Ordítva járta meg a poklot Talmácsi Gábor

– Már megbocsásson, de borzalmasan néz ki!
– Ha ez vigasztalja, úgy is érzem magam – mosolyog bágyadtan Talmácsi Gábor.

– Még mindig nem tud járni? Hiszen már majd' egy hónapja történt az a képtelen baleset, hogy a felrobbanó motorblokkból kirepülő alkatrész eltörte a sípcsontját.
– Sok minden történt azóta... Egy horrorfilm forgatókönyvébe is simán beillene. Azzal kezdődött az egész, hogy úgy tört el a sípcsontom egy versenymotoron, hogy nem is estem el. Sosem gondoltam, hogy megtörténhet. Aztán bevittek a helyi kórházba, ahol kitisztították a sebet, mert az alkatrész, ami belecsapódott, olajos volt. Összevarrták a sebet, begipszelték a lábamat és azt mondták, nem kell operálni. Bár nem vagyok orvos, éreztem, hogy ez nem feltétlenül helyes döntés.

– Akkor nem jött jól, hogy nem engedték fel a repülőre.
– Hiába mutogattam, hogy versenyző vagyok, kaptam igazolást, hogy repülhetek, a reptéren nem vállalták a kockázatot. Úgyhogy másfél nappal később tudtam csak hazajönni. A reptérről egyenesen a Baleseti Intézetbe mentem, és három óra múlva már műtőasztalon feküdtem.

– Mi volt a diagnózis?
– Szilánkos törés. Úgyhogy kaptam bele lemezt és tíz darab csavart.

– Ez önmagában még nem indokolná a jelenlegi állapotát.
– Nem is ezzel volt a baj, a műtét jól sikerült, de kialakult egy úgynevezett rekesz szindróma, ami azt jelenti, hogy a lábszáram sérült izomzatában folyamatosan emelkedett a nyomás, ami egy idő után már veszélyeztette a vérkeringést is.

– Fájt?
– Ordítottam. Összehúztam magam, úgy feküdtem, és hiába adtak morfiumot, éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, mert a fájdalom, amit éreztem, semmi sem volt ahhoz képest, amit eddig bármikor éreztem. Már ott tartottam, hogy felvettem a telefonomra egy búcsúüzenetet, mert úgy éreztem, nem bírom tovább a fájdalmat. Abba is belementem volna, hogy levágják a lábam, csak hagyjon alább a fájdalom.

– Mi volt a megoldás?
– Felnyitották.

– Vagyis felvágták a lábszárát?
– Fel. Térdtől bokáig, és ott tátongott egy körülbelül tíz centi széles, nyílt seb. Lenéztem rá és – majdnem elájultam, de legalább a fájdalom alábbhagyott. És ezzel még nem volt vége...

– Mi jöhetett még?
– ...

A TELJES INTERJÚT AZ IMMÁR DIGITÁLISAN IS ELÉRHETŐ NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK!