Nyolc aranyérem - és ami mögötte van…

 
A tavalyi pekingi olimpia kudarca és a gazdasági világválság okán jócskán megkurtított sportköltségvetés miatt igencsak aggódva vártuk: mire mennek versenyzőink a 2009-es esztendő világversenyein.

Szerencsére jórészt feleslegesen aggódtunk, sportolóink lendületből még kitűnő eredményeket értek el. Az idei év világbajnokságain az olimpiai versenyszámokban nyolc aranyérmet szereztek. Pontosan annyit, amennyit a kilenc évvel ezelőtti sydneyi és az öt évvel ezelőtti athéni olimpián. Ez is azt bizonyítja, hogy a pekingi szereplés nem a realitás, hanem csak kisiklás volt.

De vegyük részletesen, hogyan alakultak az idei esztendő eredményei. A legeredményesebbek – ahogyan immár csaknem másfél évtizede minden évben – a kajak-kenusok voltak, akik egymaguk négy aranyérmet szereztek, mind a négyet női számokban (Janics Natasa 200-on, Kovács Katalin, a Kozák Danuta, Szabó Gabriella páros és a Kozák, Kovács, Janics, Benedek négyes pedig 500 méteren). Tegyük hozzá: az idén született döntés a kajak-kenu olimpiai programjának megváltoztatásáról, és a négy aranyból egyet új versenyszámban szereztek.

A kajak-kenusok mögött az úszók lettek a másodikak, akik az idei római világbajnokságon két számban győztek. Gyurta Dániel (200 mell) és Hosszú Katinka (400 vegyes) lett aranyérmes, ezenkívül egy ezüst- (Cseh László 200 vegyesen) és három bronzérmet (Cseh 400-on, Hosszú 200 vegyesen és pillangón) nyertek úszóink. Hasonlóra – mármint hogy két aranyat nyerjenek egy világbajnokságon – legutóbb 1994-ben volt példa, amikor Rózsa Norbert duplázott, és legutóbb akkor szereztünk hatnál több érmet. Ezt követően az 1996-os atlantai olimpiai szereplés emelkedett ki, három arannyal, ám azóta legfeljebb egyig jutottak, előbb Kovács Ágnes (1998, 2000, 2001), majd Cseh László (2005) révén.

A birkózóknak még többet kellett várniuk világbajnoki elsőségre: legutóbb 18 éve, 1991-ben Farkas Péter révén volt aranyérmesük. A következő évben ugyancsak Farkas, illetve Repka Attila, 2004-ben pedig Majoros István révén volt olimpiai bajnokuk, és azóta tizenkét vb-n tizenkét ezüstérmet szereztek, de aranyat egyet sem. Az idén szakadt meg a rossz sorozat: Kiss Balázs állhatott fel a kötöttfogásúak 96 kg-os súlycsoportjában a dobogó tetejére.

A nyolcadik arany az öttusázókhoz fűződik: Marosi Ádám az új szabályokkal (együtt futottak és lőttek a versenyzők), a következő olimpia színhelyén, Londonban megrendezett világbajnokságon lett első.

Az év eredményeinek összesítésekor mindenképpen említést érdemelnek a cselgáncsozók, akik egy ezüstöt (Mészáros Anett) és két bronzot (Karakas Hedvig és Ungvári Miklós), az ökölvívók, akik Káté Gyula révén egy bronzot, a tornászok, akik Berki Krisztiánnak köszönhetően egy ezüstöt és a vívók, akik három bronzot (Nagy Orsolya és Decsi Tamás kard egyéniben, valamint a férfi kardcsapat) szereztek. Így tehát a nyolc arany mellett versenyzőink három ezüst- és kilenc bronzérmet nyertek a felnőtt-világbajnokságokon.

Feltétlenül említést érdemelnek a labdarúgók is, akiknél az olimpián a 23 év alatti játékosok szerepelhetnek (három túlkorossal). A „londoni" korosztály számára az idén az U20-as világbajnokságot rendezték, amelyre kijutottak a mieink is, és a fiúk egészen a harmadik helyig jutottak. A sportlövők számára az idén pedig csak a korong-számokban rendeztek vb-t, így náluk csak az Európa-bajnokságból tudunk kiindulni: ott viszont Sidi Péter diadalmaskodott a kisöbű sportpuskások összetett versenyszámában.

Ha pedig már az Európa-bajnokságoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy az olimpiai számokban a sportlövők mellett a kajak-kenusok négy, az úszók (igaz 25 méteres medencében) három, a cselgáncsozók és a tornászok pedig egy-egy aranyat szereztek.

Legalábbis, ami a nyári sportágakat illeti. Mert ebben az évben sikerült egy téli sportágban is kontinensaranyat nyerni: női rövid pályás gyorskorcsolyázó váltónk állhatott a torinói Eb-n a dobogó legmagasabb fokára. A sportág történetében először született magyar győzelem, na meg további hét érem. A lányok azóta már megszerezték a kvótát a vancouveri téli olimpiára is, azaz nyolcadiknál rosszabbak nem lehetnek, ráadásul januárban újra Európa-bajnokság vár rájuk, szóval remélhetőleg már nem is kell sokat várni az újabb magyar sikerekre.

Még két megjegyzést engedjenek meg: a magyar sport az idén újra megmutatta oroszlánkörmeit, de egyrészt az olimpiákat követő esztendő eredményei mindig kicsit csalókák, hiszen többen ilyenkor „pihenik" ki az előző évi fárasztó felkészülést, s a visszavonuló klasszisok megüresedett helyéért is nagyobb a tülekedés. Másrészt, ilyen sportfinanszírozás mellett utólag az idei esztendő csak egy fellángolásnak tűnhet majd. Ha sürgősen nem változik a helyzet, akkor az eredmények elkerülhetetlenül, jelentősen visszaesnek. Mint Pekingben…