A drámai BL-döntőtől a '99-es rémálomig - a Chelsea-MU-k nagy jelenetei

A két csapat utoljára 2010. augusztus 8-án a Community Shielden találkozott. Akkor a Wembleyben az első félidővégén Antonio Valencia közelről lőtt a londoniak kapujába, megszerezve a vezetést. A második játékrészben a Chelsea-nek több lehetősége is adódott az egyenlítésre, de újabb gólt a Manchester United szerzett. A 76. percben ismét egy lapos passz után a középen érkező Javier Hernández talált be, bár előbb fejbe rúgta magát a labdával, amely végül róla a kapuba pattant. Salomon Kalou ugyan hét perccel a vége előtt visszahozta a reményt, Dimitar Berbatov a 90. percben egy remek átemeléssel eldöntötte a kupa sorsát.

Több mint öt évvel korábban is hasonló eredmény született, ám akkor Manchesterben a „kékek” diadalmaskodtak. Ruud van Nistelrooy egy közeli góllal a hazaiaknak szerzett előnyt, de Thiago egy 28 méteres bombával egalizált. A gól után a vendégek akkori edzője, José Mourinho is ámulni tudott. Eidur Gudjohnssen emelésével már fordított a Chelsea, a végeredményt pedig Joe Cole állította be.

Folytassuk egy másik Chelsea-sikerrel, amely az utóbbi időben a legnagyobb arányú hazai győzelem volt az MU ellen: 2006. április 29-én már az 5. percben a Chelsea-nél volt az előny, miután William Gallas egy szöglet után gólt fejelt. Ezt követően sokáig nem született újabb találat, ám a 70. percben Joe Cole három emberen áthámozta magát, majd okos gólt lőtt. A mindent eldöntő gól a ma már a Real Madridnál szereplő Ricardo Carvalho nevéhez fűződik, aki két perccel később lőtt nagy erővel, 12 méterről a kapuba.

2009. január 11-én viszont nem sok esélye volt Didier Dorgbáéknak az Old Traffordon. Az MU rengeteg helyzetet dolgozott ki és csak idő kérdése volt, hogy mikor szerzi meg a vezetést. A jeget Nemanja Vidics törte meg, aki egy szöglet után bólintott a vendégek hálójába. A második félidőben Wayne Rooney megduplázta csapata előnyét, majd ismét egy szélről belőtt labdával nem tudtak mit kezdeni a kék-fehérek, viszont Berbatov annál inkább, ugyanis közelről betalált, beállítva 3–0-s végeredményt.

Utolsó bajnokijukat Carlo Ancelotti csapata nyerte 2010. április 3-án. A 20. percben egy parádés góllal szerzett vezetést a Chelsea. Egy lapos passzt követően Joe Cole védője lába között sarkazott a hazai kapuba. Ezután az United mindent megtett az egyenlítésért, mégis a vendégek találtak be. A 79. percben Drogba kapott remek labdát a tizenhatoson belül, majd a rövid felső sarokba lőtt. Két perccel később a csereként beálló Macheda mellkassal még szépített, ám maradt a 2–1-es vendég siker.

Következzen az utóbbi évek legnagyobb különbségű manchesteri győzelme. Az 1994-es FA-kupa döntőjének első félidejében nem esett gólt, viszont a másodikban tarolt az MU. Eric Cantona a 60. és a 66. percben kétszer is büntetőből volt eredményes, majd a mostani Fulham-edző, Mark Hughes lépett ki a védők közül, és okosan a jobb alsóba helyezett. A 4–0-s végeredményt Brian McClair állította be, miután Paul Ince pazar szólója és passza után az üres kapuba lőtt.

A 2009-es Community Shield rendes játékideje négy gólt hozott, ám döntést nem. Nani egy távoli lapos lövéssel a „vörös ördögöknek” szerzett vezetést, ám Ricardo Carvalho csukafejesével és Frank Lampard szerencsés góljával fordított a Chelsea. Bár már mindenki elkönyvelte a „kékek” sikerét, Wayne Rooney egy védelmi hibát kihasználva a 92. percben egyenlített. A gól nélküli hosszabbítást követően következhettek a tizenegyesek, amelyek közül Ryan Giggsé és Patrice Evráé kimaradt, így az addig százszázalékos Chelsea megnyerte a trófeát.

A két csapat a Bajnokok Ligája 2008-as moszkvai döntőjében is találkozott. A 26. percben Cristiano Ronaldo szép fejessel előnyt szerzett, de Frank Lampard a félidő vége előtt egy lepattanó labdát lőtt a kapuba a tehetetlen Edwin van der Sar mellett. Ezután 45+30 perc hosszabbítás után sem született gól, így itt is a tizenegyesek döntöttek. A drámai párbajban Ronaldo, John Terry – utóbbi, ha belőtte volna, a Chelsea nyeri a kupát – és Nicolas Anelka is hibázott, ám a Manchester többet belőve története során másodszor (a BEK-et is számítva harmadszor) elhódította a trófeát.

Összeállításunk végét az utóbbi évek legnagyobb Chelsea-győzelmével zárjuk. A Premier League 1999–2000-es szezonjára ugyan szépen emlékezhetnek a manchesteri szurkolók, ugyanis a csapat bajnoki címet nyert, ám a Stamford Bridge-en igazi rémálmuk volt. A Chelsea ugyanis pazar játékkal 5–0-ra kiütötte ellenfelét. Már az első percben megkezdődött a gólgyártás, amikor Gustavo Poyet 30 másodperccel a kezdés után gólt fejelt, majd negyed órával később Chris Sutton egy pazar fejessel duplázta meg az előnyt.

A szünetig az eredmény már nem változott, ám a második félidő elején gyakorlatilag eldőlt a meccs. Az 54. percben Poyet második góljával, már három, az 59. percben Henning Berg öngljával már négy gól volt Gialunca Vialli csapatának előnye. A pontot az i-re Jody Morris tette fel, aki Massimo Taibi lába között talált be.