Rég nem látott nagy rivalizálás zajlik a férfiaknál a koronáért, a legjobb három közül kiszorulók között is van olyan, aki más évben favoritnak számítana.
Az utóbbi években szinte mindannyiszor jó eséllyel előre meg lehetett mondani, ki lesz az Év férfi sportolója, valaki rendre kimagaslott a mezőnyből. Ezúttal a virtuális küzdelem a serlegért – sportnyelven szólva – már-már „öldöklő”, olyan sok kiváló teljesítményt láthattunk a 2019-es esztendőben. Címvédés hat éve, az úszó Gyurta Dániel duplázása óta nem volt a kategóriában, és bár most lehetséges, hiszen Liu Shaolin Sándor is ott van a három döntős között, nagyszerű tavalyi eredményei (egyebek mellett a rövid pályás dordrechti Európa-bajnokságon 1500 méteren győzött, 500-on és 1000-en második lett, megnyerte az összetettet, és tagja volt a győztes magyar váltónak is, míg a szófiai vb-n a kvartett tagjaként bronzérmet szerzett) ellenére sem tekintheti magát favoritnak, mert a két „Mi”, Michelisz Norbert autóversenyző és Milák Kristóf úszó is nagy dobáson van túl.
„Ez a harmadik év, hogy ott vagyok ebben a döntőben, amelyben nem is a győzelem a legfontosabb, inkább az, hogy folyamatos a jelenlétem – mondta lapunknak Liu Shaolin Sándor.– Bár az Európa-bajnokságon taroltunk, meglehet, 2019-ben nem én voltam a legeredményesebb férfi versenyző itthon, ezért is tartozom köszönettel a sportújságíróknak, hogy eszükbe jutottam a szavazás során.”
Michelisz Norbert az év végén sporttörténelmet írt az autósportban azzal, hogy első magyarként megnyerte a WTCR-világkupát. „Gondolkodtam, vajon előny-e vagy hátrány, hogy az autósportban szereztem bajnoki címet, de nem jutottam eredményre, és szerintem egyébként is rettenetesen nehéz összehasonlítani a különböző sportágak eredményeit – fejtette ki lapunknak Michelisz Norbert. – Nagyon örülök annak is, ha csak második vagy harmadik leszek, de természetesen nyerni szeretnék, mert utálok veszíteni. Volt három vagy négy év, amikor a szurkolók szavazatai alapján én lettem a legnépszerűbb sportoló, és annak is nagyon örültem, hiszen a sikereimhez nagyon sokat hozzátesz, hogy ilyen lelkes és népes szurkolótáborom van, de ha ezen felül még egy szakmai díj is összejönne, az tovább erősítené a hitemet, hogy jó úton járok.”
Milák Kristóf sem kisebb tettet vitt véghez: a kvangdzsui vb-n 200 méter pillangón fantasztikus idővel (1:50.73) győzött, megjavítva ezzel a legendás Michael Phelps 2009-es cáparuhás világrekordját. Jelölését a díjra így kommentálta lapunk kérésére: „Nagyon örülök, hogy bekerültem a legjobb három közé, hatalmas megtiszteltetés. Két nagy ellenfelem van, meglátjuk, mi lesz a végső sorrend. Szerencsére a gálán még ott tudok lenni, hiszen csak másnap utazom Thaiföldre edzőtáborba.”Mint említettük – és mint a megszólalók szavaiból is kiderül –, a 2019-es rendkívül teljesítmények miatt idén nem illendőségből mondják a sportolók, hogy már a háromba bekerülni is óriási dicsőség. Rasovszky Kristóf nyílt vízi úszó például, aki Kvangdzsuban öt kilométeren a szakág első magyar vb-aranyérmét nyerte, megértően fogadta, hogy a 399 sportújságíró szavazata alapján nem került be a döntősök közé. „Többen szereztünk világbajnoki aranyat tavaly, így várható volt, hogy nem leszünk ott mindannyian a legjobb három között. Csalódott nem vagyok, hiszen sportolói pályafutásomat ez nem kérdőjelezi meg” – mondta lapunknak.A nur-szultani világbajnokságon aranyérmes kötöttfogású birkózó, Lőrincz Tamás így foglalta össze gondolatait: „Sejtettem, hogy nem leszek benne a végső háromban, de a végeredmény azért érdekesre sikerült. Voltak itt nagyon nagy eredmények idén, Siklósi Gergely például hazai közönség előtt lett világbajnok, én a kajakos srácot, Kopasz Bálintot is magam elé raktam a sorban – nekem legalábbis meglepetés, hogy aztán egyikük sem fért be. Mindegy, a legfontosabb egyértelműen az, hogy végre összejött a világbajnoki cím és a kvóta, minden egyéb másodlagos, hogy itt nem kerültem be a legjobb háromba, nem ütött szíven túlságosan.”Az általa említett párbajtőröző, Siklósi Gergely lapunknak azt mondta: „Lőrincz Tamás és Kopasz Bálint is olimpiai kvalifikációs világbajnokságon szerzett aranyérmet, ahogyan én is – egyikünk sem került be az első három közé. Egy szavazás során nyilvánvalóan szerepet kap a szubjektum is, én egyáltalán nem élem meg csalódásként, hogy nem vagyok ott a háromban. Remélem, hogy egyszer ez is sikerül, dolgozni fogok azért, hogy az eredményeim alapján ott lehessek egyszer ezen a gálán én is.” A kajakos Kopasz Bálint ugyancsak nagyon sportszerű volt. „A magyar sport erejét mutatja, hogy ebben az esztendőben világ- és Európa-bajnoki győzelmekkel sem lehetett a legjobbak közé kerülni – mondta. – Nem vagyok csalódott, ráadásul zárkózottabb ember vagyok, akihez nem is illik annyira ez a fajta felhajtás. Nekem az a fontos, hogy én tudjam a sikerem értékét, és ez adjon erőt és motivációt az olimpiai felkészüléshez.”A parasportolóknál Juhász Szebasztián értelmi sérült tornász az Abu-Dzabiban rendezett speciális olimpia világjátékokon talajgyakorlatával és nyújtógyakorlatával éppen úgy első helyet érdemelt ki, mint az egyéni összetett versenyben. „Minden évben néztem a tévében a gálát, nagyon boldog vagyok, hogy most ott lehetek én is, izgulok is miatta. Őszintén nem tudom, milyen eredményre számítsak, de bárhogy is lesz, örülni fogok” – mondta.A 16 éves parakajakos, Kiss Péter Pál, aki Poznanban Európa-bajnok lett, illetve Szegeden megnyerte a kajak-kenu integrált vb-t, kvótát szerezve Tokióra, így fogalmazott: „Tavaly a Mozgásjavító Iskola tanulójaként nézőként ott lehettem a gálán. Akkor azon gondolkoztam, milyen jó lenne egyszer nekem is ott lenni a színpadon. Azzal, hogy jelölt lettem, nagy álmom vált valóra, s izgalommal várom, mi lesz a végső sorrend.”A szervátültetett atléta, Mihálovits Tamás az angliai Newcastle-ben világcsúccsal nyerte meg kategóriájában a súlylökést és a diszkoszvetést, gerelyhajításban meg harmadik lett. „Nagyon jól sikerült az évem – mondja. – Tavaly is ott voltam a háromban, az idei jelölés is büszkeséggel tölt el, de sportoló vagyok, arra vágyom, mint mindenki más, hogy az én nevemet írják rá arra a díjra. Szép dísze lenne a házamnak.”
