AIPS: a FIFA-elnök rengeteg fejlesztésre és változtatásra készül

„Questa e la mia squadra” – mutatta be jeles vendégének a Corinthia Hotel báltermében „saját csapatát” Gianni Merlo, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) elnöke a szervezet Budapesten rendezett 83. kongresszusának nyitó napján. Az Erzsébet körúti elegáns szállodában hétfőn Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke tette tiszteletét – a Magyar Sportújságírók Szövetsége képviseletében a helyszínen Szöllősi György elnök fogadta –, majd egyórás pódiumbeszélgetésen válaszolt az AIPS-elnök és a különböző kontinenseket képviselő egy-egy újságíró kérdéseire. A kedélyes bemelegítő társalgáshoz a közös nyelv adta magát, a beszélgetés mindkét résztvevőjének olasz az anyanyelve, ám a többség igényéhez igazodva hamar váltottak angolra. Gianni Merlo népes és sokszínű sportújságíró-csapata pedig érdeklődve hallgathatta a rutinos előadóként élvezetesen és könnyedén beszélő FIFA-vezért, aki a kérdések mentén szépen sorban kitaglalta a világfutball hagyományos slágerproblémáit. Mivel Magyarországra egy marokkói csúcsértekezletről érkezett, az első téma adta magát: Afrika.

„Néhány gyengeségre fény derült korábban, együtt dolgozunk az afrikai futball átalakításán” – utalt finoman az afrikai futballvezetést mételyező súlyos korrupciós botrányra, és a Rabatban elhangzottakat megismételve előrevetítette az Afrikai Nemzetek Kupája négyévenkénti rendezését, valamint egy új pánafrikai klubverseny kidolgozását. A frissen kidolgozott hármas javaslat igyekszik mankót nyújtani és tisztázni a viszonyokat a játékvezetés, az infrastruktúra, valamint a válogatott és klubversenyek területén. A FIFA-elnök által meghatározott általános irányvonal magyar szempontból is biztatóan hangzott, más kérdés, hogy a valós tendenciák egyelőre nem támasztják alá a törekvést.

„Nekem az a küldetésem, hogy valóban globális vezetője legyek a labdarúgásnak. A futball az első számú sport. Lássuk be, az élfutball nagyon kevés, összesen talán négy-öt országra koncentrálódik, ráadásul a világnak egy igen kis szegletében, Nyugat-Európában. Mielőtt idejöttem a beszélgetésre, találkoztam Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével, a tapasztalatunk ezen a téren ugyanaz. Európában is érzékeljük, hogy sokaknak esélyük sincs felzárkózni, beférkőzni az elitbe. Én azt szeretném, hogy sokkal több válogatott pályázzon a világbajnoki címre, és legyen lehetősége akár ötven-ötven klubnak arra, hogy ott legyen a világ élmezőnyében. Lehet közülük húsz vagy harminc európai, ez a hagyományok miatt természetes lenne, de miért ne férhetne oda néhány afrikai vagy ázsiai csapat is?”

Szóba került a fogadási csalások ügye, és mintha csak a díszletrendező is készült volna a homályos témára, abban a pillanatban halvány füst jelent meg a pódium előtt a reflektorok fényében. „Remélem, csak az esti night-club-parti előkészületei zajlanak” – kommentálta a furcsa jelenséget a zürichi futballvezér, majd miután újra tiszta lett a levegő, világossá tette: a fogadási csalás nem sportszerűtlenség, nem is fegyelmi kérdés, hanem bűncselekmény, és ennek megfelelően kell kezelni. Nehézséget jelent azonban, hogy az állami szervek sokszor nem ismerik fel a jelentőségét. „A panaszokat hallva az illetékesek gyakran széttárják a kezüket, mondván, sokkal súlyosabb gondjaik vannak. Harcolnak a kábítószermaffiával, a fegyverkereskedelemmel, a prostitúcióval – ezekhez képest eltörpül, hogy néhány másodosztályú bajnokit megbundáznak. Nem látják be, hogy sok esetben az itt forgó pénzből finanszírozzák aztán a drog- és a fegyverbizniszt vagy a prostitúciót.”

