MOB: hárman egy célért – hét kérdés az elnökjelölteknek

A KÉRDÉSEKA KÉRDÉSEK

1. Az elmúlt olimpiai ciklus végén több kritika is érte a MOB működését, s az új sporttörvény is jelentősen csökkentette a szervezet hatáskörét. Melyek azok a területek, ahol mindenképpen változásra van szükség, s elnökként mit tenne azért, hogy a MOB visszanyerje korábbi súlyát?

2. A korábbiakhoz képest csökkent a MOB költségvetése. A programok, az elképzelések megvalósításához szükség van piaci alapú szponzorok megjelenésére? Mit tenne annak érdekében, hogy ezeket a cégeket elérje?

3. A jelenlegi helyzetben milyen típusú elnökre van szükség a MOB élén, azaz milyen vezetési stílust képviselne, ha önt választanák meg a küldöttek?

4. Az elnöki posztért folyó versenyben két vetélytárssal kell megküzdenie. Ön szerint melyek a másik két jelölt erényei és hibái?

5. Ha ön nyeri meg a választást, szeretne-e, tudna-e együtt dolgozni a másik két jelölttel, azaz felkérné-e őket, hogy tudásukkal, tapasztalatukkal segítsék a MOB munkáját?

6. A magyar sport megítélését alapjaiban határozza meg az olimpiai eredményesség. E tekintetben milyennek látja az elkövetkező éveket, mit tehet a MOB azért, hogy jövőre Pjongcsangban és 2020-ban Tokióban is elégedettek legyünk?

7. Mint köztudott, Budapest visszalépett a 2024-es olimpiai pályázattól. Ön szerint ezzel hosszú időre lemondhatunk a házigazdaszerepről, vagy MOB-elnökként azt támogatná, hogy Budapest ismét ringbe szálljon a rendezésért?

BORKAI ZSOLT VÁLASZAI

1. Valójában most térünk vissza arra az útra, amelyen 115 éven át járt a MOB, vagyis az elmúlt öt év egyfajta kitekintés volt az olimpiai mozgalom életében. Érdekes, felelősségteljes, sok munkával és konfliktussal, de sok szép sikerrel járó esztendők voltak ezek. Úgy érzem, trendi lett a MOB munkáját kritizálni, aminek az volt az oka, hogy a magyar sport irányításában meghatározó szerepet játszottunk, a sporthoz köthető területek képviselői sok esetben egymásnak feszültek, s amikor döntenünk kellett, óhatatlanul érdekeket sértettünk. A másik ok, hogy azáltal, hogy olimpiát szerettünk volna rendezni, a magyar sport kereszttűzbe került, a MOB lett az különböző politikai nézetek ütközője. Szomorú vagyok, hogy így alakult, mert a magyar emberek szeretik a sportot, örülnek a sikereinknek, ám időnként az eredmények háttérbe szorultak. Már korábban is jeleztem, az egycsatornás sporttámogatási rendszer teljesen nem valósult meg, s most, hogy az állam úgy döntött, ha eleve tőle jön a pénz, annak elosztását és ellenőrzését a sportállamtitkárság közvetlenül is megteheti, a MOB visszatér a korábbi állapotához, szakmai szervezetként működik tovább. Bárki is vezeti a jövőben a MOB-ot, javaslom, ne az legyen a központi kérdés, hogy milyen feladatokat tudunk visszaszerezni az államtitkárságtól, ez nem szolgálja a magyar sport érdekeit. Sokkal fontosabb az együttműködés, hogy a klubok, a szövetségek, az államtitkárság, a szakmai szervezetek és a MOB egymást segítve összedolgozzanak, így lehetünk továbbra is sikeresek. Ettől függetlenül kötelességünk az olimpiai mozgalom népszerűsítése, segítése, a hagyományok ápolása, a sportra való nevelés éppúgy, mint a dopping elleni küzdelem. A zéró toleranciából továbbra sem engedhetünk. Az is fontos, hogy minél több nagy nemzetközi sporteseményt rendezzünk, valamint a MOB égisze alatt létrejött klubokat, szakmai műhelyeket támogassuk, és ne feledkezzünk el az olimpikonok klubjáról sem. Itt arról a több száz, talán több ezer sportemberről van szó, akik olimpián szerepeltek, s most különböző élethelyzetekben töltik mindennapjaikat Magyarországon. Ha értelmes, megfelelő programot ajánlunk nekik, visszatérhetnek az olimpiai családba, ami mindenkinek sokat jelenthet hazai és nemzetközi szinten is.

