Döntött már defekt, ütközés, csapatutasítás, sőt udvariasság is

1950 – AZ ELSŐ HÁROMVERSENYZŐS DRÁMA
(Olasz GP, Monza. Előtte: 1. Fangio, 2. Fagioli, 3. Farina)
☆☆☆
Drámai végjátékot hozott a Formula–1 legelső idénye. A hétversenyes szezon során szinte minden viadalt követően változott a vb-éllovas kiléte, az Alfa Romeo belharcában Juan Manuel Fangio és Giuseppe Farina fej fej mellett haladt.
A záró nagydíjat az argentin négypontos előnnyel várta olasz csapattársa előtt, de a 80 körös monzai viadal 24. körében kiesett váltóhiba miatt. A futam hátralévő részére is maradt izgalom, hiszen Farina ugyanolyan géppel ment, mint csapattársa, és nála is bármikor beüthetett volna a krach (ebben az esetben a harmadik alfás, Luigi Fagioli is reménykedhetett volna a vb-cím megszerzésében). Ám Farina gépe végig bírta, és így ő lett az F1 első világbajnoka.

1951 – NEM SOKAT KELLETT IZGULNI
(Spanyol GP, Pedralbes. Előtte: 1. Fangio, 2. Ascari)
☆
Juan Manuel Fangio az 1950-es idényzáró elbukása után 1951-ben nem bízta a véletlenre: ugyanúgy elsőként érkezett az idényzáróra, mint egy évvel korábban, de simán, majdnem egy perc előnnyel nyert, Alberto Ascari pedig hiába indult az élről, gumiproblémái miatt kétkörös hátránnyal negyedik lett, és egy évet várnia kellett a vb-címre.

1956 – PÉLDÁTLAN ESET: A BRIT ÁTADTA AZ ELSŐSÉGET
(Olasz GP, Monza. Előtte: 1. Fangio, 2. Collins)
☆☆☆
Az 1956-os idényben Juan Manuel Fangio a Ferrarinál versenyzett, ahol brit csapattársával, Peter Collinsszal volt versenyben a vb-címért. Az argentin az utolsó előtti viadalon vette át a vezetést az összetettben, nyolcpontos előnyt szerzett Collinsszal szemben. Aztán Monzában, akárcsak hat évvel korábban – amikor az Alfa Romeóval elbukta a vb-t – leállt az autója, miközben Collins a futamgyőzelem és a vb-cím felé száguldott.
Ám a fiatal angol a boxba hajtott, és udvariasan átadta autóját Fangiónak (ezt akkor még meg lehetett tenni, a pontokat felezték), aki második lett, amivel végül Collins előtt maradt, és negyedszer is világbajnokká koronázták.

1958 – FŐSZEREPBEN A VÍZHORDÓ CSAPATTÁRSAK
(Marokkói GP, Marrákes. Előtte: 1. Hawthorn, 2. Moss)
☆☆☆☆
Marokkóban Stirling Mossnak (Vanwall) győzelem és a plusz pontot érő leggyorsabb kör mellett az kellett a vb-címhez, hogy az előtte álló Mike Hawthorn (Ferrari) ne a második helyen érjen célba. A Vanwall pilótája el is húzott a verseny elején, körrekordot futott, miközben óriási taktikázás zajlott a brit istálló és a Ferrari között: Hawthorn előre engedte maga elé Phil Hillt, előzze meg Mosst, aki másodikként nem lehetett világbajnok – ha mégsem sikerült volna az előzés, a végén visszaelőzi, és ezzel bajnok.
Ám nem számoltak Moss csapattársával, Tony Brooksszal, aki szintén megelőzte Hawthornt, így a vb-éllovas kiszolgáltatott helyzetbe került. Ám Brooks autója 11 körrel a leintés előtt tönkrement, Hill pedig lelassított, és elengedte Hawthornt, aki második helyével világbajnok lett.

