Az eddigi „termés” a BL-ben 124 mérkőzésen 375 gól. Mérkőzésenként 3.02 a gólátlag. Vagy – ahogy az UEFA statisztikai oldala kisegít minket – úgy is leírható, hogy 31 percenként a hálóba került a labda a Bajnokok Ligája 2016–2017-es kiírásában.

Magas szám. Olyannyira magas, hogy a Bajnokok Ligája 1992-től íródó történetében még sosem fordult elő hármas vagy afölötti gólátlag, a 2012–2013-ban elért 2.94 volt az eddigi elitliga-rekord. Az elmúlt 30 évben egyszer, az 1990–1991-es BEK-kiírásban volt a gólátlag 3 fölött, akkor 3.22-ig jutottak a csapatok. Még ez az adat (illetve az 1984–1985-ös, szintén 3 fölötti) is kiugrónak számít, hiszen a BEK-ben eleinte magától értetődőnek számító hármas vagy afölötti gólátlag 1976 után rendkívüli ritkasággá vált. Az első kiírás (1955–1956, 4.38 gól meccsenként) gólzáporát viszonylagos gólaszály követte – ebben az idényben kúszik hosszú idő után vissza három fölé vagy háromra a mutató.

A most végződő idényben új gólrekord született a csoportmérkőzéses szakaszban (Borussia Dortmund–Legia Warszawa 8–4, Nikolics Nemanja volt a vendégek egyik gólszerzője), illetve a kieséses szakasz párharcainak első mérkőzéseit tekintve (Manchester City–Monaco 5–3) is. A Borussia Dortmund 21 gólt szerzett csoportmérkőzésein – ez is csúcs, eddig 20 volt a legtöbb. A BL históriájában először esett ötvennél több gól egy csoportban (51, F-csoport), és szintén rekord a Legia hat csoportmeccsén esett 33 találat.

Sőt, van még tovább is: a kieséses szakasz gólátlaga (3.46) még jobb, mint a csoportmérkőzéseké, ez pedig ellentmond a futball „rájátszástanának”, mely szerint lehet szórni a gólokat a csoportkörben, de az egyenes kieséses szakaszban a sikeresség mindenekelőtt a csapatvédekezésen áll vagy bukik.

Mi változhatott meg? Egyáltalán: megváltozott valami?

EGY LEHETSÉGES VÁLASZ: TAKTIKAI OKOK

Amikor az ESPN FC és a Zonal Marking szakírója, Michael Cox választ keresett a gólok „elszabadulására” a nyolcaddöntő közben, arra jutott, hogy a háttérben elsősorban taktikai okok húzódnak meg. Minden korábbinál több csapat alkalmaz ugyanis rendkívül agresszív presszinget már az ellenfél térfelén, ennek kétféle gólveszélyes következménye lehet: az egyik, hogy a letámadó csapat labdát is szerez nagyon jó helyzetben, majd ziccert alakít ki, a másik, hogy túlzottan ellenfele „arcába mászik”, és hatékonyan lekontrázzák. A korábbi, óvatos játékot a kieséses szakaszban előbb a labdabirtoklási fölényre építő, újabban az agresszív, nagyon magas színvonalon kivitelezett presszingre építő futball váltotta fel.

„Amikor bejön, akkor egészen pazar támadó stratégia, amikor nem jön be, katasztrofális következményei lehetnek. Mindenesetre általában nagyszerű szórakozást ígér, ha tehetséges játékosok megfelelő kohézió mellett alkalmazzák” – írja Cox.

A fenti eszmefuttatás kulcspontja valószínűleg a „nagyon magas színvonalon kivitelezett”, ugyanis egy másik elemzésben a New York Times a Schalke 04 vezetőedzője, Markus Weinzierl segítségével pont azt boncolgatta, hogy a széles körben alkalmazott, igen agresszív presszing a Bundesligában negatívan hatott a gólátlagra. A csapatok ugyanis egyre atletikusabbak, ezt kihasználva remekül szívják el a teret és az időt az ellenfél elől.

„Németországban már az egész csapat egy szorosan együttműködő egységként próbál agresszívan labdát szerezni az ellenféltől. Nagyon kevés teret és nagyon kevés cselekvési időt hagynak. Ennek a következménye, hogy kevesebb a gólhelyzet és kevesebb a gól. Egy ennyire fojtogató légkörben rendkívül jól szervezett pozíciós játékra és kiemelkedő egyéni képességekre van szükség, hogy egy csapat helyzeteket tudjon kialakítani” – vélekedett Weinzierl.

Bár elsőre úgy tűnik, az ESPN FC és a NY Times cikke ellentmondásban van, ez látszólagos. Michael Cox is említést tesz arról, hogy a presszinget agresszívan alkalmazó, de nem topkvalitású csapatok mérkőzései átmehetnek csúnya, vagdalkozós és eredménytelen atletizálásba, ugyanakkor a Bajnokok Ligájában magasabb a színvonal – és megvannak azok a kiemelkedő egyéniségek, amelyeket Weinzierl említett.