2. Ezen a téren sem kell szégyenkeznünk, számos szponzorunk van, régiek és újabbak, multik és magyar vállalkozások, ők mindannyian az olimpiai mozgalom mellett állnak. Igyekeztünk velük foglalkozni, hogy érezzék, jó helyen, jó közösségben vannak, fontos lenne még inkább kiszélesíteni ezeket a kapcsolatokat és kibővíteni a kört. A pénzügyi stabilitásnak azonban van még két lába. Az egyik az állami támogatás, amely ugyan csekély, de ez azért nem probléma, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal kialakított kapcsolatunknak köszönhetően jelentős támogatást kapunk. Ez egyfelől pénzbeli támogatást jelent, másrészt pedig egyéb vonatkozásban, például ösztöndíjrendszer keretében tudunk segíteni a sportolóknak. E három területről érkező pénzből tisztességesen, jól el tudjuk végezni a feladatainkat.

3. Kivetkőzni nem tudok, nem is szeretnék magamból. Rengeteget kaptam a sporttól, aminek még az ezredrészét sem adtam vissza. Ha megválasztanak, a kötelékeimet a szövetségekkel szorosabbá kell tennem, a MOB által szervezett eseményeket az elnöknek intenzívebben kell látogatnia. Rugalmas, hangulatos MOB-ot szeretnék, amely az érdemi kommunikációban is megerősödik. Az elmúlt évek legnagyobb hiányossága talán az volt, hogy nem tájékoztattuk megfelelően a közvéleményt arról, milyen munkát végzünk. Nyitottabbá kell válnunk, nincs takargatnivalónk, ellenben vannak szép és nemes feladataink. Az biztos, hogy továbbra is kiállok és védelmezem a magyar sportot, ha méltatlan támadások érik, hiszen az elmúlt években is ezt tettem.

4. Bencével sporttársként szép sikereket értünk el 1988-ban Szöulban, én hoztam a MOB-hoz, előbb sportigazgató volt, majd a javaslatomra lett főtitkár. Nehéz években dolgoztunk együtt, voltak szép és kevésbé szép időszakaink, de ahogy mondani szokták, kettőnk kapcsolatában kihűlt a húsleves, már soha nem lesz olyan, mint volt. Egyszer valaki azt mondta nekem, egy MOB-elnöknek tudnia kell smúzolni, amiben viszont Bence jobb, mint én. Való igaz, én nem ilyen vagyok, más sportágból, más közegből jöttünk. Ha ehhez a pozícióhoz ez tényleg szükséges – én személy szerint nem feltétlenül értek egyet ezzel –, akkor e tekintetben nála az előny. Abban azonban biztos vagyok, hogy a nemzetközi sportdiplomáciában szeretnek engem, most is rengeteg biztatást kapok. Krisztián jó kiállású fiatalember, személyesen viszont kevéssé ismerem, ezért a képességeiről sem tudok nyilatkozni. Korrektül tájékoztatott az indulásáról, ez sportszerű volt. A MOB és a BOM kapcsolata régebben nem volt felhőtlen, s mivel ő a BOM egyik fontos szereplője, nagy kérdés, hogy ez a feszültség mára elsimult-e a magyar sporttársadalomban. Bizonyára sokak számára megfelelő elnök lenne, de mivel Lausanne-ban dolgozik, s nem hiszem, hogy az állását egy társadalmi munka kedvéért feladná, nem tudom, miként lenne képes ellátni a feladatait. Különösen, hogy velem szemben is kritikaként fogalmazódott meg, hogy csak keddenként vagyok jelen a MOB-ban, ami egyébként nem volt igaz, azért, mert nem az irodában dolgozom, sokat tárgyaltam Budapesten, ha szükség volt rá, hetente többször is feljöttem.

5. Természetesen minden segítségre szükség van. Fontosnak tartom, hogy a jövőben az összefogás, az egymásért való kiállás, az együtt gondolkodás jellemezze a MOB-ot és az egész magyar sportot. Mintha ez utóbbi időben kikopott volna a mindennapjainkból. A cél érdekében bárkivel együtt tudok dolgozni, más kérdés, hogy a világ általában nem így működik. Akadnak, akik akkor is aktivizálják magukat, ha éppen nincs anyagi vagy erkölcsi elismerés, másokra ez nem jellemző. Viszont azt nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyikük is az irodában, dolgozzon.