1959 – DRÁMA A CÉLBAN, DE NEM EZEN MÚLT A VB-CÍM
(Amerikai GP, Sebring. Előtte: 1. Brabham, 2. Moss, 3. Brooks)
☆☆☆
A sebringi évadzárót Jack Brabham várta előnyből, Stirling Mossnak vagy Tony Brooksnak nyernie kellett volna, hogy megelőzze. Ám Moss korán kiesett, Brooks pedig nem volt versenyben a győzelemért. Brabham Cooperéből a végén kifogyott az üzemanyag, drámai módon betolta a célba az autóját, negyedik lett, de pontjait a mínuszolások miatt (csak a legjobb öt eredmény számított a kilenc versenyből) törölték, és így is, úgy is világbajnok lett volna.

1962 – HILLNEK NEM KELLETT IZGULNIA
(Dél-afrikai GP, East London. Előtte: 1. G. Hill, 2. Clark)
☆☆
A BRM-es Graham Hill 9 ponttal előzte meg a Lotusszal versenyző Jim Clarkot, akinek győznie kellett riválisa kiesésével, hogy világbajnok legyen. Clark 20 körrel a leintés előtt vezetett is, de akkor autója tönkrement, és ki kellett állnia. Hill egyébként is jól állt, s nem csak, hogy világbajnok lett, a végén az ölébe hullott a futamgyőzelem.

1964 – CLARK MŰSZAKI HIBÁJA UTÁN FERRARI-TAKTIKÁZÁS
(Mexikói GP, Mexikóváros. Előtte: 1. G. Hill, 2. Surtees, 3. Clark)
☆☆☆☆☆

Az 1964-es vb utolsó futama előtt a lotusos Graham Hill 39, a ferraris John Surtees 34, a szintén Lotusszal versenyző Jim Clark 30 ponttal állt. Mivel a legjobb hat verseny számított, Hillnek három pont elveszítésével kellett számolnia, azaz Clarknak is jó esélye volt a vb-cím megszerzésére. A mexikóvárosi futamon el is húzott a skót, míg Hill ütközött Surtees csapattársával, Lorenzo Bandinivel, és visszaesett, a verseny végére kétkörös hátrányba került.
A hajrában Clark már-már örülhetett, mert nemcsak, hogy az élen állt, Surtees csupán a negyedik volt, azaz a skót a vb-cím felé száguldott. A Lotus motorja azonban az utolsó körben leállt. Surtees harmadik helye még ezzel együtt sem lett volna elég Hill megelőzésére, de Bandini megvárta csapattársát, és maga elé engedte a cél előtt, így a ferraris lett a világbajnok.

1967– HULME KORDÁBAN TARTOTTA CSAPATFŐNÖKÉT
(Mexikói GP, Mexikóváros. Előtte: 1. Hulme, 2. Brabham)
☆☆☆
A mexikóvárosi idényzárón Dennis Hulme-nak az volt a feladata, hogy figyeljen csapattársára, aki egyben a csapatfőnöke is volt. A címvédő Jack Brabhamnek nagy volt a hátránya, nem volt elég legyőznie az új-zélandit, több pilótának is közéjük kellett kerülnie. Ám Jim Clark utolérhetetlen volt, Hulme pedig csak arra ügyelt, hogy Brabham mögött maradjon, és harmadikként megszerezte egyetlen vb-címét.

1968 – HILL MÁSODSZOR IS GYŐZELEMMEL ÜNNEPELT
(Mexikói GP, Mexikóváros. Előtte: 1. G. Hill, 2. Stewart, 3. Hulme)
☆☆☆☆
Graham Hill három ponttal előzte meg Jackie Stewartot, hattal a címvédő Denny Hulme-ot. Az időmérő egyiküknek sem sikerült jól, de néhány kör elteltével a hetedik rajtkockából induló Stewart vezetett Hill és Hulme előtt. Az új-zélandi kiesett a harmadik helyről, két ember belharca lett a vb-csata. Stewart győzelme Hill második helyezése esetén is vb-címet ért volna, de probléma adódott a Matra üzemanyag-adagolójával, és a skót körhátránnyal a 7. helyen zárt. Hill, akárcsak 1962-ben, győzelemmel ünnepelte vb-címét.

