Torna: Berki edzője aggódik, de állítja, van kiút

– A világbajnokságra utazás előtt egy nappal azt mondta, ez a verseny olyan lesz, mint az orosz rulett.
– Nem véletlenül fogalmaztam úgy, de azt is mondhatnám, nem véletlenül voltam nagyon ideges a vébé előtti hetekben – mondta a Nemzeti Sportnak Kovács István, akinek a tanítványa, Berki Krisztián rontott a lólengés selejtezőjében a glasgow-i világbajnokságon, így olimpiai bajnokként nem szerzett kvótát a jövő évi ötkarikás játékokra. – Biztos furcsán hangzik, de amilyen feszültségben éltünk az elmúlt hónapokban, majdhogynem megkönnyebbültem, hogy túl vagyunk a versenyen.

– Ennyire nagy volt a nyomás?
– Tíz éve folyamatosan bizonyítanunk kell, állandó elvárás a győzelem. Nagyon elfáradtunk – mindketten. De Krisztiánt rettenetesen sajnálom, rengeteget dolgozott az elmúlt egy évben, amikor tavaly aranyéremmel tértünk haza a világbajnokságról, másnap már a tornateremben volt. Eldöntöttük, megpróbáljuk megúszni a vállműtétet – nem sikerült. Aztán márciusban jött az operáció, s gyakorlatilag még fel sem ébredt az altatásból, már mozgatták a karját, hogy minél hamarabb rendbe jöjjön. Amikor úgy nézett ki, hogy túl vagyunk mindenen, már jól mentek az edzések, jött az újabb baj. Akkor elszakadt minden – benne is, bennem is.

– De valahogy erőt kellett csepegtetnie belé…
– Lehet, hogy én is hibás vagyok, hiszen én sem tudtam kezelni a helyzetet. Azért voltam ideges, mert nem tudtam úgy felkészíteni őt, ahogyan máskor. Ennél rosszabb érzést egyetlen edzőnek sem kívánok... Persze, próbáltam tartani benne a lelket, mondogattam neki az edzéseken, hogy minden rendben van, pedig tudtam, nem úgy van. Sosem volt jellemző ránk a panaszkodás, de tényleg olyan nehéz volt az elmúlt egy év! Ha én belefáradtam, mit érezhet ő?!

– Nem beszélgettek a selejtező óta?
– A verseny után röviden igen, hosszabban majd később. Ismerjük egymást annyira, hogy majd látjuk a másikon, mikor van itt az ideje a mélyebb beszélgetésnek.

– Hogyan tervezi a beszélgetést és hol? Vajon még kint, Glasgow-ban?
– Még nem tudom. Konkrét terveim sincsenek, ha csak az nem, hogy egy sör mellett beszéljünk. Az élet megy tovább, s ahogy mondtam, szomorúság van, tragédia nincs. Az akkor lenne, ha felkészülten rontott volna. Ebben az esetben verném is magam a földhöz percenként, így viszont csak és kizárólag Krisztiánért aggódom, mert megviselik a történtek. De van kiút – ezt határozottan állítom.

– A tanítványa azt mondta, a glasgow-i egy hét a vb rajtja előtt biztatóan telt.
– Ez igaz is, volt, hogy jól megcsinálta a gyakorlatát, ám a történet korábbról datálódik. Krisztiánnak nem jó a válla, így pedig képtelenség dolgozni. Úgy utaztam ki erre a világbajnokságra, hogy tudtam, bármi előfordulhat. Persze, nagyon fáj, ami történt, de nem mondhatom, hogy nagyon meglepődtem. Kívülről ugyanis az edzéseken is láttam, hogy vannak elemek, mozgássorok, amelyeket nem tud kontrollálni.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY KOVÁCS ISTVÁN MIT GONDOL BERKI KRISZTIÁN JÖVŐJÉRŐL, OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN – AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!