Bölcsőd lesz a koporsód – ki, mi okozta Mourinho vesztét?

Magas lóról lehet nagyot esni – tartja a mondás. Ha valakire ez különösen igaz, az José Mourinho, napjaink egyik legnagyobb edzőzsenije. A Portóval nyert UEFA-kupa és Bajnokok Ligája után 2004-ben a Chelsea-hez szerződött, s itt robbant be a köztudatba, a londoniaknál vált igazán egyedivé, igazán különlegessé.

A futballvilág azonban ilyen őrült. A legjobbakkal is megeshet, hogy idő előtt távozásra kényszerülnek. José Mourinho esetében nem volt ez olyan meglepő, hiszen a Chelsea az utóbbi évtizedben sohasem látott mélységben hever – akkor is, ha szigorúan csak az eredményeket nézzük, a pocsék öltözői légkört pedig figyelmen kívül hagyjuk.

Meglehetősen sok összetevős képlet, ami Mourinho vesztét okozta. A Chelsea a mostani szezonban tizenhat bajnoki mérkőzésből kilencet elvesztett, a 16. helyen áll a Premier League-ben, csupán egy ponttal előzi meg a kieső helyen tanyázó Norwichot, de ami nagyobb gond, hogy tizennégy pontra van a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helytől. A BL-ben a londoniak továbbjutottak a csoportkörből (persze nem tükörsimán), a legjobb tizenhat között a bivalyerős Paris Saint-Germain vár rájuk. Mourinhóék a Ligakupától elbúcsúztak, az FA-kupa pedig januárban kezdődik a Chelsea számára.

A rossz eredménysor nem a véletlen műve, de mielőtt elmélyülnénk a Chelsea 2015–2016-os idényében, tekerjük vissza az idő kerekét egy kicsit.

Mourinho 2013 nyarán lett pályafutása során másodszor a Chelsea menedzsere, miután a Real Madridnál Florentino Pérez három szezon után megköszönte munkáját. A portugál tréner – aki négy, magasan jegyzett, európai bajnokságban nyert bajnoki címet – négyéves megállapodást kötött a Chelsea-vel, amelyet első regnálásakor, 2004 és 2007 között új szintre emelt. Két bajnoki címet, FA-kupát, két Ligakupát és Szuperkupát nyert három szezon alatt – mielőtt a negyedikben, 2007 szeptemberében a hivatalos álláspont szerint közös megegyezéssel szakított a klubbal. Akárcsak most, Abramovics akkor is rendkívüli elnökségi ülést hívott össze, amely után Mourinhónak távoznia kellett.

Két évvel ezelőtt visszatért a Chelsea valaha volt legeredményesebb trénere, s azt mondta, a jövő csapatát építi Londonban, s innentől a korábbi Special One megszólítást hátrahagyva a Happy One titulust helyénvalóbbnak érezte. Második uralma első szezonjában bronzérmes lett, a Chelsea négy ponttal maradt le a bajnok Manchester Citytől. Mourinho 2014 nyarán megvált Juan Matától, de megszerezte Cesc Fabregast, Diego Costát, s visszahívta kölcsönből Thibaut Courtois-t. A következő, második idénye pedig – ahogy Mou második évadjainál megszokhattuk – sokkal fényesebb lett.

A Chelsea ugyan meglepetésre kiesett az FA-kupából az alacsonyabb osztályú Bradford Cityvel szemben, de a Ligakupa-döntőben a Tottenhamet legyőzte, ami a klub első trófeáját jelentette a 2013-as Európa-liga-diadal óta. Május 3-án a Chelsea három fordulóval a bajnokság vége előtt biztosította első helyét, Mourinhót megválasztották az év legjobb menedzserének, csapata csupán háromszor kapott ki. Abramovics új szerződést dugott Mourinho orra alá, a portugál 2019-ig hosszabbított, heti 250 ezer fontos fizetéssel megspékelve.

