Ryder-kupa: Európa csodás, történelmi diadalt aratott!

Vér, veríték, könnyek – José María Olazábal szövetségi kapitány nagyjából a churchilli jövendőt ígérte az európai golfrajongóknak, hozzátéve, hogy a maga részéről hisz abban, hogy a vasárnapi 12 egyéni mérkőzésen ledolgozható a négypontos hátrány, amelyet Európa válogatottja összeszedett a Ryder-kupa pénteki és szombati páros csatái során.

Ledolgozható, de ha sikerül, az a sportág és az 1927 óta létező válogatott viadal történetének legnagyobb talpra állása lesz – tették hozzá a szakemberek. Ebben nem volt vita.

Nos, az európaiak gyorsan bizonyították, hogy harci kedvük töretlen. A nemrég még a világranglista élén álló Luke Donald az első négy lyukból kettőt megnyert, és ezzel az előnnyel jól gazdálkodva legyőzte Bubba Watsont (10–7 az USA-nak). Másodikként a skót Paul Lawrie fogadhatta az egy hete óriási versenyt (és 11.4 millió dollárt) nyerő Brandt Snedeker gratulációját, miután valósággal lejátszotta őt a pályáról – az utolsó négy szakaszra már ki sem kellett menni (10–8).

A világelső Rory McIlroynak nem kisebb ellenfél jutott, mint a viadal első két napján újonc létére fantasztikus teljesítményt nyújtó Keegan Bradley. Nos, Rory gyorsan a kezébe vette az irányítást, csakhogy Bradley nem hagyta magát, két birdie-vel a 12. szakaszra egyenlített. McIlroy? Két gyors birdie-vel elvette partnere kedvét, és már csak 10–9!

Ian Poulternek még nehezebb dolga volt, kétszer is kétpontos hátrányban volt Webb Simpson ellen, de ledolgozta, az utolsó előtti szakaszon elért briliáns birdie-vel pedig már ő vezetett, majd megnyerte az utolsó szakaszt is – Európa egyenlített (10–10)!

Poulter a párosok során is lenyűgözően játszott, ő volt az európai csapat hőse – a BBC tudósítása szerint nem lenne meglepő, ha a londoni Parliament Square-en az övére cserélnék Sir Winston Churchill szobrát...

A döntetlen állás ellenére még mindig az amerikaiaknak állt a zászló, a folyamatban lévő meccseken ugyanis ők álltak jobban, és Dustin Johnson hozta is a magáét az első nap remekelő európai újonc, Nicolas Colsaerts ellen – megszületett a nap első amerikai győzelme. (11–10)

S készülőben volt a következő is, csakhogy Phil Mickelson, a rutinos Lefty hiába lépett az utolsó előtti szakaszra úgy, hogy vezetett – előnyét nem tudta megtartani!

Justin Rose a hátralévő két lyukba az elvártnál eggyel kevesebb ütéssel juttatta be a labdát, és a birdie-birdie kombinációval egy megtörhetetlennek látszó amerikait, az első két nap egyik legjobbját gyűrte le – lélektani győzelem volt a javából! (11–11)

Zach Johnson az első négy lyukból hármat megnyert, és ebből a fórból nem engedett az egész hétvégén peches Graeme McDowell ellen – újból előny az amerikaiaknál (12–11). Nem sokáig, hiszen Lee Westwood a 12. és a 15. szakaszból hármat megnyerve lebénította Matt Kuchart, az utolsó két lyukra már ki sem kellett menni. (12–12)

Ekkor már csak négy páros volt kint a pályán. Az egyikben a spanyol Sergio García az utolsó két szakasz előtt még vesztésre állt, és mivel Jim Furyk személyében az egyik legtapasztaltabb amerikai volt az ellenfele, úgy tűnt, ez a nagyon fontos meccs elúszik. Furyk azonban a két lyuk egyikét sem tudta megjátszani az elvárt ütésszámmal, García igen – először vezetett Európa, körvonalazódott a szenzációs befejezés (12–13).

Jason Dufner azonban visszahozta a jenkiket. Meg kellett dolgoznia a győzelemért, hiszen a svéd Peter Hanson oroszlánként küzdött, minimálisra faragta korán kialakuló négypontos hátrányát, de a csodát nem tudta véghezvinni, Dufner az utolsó szakaszon birdie-t ütve hozta a meccset (13–13).

