Ecclestone: Végrendelet? Nem kell elkapkodni! – interjú

– Bernie, 85 év az a kor, amikor már a legtöbb ember húsz éve nyugdíjba vonult, ön azonban még az autóversenyzés élén áll. Hogy van?
– Ha, még itt vagyok!

– Az elmúlt húsz év alatt, mintha nem is öregedett volna. Milyen edzéstervnek köszönheti ezt?
– Elmondok egy titkot: semmilyennek!

– Szóval semmi speciális diéta...
– Dehogy. De van, hogy ezt néha levenném. (A derekára mutat)

– Olyankor mit tesz?
– Többet kell sétálnom. Régen sokat futkároztam. Mára olyan lettem, mint egy politikus: ülök, és várom, hogy hozzám jöjjenek. Ezen változtatnom kell! Vissza kell térnem a régi időkhöz, sétálni és keverni egy kis bajt... (Nevet)

– Milyen gyakran megy orvoshoz?
– Időnként elmegyek vérvételre, hogy lássam, minden rendben van-e, szedek néhány tablettát, hogy a koleszterinszintemet alacsonyan tartsam, és ennyi. Ha nem venném be ezeket a gyógyszereket, nem hinném, hogy nagy különbség lenne. Egészséges vagyok – eddig!

– Ha egy filmként tekintene az életére, mi az, amit szeretne hozzátenni, és mi az, amit kivágna?
– A válaszom elég egyszerű: ha újra születhetnék, nem változtatnék semmin, amit tettem, mert bármi is történt, úgy gondoltam, úgy helyes. Szóval semmi változtatás.

– Van bármi, amit sajnál, hogy nem tapasztalt meg?
– Nem. Szerencsés helyzetben vagyok, mert ha hiányolnék valamit, változtathatnék rajta. Akkor semmi sem állíthatna meg. Nem hiányzik semmi. És abban a pillanatban, ahogy nem élvezem, amit csinálok, abbahagyom.

– Ha visszanéz, voltak akik megbántották?
– „Megbántani" – ez talán rossz szó. Inkább csalódtam az emberekben. Talán igazuk van, és én hibázok, mert sok ember felidegesít vagy csalódást okoz. De talán nekik van igazuk, és nekem nem kellene úgy éreznem, hogy nem helyesen cselekszenek – de mégis csalódást okoznak. Nagyon csalódott leszek, amikor sok szörnyű ember nem tudja megtartani a szavát. Erre nincs mentség!

– Van olyan pillanat, amit sohasem felejt el?
– Nem vagyok túl érzelmes, szóval ezt nem mondhatom. Nekem nincs meg az a fajta érzés, amikor hátradőlve leülök, és arra gondolok „ó, az csodálatos volt!". Nem vagyok az a típus – valószínűleg azért, mert tudom, hogy a körülmények olyan helyzetbe hozhatnak, amire sosem gondoltál volna.

– Próbáljuk más szemszögből: ha egy dolgot visszacsinálhatna, mi lenne az?
– Arra gondol, ami tavaly Németországban történt?

– Nem feltétlenül...
– Ebben az ügyben rengeteg időt pazaroltam csak arra, hogy végighallgassam a bíróságon, hogy nem is volt ügy. Kötöttem egy szerződést az ügyésszel – és meg kell mondjam, nagyon jó munkát végzett, hogy elvegye tőlem azt a pénzt. Mikor eszembe jut, arra gondolok, talán felkérhettem volna, hogy dolgozzon nekem, amikor használtautó-kereskedő voltam! Nagyon, nagyon jó volt.

– Kétségtelenül a Formula–1 jogainak a megszerzése volt a legnagyobb üzlet. Felajánlotta más csapatvezetőknek, hogy csatlakozzanak, ők azonban udvariasan visszautasították a felkérést. Mit gondolt abban a pillanatban?
– Felajánlottam, hogy alapítsunk egy céget, és működtettem volna részesedés fejében. Nekik mindössze valamennyi pénzt kellett volna beleadniuk – de nem akartak. Azt mondták, versenyezni akarnak, és lépjek tovább – és így történt. Meglepődtem – és ezen a ponton, csalódtam.

– Mikor ez történt, még viszonylag „kis halnak" számított Enzo Ferrari, Colin Chapman vagy Teddy Mayer köreiben. Nem hitték, hogy sikeres lehet?
– Nem úgy mondanám, hogy „kis hal" voltam. Ferrari úr és Colin sok tekintetben támogatott. Szerintem csak egyszerűen nem akartak részt venni ebben. Igen, eleinte kockázatos volt követni a terveimet. Ehhez nem fér kétség.

– Miért ment bele, ha kockázatos volt?
– Mert én máshogy látom a dolgokat. Megpróbálok rájönni egy üzlet előnyeire és hátrányaira, és ha több az előny, mint a hátrány, miért ne adjunk neki esélyt? (Nevet)

– Kik voltak hatással önre? Elnézve a képeket az irodájában, sok nagyon befolyásos emberrel találkozott – példának okáért itt van Putyin úr...
– Talán Ferrari úr vagy Colin Chapman, az ilyesfajta emberek. Putyin Oroszországban vesztegeti az idejét. Európát kellene irányítania, mert senki más nem teszi azt!