6. Amikor az állam a sport mellé állt, az utánpótlásbázisok megerősödtek, utánpótlásszinten sok sportág rendkívül eredményessé vált, már most érződik a kormány kiemelt támogatásának eredménye. Aki ért a sporthoz, tudja, irreális elvárás volt, hogy ennek pozitív hatását Rióban érzékeljük, de bízom benne, hogy Tokióban már a felnőttek között is visszaköszönnek a sikerek. A tizenhat kiemelt sportággal sokat dolgoztunk, elkészült a koncepció, ami alapján bizakodók lehetünk. A téli olimpia reményeim szerint más lesz, mint a korábbiak, amikor csak a részvétel volt a fontos. Talán harminc sportolónk is részt vehet, s ugyan nem szeretnék túl nagy terhet rakni senkire, de van rá esély, hogy ezúttal ne maradjunk érem nélkül.

7. Amikor visszaléptünk a pályázattól, akkor is azt mondtam, kötelességünk továbbra is keresni a budapesti olimpia megrendezésének lehetőségét. Maximálisan olimpiapárti vagyok, sajnálom, hogy frissen alakult szervezetek, pártok a magyar sport sikereit a saját céljaik elérése érdekében sokszor negatívan állítják be, ez a közeg nem ezt érdemli. Remélem, lesz még alkalmunk arra, hogy pályázhassunk, s ha elnöknek választanak, a MOB-tagságot ismét arra biztatom, hogy álljunk a budapesti olimpia ügye mellé.

KULCSÁR KRISZTIÁN VÁLASZAI

1. A legfontosabb teendőnek azt tartom, hogy újraértékeljük a MOB-ot, a sportélet többi szereplőjével összekötő partnerséget. Az állam oldaláról a sportállamtitkárságra és az infrastrukturális fejlesztésekért felelős szervekre gondolok, de nem szabad megfeledkezni azokról a területekről – belügy, hadügy – amelyeknek alapvető kötődésük van a sporthoz. Mivel az államtól kapjuk a pénzt, logikus, hogy az állami szereplőkkel, mint a legfontosabb partnerekkel, jó viszonyt alakítsunk ki. De ha a sporttársadalom más oldalát vizsgáljuk, jól látszik, hogy a MOB eltávolodott a szakszövetségektől, az egyesületektől, a műhelyektől, ahol az érdemi munka folyik, itt tehát szintén erősítendő területeket látok. Emellett a média, a sajtó vonatkozásában is együttműködési deficitet érzek és hangsúlyozni kívánom a nemzetközi szervezetekkel való fokozottabb együttműködés szükségességét az elnök intenzívebb személyes jelenlétével. A MOB tagságot pedig aktivizálni kell, ezen a téren ugyanis fokozódó érdektelenséget, inaktivitást tapasztalok, miközben tudásukra és tapasztalatukra szükség van.

2. A Magyar Olimpiai Bizottság nem tudott élni azzal a lehetőséggel, ami az új sporttörvény megalkotásáig rendelkezésére állt, így megszűnt a magyar sport „parlamentje" lenni. Bár a különböző tagozatok önálló köztestületté váltak, az elvégzendő munka mennyisége így is számottevő miközben a rendelkezésre álló forrásaink a töredékükre estek vissza. A feladatok elvégzéséhez, ahhoz, hogy az élsport rövid- és középtávon érdemben előre lépjen, új pénzforrásokra van szükség. Nincs más lehetőség, mint visszatérni arra az útra, amelyen a Magyar Olimpiai Bizottság ezen a téren 2010 előtt járt, nevezetesen az üzleti szféra piaci alapú bevonására az olimpiai mozgalom támogatásába.

3. Olyan elnökre van szükség, aki napi szinten jelen van a Magyar Olimpiai Bizottság életében. Az a kompetencia, amit fel tudok ajánlani, az én saját, személyes tapasztalataimon, a versenyszférában eltöltött húsz évemen, a választott és fizetett hazai és nemzetközi sportvezetői munkámon alapszik.

4. Zsolt határozott vezető, hosszú tapasztalattal a háta mögött. Bence legfőbb kompetenciáinak az erős szociális készségeit, jó kapcsolatteremtő és kommunikációs képességét tartom.

