a menedzsment növekvő nyomása miatt, de Dave Joerger vezetőedző karrierje során először a kezdőbe jelölte az erőcsatárt, aki mindezt remek teljesítménnyel hálálta meg (25 pont, 11 pattanó, 2 blokk), és az első negyedben 11 pontos előnyt szedett össze a Kings. A második negyedben azonban felborult a rotáció, összecserélődtek a szerepek, megzavarodott a csapatvédekezés, a nagyszünetben már tíz ponttal a Wolves járt előrébb, és az itt kapott pofont már nem tudta kiheverni a Sacto. A káoszban szedett össze öt faultot 13 perc alatt a center Cauley-Stein, jutott mindössze négy mezőnydobáshoz Harrison Barnes, és szórt el 24 mezőnykísérletet az alapvetően „pass first” irányító Fox. A kispad sem tudott segíteni, Bogdanovics nagyon nem találta a dobásait, a Bagley szerepkörét átvevő Giles igen, de ő is öt faultot gyűjtött 15 perc alatt. A második félidőben igyekeztek kapaszkodni, a végjátékban még feljöttek négy pontra, de igazán nem veszélyeztették a Minnyt, akik így két meccsnyire megközelítették őket a tabellán – ráadásul személyes problémák is adódtak, a néhány napja edzőjének visszabeszélő, idén 21 pontot átlagoló, ma is jól dobó Buddy Hieldet az utolsó hat percben a padon felejtette Joerger...

Towns visszatért, minden a helyén. Autóbalesete miatt két meccset mulasztott a center, nélküle sem volt rossz a Wolves, de a győzelmek nem jöttek – az első negyedben az ő játéka is kicsit dadogott, utána viszont elszabadult és egy 34 pontos, 21 pattanós dupla-duplát gyártott le 5 gólpasszal és 2 blokkal fűszerezve. Folyamatosan ment előre, az ellenfél magasemberei nem tudták lassítani, ráadásul a kezdőirányító Tyus Jones is 16 ponttal és 8 gólpasszal zárt, és bár a másik három kezdőjátékos csak részfeladatokat tudott megoldani, a kispadról 20 pontot hintő Rose, valamint a rutinos és sokoldalú Gibson, Deng duó kisegítette a gárdát. A végén azért rezgett a léc, nagyon rohamozott a Sacramento, de mindent túléltek – legközelebb Atlantában jöhetnek még feljebb a táblázaton.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 34/9, Rose 20/3, Jones 16/3
A Kings legjobb dobói: Bagley 25/3, Fox 23/6, Hield 18/9

New Orleans Pelicans–Philadelphia 76ers 110–111

Agyonnyert meccset szórakozott el majdnem a Philly. Joel Embiid nélkül is jól állt a lábán a vendégcsapat, ezúttal Jonah Boldennel egy extrém alacsony kezdőötössel álltak fel, az első negyedben hét, a félidőben 13 ponttal jártak előrébb. Szépen folytak a támadások, Harris nagyszerűen célzott, Ben Simmons folyamatosan kihasználta testi fölényét, a padról Marjanovics dupla-duplázott, Mike Scott négy hármast vágott be, így az is belefért, hogy a Butler-Redick páros finoman fogalmazva sem élete meccsét játszotta. A harmadik negyedben már picit közelebb jött a Pelicans, de ahogy megszokhattuk, Anthony Davis a végjátékban már a padon ült, így minden adott volt egy sima vendégsikerhez – ebből kerekedett ki egy egylabdás végjáték, ahol a szerencse és E'Twaun Moore butasága kellett ahhoz, hogy behúzzák a mérkőzést. Az életüket tovább nehezítheti, hogy legközelebb Oklahomába látogatnak, valószínűleg már klasszikus center nélkül, ugyanis a végjátékban Marjanovics és Cheick Diallo ütközött egy lepattanócsatában, és a szerb óriást úgy kellett letámogatni a parkettről.

Le a kalappal a New Orleans előtt. Bár az első három negyed alapján úgy tűnt, hogy a Philly rutinból megoldja, a negyedik negyedben elöl-hátul összekapta magát a Davist (18 pont, 6 pattanó, 3 blokk) már ültető Pelicans. A dupla-duplázó Randle (19 pont, 14 pattanó) és Payton (10 pont, 14 gólpassz), illetve a mindenben benne lévő Holiday (22 pont, 7 gólpassz, 5 pattanó, 3 szerzett labda, 1 blokk) komoly segítséget kapott a második vonaltól, és 110-111-ig kapaszkodtak. Ekkor faultolták Jonathon Simmonst, aki mindkét büntetőjét mellédobta, és rengeteg idejük lett volna begyömöszölni egy kétpontost – a fentebb már említett Moore azonban valamiért egy nagyon nehéz triplát emelt rá, amibe viszont beleért Jimmy Butler, lezárva az összecsapást. A díszpáholyban talán csak kicsit bosszankodtak, hogy nagyot játszott a csapat, de végül kikapott...

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 22/6, Randle 19, Davis 18
A 76ers legjobb dobói: Harris 29/6, Redick 16/9, Simmons 14

Los Angeles Clippers–Dallas Mavericks 121–112

Ezzel a kispaddal nehéz mit kezdeni. A kezdőötös is elég jól muzsikált, Danilo Gallinari bevert 20 pontot, Beverley 17-et, ketten együtt kilenc hármast süllyesztettek el, a fiatal center Zubac is jól használta ki kevesebb játékpercét, ám remek teljesítményüket is zárójelbe tette a cseresor. Montrezl Harrell karriercsúcsot szórt, ráadásul hihetetlen hatékonysággal (32 pont, 14/17 mezőnyből, 5-5 lepattanó és gólpassz), Lou Williams ugyan nem célzott ilyen pontosan, de csak összejött 21 pont, 10 gólpassz és három szerzett labda – és ha ez nem lett volna elég, JaMychal Green is kis híján dupla-duplázott. A győzelem értékét növeli, hogy egy jó ellenféllel szemben sikerült megszerezni, csak a negyedik negyedben tudták lerázni Doncic-éket – a több húzóemberét elcserélő LAC hetedik helyre lépett fel Nyugaton.

Doncic negyedik tripla-duplája sem volt elég. A sérülésből visszatérő fiatal klasszis jó dobásokkal, 12 kiharcolt büntetővel jutott el 28 pontig, mellétett 10-10 pattanót és gólpasszt, azonban emellett 9 labdát el is szórt, a játékszervezésben nem nagyon akadt társa. A dobásban igen, Dwight Powell 10/11-gyel végzett, Hardaway is bevert 20 egységet, a padról Kleber is eljutott 10 pontig – összességében sokáig tartotta magát a Dallas, 105-103 után viszont még egy fokozatot talált a Clippers, ami Doncic-ékban ma nem volt meg. Dirk Nowitzki ismét kezdett, és bár a dobásokkal akadtak gondjai, egyáltalán nem lógott ki az első vonalból – az ellenfél edzője, Doc Rivers egyébként személyesen ragadott mikrofont, hogy a német legenda megünneplésére buzdítsa a hazai drukkereket...

A Clippers legjobb dobói: Harrell 32, Williams 21/6, Gallinari 20/12
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 28/12, Powell 24/6, Hardaway 20/12