Lassan vége a bemelegítésnek, Belgium készülhet igazi vb-rajtjára

Nehéz eldönteni, hogy a tudósító szempontjából kedvező-e vagy sem, ha a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) médiafelelősei a rendes sajtótribünön kívül, az asztalokkal felszerelt szektor előtt, a nézőközönség soraiban biztosítanak neki helyet. Nincs internet, nincs áram, nincs segítő képernyő, viszont közelebb jut a riporter az eseményekhez, nemcsak távoli kis hangyákat lát futkosni a pályán, hanem izzadó, vágtázó, ütköző sportembereket; a játék kísérő hangjaival, gesztusaival, szikrázó feszültségével egy légtérbe kerül.

A Szpartak Stadionban például a kispad mögött ülve látszott csak, amint a himnuszok után a belga cserejátékosok közül Marouane Fellaini és Vincent Kompany érdeklődve hátranéz, hogy végigmustrálja a közönséget, keresse egy-egy családtag, ismerős arcát. Hogy a találkozó első perceiben a kispadjuk mellett álldogáló, bájosan mosolygó műsorvezető hölgyet milyen pszichológiai trükk részeként alkalmazták a belgák ösztönzésére, nem tudhatjuk, mindenesetre Eden Hazard tizenegyesből szerzett góljával már a 6. percben elintézte, hogy a pályaszéli események senkinek se vonják el a figyelmét.

Belgium vezetett 1–0-ra, sőt a védők közül kilépő Romelu Lukaku mintaszerű, ballábas lövése nyomán hamarosan megszerezte a csapat a második gólját is. Ezen a ponton úgy tetszett, csak az a kérdés, hogy a Panama ellen 3–0-s sikerrel nyitó együttes ötöt, hetet vagy kilencet szór a jobb sorsra érdemes afrikai ellenfélnek, amelynek erejéből már Anglia ellen (1–2) is csupán egyetlen kapura lövésre futotta. Egyébként vészesen nőtt az esélye a minden idők legmakacsabb vesztese cím megszerzésére, miután győzelmet világbajnokságon legutóbb 1978-ban jegyzett (Mexikó ellen), azóta a szombati fellépésig tizenkétszer végzett nyeretlenül – e tekintetben a „csúcstartó” egyelőre Dél-Korea, amely 1954 és 1998 között, 14 mérkőzésen keresztül ette a vesztesek keserű vagy a döntetlenig jutók kegyelemkenyerét.

De helyezkedjünk vissza a lelátó alján ülők számára kínálkozó, páratlan nézőpontba! Noha láttuk százszor, ezerszer a televízióban, lassításban, kikockázva és bekarikázva, talán már élőben is néhányszor, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni a különleges élményt, amelyet a világbajnokság (már nem is annyira) titkos esélyesének számító belga válogatott kulcsembereinek játéka kínál – közelről. Amilyen elképesztő sebességgel száguld el a jobb szélen a hatalmas testű Romelu Lukaku, elszabadult bika lendületét idézi, a hozzá képest alacsonyabb és vékonyabb Eden Hazard pedig éppen azzal vonja magára a figyelmet, hogy a kissé darabos mozgású tunéziai hátvédek között fürgén, villámgyors irányváltoztatásokkal, félelmetes indulósebességgel és talán még elképesztőbb gyorsulással száguldozik. És akkor még nem is említettük a védelem kolosszusait, az ellenfelekkel belépéseiknél zavarhatatlan nyugalommal, de szikrázó keménységgel bánó Toby Alderweireldet, Dedryck Boyatát vagy Jan Vertonghent.

Szóval volt mit nézni pályamagasságból, az oldalvonal mögötti székekről, a 18. percben például Vahbi Kazri mesterien betekert szabadrúgását, amelyre érkezve Dylan Bronn közelről befejelte Tunézia váratlan szépítő gólját. A következő fél óra volt a remény időszaka az afrikai csapat számára, Kazri léc alá tartó lövése révén még helyzetig is jutott, az első félidő végén azonban Lukaku – Thomas Meunier zseniális labdájából – megszerezte a harmadik belga gólt is, és ezzel visszafordíthatatlan hátrányba sodorta Tunéziát.

Félidei érdekesség, hogy melegítés közben Nacer Chadli jópofaságból úgy rálépett Adnan Januzaj lábára, hogy a Real Sociedad támadóját ápolni kellett. Bár a tunéziaiak bele-belezavartak a játékukba, nem volt kétséges, a belgák innen már simán megnyerik a mérkőzést, Hazard és Michy Batshuayi gólja és Kazri szépítése nyomán 5–2-es diadalnak örülhettek. Két forduló után kiharcolták a nyolcaddöntőbe jutást, az angolok elleni harmadik mérkőzés alighanem csak a csoportelsőségről dönt számukra.

Túlzás nélkül mondhatjuk, a sorsolás kegyeltjeinek tekinthető Belgium számára az egyenes kieséses szakaszban kezdődik el a világbajnokság érdemi része.

FIFA VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
G-CSOPORT
BELGIUM–TUNÉZIA 5–2 (3–1)
Moszkva, Szpartak Stadion, 44 190 néző. Vezette: Marrufo (amerikai).
Belgium: Courtois – Alderweireld, Boyata, Vertonghen – Meunier, De Bruyne, Witsel, Carrasco – Mertens (Tielemans, 86.), E. Hazard (Batshuayi, 68.) – R. Lukaku (Fellaini, 59.). Szövetségi kapitány: Roberto Martínez
Tunézia: Ben Musztafa – Meriah, Bronn (Naggez, 24.), Sz. Ben Jusszef (Benaluan, 41.), Maalul – Kaui, Szkiri, Szasszi (Szliti, 59.) – F. Ben Jusszef, Kazri, Badri. Szövetségi kapitány: Nabil Maalul
Gólszerző: E. Hazard (6. – 11-esből, 51.), Lukaku (16., 45+3.), Batshuayi (90.), ill. Bronn (18.), Kazri (93.)
Sárga lap: Szasszi (14.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!