Atlétika: Baji Balázs a tizedik idővel jutott be a vb-elődöntőbe

Vágólapra másolva!

2018.03.03. 20:10

Címkék

Baji Balázs a papírformának megfelelően bejutott a 60 méteres gátfutás elődöntőjébe a Birminghamben zajló fedett pályás atlétikai világbajnokság szombati versenynapján.

Férfi 60 gáton öt előfutamot rendeztek. Baji Balázs a másodikban állt rajthoz, és 7.66 másodperces időeredménnyel – idei legjobbjától csupán hat századdal elmaradva – a harmadik helyen végzett az amerikai Jarret Eaton (7.56), valamint az egyéni csúcsot futó kubai Roger Iribarne (7.59) mögött.

A 12. legjobb idővel nevező Baji összesítésben a tizedik lett az előfutamokban. A legjobb eredménnyel a negyedik előfutamot megnyerő brit Európa-bajnok, Andrew Pozzi (7.53) jutott a háromfutamos elődöntőbe, amelyet vasárnap 16.05-től rendeznek. A finálé is vasárnap lesz, 18 órakor.

TARTALÉKOS FUTÁS VOLT – MINIINTERJÚ BAJI BALÁZZSAL
– Mintha kicsit beragadt volna a rajtnál… – Kicsit tényleg álmos volt a futam eleje, de számítottam rá, mert azért úgy voltam vele, hogy az első kört könnyen kell vennem. Inkább a bemelegítés zavart kicsit. – Merthogy? – Összetorlódtunk a lányokkal, így mindenkinek kevés hely jutott. De remélem, vasárnap már nem lesz ilyen gond, és rendesen be tudunk melegíteni. Elsőre jó volt ez, igazi „tartalékos" futás, amelyben volt egy-két kisebb és egy nagyobb kibillenésem, az időm viszont nem rossz. A mellettem futó trinidadi srácra figyelnem kellett kicsit – mert alacsony, és nem olyan tiszta a technikája –, nehogy elém essen vagy elém rúgjon egy gátat, azért kellett jól megnyomnom az elejét, hogy gyorsan mögém kerüljön. Maradt még bennem bőven. – Akkor elégedett az idei első vébéfutásával? – Annyi talán, hogy harmadikként ugyan továbbjutottam, de szerettem volna másodikként végezni, akkor ugyanis a következő futamban jobbak lettek volna az esélyeim az elosztás miatt. Ám ha belegondolok, igazából teljesen mindegy, mert mindegyik elődöntő kemény lesz. Ott már csak az első kettő megy tovább a három futamból, és a két legjobb harmadik, tehát vagy az első két helyen kell végeznem, vagy nagyon gyorsan kell futnom. Maradjunk annyiban: mindenképp gyorsnak kell lenni, és kész!


A szombati versenynap további eseményeiről, köztük a férfi 400-as drámáról ide kattintva olvashat!
A VB ADATBANKJA ITT!

Lezajlottak a női 60 méteres gátfutás elődöntői is, és egyik magyar versenyző sem került be a döntőbe. Kerekes Gréta (8.17) hatodik lett a futamában – a később a döntőben is diadalmaskodó amerikai Kendra Harrison 7.79-cel nyert –, míg a harmadik gáton hibázó Kozák Luca (8.24) nyolcadik az övében, amelyet az idei IAAF World Indoor Tour győztese, a későbbi ezüstérmes, az amerikai Christina Manning (7.83) nyert meg.

A magyar gátasok – akik a pénteki előfutamból való továbbjutással teljesítették a céljukat – a 17., illetve a 23. időt érték el az elődöntőben.

KOZÁK LUCA: – A rajtom most nem volt rossz, sőt, három gátig a futás is nagyon jó volt, de a negyediket letalpaltam, emiatt kiestem a ritmusból. Csak arra figyeltem, hogy fussak tovább, és még ha el is esem, célba kell érnem valahogy. A fehérorosz Elvira Herman mellett futottam, aminek örültem, mert egy korosztály vagyunk, sokat versenyeztünk együtt, és jól lehet vele együtt haladni. Mentünk is együtt rendesen, ám lehet, hogy rá jobban figyeltem, mint saját magamra. Nem keseredtem el, azonban csalódott vagyok, mert ez jó futás lett volna. Legszívesebben újra rajthoz állnék, hogy megmutassam, tudok én jól futni. Az elődöntőbe viszont bejutottam, ezért jöttem ide, 8.10 körül pedig most tudtam volna futni, ha nem hibázok, de nincs olyan gátas, aki ne rontott volna még.

KEREKES GRÉTA: – Ilyen még sosem történt velem, a hosszú hajam zavart a rajtnál. Sikerült ugyan alacsonyan maradnom az első három lépésnél, ahogy az edzőm utasított, de most meglepett, amikor a szemembe lógott. Nem volt kellemes, hogy vagy harminc percet üldögéltünk a hidegben a futam előtt, alig akartuk levenni a fölsőt, amikor kérték. Amikor oldalról láttam, hogy Luca belerúg a gátba, hirtelen átfutott az agyamon, nehogy velem is megtörténjen, de mondogattam magamnak, hogy mindegy, mi történik, be kell futni. Ezt Amerikában nagyon megtanították. Jól kezdtem a futást, viszont a negyedik gát környékén elszálltam, és hibáztam egyet, nem tudom, miért, talán nagy volt bennem a küzdőszellem. Annak azért örülök, hogy nem lett rossz az időm, szerintem mindketten hoztuk, amit tudunk.