1974 – HOLTVERSENY AZ IDÉNYZÁRÓ ELŐTT
(Amerikai GP, Watkins Glen. Előtte: 1. Fittipaldi és Regazzoni, 3. Scheckter)
☆☆☆
Tízévnyi hányattatás után újra a Ferrari volt az egyik főszereplő a Formula–1-ben: a Luca di Montezemolo által irányított csapat az idény kétharmadáig uralta a vb-t, Niki Lauda és Clay Regazzoni azonban egymástól vették el a pontokat, miközben a rivális McLaren és Tyrrell kényesen ügyelt arra, hogy Emerson Fittipaldi, illetve Jody Scheckter előrébb végezzen csapattársánál. Két futammal az idény vége előtt még négyen lehettek világbajnokok, Regazzoni 46, Scheckter 45, Fittipaldi 43, Lauda pedig 38 ponttal állt. A brazil versenyző Kanadában Regazzoni előtt nyert, és az utolsó viadalt 52-52 ponttal várta. Az Egyesült Államokban aztán Regazzoni autója rémesen vezethető volt, a svájci négykörös hátránnyal ért célba, Scheckter kiesése után pedig Fittipaldinak bőven elég volt a negyedik helyen célba érnie Watkins Glenben.

1976 – LAUDA A JAPÁN ESŐBEN FELADTA A VB-T
(Japán GP, Fudzsi. Előtte: 1. Lauda, 2. Hunt)
☆☆
Két évvel később Lauda címvédőként magabiztosan vezetett a vb-n, mígnem a Nürburgringen súlyos balesetet szenvedett. Bár hihetetlenül gyorsan visszatért, előnyéből rengeteget faragott a mclarenes James Hunt, és a fudzsi idényzáró előtt három pont volt a két versenyző között. A szakadó esőben Lauda három kör után önként kiállt, Hunt viszont végigment, és harmadik helyezésének köszönhetően egypontos előnnyel világbajnok lett. Utóbb a Ferrari azt mondta, megegyezett a McLarennel arról, hogy esőben Lauda nürburgringi drámájára való tekintettel mindkét pilóta kiáll, de ezt az angolok tagadták.

1981 – PIQUET VOLT A LEGKEVÉSBÉ ROSSZ LAS VEGASBAN
(Las Vegas-i GP. Előtte: 1. Reutemann, 2. Piquet, 3. Laffite)
☆☆☆☆
A világbajnoki címet 1980-ban a utolsó két futamon elbukó Nelson Piquet 1981-ben kárpótolta magát, az egyik Las Vegas-i hotel parkolójában kialakított ideiglenes versenypályán megrendezett nagydíj előtt a williamses Carlos Reutemann-nak 49, Piquet-nek 48, a ligier-es Jacques Laffite-nak 43 pontja volt. A vb-aspiránsok borzasztóan teljesítettek a viadalon, egyikük sem tudott versenybe szállni a futamgyőzelemért. Reutemann váltóhiba miatt végül egykörös hátránnyal csak nyolcadik lett, a hőségtől roppant kimerült Piquet-nek az ötödik helyezés is elég volt (a hatodik Laffite előtt) élete első vb-címéhez.

1982 – WATSON HIÁBA ÜLDÖZTE ALBORETO TYRRELLJÉT
(Las Vegas-i GP. Előtte: 1. Rosberg, 2. Watson)
☆☆
Keke Rosbergnek egy pontot kellett szereznie ahhoz Las Vegesban, hogy John Watson győzelme esetén se tudja elvenni tőle a vb-címet. A finn kényelmesen, csapattársával a háta mögött megszerezte az 5. helyet, ráadásul Watsonnak esélye sem volt a Tyrrellel nyerő Michele Alboreto utolérésére.

