Berki: Egyszeres olimpiai bajnok vagyok, hát, nem leszek kétszeres

A szezon során vállműtéten átesett, vállfájdalmakkal küszködő Berki Krisztián a leugrását nem tudta végrehajtani a selejtezőben, de már előtte is adódtak problémák a gyakorlatban. Akkor ez a 7. helyre rangsorolta a lólengés mezőnyében, de rövidesen visszaszorult a 8.-ra, majd az ukrán Oleh Vernyajev kiszorította a fináléból. A Berkihez hasonló szerspecialistáknak két esélye van az olimpiai kvalifikációra, mely még mindig (bár egyre kevésbé) a hatszeres versenyzőknek kedvez: vagy dobogóra állni a világbajnokságon, vagy a csapattal megszerezni az ötkarikás kvótát.

Ebből egyik sem jön össze: Berki már a szerenkénti fináléról is lemarad, a magyar csapat pedig nem jut ki a riói előolimpiai tesztversenyre, ahol az utolsó csapatkvótákat osztják ki.

„Nagyon sajnálom, egyelőre még fel sem fogtam az egészet, úgyhogy még jól vagyok. Ha majd belegondolok, biztosan nem így lesz, most egyszerűen nem tudok mit mondani. Ötven-ötven százalékos volt az egész, várható volt, ha korrigálnom kell, akkor nem tudom végigcsinálni. Persze nem erre gondoltam, de ez benne volt a levegőben. Sajnos, a sérülésem miatt jóval kevesebbet tudtam edzeni, de én nem ezzel foglalkoztam, bíztam magamban, hiszen volt, hogy edzésen 7.0 kiindulójú gyakorlatot is meg tudtam csinálni. Már a gyakorlat elején sok hiba volt, ezt kívülről nem lehetett látni, de nekem sokat kellett korrigálnom. Ez kivette az erőmet, és a végére elfáradtam. Egyszer már sajnos átéltem azt, hogy lemaradtam az olimpiáról, igaz, akkor még fiatalabb voltam. Mindenesetre már egyszeres olimpiai bajnok vagyok, hát nem leszek kétszeres, pedig nagyon jó lett volna újra az angolok ellen versenyezni. Bánt ez az egész, de nem tudok vele mit kezdeni” – értékelt Berki Krisztián a Magyar Tornaszövetség hivatalos honlapjának.

„Két dolgot szeretnék kiemelni, az egyik, hogy nagyon rossz a kvalifikációs rendszer, a másik, hogy Berki Krisztián egy csodálatos sportember. Erején felül mindent megtett, de a végére a korrigálások miatt elfogyott az ereje. Csak jót tudok Krisztiánról mondani, fizikálisan szellemileg és lelkileg is odatette magát, továbbra is ő a világ egyik legjobb tornásza. Egyébként nem Krisztián az egyetlen szerspecialista, aki nem került döntőbe, és nemcsak lólengésben, hanem más szereken is többen rontottak, ez persze nem vigasztal minket” – így Magyar Zoltán, a szövetség elnöke.

A szövetségi kapitány, Kovács István a következőképpen látta a hétfői szereplést.

„Elkeseredettség van, de valahogy túl kell lépünk rajta. Krisztiánnak már a gyakorlat elején az egykápás elemnél sokat kellett korrigálnia, és azt tudtuk, nincs olyan állapotban, hogy bírja a válla. Minden korrigálás erőveszteséggel jár, és bizony a végére annyira elfáradt, hogy nem tudta megcsinálni a leugrását. A sérülés miatt nem tudtunk annyit edzeni és úgy felkészülni, ahogy szoktunk, így ez sajnos benne volt a pakliban. A rontás lehetősége sokkal jobban benne volt most, mint eddig bármilyen versenyen, ezt mind a ketten tudtuk. Persze a legrosszabbkor jött, hiszen itt most az olimpia volt a tét.”

„Tizenhárom éve, 2002-ben kezdtünk, mindig is nagy volt az elvárás. Majd meglátjuk, mi lesz, de mindenképpen túl kell élni. Most úgy tűnik, nincs más lehetőség az olimpiára, ugyan Krisztián elindulhatna a riói tesztversenyen, de ott hat szeren kell szerepelni, a válla miatt pedig lehetetlen lenne felkészülni. Több kiváló versenyző is rontott, a horvát, a francia vagy az ausztrál is, így mondhatom, vb-n volt már erősebb a mezőny a lólengés fináléjában. A csapat a várakozásoknak megfelelően teljesített, mindenki azt hozta, amit tud, igaz, volt nyújtón két rontásunk. Az együttes anyagerőssége gyenge, hiába is csinálják meg hibátlanul a gyakorlatokat, az nem elegendő egy magasabb pontszámhoz. Hidvégi Vid szépen teljesített, a csapatban egyéni összetettben is a legmagasabb pontszámot hozta, jelenleg finálés helyen áll lólengésben, bízunk benne, hogy ott is marad.”