Baji Balázs: Rájöttem, hogy önzőbbnek kell lennem

 

– Mennyire tudta kezelni a világbajnoki siker után hirtelen megnőtt médiaérdeklődést?
– Eleinte volt elképesztő: a világbajnokság utáni hónapokban szinte naponta kerestek a médiaorgánumoktól, s én próbáltam eleget tenni valamennyi felkérésnek. Teljesen új helyzetben találtam magam, de nagyon élveztem, és egyébként is olyan típus vagyok, aki szeret az élet minden területén megfelelni. Ezért sokszor áldozatot is hoztam, de nekem is kellemes volt, mert ha Londonról meséltem, újra és újra átéltem a vébén történteket. Sokat tanultam ebből az időszakból.

– Nem jelentett túl nagy terhet egy idő után?
– Mivel az edzés és a munka nem lett kevesebb, valóban egyre fárasztóbbá vált, és aztán eljutottam arra a pontra, hogy úgy éreztem: a felhajtás felőröl, kicsinál. A március eleji birminghami fedett pályás világbajnokság remek ébresztő volt, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy így nem vagyok képes felkészülni. Fáradtan érkeztem az edzésekre, sőt volt, hogy egy-egy tréning ki is maradt csak azért, mert sok dolgom volt, sok helyen kellett megjelen­nem. Birminghamben kellett belátnom, hogy ez így nem működik – az egész életem versenyfutás az idővel, és akármennyire is szeretnék, ennyi mindennek egyszerűen nem tudok megfelelni. És ha már erre rájöttem, akkor arra is, hogy nem a munkából és az edzésből kell visszavennem…

 

– Akkor most hogyan áll a médiához?
– Továbbra is nagyon örülök médiaérdeklődésnek, de áldozatot már nem hozok – csak akkor vállalom a felkérést, ha nem kell átvariálnom miatta a napi programomat, ha beleillik az egyébként is nagyon feszes napirendembe. Az újságírók eddig is nagyon segítőkészek és alkalmazkodók voltak, de tény: ha mindenki egy kicsit kér, abból összességében sok lesz. Rájöttem, hogy ezen a helyzeten csak én tudok változtatni, élsportolóként kicsit önzőbbnek kell lennem, mert végül az egészből én jövök ki rosszul.

– Volt nehéz időszaka az elmúlt években? Amikor úgy érezte, elege van?
– A 2017-es évem az atlétikában és más területeken is elképesztően jól alakult, annak ellenére, hogy közben tulajdonképpen a feje tetejére állt az életem. A magánéletemben ugyanis óriási változás történt: friss házasemberből rövid idő alatt egyedülállóvá váltam, s ez borzasztóan nagy csapásként ért. Azt nem tudom megmondani, hogy ezért vagy ennek ellenére, de nagyon jól tudtam szerepelni a versenypályán, ami valamennyire kárpótolt a csalódásért. A sport és a munka átmenetileg meg is szabadított a problémáimtól, és – a családom, a barátaim támogatása mellett – sokat segített abban, hogy túljussak a nehéz időszakon.

– Egyáltalán nem látszott a teljesítményén, hogy nehéz időszakon megy keresztül.
– Én is meglepődtem azon, milyen gyorsan lett a hullámvölgyből hullámhegy, ami azért volt különösen fontos, mert ebben a nehéz érzelmi helyzetben nem csupán az élet felhős oldalát láttam nap mint nap, de volt minek örülnöm is, néha színesben láttam a világot. Valóságos csoda, hogy ekkora váratlan pofon után ilyen sikereket tudtam elérni, és végeredményben ennyire jól és eredményesen tudtam kijönni ebből az élethelyzetből. Bár nehéz lélekkel nehéz jól teljesíteni, a történtek ellenére jó formába kerültem, a pályán pedig jobban ki tudtam kapcsolni. Persze volt bennem dac, akarás, sikervágy, csak azért is érzés, és ezeket az energiákat jól fel tudtam használni, át tudtam alakítani. Alapból is nagy adag küzdeni tudás van bennem, ha valamit elkezdek és komolyan csinálok, akkor nem adom fel szinte semmiért. Így voltam a gátfutással is, azt mondtam magamnak, nem számít, milyen irányba sodródott a magánéletem, van, amit igenis végig kell csinálnom!

 

– Milyen tanulságot szűrt le?
– Az ember ilyenkor ráébred a saját erejére, arra, hogy nincs feltétlenül szüksége egyvalaki támogatására ahhoz, hogy sikereket érjen el. Kiderült számomra, hogy a céljaim eléréséhez szinte bármiből tudok energiát meríteni. Persze jobb a nyugodt és kiegyensúlyozott magánéleti háttér, de megtapasztaltam, hogy nem csak úgy lehet jól teljesíteni. Ez egy nagy önismereti utazás volt.

