NS-centenárium – Szöllősi György jegyzete

Bár minden okunk megvan arra, hogy 116 évesnek tekintsük kedvenc újságunkat, a Nemzeti Sportot, hiszen először, ezzel a címmel 1903. március 15-én jelent meg periodika idehaza, de az is igaz, hogy sokáig hetilapként működött, majd 1912-ben átmenetileg megszűnt. Jogviták miatt Képes Sport néven indult újra az első világháború és a Tanácsköztársaság után, 1919 őszén, s néhány hetes működés után sikerült megszerezni a Nemzeti Sport nevet, hogy 1919. október 2-án, azaz most szerdán száz esztendeje ismét ezen a néven jelenjen meg a lap, s aztán hetenként újra meg újra, később hetente háromszor, majd 1927-től már ötször egy héten. Ennek tiszteletére szenteltük mai retrómellékletünket, a Népsportot a centenáriumnak, és ebben nagy segítségünkre van, hogy 1933-ban már mint egy legendás sportlap – a kimaradt évek miatt – 25. évfolyamának indulásakor részletesen feldolgozták az indulás és az újraindulás körülményeit akkori kollégáink.

A stáb harminc belsős és jó kétszáz külsős munkatársat jelentett akkor, ma több belsős alkalmazottal és kevesebb vidéki meg külföldi kollégával dolgozunk, de összesen hasonló létszám ügyködik nap mint nap az olvasók kiszolgálásán az NS-nél és az NSO-nál. És bár szokás monopolhelyzetben látni és láttatni a mindenkori Nemzeti Sportot, a száz évvel ezelőtti újraindulásnál a háború alatt is folyamatosan megjelenő Sporthírlap jelentette a konkurenciát, manapság pedig a nagy internetes híroldalak sportrovatai, ám ahogyan az elmúlt évszázadban mindig, most is álljuk a versenyt mindenkivel.

Napilapunk hetente hétszer (!) jelenik meg évtizedek óta, és példányszáma, népszerűsége felülmúlja minden politikai napilapét, miközben az internetes híroldalak és a közösségi médiafelületek versenyében, a sporttartalmakat tekintve piacvezető, karnyújtásnyira megközelítettük az átlagosan 300 ezer napi egyedi látogatói létszámot, az általuk letöltött oldalaink száma pedig a napi kétmilliót, míg a legnépszerűbb közösségi oldalon csaknem 600 ezer követőnk van, akik többször tettek bennünket a legtöbb olvasói interakciót kiváltó magyar nyelvű sajtótermékké.

De nem tarthatnánk ma itt olyan elődök nélkül, mint a legendás Vadas Gyula, akinek döntő szerepe volt a száz évvel ezelőtti restartban, a napilappá váláskor pedig már tulajdonosa és főszerkesztője volt a Nemzeti Sportnak, miközben alelnöki tisztséget vállalt a Nemzetközi Sportújságíró-szövetségben (AIPS). A lap aranykora fűződik a nevéhez, szellemes, szabadon szárnyaló írásokkal, erős, független szerkesztőséggel, nyelvújító mozgalommal, nemegyszer irodalomtörténeti jelentőségű szerzőkkel. Vadas Gyulát a második világháború után meghurcolták, elfeledték, budai villájába a kommunista Marosán György költözött be, míg Vadasnak még a halálhíre sem jelent meg az általa feltámasztott Nemzeti Sportban sem.

Mi viszont emlékszünk rá, és a Magyar Sportújságírók Szövetsége a közelmúltban róla nevezte el egyik irodáját. Az első jubileum alkalmával fogalmazta meg a lap a jelmondatot – „A nemzet a sportért, a sport a nemzetért, a Nemzeti Sport mind a kettőért” – amellyel mi is, ma is készséggel azonosulhatunk.