Öttusa: Két szék között a pad alá kerültem – Földházi Zsófia

– A lábát látva nehéz mit mondani...
– Nehéz, de sajnos van időm elgondolkodni a történésekről és sajnos most van időm beszélni is önnel, mert nem kell a döntőre készülnöm – mondja a versenyző a Nemzeti Sportnak.

– A verseny előtt még nem így nézett ki a lába, mi történt?
– A futam előtt és alatt nem ilyen volt, este készítettem ezt a fotót. Hogy mi történt? Konkrétan belerokkantam a versenybe, az utolsó kör már kínszenvedés volt fizikailag és lelkileg is. Nem bírta el a lábam ezt a terhelést.

– A posztjában úgy fogalmaz: kényszerből vett részt. Ezt a kényszert hogyan érti?
– Úgy, hogy nem volt választásom. A sportolói énem nem adott magának választási lehetőséget, mert makacs öszvér vagyok. Egy olyan Európa-bajnokságon, amelyen nyolc olimpiai kvótát osztanak ki, vétek lett volna nem elindulni. Bár most azt mondom, óriási hiba volt, hogy rajthoz álltam. Igaza volt Kállai Ákos szövetségi kapitánynak, hogy korai ez az indulás, s most azzal kell szembesülnöm, hogy kockára tettem a budapesti világbajnoki szereplésemet is. Nagyon csalódott vagyok, mert úgy tűnik, két szék között a pad alá kerültem.

– Nem volt ennek az állapotnak előjele?
– Előjel? Ilyenkor tűzoltás van, nem előjelek. Szinte az egész idényben nem tudtam versenyezni, májusban műtöttek, gyakorlatilag három hónapom volt arra, hogy behozzam a lemaradásomat a többiekhez képest. A franciaországi magaslati edzőtáborban teljes erőbedobással dolgoztam, hogy minél jobb formában tudjak szerepelni ezen az Európa-bajnokságon. Le voltam maradva, nem tudtam mást csinálni, csak dolgozni, és nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet, hogy sok lesz, hogy gyors lesz a visszatérés. Úgy gondoltam, egy sportoló fél lábbal is sportoló, és fél lábbal is képes a csodára.

– Most azonban csodára lesz szükség ahhoz, hogy a hátralévő három hétben összerakják önt a budapesti világbajnokságra...
– És ez fáj a legjobban. Ha hazaértem, irány az orvos, és a szívem mélyén bízom benne, hogy nem úszott el minden remény.