Dobópápa – Németh Pali bácsi öröksége

Dobópápa.

Az utókor nem aggat ilyen hangzatos jelzőt akárkire, gyakran még akkor sem, ha az illető maradandó értéket hozott létre, és alkotómunkájának hatása a mai napig érezhető. Németh Pál a ritka kivételek közé tartozik, s ezt elsősorban annak köszönheti, hogy a saját vízióját követve szinte a semmiből, folyamatos ellenszélben épített fel olyan sportegyesületet, amely nemcsak megállja a helyét, de évtizedek óta termeli ki a nemzetközi elithez tartozó magyar dobóatlétákat. Ez a Szombathelyi Dobó SE, a magyar kalapácsvetés fellegvára.

DIÓVERŐ PÓZNA

Németh Pál 1937. június 20-án született a Vas megyei – már Szombathelyhez tartozó – Szentkirályon, és gyerekkorától meghatározó szerepet töltött be életében a sport. Magas szintre jutott, az ötvenes évek végén a 193 centi magas, 72 kilós fiatalember már NB I-es kosárlabdázó volt a Szombathelyi Dózsa és párhuzamosan élvonalbeli röplabdázó a Szombathelyi Lokomotív csapatában. Ám többre hivatott kosárcsapata szétszéledt, miután az évtized végén edzője, Pünkösthy Csaba „tanár úr” edzés közben, a pályán halt meg szívinfarktusban. Mivel Németh Pál mindenképpen sportolni akart, előbb a súlyemelőknél fordult meg, majd 1961-ben, 24 évesen korábbi osztálytársa, Varga István rávette, hogy próbálja ki vele a kalapácsvetést, mondván, az ügyessége megvan hozzá. Cingár alakjával azonban – társai csak dióverő póznának csúfolták – nem illett a megtermett dobóatléták közé, és nem is ment neki túl jól a kalapácsvetés.

„Később rendre úgy mesélte, hogy hiába állta meg a helyét minden sportágban, a kalapácsvetéssel egyszerűen nem tudott mit kezdeni, és éppen emiatt tartott ki mellette – mesélte kisebbik fia, a világbajnoki ezüstérmes kalapácsvető Németh Zsolt, aki manapság a Dobó SE egyik vezetője és trénere. – Igazi kihívást jelentett neki, ezért egyre jobban beleásta magát, nemcsak gyakorlati, hanem elméleti szinten is.”

Gyorsan meg is lett az eredménye: egy évvel később megdöntötte a 43.64 méteres megyei csúcsot, nem is kevéssel, 1972-re sikerült 67.62 méterre javítania, ami aztán az egyéni legjobbja maradt. Csak összehasonlításképpen, akkoriban a keletnémet Walter Schmidt tartotta a világcsúcsot 76.40 méterrel és Zsivótzky Gyula a magyar rekordot 73.76-tal. Noha a kalapácsvetés tetszett meg Németh Pálnak leginkább a dobószámok közül, tehetsége mindegyikhez volt, diszkoszvetésben 51.28, súlylökésben 16.03 méter volt a legjobb eredménye.

„Apu már a kezdetektől fogva próbált csapatot építeni maga köré, és olyan magas szintre jutott, hogy a Zsivótzky Gyula, Eckschmiedt Sándor, Lovász Lázár hármas mögött benne volt abban a szűk körben, amely a világversenyekre készülő élsportolókkal a központi edzőtáborokba járt” – folytatta Németh Zsolt, aki szerint édesapja bármely országban olimpikon lehetett volna, csak Magyarországon nem, olyan fantasztikus kalapácsvetőink voltak.

MINT A HÁZIMUNKA

Németh Pál gondosan megtervezte minden percét, a hatvanas években mellékállásban elkezdett edzősködni a sportolás mellett, és dolgozott a városi tanácsnál is, majd 1974-ben a Haladás VSE alkalmazásába került, amelynél 1977. szeptember elsején a dobóatléták főállású edzője lett.

„Az edzői tevékenység olyan, mint a házimunka, befejezni sohasem lehet, legfeljebb néhány órára, az éjszakai alvás idejére abbahagyni” – vallotta már akkor is. Kitartásra szüksége is volt, mert sokáig meglehetősen mostoha körülmények között dolgozott.

„Emlékszem, apu annak idején elmondta, hogy összesen tizenegy pályát épített a város különböző pontjain, mert valamiért mindig odébb kellett állnia – vette át a szót a legendás tréner nagyobbik fia, Németh László, aki öccsével együtt szintén a Dobó SE edzéseit irányítja. – Ezeken ő csinált mindent: öntötte a dobókört, felrakta a hálót, végül aztán a Haladás-pályán sikerült megvetnie a lábát.”