5. Május másodikán nem csak elnököt, hanem alelnököket és elnökséget is választunk a tisztújító közgyűlésen, és még nem tudom, hogy a másik két elnökjelölt pályázott-e más pozícióra. Ha igen, és megválasztják őket, nekem nem jelentene gondot együtt dolgozni velük. Mindkettőjüket úgy ismertem meg, hogy nem a pozícióért harcolnak, hanem tudásukat, munkájukat ajánlják fel a magyar olimpiai mozgalomnak. Ha ez azzal járna, hogy egy-egy elnökségi ülésen vita bontakozna ki, annak kifejezetten örülnék, ugyanis híve vagyok a tartalmas, érdemi vitán alapuló döntéshozatalnak.

6. Remélem, hogy Pjongcsangból, a téli olimpiáról éremmel jövünk haza, ilyetén módon száz százalékig csatlakozom Kósa Lajosnak, a Magyar Korcsolyázók Országos Szövetsége elnökének várakozásaihoz és bízom benne, hogy ez a remény valóra válik. Tokió még nagyon messze van, ezzel kapcsolatban az első számú feladat, hogy megnézzük, miként lehetne szélesebbé tenni azon sportágak körét, amelyek érmet hozhatnak, vagy pontszerzők lehetnek. Világos, hogy a riói éremtáblázaton elfoglalt impozáns helyünket az érintett sportágak szűk köre árnyalta, tehát a következő években azon kell dolgozni, hogy a sportági merítés szélesebb körű legyen.

7. Az álláspontom egyértelmű, már tizenhat éve dolgozom azon, hogy megteremtődjenek a körülmények arra, hogy Budapest alkalmas lehessen az olimpiai pályázat benyújtására és a játékok megrendezésére. Engem személyesen is megviselt, hogy a 2024-es pályázatunk végül visszavonásra került. A pályázatot a Nemzetközi Vívószövetség sportigazgatójaként közelről ismertem, nyugodt szívvel kijelenthetem, nemzetközi összehasonlításban is nagyon jó anyagot készített a pályázati bizottság. Egyszóval az én hozzáállásom nem változott és továbbra is a budapesti olimpia párti vagyok.

SZABÓ BENCE VÁLASZAI

1. A jelenlegi MOB-ot nem lehet összehasonlítani az elmúlt négy esztendőben működő Magyar Olimpiai Bizottsággal. Annak ellenére, hogy az utóbbi években konkrét kritikát nem kaptunk, tavaly koncepcióváltásra került sor, aminek keretein belül átalakult a MOB szerepe. De ne felejtsük el, a Magyar Vöröskereszt után a legrégebbi civil társadalmi szervezetről beszélünk, amely akkor is megkerülhetetlen a magyar sportban, ha éppen nem rendelkezik az állami pénzek felett. A koncepcióváltást elfogadva szoros együttműködésre van szükség az államtitkársággal és a szakszövetségekkel, s ha az élet úgy hozza, hogy akadnak területek, amelyek mégiscsak jobb helyen vannak a MOB-nál, készen kell állnunk a feladat elvégzésére. Kiemelten szeretném kezelni az innovációt, mert meggyőződésem, hogy a sporttudományos háttér megerősítése nélkül nem tudjuk tartani a lépést a világgal. A megváltozott struktúrában új alapra kell helyezni a sportolók és a MOB kapcsolatát, hogy két olimpia között is érezzék, ott állunk mögöttük, mindig számíthatnak ránk. Ha sok munkával és alázattal tesszük a dolgunkat, amit az alapszabály meghatároz, annak látható eredménye lesz.

2. Természetesen fontosak a piaci alapon érkező támogatások, sőt, erre vonatkozó elvárásai a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is vannak. Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy az elmúlt időszakban az állami támogatások egy része csak átfutott a MOB-on, amint megérkezett a pénz, azonnal átkerült mondjuk a fogyatékosok sportjára vagy például a szabadidősportra, a MOB tulajdonképpen csak kezelte a pénzt, a legnagyobb, vagyis a sportágfejlesztésre szánt támogatások pedig eddig is az államtitkárságnál voltak. A sikeres marketingmunkának köszönhetően 2015–2016-ban folyamatosan nőttek a bevételeink, az olimpia évében a támogatások összértéke megközelítette az egymilliárd forintot. Ez jó irány, ezen az úton kell továbbmenni, bár a Budapest 2024 projekt leállása miatt biztos, hogy új stratégiára lesz szükség. Hogy csak egy példát mondjak: a sportolók tanulmányait támogató Életút-programot névadó szponzor bevonásával szeretném megerősíteni.

