Asztalitenisz: Póta novemberben már ismét versenyezne

– Valamivel több mint másfél hónap múlva megszületik az első gyermeke, így nem is kezdhetem mással: hogy érzik magukat?
– A körülményekhez képest jól, bár a kisebb rosszulléteim nem múlnak, s keveset is alszom. Pedig most kellene, mert ha megérkezik, egy ideig valószínűleg nem lesznek nyugodt, csendes éjszakáink. Bár ki tudja...

– Mivel telnek a napjai?
– Költözés előtt állunk, most elsősorban azzal vagyok elfoglalva. Amit lehet, igyekszem a netről megvenni, a fürdőszobát például onnan rendeztük be, de vannak dolgok, amelyeket szeretnék közelebbről megnézni, kipróbálni. Ha elmegyek itthonról, maximálisan betartom az előírásokat, de az az igazság, hogy a bútorboltokban most olyan kevesen vannak, hogy ott igazán biztonságban vagyok, vagyunk.

– A gyereknek is bevásároltak már?
– Amikor kiderült, hogy kijárási korlátozás lesz, nem tudtam pontosan, ez mivel jár majd, ezért fogtam magam és egy-két nap alatt sok mindent megvettem. Tudom, ezt is intézhettem volna a neten, de nem akartam lemondani az élményről, amikor a babakocsit közelről látom, először kipróbálom, tolom egy keveset, hogy átéljem, milyen érzés lesz majd, ha bár benne lesz a kicsi. Aki valószínűleg nem is lesz olyan kicsi, már most több kétezerötszáz grammnál, szóval mire megérkezik, várhatóan jóval háromezer fölött lesz. Éppen most voltam vele „mozizni”, az 5D-s ultrahangnak köszönhetően úgy láttam, rám fog ütni.

– Amikor decemberben bejelentette, hogy gyermeket vár, arról beszélt, hogy reményei szerint az ősszel már újra játszik. Most is így gondolja?
– Egyelőre igen. Természetesen sok függ attól, mennyire lesz nyugodt gyerek, de mivel ugyebár itt van mellettem Norbi, a férjem, alkalmanként az édesanyám segítségére is számíthatok, talán nem lesz gond. Azt remélem, szeptemberben elkezdhetem az edzéseket, novembertől pedig már versenyezhetek is.

– Mi volt az első gondolata, amikor bejelentették, hogy egy évvel elhalasztják a nyári olimpiát?
– Az, hogy ez ajándék, egy lehetőség arra, hogy én is ott lehessek Tokióban. Ha már így alakult, szeretném megragadni ezt a váratlan esélyt, de azt is tudom, semmire sincs garancia, elvégre a kvótát nélkülem harcolta ki a csapat, én már csak itthonról szurkoltam a lányoknak. Ami az olimpiát illeti, sok függ attól, hogy mire a kapitánynak döntenie kell a csapatról, milyen formában leszek. Mivel még sohasem voltam ilyen helyzetben, nem voltam még terhes, fogalmam sincs, miként sikerül a visszatérésem, mennyi idő kell ahhoz, hogy megfelelő formába lendüljek. Jobban belegondolva, a pályafutásom során egy hónapnál többet még nem hagytam ki. És persze az sem mindegy, hogy az edző milyen szempontok alapján dönt majd.

– A nemzetközi szövetség épp most jelentette meg, s azonmód be is fagyasztotta a világranglistát, amelyen az 53. helyen áll. Lehet ezt tartani?
– Mivel januárban bejelentettem, hogy most néhány hónapig nem versenyzek, meglesz az a lehetőségem, hogy a visszatérésem után az első öt versenyen a januári ranglistának megfelelő kiemelést kapok, ami jó hír, ugyanis akkor még a harmincnyolcadik helyen álltam. Nagyon nehéz lesz, mert ha ezen túl leszek – mivel tavalyhoz képest sok pontot elveszítek –, valószínűleg hátrább kerülök, s a selejtezőben akár már kínaival is összefuthatok. Sajnos akadt már olyan, aki hasonló szituációban elindult lefelé, ahonnan a mostani szisztémában rendkívül nehéz visszakapaszkodni. De legyünk őszinték, az sem lenne korrekt a többiekkel szemben, ha több hónapos kihagyás után úgy térhetnék vissza, mintha mi sem történt volna.

– Mikor volt legutóbb ütő a kezében?
– Egy ideje már nem, pedig nagyon hiányzik. Már a februári budapesti world tour versenyen is úgy ültem a lelátón, hogy közben az járt a fejemben, bárcsak bemehetnék játszani. Mostanában inkább csak nagyokat sétálok, s várom már június ötödikét, mert akkorra vagyok kiírva, bár nem leszek szomorú, ha már május végén megszületik a babánk. Azt mondják az ismerőseim, ezt beszéljem meg a gyerekkel, én viszont úgy vagyok vele, ezt rábízom. Úgyis akkor jön majd, amikor a legjobbnak látja.