Megnyúzott báránytetem, füstölgő Antara-motor és Peterhansel mint ufó

Stéphane Peterhansel berohant a farm kapuján, úgy, ahogy volt, overallostól, sisakostól (ha őszinték akarunk lenni, a neonzöld csíkokkal úgy nézhetett ki, mint egy nagyobb termetű ufó), úgy ráijesztve a hetven év körüli, fogatlan orosz nénire, hogy az lábon kihordott nagy hirtelen két infarktust.

De hogy ő ijedt-e meg jobban vagy a kilencszeres Dakar-győztes, sokat tapasztalt Peterhansel, amikor elnézett a nénitől jobbra, azt nehéz lenne megmondani.

Ugyanis azt látta, hogy egy nyakig véres férfi egy fellógatott báránytetemet nyúz éppen valami hatalmas késsel. Mindhárman tettek egy-egy lépést hátra, aztán Peterhansel előadta, hogy ő tulajdonképpen csak egy kis hideg vízért jött, mert gondja van a Mini hűtésével. Kézzel-lábbal mutogatva megértették egymást, Peterhansel folytatja útját, a farm lakói valószínűleg még órákkal később is a furcsa idegenről beszélgettek, a bárány meg hallgatott...

Ami egyébként a Selyemút-rali csütörtöki szakaszát illeti, azt a lengyel Krzysztof Holowczyc nyerte meg a „király", vagyis Stéphane Peterhansel előtt, s az összetettben is ez a sorrend, más kérdés, hogy míg Holowczyc vezető pozíciója egyáltalán nem meglepő, addig Peterhansel második helye akár csodaszámba mehet, hiszen az első napon a 68. helyen végzett – onnan kezdte meg a felzárkózást.

Erre mondják, hogy szép munka!

Még akkor is, ha csapattársát, Holowczycot most már csak akkor tudja elcsípni, ha annak valami gondja támad. De a borzalmas kezdés után aligha bánja a második helyet.

Ami a magyarokat illeti, róluk sajnos nem szolgálhatunk ennyire jó és vicces hírekkel. Legalábbis Szalay Balázsról és Bunkoczi Lászlóról semmiképpen, a kettős ugyanis az összetett tizedik helyről a verseny feladására kényszerült.

Pedig Szalay és Bunkoczi mindent megtettek, amit tehettek. Ám van, hogy az sem elég.

Az Opel Dakar Team szervizcsapata egész éjjel szemhunyásnyit sem aludt, dolgozott fáradhatatlanul, kicserélte az akkumulátort, az elektromos biztosítékot, átalakította a karter-gázkiömlőt, és kétszer önindítót cserélt.

Reggel mégsem indult be az Opel Antara.

Ezzel még nem lett volna baj, egy orosz versenyzőtárs szíves örömest behúzta, s a szelektív szakasz rajtjáig (amely ezúttal 100 kilométerre volt a tábortól) el is jutott a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a Selyemút-rali csütörtöki napján. Csakhogy addig öt liter olajat „evett meg" az Antara, amely ennek okán borzalmas fekete füstöt eregetett, s amellyel így nem lehetett bevállalni a szakaszt. Még ha lett is volna náluk 60 liter olaj (csak negyven volt, pedig már ennyivel is úgy érezték, túl óvatosak voltak), akkor is rizikós lett volna elrajtolni, mert egyrészt teljesen tönkretehették volna a 40 ezer dolláros motort, másrészt szinte biztosan ott ragadtak volna a szakaszon, s aligha szabadultak volna egyhamar a sivatagból.

„Laci hajnali kettőig írta az itinert, a fiúk egy percet sem aludtak, szóval mindannyian, mindent megtettünk, mégsem tudtuk befejezni a mai szakaszt" – mondta Szalay Balázs.

Hogy milyen okok vezettek a motorhibához?

Egyrészt szerdán rettenetes hőség (41 fok) volt, másrészt elromlott az egyik ventilátor, emiatt extra terhelésnek volt kitéve a motor, harmadrészt pedig a benzinkúton, amelyet éjszaka talált a szervizcsapat, nem volt más, csak 95-ös oktánszámú benzin, s talán még annyi sem volt, mint amennyi rá volt írva. Márpedig az Antarát 98-100-as oktánszámú üzemanyagra programozták, s ez további terheket jelent a motornak. Ez a három gond összesen eredményezte azt, hogy Szalayék csütörtökön nem versenyautóval, hanem stoppal közelítették meg Sztavropolt.

„Lestoppoltuk Henrard szerelőit, akik szíves-örömest felajánlották, hogy elhoznak, majd még tíz perc sem telt el, amikor megkérdezték, nem szeretnék-e vezetni. Attól kezdve úgy aludtak, mint a tej, útközben meg lehetett volna operálni őket. De eljutottunk a táborig – mondta Szalay, s ha már itt volt, egy kis értékelésre kértük őt a Selyemút-ralival kapcsolatban: – A Dakarral teljesen egyenértékű napokat, pályákat jelöltek ki a rendezők, semmivel sem volt könnyebb, mint a világ legnehezebb terepversenyén, sőt..."

A másik magyar egységgel, a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Tóth Tamás trióval kapcsolatban azonban csak pozitív híreink vannak: a 17. helyen ért célba a szakaszon, és a 16. az összetettben.

Úgy, hogy a Scania-csapat is reggelig szerelt, mert, ugye, amint arról beszámoltunk, előző nap tönkrement a kamion kuplungja a nagy vontatásban.

„Hajnalra végeztünk a javításokkal, Csonti (Tóth Tamás – a szerző.) le sem hunyta a szemét, úgyhogy a szelektív szakaszon aludt két órát – ilyen még sohasem fordult elő vele... Igaz, volt ideje, mert több mint kilenc órát jöttünk úttalan utakon, volt, hogy mi csináltuk magunk előtt a csapást, nem tudom, hogy ment el ott előttünk tizennégy kamion és jó néhány autó. Igaz, az itinerrel is voltak gondok, most először nemigen stimmeltek a méterek. Az utolsó kétszáz kilométeren már mindenen csak nevettünk, ellenkező esetben nem tudtuk volna elviselni a megpróbáltatásokat, de így legalább vidáman értünk a táborba" – mondta Kovács Miklós, aki kis csapatával így az egyetlen magyar egység maradt a versenyben.

Két nap van még hátra, azt remélhetőleg már sikerrel veszi a kilenctonnás, 700 lóerős, citromsárga Scania...