3. Olyan elnökre van szükség, aki ott van a sportpályákon, a szövetségeknél, aki aktív és szinte napi kapcsolatban van a sportágak, a klubok képviselőivel és persze a MOB irodájával. A visszajelzések alapján világosan látszik, hogy erre van igény. Elhivatottnak érzem magam, a nemzetközi sportdiplomáciában is szívesen részt veszek, lobbizok, ha kell, s idehaza is nagyon sok eseményen, helyszínen voltam ott az utóbbi időben. Ha bizalmat kapok, ez a továbbiakban is így lesz, sőt ezt a hozzáállást a munkatársaimtól is elvárom majd.

4. Krisztiánnak sportvezetőként talán nincs akkora tapasztalata, a magyar sportra valamelyest kisebb a rálátása, a kapcsolatrendszere, viszont mindenképpen kiemelném, hogy nyelveket beszél, intelligens, nem véletlen, hogy fontos munkát lát el a Nemzetközi Vívószövetségnél, bár azt nem tudom, hogy Lausanne-ból miként irányítaná a MOB-ot. Zsolt rutinos vezető, de Győr polgármestereként bizonyára annyi elfoglaltsága van, hogy az elvárásnak, mely szerint a MOB elnöke többet legyen jelen a sportpályákon, a szövetségeknél, a kluboknál, talán nehezebben tudna megfelelni.

5. A MOB elnökének óriási a felelőssége, s a felhatalmazással, amelyet a megválasztásával megkap, kötelessége – legyen szó barátról vagy ellenfélről –, hogy mindenki előtt nyitva tartsa az ajtót. Adott esetben a nyári EYOF kapcsán – amelynek Győr városa ad otthont – Borkai Zsolttal mindenképpen közösen kellene dolgoznunk, elvégre a MOB-iroda mellett az általa vezetett győri stáb irányítja az előkészületeket. Tehát ha bármilyen módon szeretnének együttműködni, örömmel veszem, biztosan nem befolyásolna, hogy a múltban akadtak nézeteltéréseink. Olyan ez, mint egy kapcsolat, az elválás után már csak a szépre szeretnék emlékezni, ráadásul új időszámítás azt is jelenti, hogy mindenki tiszta lappal indul, mindenki kaphat esélyt.

6. Azon kívül, hogy a MOB segít a szervezésben, a felszerelésben, az utazásban, és ha bármi gond van, közvetít az illetékesek között, a szakmai munkába nem kell, nem is szabad beleszólnia. Szerencsére a téli olimpiára már nem úgy készülünk, mint korábban, a tisztes helytállásnál merészebb terveink lehetnek, elsősorban a rövid pályás gyorskorcsolyázókra vagy Miklós Editre gondolok. Egykori élsportolóként eredménycentrikus vagyok, jó lenne olyan csapatnak az élére állni, amelyben megvan a kiemelkedő eredmény lehetősége. Megvan a realitása annak, hogy nagyon sikeres négy év következzen, jövőre Pjongcsangban sporttörténelmet írhatunk, és Tokióban a riói hőseink mellett már ott lehetnek az új generáció legtehetségesebb képviselői, akár az éremszerzés reményében. Sok sportágban kiválóan működnek a műhelyek, jó az utánpótlás-nevelés, azaz összességében bizakodó vagyok.

7. Olimpiai bajnokként és ha megválasztanak, MOB-elnökként nem mondhatok mást, mint hogy továbbra is cél a budapesti olimpia. Mivel Párizs és Los Angeles is kijelentette, kizárólag a 2024-es olimpia megrendezése érdekli őket, ha még versenyben lennénk, érdemes lett volna olyan kompromisszumot kötni, hogy ők harcoljanak egymás ellen, mi pedig 2028- ra koncentráljunk – biztos vagyok benne, ez esetben szívesen szavaztak volna ránk. Mivel vastagon benne voltam a munkában, ismertem pályázatunk részleteit. Biztos vagyok benne, hogy marad öröksége az elmúlt két év elvégzett munkájának, és a jövőben egy következő pályázatnál tudjuk hasznosítani a megszerzett tapasztalatot, levonva a szükséges következtetéseket.