1983 – PIQUET ISMÉT HÁTRÁNYBÓL NYERT
(Dél-afrikai GP, Kyalami. Előtte: 1. Prost, 2. Piquet, 3. Arnoux)
☆☆☆
Nelson Piquet ismét hátrányból fordított, ezúttal Alain Prosttal szemben. A Renault francia pilótájának három futammal a vége előtt még 14 pontos előnye volt a Brabham braziljával szemben, de Piquet a következő két futamot megnyerte, és kétpontosra zsugorította a különbséget. A versenyen ismét Piquet remekelt, magabiztosan vezetett, mielőtt Prost motorhiba miatt kiállni kényszerült. A brazil a végén óvatossá vált, lassított, átengedte a győzelmet csapattársának, Riccardo Patresének, miközben Prost néhány nappal a dél-afrikai futamot követően közölte a Renault-val, hogy elege van, és távozik a csapattól.

1984 – LAUDA A REMÉNYTELENSÉGBŐL KÜZDÖTTE FEL MAGÁT
(Portugál GP, Estoril. Előtte: 1. Lauda, 2. Prost)
☆☆☆☆
Egy évvel később a McLarennél Alain Prost Estorilban mindent megtett, amit lehetett: megnyerte az idényzárót, amelyen az kellett volna neki az összetettbeli sikerhez, hogy ne csapattársa, Niki Lauda legyen a második. Csakhogy a kilencedik körben még csak a kilencedik helyen álló osztrák szépen lassan előre küzdötte magát. A 70 körös futam 33. körében Ayrton Sennát megelőzve már a 3. volt, de a 2. Nigel Mansell messze volt tőle. Az 51. körben a Lotus fékhibájával küszködő angol megpördült, Lauda utolérte, majd miután Mansell a következő körben újra megcsúszott, és kiesett, Laudáé lett a vb-címet jelentő 2. hely.

1986 – DRÁMA ADELAIDE-BEN, MANSELL DEFEKTJE UTÁN PROST ÖRÜLT
(Ausztrál GP, Adelaide. Előtte: 1. Mansell, 2. Prost, 3. Piquet)
☆☆☆☆☆

Két utolsó versenyes drámát követően 1986-ban már Alain Prost nevetett a végén. Az ausztráliai idényzáró előtt McLaren-pilótaként 64 ponttal állt, míg két williamses riválisa közül Nigel Mansellnek 70, Nelson Piquet-nek 63 pontja volt.
Drámai verseny következett, Mansell gumidefekt miatt kiesett, majd az eset miatt túlságosan óvatos Piquet kereket cserélt, és új gumikon eredt az éllovas Prost után. Végül nem sikerült utolérnie, négy másodperccel kikapott, és emiatt az idényt uraló Williams lemaradt az egyéni világbajnoki címről.

1994 – SCHUMACHER ÉS HILL ÜTKÖZÉSE UTÁN A NÉMET A BAJNOK
(Ausztrál GP, Adelaide. Előtte: 1. Schumacher, 2. D. Hill)
☆☆☆☆
Az idényzáró előtt Damon Hill Michael Schumacher eltiltásai és kizárásai miatt az utolsó futam előtt egy pontra megközelítette német vetélytársát. Az Ausztrál Nagydíjon aztán a német vezetett, mielőtt kisebb hibát vétett, lesodródott a pályáról, de ezt követően visszajött Hill elé. A következő kanyarban a lendületből előző Williams-pilótára „csukta a kaput”, a két autó összeért, s annyira megrongálódott, hogy mindketten kiestek, és a benettonos lett a világbajnok.

1996 – HILL MAGABIZTOSAN, GYŐZELEMMEL HÚZTA BE
(Japán GP, Szuzuka. Előtte: 1. D. Hill, 2. Villeneuve)
☆
Damon Hill újonc csapattársa, Jacques Villeneuve ellen csatázott a vb-címért. Villeneuve-nek volt matematikai esélye az utolsó futamon, de Szuzukában Hill volt a magabiztosabb, győzni tudott, miközben Villeneuve kiesett.