– Közben fel is pörgött az élete. Hogyan bírja?
– Akármennyire sűrű az életem az atlétika és az állatorvosi munka miatt, most nagyon jól érzem magam, és egyelőre nem is akarok más irányba elmozdulni. Tudom, ha csak a sporttal foglalkoznék, biztos sokkal többet, tudatosabban és összetettebben tudnék készülni a versenyekre, mert jóval több minden férne bele az időmbe. Jobban tudnék figyelni az étrendemre, a kiegészítő edzésekre, a gyógytornára, a mentális tréningre. De hogy jobban érezném-e magam, boldogabb lennék-e, abban egyáltalán nem vagyok biztos. Márpedig számomra ez a legfontosabb. Aztán persze lehet, hogy egyszer majd változtatok, mert őszintén szólva néha el tudnék képzelni kevésbé rohanós életmódot is, amelybe belefér egy kis szabadidő.

 

– Állatorvosként dolgozik, adja magát a kérdés: van otthon háziállata?
– Az állatorvoslás fontos szerepet játszik az életemben, bár még nem tudok annyit foglalkozni a hivatásommal, amennyit szeretnék. Most elvállaltam egy szakmai jellegű felkérést: a szívférgesség elleni kampány szereplője lettem. Ha már a sportolás miatt nem tudok elég időt szánni a gyógyításra, felhasználom a sportolással szerzett ismertségemet a jó ügy érdekében. Állatorvosként hitelesebben is beszélek a szúnyogok által terjesztett betegség veszélyeiről, amire nagyon oda kell figyelni: megelőzni, bizonyos készítményekkel a kialakulását megakadályozni könnyebb, gyógyítani sokkal nehezebb. De kicsit elkanyarodtam, nekem jelenleg nincs háziállatom, és ennek megvannak az okai.

– Ennyivel nem ússza meg, csupa fül vagyok.
– A mostani élethelyzetemben nem tudok megfelelően gondoskodni egy háziállatról. A hétköznapjaim zsúfoltak, munka és edzés után csak este esem haza, és rengeteget utazom külföldre. Egy macskával talán elboldogulnék, de az szerintem nem felelős állattartás, ha versenyidőszakban rendre keresnem kellene valakit, aki vigyáz rá. Ez sem az állatnak, sem a gazdinak nem jó. De az biztos, ha kicsit nyugodtabbá válik az életem, lesz kutyám és macskám is.

– Van fontossági sorrend az atlétika és az állatorvoslás között?
– Most a sportolás van előtérben, de az állatorvoslást is folytatom, még ha nem is tudok olyan sokat vállalni a klinika munkájából, amennyit szeretnék. Az állatorvoslás kikapcsol, ha a klinikán vagyok, nem az atlétikán jár az eszem, nem azon morfondírozom, jó úton járok-e, eleget fejlődök-e, hogyan szerepelek a következő versenyen. Ugyanakkor motivál is, mert az élet más területein fejleszt, sok, a sport világától teljesen eltérő élményt és tapasztalatot szerzek. Tény, hogy időt és energiát vesz el, de miután ennyire élvezem, majdnem ugyanannyit vissza is ad.

– Eljár még horgászni? Van rá ideje?
– Idén csak egyszer voltam: meghívásos versenyen indultunk egy csapatban Erdei „Madár” Zsolttal és Gergely Istvánnal Gödöllő mellett. Negyedikek lettünk, jól éreztük magunkat, oldott volt a hangulat, szép napot töltöttünk el együtt, megtiszteltetés volt velük egy csapatban versenyezni. Nem tudom, mikor vehetem elő ismét a horgászfelszerelésemet, kikapcsolódni inkább a barátokkal és ismerősökkel szoktam, vagy végre otthon pihenek. Bár ez utóbbi nem túl egyszerű.

– A zsúfolt napi program miatt?
– Inkább azért, mert nehezen maradok meg egy helyben. Rosszul érzem magam, ha nincs mit csinálnom. Mindig attól szenvedek, hogy nincs szabadidőm, ha mégis van, akkor meg azon gondolkodom, mit kellene csinálnom… Jó, elismerem, azért nem olyan nehéz meggyőznöm magamat, hogy leheveredjek kicsit pihenni a kanapéra.

 

 

Dr. Baji Balázs munkában az Állatorvostudományi Egyetem kisállatklinikáján. A kutyákra halálos veszélyt jelentő, szúnyogcsípéssel terjedő betegség, a szívférgesség megismertetésére szervezett kampány nagykövete a világklasszis atléta

 

 

 

 

 

 

A második részből kiderül, hogyan változott meg Baji Balázs megítélése a médiában, a szurkolók és a riválisok körében az elmúlt év sikerei hatására. A gátas elárulta azt is, meddig folytatja a pályafutását. A második részt ide kattintva olvashatja!