BL: Razgradban a futball az első – más nem is igen van…

Van egy sejtésünk, miért olyan sok a babakocsit tologató kismama Razgradban.

A mindössze 33 ezer lakosú kisváros pontosan olyan, amilyennek a mindössze néhány lapból álló útikönyvek leírják: szegényes, poros, és unalmas. A mozi egy romos épület, elegáns étterem egyetlen van a belvárosban, az utak mellett lepukkant taxik sorakoznak, és miután estére semmiféle szórakozási lehetőség nem jut a helyieknek, mindenki odahaza múlatja az időt... Ha ebből indulunk ki, el sem tudjuk képzelni, milyen fizetést kellett ígérni a Ludogorec – a világ minden tájáról ideözönlő – légiósainak.

A Bulgária északkeleti részén fekvő Razgradban tizenegy éve senki nem gondolta, hogy a futball teszi őket híressé, a csapat akkor még a negyedosztályban bukdácsolt, a beszámolók szerint harminc-negyven főnél sosem voltak többen a találkozókon.

Kiril Domuscsijev, helyi milliárdos színre lépésével aztán minden egy csapásra megváltozott, annyi pénzt pumpált az együttesbe, amennyiből bőven futotta légiósok szerződtetésére. A külvilágtól elzárt városkában ma már brazil, argentin, román, lengyel, szenegáli, kongói, guineai, izraeli, madagaszkári labdarúgó is játszik, de hogy nem ez álmaik netovábbja, abban szinte biztosak vagyunk. Bár, ha jobban belegondolunk, a Copacabanán felnövő Marcelinho biztosan arról ábrándozott, egyszer bárcsak Bulgária egyik legkietlenebb vidékén futballozhatna és élhetne a családjával.

A belvárosban a legnagyobb látványosság a több mint négyszáz éves, Ibrahim pasáról elnevezett mecset, ám azt is dülöngélő fémkerítés veszi körül, nehogy valakire rázuhanjon egy tégla. Na igen, méterekre tőle tucatnyi gyerek játszik, van itt minden, elektromos kisautó, pénzérmével működő zenélő gombaház, és kisvasút is. Ha már a felnőttek unatkoznak, legalább a gyerkőcök élvezzék az életet. Szombathely testvárvárosában (nyilván sokan tudnak errefelé a Vasi Skanzenről, és a szombathelyi Savaria Múzeumról) a helyiek szerint csak azért nem növekszik a lakosság száma, mert miután a fiatalok felnőnek, a szélrózsa minden irányába útnak indulnak szerencsét próbálni.

A Bajnokok Ligája-selejtező visszavágójára érkező Ferencváros nem messze a gyerekzsivajtól, a környék legjobb hoteljében szállt meg, ám az épület belül finoman fogalmazva is szocreál, a negyven évvel ezelőtti időket idézi. Az étterem ajtaja kerti törpével (?!) van kitámasztva, a tizenöt emeletes épületben a lift akkora, hogy jó ha hárman beleférnek, a terasz pedig minimum húsz éve volt utoljára leburkolva. Az összképet a magyar bajnokra vigyázó egyetlen biztonsági „személyzet” teszi teljessé, aki zokni szandál kombinációban a főbejárat előtt pöfékel bőszen.

Na de aztán a stadion!

A Ludogorec Aréna messze a legmodernebb épület a városban, 2011-ben építették, és azóta is folyamatosan bővítik. Nem csak a környék, egész Bulgária legmodernebb stadionja, a helyszínre érkező mintegy ötszáz ferencvárosi drukker például egy nemrégiben átadott, vadonatúj vendégszektorból buzdíthatja Lovrencsics Gergőéket.

A zöld-fehérek a Groupama Arénában kiharcolt 2–1-es előny tudatában léphetnek pályára, de hogy a szerda esti összecsapás nem ígérkezik sétagaloppnak, arra a helyiek önbizalma is bizonyíték. Errefelé szinte mindenki biztos benne, hogy a Ludogorec idegenbeli gólja továbbjutást ér(t), a csapat a román válogatott Claudiu Keserü vezérletével a következő körbe lép. Na igen, ahol sorozatban nyolcszor nyernek bajnoki címet, közben a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörébe is bejutnak, ott aligha új érzés a siker.

Az elmúlt évtizedben sokan próbálták megfejteni a Ludogorec titkát, a helyszínre érkezve és azt látva nem kizárt, a kulcs az unalom. A játékosok figyelmét itt tényleg nem tereli el semmi a játékról...

BAJNOKOK LIGÁJA
SELEJTEZŐ, 1. FORDULÓ, VISSZAVÁGÓ – JÚLIUS 17., SZERDA
19.30: Ludogorec (bolgár)–FERENCVÁROS (magyar) (Tv: M4Sport)
Razgrad, Ludogorec Aréna