1997 – SCHUMACHER VILLENEUVE-ÖT NEM TUDTA KILÖKNI
(Európai GP, Jerez. Előtte: 1. Schumacher, 2. Villeneuve)
☆☆☆☆
Michael Schumacher a második ferraris idényében már a vb-címért csatázott Jacques Villeneuve-vel, az utolsó felvonást egypontos előnnyel kezdte. Jerezben ugyanúgy vezetett, mint három éve Ausztráliában, és a kanadaira is ugyanúgy ráhúzta az autóját, mint korábban Damon Hillre. Csakhogy ezúttal pórul járt, csak ő esett ki, és az idény végén ki is zárták a világbajnokságból. A német ma már tartja: ezt a megmozdulását szégyelli legjobban F1-es karrierjéből.

1998 – EZÚTTAL A BALSZERENCSE FOGOTT KI SCHUMIN
(Japán GP, Szuzuka. Előtte: 1. Häkkinen, 2. Schumacher)
☆☆☆
A Mika Häkkinen elleni idényzárót négypontos hátrányból kezdte Schumacher, és Szuzukában sem járt sikerrel. A rajt előtt lefulladt Ferrarija, s hiába jött fel a mezőny végéről a harmadik helyre, a futam kétharmadánál defektet kapott, és kiesett, a finn pedig győzelemmel ünnepelte vb-címét.

1999 – HÄKKINEN HÁTRÁNYBÓL GYŐZTE LE IRVINE-T
(Japán GP, Szuzuka. Előtte: 1. Irvine, 2. Häkkinen)
☆☆
Mika Häkkinen egy évvel később négypontos hátrányból indult a japán idényzárón, ellenfele Schumacher lábtörése után Eddie Irvine volt. A finn Szuzukában esélyt sem adott a ferrarisnak, pedig Irvine már akkor is világbajnok lett volna, ha nem ő, hanem az idény hajrájára bombaformában visszatérő Schumacher veri meg Häkkinent. Ezen a napon azonban a német sem volt elég erős.

2003 – RÄIKKÖNEN MAJDNEM ÉLT HAJSZÁLNYI ESÉLYÉVEL
(Japán GP, Szuzuka. Előtte: 1. Schumacher, 2. Räikkönen)
☆☆☆
Michael Schumacher ötéves uralkodása során egyszer dőlt el a vb-cím az utolsó versenyen: 2003-ban, amikor Juan Pablo Montoya és Kimi Räikkönen is versenybe szállt vele. A finnek az idényzáróra minimális esélye maradt: nyernie kellett úgy, hogy Schumacher nem szerez pontot. A finn a nyolcadik, a német a 14. rajtkockát szerezte meg. Räikkönen végül feljött a 2. helyre, a másik Ferrariban száguldó Rubens Barrichellót azonban már nem tudta megelőzni – Schumacher a 8. helyen ért célba, így ezzel duplán biztosította magát.

2006 – SCHUMI HIÁBA KÜZDÖTT, SZOMORÚ LETT A BÚCSÚ
(Brazil GP, Interlagos. Előtte: 1. Alonso, 2. Schumacher)
☆☆
Michael Schumacher 2006-ban, pályafutása (akkori állás szerint...) utolsó versenyén a nyolcadik világbajnoki elsőségéért szállt harcba. Az utolsó előtti futamig ugyanannyi pontot szerzett, mint Fernando Alonso, és vezetett is Szuzukában, mielőtt elfüstölt a motorja, és az idényzáró előtt tízpontos hátrányba került. Az utolsó versenyen neki kellett volna nyernie, miközben a Renault-pilóta nulláz, de egy defekt miatt a mezőny végéről kellett visszakapaszkodnia – negyedik lett, Alonso második helyével világbajnok lett.

