„Sunderlandben vége a meccsnek, a Manchester United mindent megtett, amit csak tudott, Rooney gólja elég volt a három ponthoz. A Manchester City még mindig küzd... Balotelli... Agüerooooooooo!!! Ígérem, hogy önök sem fognak ilyet látni többé, szóval nézzék! Igyanak rá egyet...” – üvöltötte Martin Tyler 2012. május 13-án, amikor is a City Sergio Agüero 94. percben szerzett góljával 3–2-re legyőzte a kiesés elől menekülő (és egyébként nagy szerencsével bennmaradó) Queens Park Rangerst, így a Premier League-trófea hiába volt úton a „vörös ördögök” felé a sunderlandi Fény Stadionjába, 44 év után mégis ismét Manchester „kék sarka” ünnepelhetett bajnoki címet.
Kijelenthető, hogy a Manchester Citynek soha nem volt és soha nem is lesz ennél fenségesebb pillanata a Premier League-ben. Egyszerűen túl édes a gól, a mérkőzés, az idény ahhoz, hogy bármi is felülmúlja azt az élményt, emléket, ami 2012 óta a mai napig ott van a City-szurkolókban. Az argentin klasszis egyetlen lövéssel feledtette a több mint negyvenéves szenvedést, amit leginkább a Manchester United okozott a „kis testvérnek”. A Man. City ugyanis ettől a naptól fogva már nem csak a „hangos szomszéd” volt, aki néha meglepte a város valódi uralkodóját, hanem átvette a hatalmat, a dinasztia pedig megszületett – köszönhetően Agüero higgadt befejezésének.
AGÜERO PL-TRÓFEÁT ÉRŐ GÓLJA A QPR ELLEN
Amikor Agüero megérkezett a Manchester Citybe, szinte azonnal beilleszkedett a csapatba, és felvette a Premier League tempóját – pedig tudjuk, mennyire féltik a szakértők azokat a játékosokat, akik a La Ligából érkeznek Angliába. A számai rögtön elitté váltak. Ha az első öt idényét vesszük górcső alá, akkor 23, 12, 17, 26 és 24 találatot számlálhatunk szezononként, ráadásul a gólpasszokkal sem maradt adós, összesen 33-szor hozta kihagyhatatlan helyzetbe a társait. Roberto Mancini és Manuel Pellegrini alatt sem lehetett megkérdőjelezni a létfontosságát, pedig sosem volt hiány támadókból az Etihadban. Carlos Tévez, Mario Balotelli, Edin Dzeko, Sztevan Jovetics, Álvaro Negredo és Wilfried Bony is együtt játszott a kis termetű argentinnal. Aztán eljött a 2016–2017-es évad, s azzal együtt Pep Guardiola is.
Tudjuk, hogy a katalán tréner irányítása alatt sosem egyszerű az élet, így volt ezzel Agüero is. A szigetországban úgy érezték, hogy a csatár napjai meg vannak számlálva a Citynél, Guardiola ugyanis egy mozgékonyabb és önzetlenebb támadót szeretett volna a csapatában tudni. Előjöttek a régi történetek, arról beszéltek az angol sajtóban, hogy Ronaldinho és Deco is azonnal kikerült a Barcelona keretéből, hiszen a mentalitásuk miatt nem illettek bele a tiki-taka rendszerbe. Guardiola nem is vacakolt, szerződtette a Palmeiras tinisztárját, Gabriel Jesust. Ezt követően szinte mindenki arra várt, hogy valamelyik topklub lecsap az akkor 29 éves klasszisra. Nos, már majdnem négy esztendő telt el azóta, s szinte nevetséges arra gondolni, hogy Guardiola bármikor is elengedte volna első számú gólvágóját. Persze voltak mérkőzések, periódusok, amikor a brazilt helyezte előtérbe, mindig is jellemző volt a trénerre a rotáció, ugyanis nála valóban mindenkinek meg kell küzdenie a helyéért. Ennek ellenére nem lehet kérdés, kit tartott többre az elmúlt években: Jesus 2017 óta játszik a Man. Cityben, 41 Premier League-gólja van, míg Agüero 67-szer volt eredményes az angol bajnokságban ezen idő alatt. A jelenleg 32 éves csatár pedig napjainkban is fontos tagja Guardiola játékrendszerének, ugyanis megtanult nyomást gyakorolni a védőkre, a befejező képessége pedig ugyanolyan minőségi, mint 23 esztendősen.
Nem is lehet kérdés, hogy Agüero a mai napig kezdő lenne a topklubok többségében – mondjuk a Robert Lewandowskival felálló Bayern München és a Cristiano Ronaldót soraiban tudó Juventus lehet a két kivétel –, így nem kérdés, hogy Pep Guardiolának sem lesz könnyű dolga, amikor valóban el kell engednie kedvenc támadóját. Agüerónak 2021-ben jár le a szerződése, s könnyen lehet, hogy David Silvához hasonlóan ő is kerek tíz év után köszön el az Etihad Stadium közönségétől. Hogyan fogja őt pótolni a katalán menedzser? Sehogy.
„Sergio pótolhatatlan. Amikor elmegy, akkor karrierem egyik legnagyobb kihívása vár rám. Gabriel Jesus fantasztikus csatár, ezt senki sem vitathatja. Az is könnyen lehet, hogy veszünk még egy befejezőt majd, de senki sem töltheti be azt az űrt, amit az argentin hiánya fog okozni. Előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor úgy dönt, hogy távozik. Ha ebbe belegondolok, szinte máris hiányzik. Soha nem dolgoztam együtt olyan világklasszissal, aki annyira alázatos és vicces lett volna, mint Agüero. Mindig elfogadta a döntésemet, még akkor is, ha az nem volt kedvező számára” – mondta Pep Guardiola.
Na, de nem csak házon belül dicsérték, a Manchester United legendás kapusa, Peter Schmeichel szerint az argentin minden idők öt legjobb Premier League-támadója között van.
„Alan Shearerrel beszélgettem Agüeróról, s egyetértettünk abban, hogy minden idők öt legjobb Premier League-csatára között van. Nem is értem, Guardiola miért ültette le sokszor a kispadra, miért szerződtette Gabriel Jesust. A gólokkal lehet meccseket nyerni, ő pedig folyamatosan gyártja azokat. Ebben nagyon kevesen jobbak nála a világon” – nyilatkozta Peter Schmeichel a Manchester City csatáráról.
Az biztos, hogy Agüerót már nem sokáig láthatjuk égszínkék mezben villogni, ezért is kell hétről hétre kiélveznünk, ahogyan még mindig terrorizálja a PL védőit és kapusait. Korábban ugyan kijelentette, hogy addig szeretne maradni, ameddig meg nem nyeri a Manchester Cityvel a Bajnokok Ligáját, ez a kapu egyértelműen zárul – talán ebben az idényben lesz az utolsó esélye. Mindenesetre akár szerez BL-serleget, akár nem, kilenc év, 254 gól, 73 gólpassz, négy Premier League-trófea, öt angol Ligakupa-siker és egy FA-kupa-győzelem után nem is lehet kérdés, hogy Sergio Agüero a Manchester City valaha volt legnagyszerűbb támadója.
Készült a The Athletic: The Premier League 60 című sorozata alapján.