Rögbi ENK: Ciprus ellen is a hajrá lett a vesztünk

Ciprus tavaly velünk együtt jutott fel a divízió 2/C-csoportból, viszont csoportelsőként, minket oda-vissza legyőzve. Két éve az esztergomi ütközet kimondottan szorosra sikerült – 16–15 nekik –, viszont a pafoszi visszavágón fiatalokkal megtűzdelt együttesünknek tavaly esélye sem volt, még a szoros meccsre sem (46–13). Mi két vereséggel érkeztünk a mostani találkozóhoz, Ciprus csak eggyel – Lettországban kapott ki 39–20-ra –, de azzal lezárta 2008. novembere óta tartó, 24 meccses győzelmi szériáját. Ami nem mellékesen az aktuális, és sokáig minden bizonnyal megdönthetetlen világrekord.

Mi ezúttal remek kezdő sort küldhettünk pályára – a nagyszerűen bemutatkozó Márki Roland személyében most is avattunk újoncot –, viszont sérülés és betegség miatt olyan stabil kezdők hiányoztak, mint Valoo Nicolas, Réfi Attila, Nagyhegyesi Szabolcs, illetve az utóbbi két meccsen kapitányi karszalagot viselő Tóth Máté. A csékánk ezúttal a 18 éves(!) Róth Bence volt, aki a közelmúltban francia szövetségi kapitányunk, Matthieu Lazerges beajánlására a lyoni akadémián vendégeskedett.

A mérkőzést a helyszínen tekintette meg Sinka László, Százhalombatta alpolgármestere – ismert sportvezető, aki a röplabdázók és a kézilabdázók után jelenleg a sportlövők főtitkára –, valamint az úszók szövetségi kapitánya, Kiss László. A kezdő rúgást utóbbi végezte el: a nagy szélben második próbálkozásra szép ívben emelte ki a tojáslabdát.

1. félidő

Az első félidőben minket támogatott az erős szél, de nem ennek, hanem a friss kezdésünknek volt köszönhető, hogy Collet már a 2. percben büntetőt rúghatott. Megszereztük a vezetést (3–0). Jól nézett ki a magyar csapat játéka, keményen álltuk a jelentős súlytöbbletet felsorakoztató ciprusi akciókat, de a 12. percben kettős csapás ért minket. Ducrocq Thomast 10 perce kiállították egy mezőnybeli fegyelmezetlenségért, míg tolongásunk Darquier David személyében egyik oszlopos tagját veszítette el. A honosított játékost kézsérülés miatt kellett lecserélni: ujja visszafordult, az első diagnózisok szerint alighanem eltört, így Andorrában aligha lehet ott. Amint arra számítani lehetett, az emberelőnyben lévő vendégek megnyomták a támadásaikat, és súlyelőnyükben bízva erőltették a brusztolást. Csupán a kilencesük vállalkozott áttörésekre, vele aztán rendre meg is gyűlt a bajunk. Szinte kivédekeztük az emberhátrányt, amikor a 21. percben elfogyott a védelmünk, a vendégek fordítottak. Viszont a célbónuszukat elfújta a szembe szél (3–5). Nem sokáig voltunk hátrányban: Collet a 27. percben újabb büntetőt váltott három pontra (6–5). Ciprus ismét nekünk rontott, a célvonalunk előtt sorozatos fogások árán tudtuk csak megállítani a vendégeket. A 34. percben már a második magyart állította ki sárga lappal a cseh játékvezető: ezúttal Róthnak kellett kiülnie. Ebben az emberhátrányban azonban mi domináltunk. A sokszor szabálytalankodó, lesről akadályozó ciprusiakat sokáig nem szankcionálta a bíró, a 39. percben aztán csak befújt nekünk egy újabb büntetőt: Collet ezt sem hibázta el (9–5). Négypontos előnnyel zártuk az első félidőt, meg azzal a tudattal, hogy a második felvonásban a széllel is meg kell küzdenünk.