Az amerikaiak két legtapasztaltabb játékosa volt még kint a pályán, Tiger Woods és Steve Stricker – az a két golfozó, aki duót alkotva mind a három páros mérkőzését elveszítette pénteken, illetve szombaton. Vajon a sors végül nekik juttatja a megmentő hálás szerepét? Ekkor már biztos volt, bármelyik válogatott nyer, a történet Hollywoodért kiált.

Stricker végig fej fej mellett haladt a német Martin Kaymerrel, aki bár a Ryder-kupán eddig nem villogott, korábbi világelsőként és kiváló meccsjátékosként nagy fejtörést okozott Strickernek. A német többször is vezetett, és a 17-es szakaszon ütött birdie révén előnnyel lépett az elütőre az utolsó lyuknál.

A gurítóterületet a német közelítette meg jobban, így Strickernek kellett először megcéloznia a lyukat. A birdie nem sikerült, de végül az elvárt négy ütéssel bevette a lyukat. Kaymer számára is ez volt tehát a feladat – és körülbelül két méterről nem is hibázta el élete ütését! Kaymer győzelmével biztossá vált, hogy a végeredmény legrosszabb esetben döntetlen lesz, ami a szabályok értelmében a címvédőnek kedvez – Európa tehát megtartotta a Ryder-kupát! (13–14)

Tiger Woods végjátékának így legfeljebb az volt a tétje, hogy a korábbi világelső, ez a csodálatos játékos legalább egy meccset megnyer-e az idei Ryder-kupán. Az utolsó szakaszra még előnnyel fordult, ott azonban – nyilván a biztos csapatvereség hírére – már nem tudott kellőképpen összpontosítani (bogey), Francesco Molinari pedig élt a lehetőséggel, döntetlenre mentette a meccset. Így alakult ki a 14.5–13.5-es végeredmény – Európa javára!

Az Egyesült Államok válogatottja kétpontos előnynél nagyobbat még sohasem adott le az egyesek során az 1927 óta íródó sorozat történetében – a nyolc egyéni partit megnyerő európaiak tehát történelmet írtak!

Noha a legfélelmetesebbnek tartott játékosuk, Tiger Woods a két pénteki vereség után pihenőt kapott, a szombati program kiválóan kezdődött az amerikaiak számára. Az eredményjelző tábla jó másfél órán át „vörösben lángolt", azaz mind a négy mérkőzésen a vörös szín jelképezte amerikai páros vezetett.

Az első napon is szenzációsan játszó Phil Mickelson, Keegan Bradley kettős nem húzta sokáig az időt, az első 12 lyukból hetet (!) megnyert (ötöt birdie-vel), a maradék ötöt döntetlenre hozta a két kiváló angol játékos, Luke Donald és Lee Westwood ellen. Az átszellemült, tökéletesen koncentrált produkció jutalma már a 12. szakasz végén kézfogás – és az első szombati csapatpont lett (összesítésben 6–3 az USA-nak).

Az eredményjelző kevéske kék árnyalata Justin Rose és Ian Poulter munkájának gyümölcse volt. A két angol birdie-vel nyitott, majd a Bubba Watson, Webb Simpson kettős átvette a vezetést. Az amerikaiak a 9. és a 12. szakasz között rossz passzba kerültek, négy lyukból hármat Rose-ék nyertek meg (egyet birdie-vel, kettőt az ellenfél bogeyját kihasználva), és bár az utolsó szakaszig harcolniuk kellett, sikerült egy ponttal gyarapítaniuk az európai mérleget (6–4).

De ennél több örömre nem volt okuk a címvédőknek. Az amerikaiakat képviselő Jason Dufner és Zach Johnson csupán két lyukhoz, az elsőhöz és a 12.-hez ment fel úgy, hogy nem vezetett. Noha Nicolas Colsaerts és Sergio García jól tartotta magát, a kulcspillanatokban nem tudtak bravúrt bemutatni, így ehhez az amerikai győzelemhez sem kellett végigjátszani a 18 szakaszos pályát (7–4).

Az európaiak sokat vártak a világelső Rory McIlroytól és partnerétől, Graeme McDowelltől, csakhogy az északír páros a 14. szakaszig egyetlenegyszer sem tudta a labdát az elvárt ütésszámnál kevesebbel, azaz legalább birdie-vel a lyukba juttatni.

Bár a küzdelem az utolsó szakaszig éles volt, Jim Furyk és Brandt Snedeker visszavágott az előző napi vereségért. Minimális különbséggel ezt a mérkőzést is az amerikaiak nyerték meg – összesítésbeli előnyük kezd sokat ígérő lenni (8–4).

