Első osztályú újszülött, mókusok, ötgólos aranycipős - ellenfélmustra

A Ferencvárosra örmény út vár, a játékerőben talán a csoportban leggyengébb Ulisses lesz az ellenfél. Az Ulisses nem tekint vissza éppen veretes múltra, lévén az egyesületet 2000-ben alapították meg Jerevánban, Örményország fő- és legnagyobb városában. Egy év múlva rögtön az első osztályba került a klub (az előző idényben a legjobbak közül kimúlt az FK Jereván és a Erebunij Jereván is, így felszabadult pár hely az élvonalban).

Elsőre a kilencedik helyen végeztek a 14 csapatos mezőnyben (ebben a bajnokságban is kizártak két gárdát az első osztályból az érdekesség kedvéért, a következőben már csak egyet, aztán később pótolva a lemaradást egyenesen négyet), majd a tizediken. 2004-től főszponzor-váltás miatt Dinamo-Zenit Jerevan, majd hasonló okokból 2006-tól Ulisses Jereván néven fut a szekér. Egyre jobban: 2006-ban ugyan az utolsó helyen végeztek, és csak a rájátszásban vívták ki a bennmaradást (néhány érdekes körülmények között végrehajtott villámigazolásnak is köszönhetően), de 2009-ben és 2010-ben már bronzérmesként zárták a pontvadászatot.

Az elmúlt idényben az Európa-ligában is megmutatták magukat, ám az izraeli Bnei Jehuda hamar eltanácsolta őket. A jelenleg futó, tavaszi-őszi lebonyolítású bajnokságban szintén a harmadik helyen állnak, két pontnyira lemaradva az éllovastól, a hangulatos nevű Gandzaszar Kapantól.

A gárda edzője Szevada Arzumanjan, a klub egykori játékosa, aki orosz kapussal (Vlagyimir Malkov), grúz hátvédekkel (Levan Akobia, Tengiz Ugrecselidze, Georgi Kraszovszkij), egy kongói középpályással (Ngavouka-Tseke Pato), egy grúz és egy elefántcsontparti támadóval (Sota Dzsikia és Samuel Fabris Zeku) is rendelkezik.

A klub történelmének legismertebb futballistája Artur Kocsarjan, aki 2009-ben gólkirály lett, majd rajtaütésszerűen a Gandzaszarba távozott. A jelenlegi keretből a legértékesebb futballista a középcsatár Mihran Manaszjan, aki a transfermarkt.de szerint 250 ezer eurót ér.

A paksiakra jóval kényelmesebb túra vár, mint a rázósnak ígérkező örményországi kiruccanás, hiszen az andorrai UE Santa Coloma egy piciny andorrai falu, Santa Coloma labdarúgó-csapata. Hazai találkozóin ellenfeleit a fővároshoz, Andorra la Vellához közeli Estadi Comunal d'Aixovallban fogadja, a maximum 1299 nézőt pedig elképesztő hangulat, lévén ködbe burkolózó hegyek veszik körül a stadiont. A gárda játékerejét is köd lengi be számunkra, de minden bizonnyal igaz lesz a paksiak számára a régi futballbölcsesség: „Idegenbe is győzni megyünk”!

Az UE Santa Coloma egyébként az 1986-ban alakult FC Santa Coloma fiókcsapata volt 1995-től, de amikor a Santa Coloma B megnyerte a 2004–2005-ös helyi másodosztályú küzdelmeket, majd ezüstös lett ugyanott, arra sarkallta őket, hogy megváltoztassák nevüket UE Santa Colomára, és így ők is feljuthassanak a legjobbak közé. 2008-ban ez meg is történt, 2010-ben pedig saját első csapatukat is megszorongatták a bajnoki címért folyó küzdelemben. Éppen ekkor jutott volna fel egyébként a másodosztályból a Lusitans B, de ők nem változtattak nevet, maradtak is másodvonalbeliek. A miniállamban nem okozott nagy kavarodást a stadionhelyzetben a két Santa Coloma, lévén Andorra pontvadászatában összesen két stadionban futballoznak. A másikba 850-en férnek be.

Eljutottak a címerükbe egy labdát rúgó mókust applikáló UE-sek az ezüstéremnek köszönhetően az El-be is, de a selejtezőben a montenegrói FK Mogren kiütötte őket. A csapat edzője Lluis Miguel Aloy, aki két spanyol és egy portugál légióssal is büszkélkedhet, de pár éve egy brazil mellett hat argentin is erősítette legénységét. Az andorrai válogatott keretnek két védő, Jordi Rubio és Alexandre Martínez is tagja mostanában, közülük az előbbi talán a csapat legismertebb futballistája. Relatíve. A legutóbbi bajnokságban kivívott negyedik helynek köszönhetően újra megmutathatják magukat a nagyvilágnak, ennek örömére egy új honlapot is készítettek a csapatnak.

Ha elnézi az ember a sok-sok utánpótlás-csapatot, alighanem minden épkézláb gyermek és javakorabeli férfi tagja valamelyik Santa Colomának a faluban.

Paradicsomi állapotok…

A Magyar Kupa-győztes Kecskemét nem néz ilyen kellemes kikapcsolódás elé, lévén Kazahsztán nem a szomszédban van (pedig elnézve az ottani szó szerint párforintos literenkénti benzinárat, nem lenne éppen ellenünkre). A KTE-Ereco ellenfelét 1967-ben alapították Aktöbében, Aktyubinec néven, amely a szovjetunióbeli területi ligákban szerepelt (az országos negyedik vonalban), váltakozó sikerrel.

Kazahsztán újjászületése után az élvonalban kapott rögtön helyet a klub, hiszen a legjobb kazah csapatok között tartották számon, a szovjet éra utolsó Kazah Kupájában például az ezer nézőt vonzó döntőig menetelt. 1996-ban felvette az egylet az Aktobemunai nevet, de egy év múlva átkeresztelték Aktobére, később Aktobe-Lentóra, aztán vissza Aktobére.

Az első önálló kazah idényben, 1992-ben a 7. helyen végeztek, de öt év múlva kipottyantak az élvonalból. 2000-ben a második, 2005-ben az első vonalban lettek bajnokok, utóbbit 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is megismételték. 2008-ban az országos kupát is hazavihették. A szovjet utódállamok bajnokságán két ízben is a második helyen végeztek: 2009-ben a moldovai Sheriff Tiraspol, 2010-ben az orosz Rubin Kazany verte őket a fináléban.

Az orosz Vlagyimir Muhanov 2006 óta ül az Aktobe-kispadon, legfőbb támasza a gyepen a csapatkapitány, a sokszoros válogatott szélsőhátvéd, Szamat Szmakov. A kazahok bírnak szenegáli (Malick Mane), kameruni (Alain Bono és Titi Essomba), kirgiz (Emil Kenzsiszarijev), trinidadi (Robert Primus) és spanyol (Juan Bezares) légióssal is. Utóbbi középpályás, és egykoron a Sevillában egy bajnokin pályára lépett. Az elmúlt két idény házi gólkirályát, Murat Tlesevet az év elején eladták az Irtis Pavlodarnak. A jelen gárda legfőbb erőssége a Mane, Essomba csatársor, valamint az öt kazah válogatott játékost is tartalmazó középpálya.