– Még Nápolyban?
– Most indulunk vissza Lipcsébe – mondta a pénteki ebédet követően Gulácsi Péter, a Napolit az Európa-ligában csütörtökön 3–1-re legyőző RB Leipzig 14-szeres magyar válogatott kapusa.
– Sok klub a nemzetközi kupameccs után azonnal hazaindul...
– Tudom, hogy sok helyen az a divat, de mi a BL-ben sem így tettünk. A késő esti meccs után doppingellenőrzés, sajtótájékoztató, éjfél körül hagyod el a stadiont, kérdés, a reptér nyitva van-e, hajnali háromkor szállsz le, fél ötkor kerülsz ágyba... Mi nem rohanunk, inkább kényelmesen visszaérünk a hotelbe, ott lejjebb megy az adrenalinszint, délelőtt regenerálódunk, aki nem játszott, edz rendesen, és ebéd után indulunk vissza, délután hat körül vagyunk otthon, ez talán kevésbé kimerítő. Figyelni kell arra is, hogy hétfőn Frankfurtban van bajnoki, a stáb ennek tudatában szervezte a programot.
– Ha már említette: mennyire volt magas az adrenalinszintje a meccsen, kívülről nyugodtnak tűnt.
– Magas volt, de valahogy nem a megszokott módon. A kieséses versenyben minden lövésnek jelentősége van, az olasz bajnokság éllovasánál léptünk pályára, és mégis, szinte kongott a stadion. Mi is hallottuk, a Napoli a bajnokságra összpontosít, azért az alapcsapatból hat-hét remek játékos ott volt a pályán – de ez legyen az ő ügyük. Lehet, hogy a szurkolóknak kevésbé fontos az Európa-liga, amikor a Sahtarral a BL-továbbjutásért játszottak, akkor sem volt tele a nézőtér. Érdekes kihívás ez ilyen esetben, ha telt ház, tomboló drukkerek előtt lépsz pályára, a kapust is folyamatosan tűz alatt tartják, akaratlanul is az egekbe szökik az adrenalin, nem kell azon dolgozni, hogy a koncentráció éles legyen.
– Önt meglepi, ha félig sem telik meg az aréna?
– Ne vegye nagyképűségnek: túl az ötvenedik Bundesliga-meccsen, az őszi Bajnokok Ligája-tapasztalatokon, igen. Lassan hozzászokhattam ahhoz, hogy ötven-hatvanezer ember előtt, teljesen megtelt, hatalmas stadionokban kell védenem, és ez arra jó, hogy az ember megtanulja kizárni a külvilágot, és csakis a feladatára összpontosítson. Teljesen mindegy, mennyien vannak a lelátón, a feladatom nem változik.
– Beszéljünk a meccsről: számított a győzelemre?
– Nehéz előre felmérni, hogy az olasz listavezető és a német bajnokság második helyén álló csapat, azaz két különböző stílus, különböző futballkultúra tétmeccse hogyan alakul. Szoros csatát akartunk játszani, és tudtuk, a Napoli klasszisai a tizenhatoson belül azonnal lecsapnak, muszáj őket a kaputól távol tartani. Amennyire lehetséges, ez jól ment, stabilan védekeztünk. Kevés labdát vesztettünk ott, ahol azt gondoltuk, egy hibával is veszélybe kerülhetünk. A meccs előtt mindig az a cél, hogy ne kapj ki, ha lehet, szerezz gólt, ez várakozáson felül sikerült. Azzal a tempóval, amellyel a védőzónájukban letámadtuk őket, amellyel megindultunk labdaszerzés után, talán megleptük őket, a végén szerzett harmadik gól plusznyugalmat, biztonságot ad nekünk. Nem jutottunk tovább, de minimum három gólt kell szerezniük, ha nem akarnak kiesni, ez pedig azt jelentheti, hogy lesz területünk támadni.
– Azt lehetett tudni, hogy Liverpoolban jó kapcsolatban volt a most nápolyi Pepe Reinával, de a televíziós közvetítésben azt lehetett látni, a kivonulás előtt egymáshoz sem szólnak. Azóta kiposztolta, hogy mezt cseréltek, de ez a hallgatás furcsának tűnt...
– Pedig nem az. Együtt indultunk melegíteni, akkor üdvözöltük egymást, megbeszéltük, hogy a meccs végén találkozunk, és így is történt. A folyosón, a meccs előtt már a saját zónádban vagy, a kezdés előtt a feladatra összpontosítasz... Éjjel eszembe jutott: négy és fél éve jöttem el Liverpoolból, ahol hat évet töltöttem. Sok-sok emlék előbukkant – olyan réginek tűnik, mintha egy másik karrier lett volna. Pepével megmaradt a jó kapcsolatunk, amikor ő a Bayernben játszott, én a Salzburg kapusa voltam, találkoztunk Münchenben, baráti a viszonyunk. Amikor a sorsolás összehozott minket, üzenetet váltottunk. A lefújás után átjött az öltözőnkbe, akkor volt időnk beszélgetni egy negyedórát – jó érzés találkozni régi társakkal.
A LEGJOBB 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
ELSŐ MÉRKŐZÉSEK
Crvena zvezda (szerb)–CSZKA Moszkva (orosz) 0–0
FK Asztana (kazah)–Sporting CP (portugál) 1–3 (Tomasov 7., ill. Bruno Fernandes 48. – 11-esből, Gelson Martins 50., Doumbia 56.)
Borussia Dortmund (német)–Atalanta (olasz) 3–2 (Schürrle 30., Batshuayi 65., 91., ill. Ilicic 51., 56.)
Nice (francia)–Lokomotiv Moszkva (orosz) 2–3 (Balotelli 4., 28. – a másodikat 11-esből, ill. M. Fernandes 45., 69., 77. – az elsőt 11-esből)
Szpartak Moszkva (orosz)–Athletic Bilbao (spanyol) 1–3 (Luiz Adriano 61., ill. Aduriz 22., 39., Kutyepov 45+1. – öngól)
Real Sociedad (spanyol)–Red Bull Salzburg (osztrák) 2–2 (Odriozola 57., Januzaj 80., ill. Oyarzabal 27. – öngól, Minamino 94.)
Ludogorec Razgrad (bolgár)–Milan (olasz) 0–3 (Cutrone 45., R. Rodriguez 64. – 11-esből, Borini 92.)
Östersund (svéd)–Arsenal (angol) 0–3 (Monreal 13., Papagiannopoulos 24. – öngól, Özil 58.)
Olympique Marseille (francia)–Sporting Braga (portugál) 3–0 (Germain 4., 69., Thauvin 74.)
FC Köbenhavn (dán)–Atlético Madrid (spanyol) 1–4 (Fischer 15., ill. Saúl 21., Gameiro 37., Griezmann 71., Vitolo 77.)
AEK Athén (görög)–Dinamo Kijev (ukrán) 1–1 (Ajdarevic 80., ill. Cigankov 19.)
Celtic (skót)–Zenit (orosz) 1–0 (McGregor 78.)
Napoli (olasz)–RB Leipzig (német) 1–3 (Ounas 52., ill. Werner 61., 93., Bruma 74.)
Olympique Lyon (francia)–Villarreal (spanyol) 3–1 (NDombelé 46., Fekir 49., Depay 82., ill. Fornals 63.)
Partizan Beograd (szerb)–Viktoria Plzen (cseh) 1–1 (Tawamba Kana 58., ill. Rezník 81.)
FCSB (román)–Lazio (olasz) 1–0 (Gnohéré 29.)