A fővárosi kertészek aligha örültek.
Szerda este a Groupama Aréna környékén a parkolóhelyre vadászó autók ide-oda cikáztak, és miután a helyek már hét óra előtt elfogytak, több tucatnyian az utcák menti zöldövezetre húzódtak. A gumiabroncsok alá szoruló néhány színes tulipán, gerbera és kerti virág bánta…
18 115 néző fogadta a Ferencvárost (az előző idényben az Újpest elleni mindkét Üllői úti mérkőzésen többen látogattak ki a stadionba), s a szurkolók izgatottan várták, hogy a hangosbemondó kihirdesse a kezdőcsapatokat. A Szerhij Rebrov edzette együttesben – az elmúlt idényhez képest – négy új futballista kapott helyet, ami már csak azért is volt meglepő, mert az elmúlt esztendőkben Thomas Doll rendre azért panaszkodott, nehéz úgy eredményt elérni a nemzetközi porondon, ha a nyáron a fél csapat kicserélődik. A Ludogorec ellen a védekező középpályás Danilo Ihnatenko, az irányító Michal Skvarka, a szélső Olekszandr Zubkov, valamint a kölcsönből visszatérő Priskin Tamás is első perctől a pályán lehetett. Hozzá kell tenni, az ukrán szakvezető dolgát sérülések, és eltiltások nehezítették, különösen csatárfronton szorult meg, miután az olasz Davide Lanzafame, a fehérorosz Mikalaj Szihnyevics és a brazil Isael sem léphetett pályára, így némileg új Fradi fogadta a bolgár bajnokot.
Az első húsz perc egyértelműen a Ferencvárosé volt.
Jól kezdett a hazai csapat, a középpályán türelmesen járatta a labdát, s az első igazán nagyobb lehetőségből meg is szerezte a vezetést. A Fradi bátor játéka és a korai találat alaposan megfogta a Ludogorec futballistáit, a vendégek nem nagyon találták a helyüket a pályán. Legalábbis egy ideig… Merthogy húsz perc elteltével fokozatosan belelendültek a játékba, ekkor már megmutattak valamit abból, miért is lettek az elmúlt nyolc esztendőben rendre bolgár bajnokok. A labda egyre többet pattogott a Ferencváros kapuja előtt, egyre többször kellett felszisszenniük a hazai szurkolóknak, és sajnos jött is a hiba. Blazic felesleges passza nehéz helyzetbe hozta a zöld-fehéreknél első mérkőzésén pályára lépő Ihnatenkót, a bolgárok köszönték a lehetőséget, és a 31. percben egyenlítettek – az ilyen párharcoknál az idegenben szerzett gól sokat érhet.
Ahogy az első félidőt, úgy a másodikat is jól kezdte a Ferencváros: támadásba lendült Rebrov együttese, Dvali – ha csak centiméterekkel is, de – leshelyzetből fejelte a labdát a kapuba, érezhető volt, meg lehet csípni a bolgár bajnokot. Miközben Lanzafame már az oldalvonal mellett várt a becserélésére, az egyik új labdarúgó, Olekszandr Zubkov ismét megszerezte a vezetést a Ferencvárosnak. A szurkolók remek hangulatot teremtettek a stadionban, megállás nélkül énekeltek, biztatták a csapatot. A hajrára az a kérdés maradt, megelégszik-e az egygólos előnnyel a Fradi, vagy megpróbál bepréselni még egy gólt, hogy a visszavágót még inkább kedvező helyzetből várhassa.
Az FTC nem sürgette a játékot, próbálta kapuja előteréből kicsalogatni a vendégeket, akik az utolsó percekben néhányszor nehéz helyzetbe hozták a hazai védőket. Jó iramú, harcos mérkőzést játszott egymással a két csapat – egy hét múlva Razgrad városában előnnyel kezdheti a találkozót a Ferencváros, ám pokolian nehéz összecsapás vár rá.
A mérkőzés góljai