– Még egyszer körbenézve az irodájában, arra a következtetésre juthatunk, hogy szorgalmas műgyűjtő. Van olyan darab, amiért ölne, hogy az öné legyen?
– Nincs. Megveszem, ami tetszik. Nem számít, hogy híres művésztől, vagy sem.

– Ha nyolcvanöt másodperce lenne elmesélnie az életét, hogy szólna?
– Nem kell nyolcvanöt másodperc. Egy szó: szenvedély!

– Ez minden?
– Akkor tegyük hozzá: rendkívül szerencsés voltam. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy egészséges legyek, hogy képes legyek megtenni, amit tettem. Szerencsés voltam, hogy lehetőségek nyíltak meg előttem – elég tökös voltam ahhoz, hogy előnyt szerezzek abból, amit láttam. Nem gondolkodom negatívan vagy pozitívan – realistán gondolkodom.

– Sokan hiszik, hogy a „Beatles-frizurája" nem igazi...
– Nem érdekel, mit hisznek az emberek. Az sem érdekel, mit gondolnak rólam, mert a többség, akik negatív véleménnyel vannak rólam, még sohasem találkoztak velem.

– Münchenben a vádirat 233 oldalas volt ön ellen. Hány oldalas az ön rendelkezése?
– Ezt hogy érti?

– A végrendelete, az utolsó és végső akarata. Ön még nem csinált?
– Nem, még nem. Nem kell elkapkodni! (Nevet)

– Halljuk, hogy a nagy hollywoodi sztároknak több száz ügyvéd dolgozik. Hány személyi ügyvédje van?
– Mikor volt a müncheni ügyem, ketten képviseltek, Londonban pedig kettő vagy három – de csak arra az időre. Minden másra van egy emberem az irodában.

– Egy híres gengszter, Meyer Lansky, azt mondta, hogy az üzlete a fejében van. Említette, hogy egyszer találkoztak. Igaz ez a kitétel önre is?
– Talán. Két okból kell ügyvéd: amikor nem értesz valami speciális dolgot és tanácsot kérsz, vagy amikor leíratod velük, amit majd alá akar írni.

– Végül foglaljuk össze a Formula–1 jelenét: még mindig nincs fény az alagút végén a Red Bull ügyében. Önnek mindig mindenre van megoldása...
– ...ebben az ügyben nem az én megoldásomra van szükség, hanem arra, hogy mások egyetértsenek egymással. Rengeteg megoldás létezik! Ha visszagondolok az F1 történetére, azt kell mondanom, ez a motor, ami most van – ez a komplikált hajtáslánc –, okozta a valaha volt legtöbb problémát. Minden ellentétnek ez az oka. Régen volt, hogy mindössze két motor létezett: a Ferrari és a Cosworth – az angol csapatok szerencsések voltak, hogy legtöbbször kicsit jobbat kaptak, mint a Ferrari. El tudom képzelni, hogy kitaláljunk valami hasonlót – jelenleg azonban a Ferrari és a Mercedes irányítja a sportot a motorokon keresztül, ez a két gyártó kínálja a hajtóműveket az összes csapatnak a kifutón. De nem ez az F1...

– Azt szeretné látni, hogy újra több gyártó érkezzen meg a cirkuszba?
– Igen. De egy kicsit egyszerűbb motort is előnyben részesítenék. Ami most van, az egy mérnöki remekmű – de rendkívül drága, ezért a gyártók, akik bejönnek, nem engedhetik meg maguknak, hogy elszúrják. És könnyű elszúrni. Mint mondtam, bárcsak egyszerűbb lenne, de akik ma sikeresek, nem hagyják, hogy változtassunk, mert féltik a pozíciójukat.

– Szóval, térjünk vissza a Red Bullhoz. Szocsiban azt nyilatkozta, hogy a Red Bull és a Toro Rosso is ott lesz a rajtrácson Melbourne-ben 2016-ban. Dietrich Mateschitz meg sem erősítette, igaz, nem is tagadta ezt.
– Mateschitz elég szerencsés ahhoz, hogy kihúzza a dugót, ha akarja. Senkit sem kell megkérdeznie. Valaha győztes volt, és nem akar olyan helyzetbe kerülni, amelyben igazságtalanul legyőzik. Igazságtalanul! Amikor megnyerte a világbajnokságot, ugyanazon megadott feltételek mellett versenyzett, mint mindenki más. Valószínűleg még nem döntötte el.

– De nem futnak ki az időből? Új autót kell tervezniük...
– Véleményem szerint bajban lesznek, bármilyen motort is kapnak, az időzítés miatt. A Ferrari és a Mercedes azért nem akar a sajátjához hasonló motort adni a Red Bullnak, mert fél, hogy 2016-ban kikap majd – ami egyszerűen nevetséges. Ha ez tényleg megtörténik, vissza kell menniük a rajztáblákhoz. Ennek a sportnak a versenyzés van a vérében, nem a vagyonvédelem!