Hét hónappal később pedig Mourinho (és a Chelsea) sohasem látott romokban hever…

A problémák gyakorlatilag már az előző idény végén elkezdődtek. Aggodalomra adhat okot, ha a bajnoki aranyérem után mintegy tíz játékos el akarja hagyni a süllyedni készülő hajót – jó, persze ez nem volt előre borítékolható. Többek között Petr Cech, Didier Drogba, Filipe Luís, Juan Cuadrado, Mohamed Szalah és Victor Moses is eligazolt, de Diego Costa, Willian és Oscar is új klub után nézelődött. A felkészülési időszakban a túrák nem sikerültek túl jól. Az amerikai „kiránduláson” állítólag Mourinho félbeszakított egy házi edzőmeccset, az egyik csapat ugyanis csak lötyögött a pályán. A nyári átigazolási időszakban nem sikerült megerősíteni az együttest: a PL kezdete előtt csak Radamel Falcao és Asmir Begovic érkezett, de a Barcelonától megszerzett Pedro sem hozott átütő sikert.

Az Arsenal elleni Community Shield-vereséget még rá lehetett fogni a fárasztó felkészülésre vagy az idény eleji formára, de ami utána jött, arra nincs mentség.

A nyitó fordulóban a Chelsea odahaza ikszelt a Swansea Cityvel, ám ami ennél is nagyobb port kavart, az a Mourinho és a csapatorvos, Eva Carneiro közti csetepaté. A tréner azt nehezményezte, hogy az orvosi stáb beszaladt a pályára ápolni a belga Eden Hazard-t, akinek aztán le kellett jönnie, és amíg az oldalvonalnál várta, hogy a játékvezető visszaengedje, addig a Courtois kiállítása miatt amúgy is emberhátrányban futballozó Chelsea-nek csupán nyolc mezőnyjátékosa volt fent a pályán… Mourinho menesztette Carneirót, a hölgy azóta jogi útra terelte az ügyet. Sokan úgy vélik, Mourinho számára ez volt a vég kezdete, míg a Chelsea vesszőfutása Carneiro átkának következménye.

Ezt követően jöttek a Mourinhótól nem szokatlan játékvezetői kritikák. Volt, hogy Mourinho kétszeri felszólításra sem volt hajlandó távozni Jon Moss játékvezető öltözőjéből. A Stoke elleni vereséget a Crewe Hall Hotelből nézte végig eltiltás miatt. Több tízezer fontnyi büntetés és eltiltás után a stábtagok meggyőzték Mourinhót, hogy inkább a csapattal foglalkozzon.

A kétszeres BL-győztes edző mindent kipróbált, kulcsjátékosainál a „jó zsaru, rossz zsaru” módszert alkalmazta – kevés sikerrel. A régi önmaga közelében sem lévő Hazard-t sokat kritizálta, elsők között tette ki a kezdőcsapatból. A West Ham elleni zakó után Mou négyszemközt elbeszélgetett a belga középpályással, s Hazard játéka valamelyest feljavult azóta, ám a tényen – miszerint Hazard 27 tétmeccs óta képtelen betalálni – nem változtat. Diego Costa megúszta, hogy a nyáron némi túlsúllyal jelentkezett edzésre, s egészen a Tottenham elleni bajnokiig (0–0) nem kellett padoznia. A spanyol válogatott csatár rosszul reagált a helyzetre, jelzőtrikóját Mourinho felé hajította, s a mérkőzés végét követően azonnal a csapatbuszra sietett. Mourinho vele is elbeszélgetett, de Costa továbbra is árnyéka önmagának.

A bajnokságban kilencszer kapott ki a Chelsea, ebből négyszer saját stadionjában, a Stamford Bridge-en. Pedig Mourinho hazai bajnoki mérlegére mindig büszke lehetett: 2002. február 23. és 2011. április 2. között otthon egyetlen bajnoki találkozót sem vesztett el aktuális csapata. A 150 meccses sorozatnak a Sporting Gijón vetett véget, Mourinho a vereség után a vendégek öltözőjében gratulált a játékosoknak. A Chelsea-vel Mourinho először 2014. április 19-én, 77 összecsapás után kapott ki a Stamford Bridge-en a Premier League-ben (Sunderland 1–2).

