Év Sportolója Gála: Sport és művészet randevúja

– Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála műsorát évek óta nagy visszhangot kiváltó művészeti produkciók színesítik. Milyen csodák várnak idén a Nemzeti Színház vendégeire?
– Öt produkcióval készülünk, a nyitány és a finálé mellett háromszor lépnek művészek színpadra a díjátadások között. Idén is az az alapelvünk, hogy olyan produkciókat állítsunk színpadra, amelyek csak egyszer, az M4 Sport – Az Év Sportolója 2018 Gálán láthatók. Sem korábban, sem később ezek a művészek, ebben a formában, ilyen tartalommal nem lépnek fel. Könnyű- és komolyzene, néptánc és kortárs tánc, valamint sport kerül a színpadra, egészen különleges egyvelegekben. Soha ennyien nem léptek még fel a gálán, idén csaknem háromszáz szereplővel dolgozunk. Nem szeretnék minden részletet elárulni, de annyit azért igen, hogy ezúttal nem csak emberek lesznek a szereplői a gálának – és innentől mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgot.

– Tavalyelőtt Rost Andrea énekelte a Himnuszt, tavaly Zalatnay Saroltától Radics Gigiig hat évtized hat dívája adott elő egy közös számot. Ebben az évben is számíthatunk nagy dobásra?
– Csak nagy dobásokra számítsanak! A Himnusz a legfontosabb pillanata a gálának, hiszen a legjobb sportolóinkat ünnepeljük meg, nekik aztán igazán járnak az ünnepélyes, megható pillanatok. Idén is különleges Himnuszra készülhetnek a nézők: öt művész énekel majd együtt, négy énekes és Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház társulatának tagja. Csodálatos hárfazene kíséri majd őket egy erre az alkalomra írt zenei átiratban. A fináléban pedig Rúzsa Magdi énekel különleges környezetben, különleges társakkal, köztük egy olimpiai bajnok sportolóval, aki erre az egy alkalomra tér vissza a sporthoz.

– Immár negyedik alkalommal ön a gála kreatív producere. Minden rutinnal fel van már vértezve arra, hogy műsort rendezzen a Nemzeti Színház színpadán?
– Dehogyis, attól még messze vagyok. Miután egyedi, egyszeri produkciót állítunk színpadra, minden egyes részletet, pillanatot az alapoktól kellett összerakni. Nagy csapattal dolgozom együtt: hangmérnökökkel, vizuális szakemberekkel, díszletépítőkkel, koreográfusokkal, reptetőkkel, pirotechnikusokkal, és így tovább. Kettejüket szeretném kiemelni: Beregszászi Attilát, a Nemzeti Színház színpadmesterét, aki a legextrémebb ötleteimet is valóra váltja és Pintér Szilvia rendezőasszisztenst, akinek napjában háromszor merül le a mobiltelefonja a rengeteg hívástól.

– Hogyan állt össze a koncepció? Nem lehet könnyű évről évre ötvözni a sportot és a kultúrát.
– Tényleg nem túlzok, amikor azt mondom, hogy az aktuális gála utáni napon elkezdjük kitalálni-szervezni a következőt. Már most van néhány ötlet a fejemben a 2020-as gálára. Nagyon fontos szempont, hogy a sportot méltó, elegáns és szellemes környezetbe ültessük a színpadon. A sport a legnagyobb, a világot és az egyes nemzeteket összetartó mozgalom, mi magyarok pedig ennek a mozgalomnak az egyik legfontosabb motorja vagyunk: illő hát, hogy a saját legjobb sportolóinkat ünneplő gála Magyarország legszebb és legkreatívabb eseménye legyen.

– Amióta ön szervezi a gála kulturális programját, melyik ötletére a legbüszkébb?
– Az egyik olyanra, amely még nem valósult meg. Idén egy vízzel teli medencét terveztünk a show-ba, számtalan vizes sportot szerettünk volna a Nemzeti Színház színpadára vinni. Rengeteget matekoztunk, miképpen építsük meg, de egyelőre nem találtuk meg a megoldást, viszont szó sincs arról, hogy feladnám. De ha medence nem is lesz a színpadon, a víz egy másik formájában megjelenik; túlzás nélkül állíthatom, hogy elképednek majd a nézők.

– A produkció láthatóan minden évben igyekszik bevonni a fiatal sportolókat is. Ezúttal is megjelennek tehetséges utánpótlás-sportolók a színpadon?
– Hogyne, ez a gála missziójának része. A legjobb felnőtt sportolóinkat díjakkal ismerjük el, a Himnusz alatt pedig a legjobb ifjúsági és szenior sportolóinkat is megidézzük, megköszönjük az ő tavalyi teljesítményüket is. Hogy miképpen, nos, ezzel is várjunk február tizennegyedikéig.

– Nem csupán kreatív producerként, hanem a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökeként is kötődik a gálához. Elbír ennyi izgalmat egy este alatt?
– Imádom a munkámat, engem az nem terhel, hanem szórakoztat és felüdít. Ha először azt fogom érezni, hogy nem benne akarok lenni a munka közepében, ha nem a gálát várom, hanem a végét, akkor fogom abbahagyni. A fogyatékos sportolókért pedig nagyon izgulok, szeretném, ha – mint az eddigi években is – ugyanaz a szeretet és elismerés fogadná őket, mint az épeket. És az idei gálaműsorba is beépítettem a fogyatékos emberek és sportolók egyenrangúságának fontosságára utaló elemeket.