EGY MÁSIK OPCIÓ: SZAKADÉKNYI A KÜLÖNBSÉG

Egy másik lehetséges oka a gólátlag emelkedésének, hogy egyre nő a szakadék a Bajnokok Ligája közvetlen elitje és a többiek között. A 2016–2017-es idényben 19 olyan BL-mérkőzés volt – 14 a csoportmérkőzéseken, 5 a kieséses szakaszban –, mely az egyik fél kiütéses győzelmét (4 vagy több gólos különbség) hozta. A mérkőzések több mint 15 százaléka végződött kiütéssel az elitligában.

Ez jókora növekedés az előző szezonokhoz képest: az elmúlt tíz BL-idény egyikében sem volt 15-nél több kiütéses mérkőzés, a tízéves átlag 9.7 ehhez hasonló meccs – a mostani több mint kilenccel haladja ezt meg. Ez természetesen magával hozza a gólátlag emelkedését is, hiszen legalább négygólos találkozókról beszélünk. A 19-ből 12 hatalmas sallert az FC Barcelona, Bayern München, Borussia Dortmund, Real Madrid, Juventus ötös osztott ki.

Abban semmi újdonság nincs, hogy a kisebb bajnokságokból érkező csapatok egyszerűen versenyképtelenek az elképesztő anyagi és szakmai fölényben levő óriásokkal szemben – az, hogy egy Legia Warszawa, de még akár egy Borussia Mönchengladbach szintű gárda is belenéz nagy pofonokba, inkább papírforma már, mint ritkaság. Az európai futball jövőjéről prognózisokat készítő pénzügyi elemzőcégek és az UEFA (hivatalos benchmarking jelentésében) is kétsebességes fejlődéssel számol, a legnagyobb brandértékű, legjobb anyagi helyzetű klubok beláthatatlanul elhúznak a többiektől, és szuperklubokká válnak. Ez magyarázhatja, hogy több a kiütés a csoportmérkőzéseken, ám arra nem ad feleletet, hogy miért volt sok nagy különbségű mérkőzés a sztárcsapatok összecsapásain.

A nyolcaddöntő kiütéses mérkőzésein (PSG–Barcelona oda-vissza, Bayern München–Arsenal kétszer „oda”, Dortmund–Benfica) ugyanis kivétel nélkül olyan csapatok feszültek egymásnak, amelyek az európai labdarúgás pénzügyi elitjének tagjai. A Barcelona a 2., a Bayern München a 4., a PSG a 6., az Arsenal a 7., a Dortmund a 11., a Benfica a 27. a Deloitte cég éves „futballpénz-rangsorában”, a bevételek alapján összeállított Money League-ben. Lehet, hogy a fent említett két hatás együtt érvényesül, s eredményez az átlagnál több gólt a BL-ben?

A JUVENTUS BIZONYÍTHATJA: AZÉRT A VÉDELEM IS HOZHAT TRÓFEÁT

Míg a Real Madrid 32 gólt rámolt be ellenfeleinek a Bajnokok Ligája döntőjéig vezető úton, a Juventus „megelégedett” 21 találattal. A Juve eddigi 12 találkozóján összesen csak 24 gól esett (a Real 12 meccsén 49), ez messze a BL-átlag alatt van – az egész Bajnokok Ligája-idényben csak két olyan mérkőzése volt a torinóiaknak, melyen négyszer zördültek meg a hálók. A teljesítményével az Aranylabdára is joggal pályázó Gianluigi Buffon, közvetlen védelme és a Massimiliano Allegri által szinte tökéletesre megszervezett csapatvédekezés eddig megoldhatatlan feladatot jelentett mindegyik ellenfélnek.

A Juventus csupán három gólt kapott a BL-szezonban (egyet az Olympique Lyontól, egyet a Sevillától és szintén egyet a Monacótól), kilenc mérkőzésén nullázta le az ellenfelet – a Barcelona elleni idegenbeli találkozón mesterkurzust tartott abból, miként kell jelentős előnyről indulva simán megőrizni a fórt.

A negyeddöntőben kiejtett Barcelona és az elődöntőben búcsúztatott Monaco 330 (!) góllal zárta együttvéve a 2016–2017-es szezont, ha az összes tétmérkőzést beszámítjuk. Ehhez képest a Juventus négy meccsen egyet kapott tőlük – azt is akkor, amikor már gyakorlatilag nem osztott, nem szorzott. Sorozatban hat mérkőzésen maradt érintetlen az olasz bajnok kapuja – ez klubrekord –, és ha a döntőt is kapott gól nélkül hoznák le a zebramezesek, akkor beállítanák az Ajax BL-rekordját.

A Louis van Gaal vezette amszterdamiak az 1995–1996-os BL-idényben csupán három gólt kaptak: egyet a Ferencvárostól a csoportkörben (Nyilas Elek talált be büntetőből az 5–1-es Ajax-sikert hozó Üllői úti meccsen), egyet a Panathinaikosztól az elődöntőben és egyet a Juventustól a római fináléban – a szemfüles Fabrizio Ravanelli gurítása végül a kihagyott tizenegyesekkel együtt végzetesnek bizonyult. Most ugyancsak háromnál jár a Juve, és ha a Real Madrid nem talál be Cardiffban, feljegyezhet egy védekezési rekordot – minden idők legjobb gólátlagú Bajnokok Ligája-idényében.

Akár azt is mondhatnánk, valódi trolltempó lenne. De sokkal korrektebb, ha úgy fogalmazunk: rendkívüli bravúr.