A VAR és az AVAR-ok: így működik a videobíró a vb-n

Nyolcvan éve egy világbajnokságon még a játékosok számát sem lehetett leolvasni – tudniillik nem volt nekik. Finoman fogalmazva sem volt könnyű a játékvezetői triók dolga: szabályismeret, rutin és három szempár – ezekben bízhattak. Ezt követően is leginkább csak a szabályismereten, a rutinon és a három szempáron múltak a döntések. Közben a televíziós közvetítések rohamos fejlődésével a nézők eljutottak oda, hogy jobb képet kaptak az eseményekről, mint azok, akiknek feladata a szabályok felügyelete a pályán. A moviola (a játékvezetői ítéletek elemzése) először Olaszországban, majd máshol is kirobbanó siker lett.

ELLENÁLLÓ SPORTÁG

Ahogy egyre több kamera egyre több szögből mutatta a történéseket (olyan arzenált biztosítva, amely messze felülmúlta a bírói egység eszközeit), egyre anakronisztikusabbnak tűnt a játékvezetői tevékenység. Különösen úgy, hogy jégkorongban, rögbiben, krikettben, teniszben, amerikai futballban, baseballban, vívásban, sőt sznúkerben és tekvandóban is már hosszú évek óta működik a bírók munkáját segítő videótechnológia.

A futball ellenállt, de végül megadta magát: a világbajnokságra először 2018-ban érkezik a már több küzdelemsorozatban használt videóasszisztens (VAR)-rendszer. A labdarúgás szabályalkotó testülete (IFAB) március elején bólintott rá a VAR használatára, a FIFA pedig két héttel később hivatalossá is tette a döntést.

„Lehetetlen helyzet volt, hogy 2018-ban a nappalijában és a helyszínen mindenki tisztában volt vele, hogy a játékvezető hibázott – de a játékvezető pont nem” – jelentette ki Gianni Infantino, a FIFA elnöke.

VAR-JOGKÖRÖK

Fontos tisztázni, hogy a VAR nem bírálhatja felül a játékvezető bármely ítéletét. Kizárólag egyértelmű hibák korrigálására lehet használni, tehát a rendszert gólok érvényességének megállapításánál, tizenegyesek megítélésénél, piros lapok kiosztásánál és (sárga vagy piros lapok felmutatásánál elkövetett) személytévesztéseknél veszik igénybe.

„Nem az a cél, hogy százszázalékos pontosságú döntés szülessen minden egyes ítéletnél. A filozófiánk: minimális beavatkozás, maximális haszon. A döntés csak akkor megváltoztatható, ha a játékvezető egyértelmű hibát követett el. A kérdés nem az, jó volt-e a döntés, hanem hogy egyértelműen rossz döntés született-e a pályán” – magyarázza az IFAB iránymutató dokumentuma.

Hogyan néz ki a rendszer a gyakorlatban? A vb mind a 64 mérkőzésén csatasorba áll egy-egy videóasszisztens, a csapatával együtt. Ez négy főből áll: a videóasszisztensből (VAR), illetve három segítőjéből (AVAR1, 2 és 3) – mindannyian a legmagasabb szintű FIFA-játékvezetők, akik a torna alatt Moszkvában, a világbajnokság közvetítését lebonyolító Nemzetközi Közvetítőközpontban (IBC) dolgoznak.

A VAR-egység a mérkőzést közvetítő összes kamera képét látja, és ezek elemzésével hozhatja meg döntését, vagy szólhat a játékvezetőnek, hogy újranézésre érdemes jelenet zajlott a pályán. A gyepen a játékvezető kezét a füléhez emelve jelezheti, hogy kommunikálni szeretne a VAR-csapattal, videózást pedig egy tévékészülék körvonalait mutatva rendelhet el. A videóasszisztens nem utasíthatja a játékvezetőt – mindig az utóbbi hozza meg a döntést.

A videóasszisztens és csapata 33 kamera képéhez fér hozzá a moszkvai központban. Ezek közül nyolc lassításokat, hat szuperlassításokat mutat, kettő pedig leskameraként funkcionál.

Nincs olyan kamera, amelyhez a VAR-csapat ne férne hozzá, a két leskamera képét azonban a nézők nem láthatják, ezek csak az asszisztensek munkáját segítik. A VAR-egység munkáját további négy lassításkezelő munkatárs teszi könnyebbé, feladatuk kiválasztani azokat az ismétléseket, amelyek a legjobb szögből mutatják meg az eseményeket. A 13 videoasszisztens mellé még a vb-n meccsvezetésre kijelölt játékvezetők és asszisztensek is beszállhatnak a VAR-csapatba.

JÓ LESZ – VAGY MÉGSEM?

A VAR alkalmazása mellett szakmai és üzleti okok szólnak. Infantinónak igaza van abban, hogy nonszensz, mikor a játékvezetőnél mindenki többet tud a döntések helyességéről. Az üzleti partnerek, a nemzeti szövetségek, a szponzorok és a csapatok érdeke egyaránt az, hogy egy-egy bírói hiba ne dönthessen romba egy meccset vagy akár tornaszereplést. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a vb-n tevékenykedő játékvezetők mennyire fogják jól kezelni az új rendszert, hiszen az áprilisi „szoktató tábor” előtt kevesen találkozhattak a VAR gyakorlati alkalmazásával.

Az érem másik oldala érzelmi, és a futballtradíciókhoz köthető, hiszen a játék folyamatossága egyben az egyik legnagyobb vonzereje is. Kevés a játékmegszakítás, s ha igen, az sem hosszú. A videóasszisztens alkalmazása ezt borítja fel. A FIFA világosan kiköti: nincs „időnyomás”, a VAR-csapat addig elemezhet, ameddig jónak látja. A várakozások elvesznek a játékhoz szorosan hozzá tartozó kirobbanó gólörömök hatásából is a lelátón és a pályán, az eksztázist ugyanis egy antiklimax követi (amíg megnézik az esetet), és utána már lehet, nem ugyanolyan az öröm. Nem véletlenül kapott sok bírálatot játékosoktól és szurkolóktól is a rendszer, mondván, lehet, hogy kevesebb a tévedés, csak minden sokkal gépiesebb lett.

De vajon ez rosszabb-e, mint sorsdöntően tévedni – nagyon is emberi módon?