A második fordulóban a Manchester City otthonában nagyon simán, 3–0-ra kikapott a Chelsea. Mourinho kénytelen volt a szünetben lecserélni John Terry csapatkapitányt, aki egyszerűen nem bírta tartani a lépést a City gyors támadóival. Pedig leghűségesebb játékosát az addigi 177 meccsén egyszer sem cserélte le a Special One…

Augusztus 29-én századszor ült a Chelsea kispadján hazai bajnokin, s elszenvedte második vereségét (Crystal Palace 1–2), szeptember 12-én pedig az Everton otthonában maradt alul a londoni gárda. Ekkor tizenkét kapott gólnál tartott Mourinho csapata, az előző kiírásban decemberen kapták a tizenkettedik gólt… Két héttel később a Chelsea kikapott a Portótól a BL-ben, Mourinho azt nyilatkozta, ez edzői pályafutása legrosszabb időszaka. Októberben a Southampton is három ponttal távozott a Stamford Bridge-ről, ezt követően Abramovics közleményben jelezte, a klub bízik Mourinhóban, de javulást vár a közeljövőben. Ekkor a Chelsea a 16. helyen állt a tabellán, két hónappal később a helyzet változatlan…

Az együttes kiesett a Ligakupából, kikapott a West Hamtől, a Liverpooltól és a Stoke Citytől, majd az újonc AFC Bournemouth-tól és az idény meglepetéscsapatától, a Leicester Citytől is. Utóbbi kispadján épp Claudio Ranieri ül, aki az Abramovics-éra első menedzsere volt, őt váltotta 2004-ben Mourinho.

Csütörtökön Mourinho részt vett játékosaival és kollégáival együtt a klub hagyományos karácsonyi ebédjén. Brit sajtójelentések szerint Mourinho nem tűnt feszültnek, de meglepetésre frissen nyírt frizurával és borotvált arccal érkezett Cobhambe, a Chelsea edzőközpontjába, ami azért furcsa, mert Mourinho általában meccsnapokon szokott megborotválkozni. Néhány órával a közös étkezés után Bruce Buck elnök és Eugene Tenenbaum igazgató jelent meg Cobhamben, s tízperces beszélgetés során közölték Mourinhóval a rossz hírt. A portugál menedzser két óra alatt összepakolta cuccait, majd Jaguárjával távozott – látszólag összetörten.

Érthető, ha Mourinho csalódott, még sohasem ment át ilyen nehézségeken, s nemcsak az eredményekre kell gondolni. Mourinhót elárulták – egyre valószínűbb, hogy nem csak az ő álláspontja szerint. A Leicester elleni pofon után azt nyilatkozta, játékosai cserben hagyták, de a meccs előtt és a szünetben is erről beszélt a csapat tagjaival. A Porto elleni hazai BL-találkozó előtt megsúgták neki, hogy a portugál klub valahonnan megtudta, hogy Fabregast csak a kispadra nevezi.

„Valaki köpött.” Mourinho biztosan tudta, hogy legalább egy játékosa ellene dolgozik – hiába szólt többször, hogy óvatosan fecsegjék ki az öltözőben elhangzottakat. Októberben Mourinho szándékosan nem beszélt tanítványainak a soron következő meccsek kereteiről, sőt az edzéseken gyakorolt felállásokból semmire sem lehetett következtetni.

Ha egy öltözőben nincs bizalom, a világ legjobb edzője is tehetetlen. Mourinho minden tőle telhetőt megtett, de a sorsa elkerülhetetlen volt. Köztudott, Mourinhóval sohasem könnyű az élet. A modern futball Machiavellije rettentő sokat vár el övéitől, folyamatosan feszültséget gerjeszt és hihetetlenül alapos. Ezek elviselhető tulajdonságok, ha az út végén trófeák várják a csapatot, ellenkező esetben viszont kártyavár módjára dőlnek össze a pillérek.

A Chelsea-nél egy pillér biztosan kidőlt, s nem garantált, hogy egyhamar pótolni lehet. Lehet vitatkozni Mourinho személyét illetően, módszereiről, de az biztos, hogy a Chelsea nagyrészt neki köszönhetően vált topklubbá. Átlagosan egy edzőnek jó tíz év jut a legmagasabb szinten. Persze vannak kivételek: Sir Alex Ferguson 26 éven át irányította a Manchester Unitedet, s Arsene Wenger lassan húsz éve van az Arsenalnál. Mourinho három évnél többet egyik klubjánál sem töltött el.

Lehet, hogy hosszú távon nem képes elkötelezni magát?