A rasszizmus tekintetében a világfutball vezetője első lépésnek a probléma problémaként kezelését látja, vagyis hogy ne söpörjük a szőnyeg alá a sértő, kirekesztő megnyilvánulások kérdését azzal, hogy a futballpálya tulajdonképpen csak tükre a társadalomnak. A következő eszköz a nevelés, a vezetői példamutatás – így a sokszínűség tudatos, szervezeti szintű érvényesítésével –, végül a büntetés, amely a mai technikai eszközök mellett már nemcsak a klub vagy a szövetség, hanem az egyén felelősségre vonását is jelentheti.

„Kérem, ha én most kisétálnék az utcára, kamerák tucatja figyelné a mozgásomat. Ugyanígy a stadionban is minden mozdulat visszakereshető. Miért ne használnánk a felvételeket az azonosításra? Aki pedig vétkesnek bizonyul, kapjon életre szóló kitiltást a pályák környékéről” – magyarázta a díszvendég.

Felhívta a figyelmet a háromlépcsős játékvezetői szankció hasznosságára: eszerint a bíró az első bántó bekiabálásnál megállítja a játékot, a másodiknál ideiglenesen felfüggeszti, a harmadiknál pedig lefújja a mérkőzést.

Kiemelt figyelmet igényel az ügynökök, játékoskereskedők helyzete, közülük ugyanis némelyek – mint Gianni Merlo fogalmazott – többet keresnek, mint Lionel Messi és Cristiano Ronaldo – együtt. Nos, a FIFA elnöke megoldásképpen bevezetné a szigorú játékosügynöki licencrendszert (kizárva a futballcsillagok körül menedzserként sertepertélő testvéreket, anyukákat, apukákat és szélhámosokat), bevezetné a jutalékplafont az átigazolási költségeknél (tíz százaléknál húzná meg a határt) és megszüntetné az olyan szerepzavaros helyzeteket, mint például a játékost és a vele tárgyaló klubot együttesen képviselő ügynök tevékenysége. Fontos törekvése, hogy az egy-egy átigazolási szezonban szinte átláthatatlanul mozgó 7.5 milliárd dollárnyi pénzt egy FIFA által felügyelt elszámolóházon keresztül fizessék ki egymásnak a felek, így elvileg minden dollár ellenőrizhető és garantáltan a helyére kerül. Már ha bízhatunk a FIFA pénzügyi garanciáiban – tehetnénk hozzá mi. A pódiumon a szervezet etikai vizsgálatának alávetett futballvezető utóbb arról beszélt, hogy a FIFA-t megrengető bizalmi válság elmúlt, immár egymással versengenek a cégek, bankok a zürichi sporthatalommal kialakítandó együttműködésért.

Amikor kérdezőpartnere a bővített klubvilágbajnokság elképzelését állította szembe a már így is túlzsúfolt versenynaptárral, a kezdeményező azzal érvelt: az új klubvilágbajnokságba két meglévő versenyt olvasztanak be, az eddigi klub-vb-t és a Konföderációs Kupát, vagyis valójában kettőből csinálnak egyet. Ráadásul a vezető klubok ma már kivétel nélkül világcsapatok, globális szurkolótáborral, így értelemszerű, ha a versenyeket tekintve is eltolódnak a hangsúlyok a nemzeti és a kontinentális versenyek felől az univerzális események irányába.

A hétfői beszélgetés során többször szóba került a női labdarúgás, amelynek fejlesztését, bővítését a zürichi szervezet kiemelt feladatának tartja, és ennek megfelelően jelentős összegekkel támogatja. Az elnök érvelése szerint a százötven éves tradíciók miatt az Európa és részben Dél-Amerika uralma alatt álló férfi futballban nehéz kialakítani a földrajzi kiegyenlítődést, a mintegy fél évszázada kibontakozó női válfaj azonban hasonlóan népszerű és erős Németországban, Japánban, Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban. Mosolyogva hozzátette, odahaza felesége és négy lánya várja, úgyhogy elég nagy nyomás nehezedik rá a női futball felkarolására – ha nem így tenne, este talán bezárt ajtó fogadná, és odakint, a küszöbön kellene éjszakáznia.