A délutáni négylabdás mérkőzések ugyanabban a szellemben folytatódtak, amilyenben a délelőtti váltott ütéses csaták abbamaradtak: a vörös szín dominált az eredményjelzőn. A Webb Simpson, Bubba Watson kettős viszonylag gyorsan biztossá tette, hogy egy mező vörös is marad: Simpson három, Watson két lyukat nyert meg birdie-vel – Justin Rose és Francesco Molinari a 14. szakasz után kénytelen volt gratulálni az újabb amerikai győzelemhez (9–4).

Matt Kuchar két gyors birdie-vel irányt szabott az egyik párhuzamosan zajló mérkőzésnek, majd miután a Nicolas Colsaerts, Paul Lawrie páros egyenlített, egy harmadikkal újra előnyt szerzett a tengerentúliaknak. Lawrie a 16-os szakaszon egyenlített, erre Dustin Johnson válaszolt birdie-vel, s mivel a pénteken remekül játszó Colsaertset ezen a napon egészen az utolsó lyukig üldözte a balszerencse, az újabb egyenlítés nem sikerült – összesítésben nagyon eltávolodtak az amerikaiak (10–4).

S vajon kiheverte-e a pénteki vereségeket Tiger Woods? Hm... A korábbi világelső meccsén az első négy lyukból kettőt Sergio García, egyet Luke Donald nyert meg, Európa tehát gyorsan elhúzott. S bár Woods és Steve Stricker konszolidálta játékát, sőt Woods – úgy, mint pénteken – igencsak belejött a végére, a hátrányt ledolgozniuk egy pillanatra sem sikerült. Közel voltak, de a 17-es szakaszon Donald parádésan megválaszolta Woods birdie-jét, majd a befejező lyuknál García is megmentette Európát. Woods a harmadik mérkőzését is elveszítette! (10–5)

Ekkor már az utolsó lyuknál tartott az egyetlen, még zajló parti is, amelyre a világelső Rory McIlroy új partnert kapott: Graeme McDowell után Ian Poulterrel próbált szerencsét az északír. Mivel Zach Johnson rögtön az első két lyukat elnyerte előlük, kezdődhetett az európaiak számára ezen a hétvégén már megszokott „nagy medinah-i üldözőverseny". Sokáig úgy tűnt, az eredmény is a szokásos lesz – azaz megint nyernek a jenkik. Csakhogy a 13. és a 16. szakasz között következett három európai birdie – egy McIlroytól, kettő Poultertől –, és váratlanul fordult a kocka!

Vége azonban még korántsem volt a csatának, hiszen Jason Dufner fantasztikus közelítő ütését birdie-vel koronázta meg az utolsó szakaszon. Ez azt jelentette, hogy Európa csak akkor nyerhette meg ezt az utolsó szalmaszállal felérő mérkőzést, ha Poulter is az elvártnál eggyel kevesebb ütéssel tereli a labdát a lyukba. És a korábbi két meccsét megnyerő angolnak sikerült! (10–6)

Európa válogatottja nem kis nehézségek árán egyensúlyba hozta tehát a délutáni négylabdás meccsek összesített mérlegét, így „csak" négypontos hátrányt kell ledolgoznia a vasárnapi záró versenynapon. Nem lesz egyszerű, de Poulter hidegvérű végjátéka adott némi lelki muníciót a feladathoz.

Váltott ütéses páros mérkőzésekkel kezdődött meg a profi golfozók Ryder-kupája helyi idő szerint péntek délelőtt az egyesült államokbeli Medinah-ban.

Phil Mickelson és Keegan Bradley révén magabiztos amerikai győzelemmel kezdődött a nyolc és fél évtizedes múltra visszatekintő presztízscsata.

A korábbi világelső Luke Donald és partnere, Sergio García a nyolcadik szakaszig kézben tartotta az irányítást, utána azonban az európai duó „szétesett", a 12. és a 15. szakasz között minden lyukat a rendkívül összeszokottnak mutatkozó Mickelson, Bradley kettős nyert meg – korán vége is lett a meccsnek (1–0).

Simának ígérkezett a legalább ilyen olajozott északír kettős, Rory McIlroy és Graeme McDowell győzelme is, ám végül az utolsó szakaszig tartó küzdelem kerekedett a Jim Furyk és Brandt Snedeker elleni meccsből. Az amerikaiak vezettek először, ám három egymást követő lyuk megnyerése után az északírek három ponttal elhúztak (11. szakasz).