2007 – RÄIKKÖNEN HARMADIKBÓL LETT ELSŐ
(Brazil GP, Interlagos. Előtte: 1. Hamilton, 2. Alonso, 3. Räikkönen)
☆☆☆☆
Kimi Räikkönen az F1 történetének legnagyszerűbb feltámadását produkálta, az utolsó két futamon 17 pontos hátrányt dolgozott le. Az idény során ugyanúgy segített neki Fernando Alonso és Lewis Hamilton mclarenes belharca, mint 1974-ben Fittipaldinak Lauda és Regazzoni, valamint 1986-ban Prostnak Piquet és Mansell csatája.
Az utolsó futam előtt azonban még mindig kellett neki a győzelem mellett, hogy Alonso legfeljebb harmadik, Hamilton pedig hatodik legyen. A spanyol nem bírt a két Ferrarival, Räikkönen a Ferrari ügyes taktikai húzásával Felipe Massa elé került, miközben Hamilton nagy szenvedés után csak a hetedik lett. Räikkönen 110, riválisai 109-109 ponttal zártak.

2008 – MASSA MÁR ÖRÜLT, DE HAMILTON MÉG MEGELŐZTE GLOCKOT
(Brazil GP, Interlagos. Előtte: 1. Hamilton, 2. Massa)
☆☆☆☆☆

A záró futam egy évvel később még nagyobb izgalmakat hozott: az idényzáró előtt Felipe Massa hét ponttal volt lemaradva Lewis Hamiltontól, azaz ugyanaz volt a helyzet, mint Räikkönen esetében: ha a mclarenes nem végez az első ötben, a brazil a világbajnok.
A versenyen végig Massa vezetett, míg Hamilton az ötödik hely környékén száguldva borzolta szurkolói kedélyeit. Aztán a hajrában eleredt az eső, Massa az első, Hamilton a negyedik helyről állt ki kereket cserélni. Timo Glock a Toyotával abban bízott, nem lesz elég intenzív az eső, és végig tud menni a száraz pályára való gumikon, s ezzel a döntésével esélyt adott Massának. Hamiltont ugyanis megelőzte Sebastian Vettel, és az angol visszaesett a hatodik helyre.
Massa már célba ért, amikor Hamilton még mindig csak a hatodik volt, de az angol az utolsó kanyar előtt utolérte az autójával a vártnál sokkal jobban szenvedő Timo Glockot, megelőzte, s az ötödik helyezésének köszönhetően világbajnok lett.

2010 – NÉGYEN A VB-CÍMÉRT, A FERRARI ROSSZ RED BULLRA FIGYELT
(Abu-dzabi GP. Előtte: 1. Alonso, 2. Webber, 3. Vettel, 4. Hamilton)
☆☆☆☆
Az F1 történetében először négy pilótának maradt esélye a vb-címre: az új pontszámítási rendszerben Lewis Hamilton 24 pontos hátránya sem volt behozhatatlan az éllovas Fernando Alonsóval szemben, míg Mark Webber 8, Sebastian Vettel 15 pontos lemaradása viszonylag könnyen behozhatónak tűnt – a spanyol hibája esetén.
Vettel vezetett, a ferraris a 4. helyen haladt a vb-cím felé, amikor a Red Bull kihívta Webbert a boxba. A Scuderia a közelebbi rivális ausztrál taktikáját követve lecserélte Alonso kerekeit, a spanyol a középmezőnyben ragadt, Vitalij Petrov mögött csak a 7. lett, miközben Vettel a győzelmével elhappolta a vb-címet.

Vettel Giuseppe Farina és Kimi Räikkönen után harmadikként nyert úgy, hogy az utolsó futam előtt csak a harmadik volt, Alonso pedig tizedikként bukta el a vb-címet annak ellenére, hogy az idényzáró előtt még ő állt az élen. A spanyol most abban reménykedik, hogy vasárnap 11 fősre bővül ez a tábor.