Irányításával a klub már 1984-ben, 1988-ban és 1992-ben is olimpiai döntős versenyzőt adott a magyar atlétikának, a kalapácsvető Szitás Imre, Tánczi Tibor, Vida József, Gécsek Tibor és a diszkoszvető Horváth Attila személyé­ben, igaz, az 1984-es Los Angeles-i csonka olimpiai idején a keleti blokk bojkottja miatt a moszkvai Druzsba-kupán szerepeltek tanítványai. Mivel azonban a Haladás akkoriban anyagilag nem értékelte a világversenyeken jól szereplő dobóatlétáit sem, Németh Pál csapata 1993 nyarán újra válaszúthoz érkezett, kivált a nagy klubból és megalakította a SZAC'93-at, amely 1995-től a Szombathelyi Dobó SE nevet viselte. Tanítványai azután is világ- és Európa-bajnoki címeket és érmeket szereztek a korosztályos és felnőtt atlétikai versenyeken.

„Az önkormányzattól kaptuk azt a pályát, amelyen ma is dolgozunk, de gyakorlatilag egy focipályán kezdtünk el edzeni, egy feltört dobókörön kívül szinte semmi sem volt rajta – folytatta Németh László. – Magunk csináltunk mindent, emlékszem, reggel hattól kilencig mi fontuk a hálót a kör körül, kilenctől délig edzettünk, aztán négyig megint fontunk, haza sem mentünk, ott éltünk a pályán. Így ment el egy egész ősz.”

A szakmai munka ilyen mostoha körülmények között is eredményes volt, innen, a szombathelyi pályáról indulva – amelyen a körökön kívül egyetlen fabódé állt csupán – lett Európa-bajnok 1998-ban Gécsek Tibor. Egy évvel később, 1999 őszén meglátogatta a Dobó SE versenyzőit Dénes Ferenc sportügyekért felelős államtitkár, akit rögtön a pályára invitáltak, ám a politikus értetlenkedve kérdezte, hol a pálya. Ők pedig azt felelték, hogy amit lát, az a pálya. Az államtitkár nem akart hinni a szemének és a fülének – a döbbenetes tapasztalata nyomán kapott támogatásnak köszönhetően tudták végre a szombathelyiek elkezdeni fejleszteni a pályát és javítani az edzéskörülményeiket.

„Úgy érzem, apu csak a halála után kapta meg az őt megillető elismerést – mondta Németh Zsolt. – Évei java része arra ment el, hogy életben tartsa a klubot, volt, hogy tíz hónapon át a saját pénzéből fizetett mindent, az edzést és a versenyeztetést, mert az önkormányzat nem akart segíteni. Volt, hogy »fent« nem értették meg, vagy talán nem is akarták megérteni, hogy a dobóatlétáknak háromszázhatvanöt napot kell edzeniük, emiatt akadtak is félreértések az üzemeltetővel: előfordult, hogy bezárt mindent, nekünk pedig fel kellett törnünk a zárat, hogy edzeni tudjunk.”

NEM BÍRTA A SZÍVE

Németh Pál 2009. január 9-i váratlan halála kis híján keresztülhúzott mindent, rövid ideig úgy tűnt, vége a dobócsoport életének is.

„Most is élénken emlékszem arra a napra, apunak éppen Nagykanizsán volt kiállítása, és egy nappal korábban megkért, hogy vigyem el a rendezvényre – elevenítette fel Németh Zsolt. – Miután hazajöttünk, este tízig beszélgettünk, majd másnap bement a kórházba a szokásos kezelésre, a szíve azonban nem bírta el a terhelést. Apunak egyébként szervi szívbaja volt, akárcsak nagyapánknak, több helyen lyukas volt a szíve, 2004-ben például azt mondták neki az orvosok, hogy a következő olimpiát már biztosan nem éri meg.”

Németh Pál halála után mások szerették volna eldönteni, hogyan tovább, és képzeletben már fel is osztották a klubot, többek között Pars Krisztiánt is csábította a Haladás. Viszont jól jelzi a Dobó SE szakmai elismertségét, hogy akkoriban a 2008-as olimpiai bajnok szlovén Primoz Kozmus is felkérte a klubot, készítse fel a londoni játékokra, ezt azonban visszautasította az egyesület Pars Krisztiánra tekintettel. A klub a nehéz időszakban is összetartott, az eredményei miatt megkerülhetetlen volt, és közben az ország sportkoncepciója is változott, az olimpiai sportágak kiemelt támogatást kaptak, ebbe a körbe pedig az atlétika is beletartozott.

