Fürjes Balázs szerint a budapesti olimpia ellenzői elérték kicsinyes céljukat

– Emlékszik még a labdarúgó BL 1999-es döntőjére? Tudja, amelyben a Manchester United és a Bayern München játszott.
– Ugye az volt, amelyet az utolsó pillanatokban bukott el a Bayern?

– Igen. Pedig a németek a kilencvenedik percben még vezettek. Emlékszem. Hasonlót érez, mint amit akkor a müncheniek átélhettek?
– Lehet... A hasonlat valóban jól leírja a helyzetünket. Budapest, Magyarország sohasem volt annyira közel egy százhúsz éves álom megvalósulásához, mint most, elérhető közelségbe került a surranópályás meglepetésgyőzelem. Az előttünk álló nyáron olyan eseményeket rendezünk, mint a vizes világbajnokság, a győri európai ifjúsági olimpiai fesztivál, az EYOF – amiről kevesen tudják, de másfél téli olimpia méretű verseny –, a balatoni finndingi-vb és a budapesti cselgáncs-világbajnokság, s ezek rengeteget segítettek volna a 2024-es olimpia és paralimpia megrendezéséért folyó harcban. Ezt a versenyt megnyerhettük volna.

– Biztos benne?
– Igen. Mi vagyunk a megtestesült Agenda 2020, a gazdaságos, megtérülő olimpia reformjának megvalósítója. Budapest az új Barcelona, sokan mondták a NOB-ban is. Végre újra egy közepes méretű, fejlődő nagyváros, miközben a NOB is attól tart, hogy az olimpia a legnagyobb és leggazdagabb városok kiváltsága lesz, és elfogynak a pályázók. Budapest és Közép-Európa új helyszín lett volna, szemben a riválisokkal, amelyeknél már kétszer volt olimpia. A mi tervünk szerint a város és az olimpia egy lett volna a játékok idején, soha ilyen kis távolságokkal és rövid utazási időkkel nem rendeztek volna még olimpiát. Budapest éppen azt az új, fenntartható modellt kínálta a NOB-nak, amelyre az olimpiának szüksége van.

– Hol és mikor kapott gellert a budapesti olimpia ügye?
– Bár a sportnapilapban nem szokás politizálni, ez esetben megkerülhetetlen, hiszen ilyen nagyságrendű kérdésben a nem politikai testületnek számító MOB mellett a főváros közgyűlése kilencvenhárom százalékos támogatással döntött a rendezésről, azaz szinte minden párt megszavazta. Éppen a napokban, a budapesti közgyűlés előtt idéztem fel, hogy a 2015. június 23-án – amely az olimpia nemzetközi napja – döntött a főváros, s már akkor is fontosnak tartottam kiemelni, hogy a pályázat legfontosabb eleme az összefogás, az egység. Ha ez hiányzik, ne is vágjunk bele. Mára azonban ez az egység megbomlott. Olyanok, akik korábban az olimpiára szavaztak és teljes szívvel érveltek mellette, kihátráltak az összefogásból, és egy nemzeti ügyből a pártok veszekedése, elmérgesedő politikai vita lett. Miután a jó erőben lévő, gazdag Párizzsal és Los Angelesszel versenyzünk, ilyen hazai háttérrel nem maradt esélyünk velük szemben.

– A másik két vetélytársnál nincsenek hasonló gondok?
– Franciaországban éppen sárdobálással teli választási kampány zajlik, de az olimpia ügye szent. Megegyeztek, összefogtak ugyanúgy, mint mi, de ott senki sem hátrált ki ebből, a kormánypárt és az ellenzék sem árulja el az olimpia ügyét. A politikailag egymástól hatalmas távolságra lévő Marine Le Pen szélsőjobboldali jelölt és a hivatalban lévő szocialista Francois Hollande elnök az összes többi politikai szereplővel együtt kampányolt a játékokért. Ami az Egyesült Államokat illeti, az elnökválasztási kampány a világ szeme előtt zajlott, Los Angeles demokrata polgármestere kígyót-békát kiabált az akkor még csak elnökjelölt Donald Trumpra, ám ő sohasem kérdőjelezte meg a Los Angeles-i olimpia ügyét. A választás óta pedig azok, akik korábban szinte szóba sem álltak egymással, együtt küzdenek a játékokért.

– Milyen érzések dolgoznak most önben? Bosszús? Csalódott?
– Harag vagy düh egyáltalán nincs bennem, Istennek hála. Mérhetetlenül szomorú és csalódott vagyok. Most temetünk és gyászolunk. Azt gondoltam, ennél többre vagyunk képesek, hittem az adott szó összekötő erejében, hittem az ígéretekben, az összefogásban, ami 2015 nyarán megszületett, s nem gondoltam, hogy lesznek, akik idővel elárulják. Egy nagy magyar győzelem kapujában álltunk, régi álmunk válhatott volna valóra, el sem tudjuk képzelni, milyen gazdasági fejlődést, felzárkózást és gyorsító pályát jelentett volna az országnak. 1913-ban elnyertük az 1920-as olimpia rendezési jogát, de ettől a világháborúban a győztes hatalmak nemcsak megfosztottak bennünket, még a részvétel lehetőségét is elvették tőlünk. Ám az külső kényszer volt, a mi akaratunk ellenére! Most viszont saját magunkat fosztottuk meg egy páratlan lehetőségtől.

(...)

– A Budapest 2024-ről lemondhatunk, de lesz-e Budapest 2028 vagy Budapest 2032?
– Magyarország és az olimpia szerelme örök. Kemény Ferenc alapító tagja volt a NOB-nak, az első nyári olimpián már ott voltunk, amikor szabad akaratunkból döntöttünk, mindig részt vettünk, a tíz legeredményesebb nemzet közül csak mi nem voltunk még házigazdák. Meggyőződésem, hogy egy olimpia sok haszonnal és előnnyel járna Budapest és Magyarország számára. Valamikor biztosan lesz magyar olimpia, de most kissé eltávolodtunk tőle. Ma korai lenne arról beszélni, mikor lesz lehetőség ismét pályázni, egy ilyen hátraarc után mikor lesz újra hiteles Budapest, Magyarország.

– Szeptember 13-án milyen érzésekkel figyeli a limai döntést?
– Attól tartok, akkor leszünk igazán szomorúak, amikor végignézzük a most már nélkülünk meghozott döntést. Látjuk, mi történik addig, és majd verjük a falba a fejünket, hogy ezt megnyerhettük volna... A nap persze másnap is felkel, de ez lesz az utolsó tőrdöfés a 2024-es budapesti olimpia szívébe. Szomorú vagyok. Jól haladtunk, egyre esélyesebbek voltunk, másképp is alakulhatott volna. Nagy közös sikerrel és egy másik Magyarországgal lettünk szegényebbek. Az álomrombolók elérték kicsinyes céljukat. A srác majd nagypapa korában büszkén mesélheti unokájának: életem legnagyobb tette, hogy megakadályoztam a magyar olimpiát... De én derűlátó vagyok, eljön majd újra az építők ideje. A sportban is fontos szabály: soha, soha, soha ne add fel!

MIT CSINÁLNA MÁSKÉNT? HOGYAN LEHETETT VOLNA KORDÁBAN TARTANI A KÖLTSÉGEKET ÉS KISZŰRNI A KORRUPCIÓT? A TELJES INTERJÚT KERESSE A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!