Öttusa: aranyérmes a női váltó az angliai Európa-bajnokságon

A magyarok – mindhárman több győzelmet aratva, mint amennyi vereséget elszenvedve – megnyerték a vívást, majd nagy fölénnyel a 3x100 méteres úszást is, így két szám összesítésében magabiztosan álltak az élen a kilenc együttest felvonultató mezőnyben.

A lovaglásban ezek után mindössze egy verőhibával teljesítették a pályát, és mivel közvetlen üldözőik rosszabb eredményt értek el, tovább nőt az előnyük, a lövészetekkel megszakított 3x2000 méteres futás során pedig meg tudták őrizni pozíciójukat.

A kombinált szám izgalmasan alakult, a magyaroknak a hetedik helyről felzárkózó németek lettek a legnagyobb ellenfeleik. Kovács két gyors lövészettel őrizte előnyét az üldözőkkel szemben, Gyeneseinek viszont az első sorozata nem sikerült, sok időt töltött a lőállásban, így több csapat közelebb került.

A második lövészetben a technika is ellene dolgozott, hat lövésénél semmit sem jelzett a tábla. Már éppen nagyon elkeseredett volna, amikor kintről bekiabáltak neki, hogy lőjön tovább – más lehetőség nem is volt –, és aztán csakhamar összejött az öt zöld lámpa.

Nagy futás következett, ezzel együtt az egyéniben ezüstérmes Tóth már csak 24 másodperces előnnyel vághatott neki a távnak a friss Európa-bajnok, olimpiai aranyérmes, és nagyon jól futó Lena Schöneborn előtt. Aztán folytatta angliai remeklését, első és második sorozatát is hiba nélkül, nagyon gyorsan tudta le, így a német üldözőnek nem volt esélye befogni őt.

„Már éppen kezdtem elveszteni a fejem, nem tudtam, mit csináljak, amikor nem jelzett a tábla, de szerencsére jó ütemben kiabáltak be, hogy csak csináljam tovább – idézte fel a lőállásban történteket Gyenesei. – A lövészetet leszámítva egyébként az egész napi teljesítményemmel elégedett vagyok. Tegnap el voltam keseredve amiatt, hogy nem jött össze az olimpiai kvótaszerzés, de éjszaka megrágtam magamban a dolgokat, és arra jutottam, hogy mivel a történteken változtatni úgysem tudok, igyekszem odafigyelni a mai versenyre, meg az ezután következőkre."

„Tudtam, hogy csak nagyon jó lövészettel tarthatom magam mögött Schönebornt – mondta Tóth. – Valahogy nem voltam ideges, arra gondoltam, hogy itt mindenképpen győznünk kell. Ma a csapat jól működött, mindig akadt valaki, aki a másik segítségére sietett."