Azt a központi szerepet pedig, amelyet korábban Németh Pál töltött be, fiai, László és Zsolt vették át, akik már versenyzőként is a klubsikerek részesei voltak. Németh László 1999 óta edzősködött édesapja mellett, Zsolt élsportolói karrierjének pedig egy súlyos sérülés vetett véget, 2006-tól Horvátországban edzősködött, a szentpéterfai Haklits András felkészülését is irányította, aki a horvát kalapácsvetés első olimpiai döntőse lett Pekingben. Közben edzői továbbképzéseket tartott külföldön, majd harmadik gyereke születéskor, 2007-ben visszatért Szombathelyre, édesapja halála után bátyjával úgy döntött, hogy átveszi a Dobó SE szakmai irányítását.

„Az edzéselmélet alapjai nem változtak, azokat apu több generáció alatt kísérletezte ki – tette hozzá Németh Zsolt. – Az edzés viszont személyre szabottabb, már a finomhangolásokat végezzük, azt szoktuk mondani: mi csak a keretet adjuk meg a sportolóknak, de a keretbe nekik kell festeniük, a sikerekhez szükség van önmegvalósítási vágyra is. Egyesületi szinten pedig nagyobbakat tudunk előrelépni, mint eddig, mert végre anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik az atlétikát. Csak azt sajnálom, hogy apu ezt nem érhette meg.”

AKADÉMIAI SZINTEN

Fiai szerint Németh Pál munkája Pars Krisztián 2012-es londoni olimpiai aranyérmében teljesedett ki, hiszen abban a sikerben óriási része volt a Dobópápának. A története során eddig 906 bajnoki címmel, 262 országos csúccsal és 817 válogatottsággal büszkélkedő Dobó SE az ott folyó magas szintű szakmai munka elismerésének jeléül 2013 novemberében kapta meg az akadémiai státust a Magyar Atlétikai Szövetségtől. A Németh Pál Dobóakadémia jelenleg több mint negyven taggal dolgozik, és az új évezredben már több fejlesztést elvégezhetett. Kétezerben építették az első kisebb épületet a területen, amelyet kilenc évvel később tudtak bővíteni annyira, hogy még egy ugrógödör is beleférjen. Aztán 2015-ben nagyobb beruházás keretében az egész terület felújíthatták, fűthető dobóköröket építhettek, öntözőberendezést, világítást, napelemeket telepíthettek az olcsóbb fenntarthatóság érdekében. Az edzői stáb pedig a volt kézilabdázó Gubián Tamással és a birkózó Csercsics Richárddal lett teljes.

A klub eredménysorát pedig a 21 éves, tavaly nyáron Európa-bajnoki bronzérmet szerző Halász Bence gazdagítja tovább, s a fiatalok, valamint Gyurátz Réka kiemelkedő eredményei is előrevetítik az országos csúcsok megdöntésének lehetőségét, és azt, hogy a klub dobói a világversenyeken rendre döntőbe juthatnak, sőt, az éremre is esélyesek lehetnek.

FEL A VILÁGTÉRKÉPRE

A Dobó SE vezetőségének elszántsága újabb nemzetközi sikert eredményezhet Szombathelyen, jó lehetőségük van arra, hogy csatlakozzanak a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) kalapácsvető elitsorozatához, a IAAF Hammer Throw Challenge-hez, ugyanis a város és a világszervezet fogadókészsége is megvan ehhez. Ez konkrétan azt jelenti, hogy akár már idén szeptember elején rangos nemzetközi versenyt rendezhetnek, amely a 4. Németh Pál-emlékverseny nevet kapná, és a szombathelyi kalapácsvetés felkerülhetne a világtérképre versenyszervezés szempontjából is.

Németh Pálnak nemcsak szobra és emléknapja van, utcát és kollégiumot is elneveztek róla Szombathelyen, az örökségét annál méltóbban mégsem lehet továbbvinni, minthogy a város és az általa alapított egyesület évről évre vendégül látja a világ legjobb kalapácsvetőit. „Ma sincs olyan nap, hogy Pali bácsi valamiért ne jutna eszembe – mondta Horváth Vilmos, a Dobó SE elnöke. – Igaz ember volt, sohasem volt hamisság abban, amit mondott és tett. Az élet mindig őt igazolta, mi pedig ma is abban a szellemiségben dolgozunk az egyesületért, amelyet tőle örököltünk.”