2. félidő

A vendégek nem is sokat teketóriáztak. Azonnal nekünk estek, és amint kiegészültünk, a 46. percben második céljukkal ismét átvették a vezetést. Sőt, sikeres jutalomrúgásuknak köszönhetően elléptek hárommal (9–12). Katona húzott egy merészet, és több emberen is áttörte magát, amikor a ciprusi célvonal előtt megállították. Először – és mint később kiderült, utoljára – jártunk célközelben. Az akcióért nagy árat fizettünk: az elsodort Katona feje egy ciprusi térddel találkozott. Füle bevérzett, ráadásul megszédült, ezért biztonsági okokból percekkel később le kellett cserélni franciaországi légiósunkat. Újabb érzékeny veszteség. A magyar válogatott azonban ezt is elviselte, és a fáradni látszó, ütközések után a hideg földön pihegő ciprusiak ellen mezőnyfölényhez jutott. Egyértelműen mi kezdeményeztünk, jól forgattuk az oldalakat, mozgattuk, fárasztottuk a nagydarab vendégeket. Nálunk megmaradt az erő és a lendület, persze a padról sorra jöttek a friss emberek. Az 59. percben Collet büntetőjével egyenlítettünk (12–12). Jól néztünk ki, a tolongásokat mi irányítottuk – csak abból nehezen kezdeményeztünk –, a ciprusi bedobásokat rendre elszedtük. Nehéz dolguk volt hátszélben, mert amikor a szabályokat betartva bedobták a folyosóba a labdát, akkor azt azonnal hozzánk fújta a szél. Amikor viszont a szelet beszámítva igyekeztek ügyeskedni, akkor meg pártos bedobás miatt miénk lett a labda. A 68. percben Collet büntetőjét sajnos kifújta a szél. Talán, ha rúgójátékosunk térde nem fordult volna maga alá egy ütközésnél egy perccel korábban, és szorul ápolásra – két ciprusi is aggódó szemekkel próbálta meg talpra állítani –, akkor elég erőt tud beletenni a rúgásba. Ami késett, nem múlt! A 70. percben Collet büntetőjével átvettük a vezetést (15–12). Felpörgött a hajrá, Ciprus erőre kapott, mi viszont elveszítettük a fonalat. A hajrá egyértelműen a vendégeké volt, akiknek a cseh bíró jóhénány szabálytalanságát elnézte. Kiállítást érő szabálytalanságokat úsztak meg szóbeli figyelmeztetéssel – kétszer is –, állandóan nyak magasságában, magasan fogtak, a zárt tolongásoknál mindig előbb indították meg a mozdulatsort, és lesről változatlanul előszeretettel avatkoztak játékba. De még ezt is elbírtuk volna, sorsunk a saját kezünkben volt. Sajnos, a labda többször nem. Azokat ugyanis hiába szereztünk meg, technikai és taktikai hibáink miatt mindig gyorsan visszakerült az ellenfélhez. Akár ez is beleférhetett volna a meccsbe, ha a cseh bíró nem dönt úgy, hogy ő bizony ráhúz hét(!) percet a találkozóra. Különösebb oka ugyan nem volt rá, lelke rajta, hogy példátlan módon ennyit tett hozzá a meccshez. Mindezt csak azért, mert a pályát elhagyó labdák olykor lassan kerültek ismét játékba. A slusszpoénhoz így a 87. percben(!) érkeztünk el, amikor a bal szélen Ciprus emberelőnyt alakított ki, és bevitte a harmadik célját. A bónuszt másodszor is kihagyták a vendégek, de ez nem zavarta őket, ünnepelhették a győzelmet (15–17).

Harmadszor kaptunk ki a sorozatban, de harmadszor vigasztalódhattunk bónuszponttal. Litvániában a négy célunkért, ezúttal másodszor a szoros vereségért járt. Ami nem kárpótolja ugyan azt a győzelmet, amiről a banketten Neuzer András, a szövetség elnökségének tagja úgy fogalmazott, hogy ezen a szinten azt még meg kell tanulnunk.

EURÓPAI NEMZETEK KUPÁJA
DIVÍZIÓ 2B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–CIPRUS 15–17 (9–5)
Büntetők: Collet 5/6 (2 p., 27. p., 39. p., 59., 70.)
MAGYARORSZÁG
1. Szabó Tamás (Németh Gábor, 61.)
2. Darquier David (Pluhár Dániel, 12.)
3. Pocskai Szabolcs (Máthé Zoltán, 52.)
4. Brand André (Kovács Manó Márk, 71.)
5. Márki Roland
6. Ducrocq Thomas (Drabbant Dávid, 78.)
7. Berbesi Juan Carlos (Gyurcsik Mózes, 54.)
8. Róth Bence
9. Czakó Attila
10. Katona Jonathán (Janotka László, 56.)
11. Teisenhoffer László
12. Zaiba Raúl
13. Kőműves György
14. Prakter Attila
15. Collet Gergő (Kendi Gábor, 80+6.)
Szövetségi kapitány: Matthieu Lazerges