Snedekerék innen még kemény munkával visszakapaszkodtak, a 16. lyuknál kiegyenlítettek – akkor minden korábbinál hangosabban szólt a „U-S-A, U-S-A" kórus –, az utolsó szakaszon azonban kénytelenek voltak meghajolni McIlroy zsenialitása előtt.

Az ifjabbik északír egy homokakadály mélyéről úgy varázsolta a labdát a lyuk közelébe, hogy McDowellnek már csak nyugodtnak kellett maradnia – az maradt, beütötte, a meccs az övék lett (1–1).

Az első hét szakaszon háromszor volt előnyösebb helyzetben az Európát képviselő Lee Westwood, Francesco Molinari kettős, ám a későbbiekben már csak a szívós amerikai kettős nyert lyukat, négyet is – a 16. szakasznál befejeződött a meccs, Jason Dufner és Zach Johnson előnye behozhatatlanná vált (2–1).

Utolsóként a korábbi világelső Tiger Woods mérkőzése fejeződött be. Nem kis meglepetésre itt volt leginkább egyértelmű a forgatókönyv: végig az Ian Poulter és Justin Rose alkotta angol kettős vezetett.

Az amerikaiak elsősorban Steve Stricker jóvoltából maradtak versenyben az utolsó előtti lyukig, ott azonban véget ért az út – a meccs főleg Woods gyengélkedése miatt ment el (2–2).

Woods amúgy egy balesetnek is szereplője volt: egyik ütése nyomán labdája fejen talált egy nézőt, vér is folyt – szerencsére az ijedtség nem volt indokolt, a sebesült drukker örülni is tudott az amerikai játékos kárpótlásul felajánlott, autogrammal ereklyévé tett kesztyűjének.

A délutáni négylabdás mérkőzésekre Davis Love amerikai kapitány két idei Major-győztesből gyúrt bombaerős párossal „kellemetlenkedett" a vendégeknek, és a duó a várt álomszerű produkciót nyújtotta. A US Open-győztes Webb Simpson két birdie-vel és egy parral megnyert a hazaiaknak három lyukat az első négyből, a Mastersen diadalmaskodó Bubba Watson három birdie-vel hatpontosra hizlalta az előnyt a nyolcadik szakaszra. Ilyen nyitány után csoda, hogy a Paul Lawrie, Peter Hanson kettős a 14. szakaszig halaszthatta a gratulációt (az összetettben 3–2 az USA-nak).

Egy-egy győzelemmel érkezett a Mickelson, Bradley és a McIlroy, McDowell kettős a délután egyik legérdekesebbnek ígérkező mérkőzésére. A várt öldöklő csata reményét az első három szakaszon Bradley két, Mickelson egy birdie-vel szertefoszlatta – három lyuk, három amerikai ökölrázás! Az északír páros ezúttal nem volt képes bravúrokra, sok gurításánál roppant balszerencsés volt – de fogalmazhatunk úgy is, hogy a tapasztalt Mickelsonról és az első Ryder-kupa mámorában fürdőző Bradleyről minden lepergett. Ezen a meccsen sem kellett végigjátszani a 18 szakaszt, az összetettben kétpontosra nőtt az amerikai előny (4–2).

Justin Rose birdie-je révén végre az európaiak is jól kezdtek egy négylabdás meccset, csakhogy a házigazdák – főként Matt Kuchar három birdie-jének köszönhetően – gyorsan fordítottak, és előnyös pozíciójukat biztosan tartották. A 15-ös szakaszon Dustin Johnson is a lyukba tessékelte második birdie-jét, várható volt, hogy a következő lyuknál kézfogás lesz – így is történt, az USA öles léptekkel halad a negyvenezer szurkoló többsége által remélt úton (5–2).

A tapasztalt Lee Westwoodra és a Ryder-újonc Nicolas Colsaertsre maradt, hogy javítsanak az európai válogatott romló pozícióján. A küldetés rosszul indult – a délelőtti programban bizonytalanul játszó Tiger Woods tekintélyt parancsoló birdie-t ütött az első szakaszon –, ám a három birdie mellé egy fantasztikus eagle-t is elkönyvelő Colsaerts jóvoltából fordult a kocka. A bravúros puttokat bemutató belgának Woods két későbbi birdie-jére is akadt válasza.

A korábbi világelső azonban nagyon belelendült a végére, megteremtette magának az esélyt, hogy a nap utolsó ütésével döntetlenre mentse a délután legizgalmasabb partiját. Végül milliméterekkel elhibázta az ütést, így egy négylabdás pénteki győzelem jutott az európaiaknak is. Az amerikaiak vezetnek, de az európai hátrány nem ledolgozhatatlan (5–3).