DÉL-KOREADÉL-KOREA

Ugyan magától értetődő módon jutott ki a vébére a kisebb megingások ellenére is, nincs esély arra, hogy a dél-koreai válogatott most vagy akár a közeljövőben megismételje 2002-es sikerét, amikor is társrendezőként elődöntőt játszott. Nem is lesz egyhamar olyan hátszele a kistigriseknek...

„Egyebekben a nyolcvanas évek végi Metallica jut eszünkbe a csapatról: a thrash ikonjai ugyanis ekkoriban jutottak el arra a pontra, hogy olyan gyorsan játszottak, amelynél sebesebben már nem volt érdemes, így aztán kényszerből elkezdtek új utakat keresni. Hogy milyen eredménnyel, azt ne vitassuk, de a dél-koreaiak hasonló cipőben járnak most” – írtuk róluk a 2010-es vébé előtt.

Azóta a nagy váltás egy Uruguay ellen elveszített vb-nyolcaddöntőt, majd 2014-ben a csoportkörben összehozott egyetlen pontocskát eredményezett.

A szövetség a brazíliai kudarc után Bert van Marwijket szerette volna a kispadra ültetni, de végül az NSZK-s legenda, Uli Stielike lett a szerencsés alkalmazott, ám ő csak tavaly nyárig bírta, egy Ázsia–kupa-ezüst és az Irak elleni iksz, majd a nem éppen katartikus katari vereség után vehette a kalapját – Oroszhonban már Sin Te Jong vezeti a „Tigriseket”.

Mégsem mondhatjuk, hogy sínen lenne a nemzeti csapat: egyrészt nem olyan nagyszabású szakember Sin, hogy zseniális taktikát eszeljen ki, másrészt nem rajta fog múlni a gyászosnak kinéző szereplés, hiszen a tottenhames Szon Hung Minen kívül nincs ismert és igazán jó futballistájuk. Jellemző módon a támadó mindenes értéke a Transfermarkt szerint kereken ötvenmillió euró, őt a 7.5 milliót érő csatár, Hvang Hi Csan követi, aki öt góllal zárta az osztrák Bundesliga küzdelmeit legutóbb – a keret összértéke pedig 85 millió euró.

Ha már megengedtünk egy kósza szóviccet az imént: „ha Szon”-elvűnek is mondhatnánk a dél-koreaiakat, lévén az összes esélylatolgatás úgy kezdődik, hogy ha Szon jó formában lesz, akkor... Akkor kezdődhet a kontrázás, igazi kontra-produktív csapat ugyanis a dél-koreai, ez a legfőbb fegyvere és reményei első számú letéteményese. Talán ezért is lett olyan nyögvenyelős Szonék vb-selejtezője, a végső csoportkörben Irán hét pontot vert rájuk, ők meg kettővel előzték meg a szíreket, kikapva Kínában és Katarban, gól nélküli döntetlent játszva a szírek és az üzbégek otthonában; és a továbbjutáshoz nagyon kellett egy szír baki a végén...

Sokatmondó, hogy utolsó öt felkészülési mérkőzésükön kikaptak az északírektől, a lengyelektől és a bosnyákoktól, legyőzték Hondurast, majd zárásként játszottak egy nulla nullát odahaza Bolíviával.

Talán elkelt volna mégis a keretben a Crystal Palace szélsője, a harmadik világbajnokságát hiába váró Li Csung Jon? Sérülés miatt nem vehet részt a tornán a Dijon szélsője, Kwon Csang Hun, aki 11 góllal zárt a Ligue 1-ben, illetve a rutinos és jó formában lévő támadó, Li Kun Ho.

KAPUSOK: 23 Cso Hjun Vu (Tegu FC), 21 Kim Dzsin Hjon (Cerezo Oszaka – Japán), 1 Kim Szung Gju (Vissel Kobe – Japán)
VÉDŐK: 20 Dzsang Hjun Szu (FC Tokió – Japán), 3 Dzsung Szung Hjun (Szagan Toszu – Japán), 22 Go Jo Han (FC Szöul), 14 Hong Csul (Szangdzsu Szangmu), 5 Jun Jung Szon (Szongnam FC), 19 Kim Jung Gvon (Kuangcsou Evergrande – Kína), 12 Kim Min Vu (Szangdzsu Szangmu), 2 Li Jong (Csonbuk Hyundai Motors), 4 O Ban Szuk (Dzsedzsu United), 6 Pak Dzsu Ho (Ulszan Hyundai)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 15 Dzsung Vu Jung (Vissel Kobe – Japán), 8 Dzsu Sze Dzsong (Aszan Mugunghva), 16 Ki Szung Jung (Swansea City – Anglia), 13 Ku Dzsa Csol (FC Augsburg – Németország), 17 Li Dzse Szung (Csonbuk Hyundai Motors), 10 Li Szung Vu (Hellas Verona – Olaszország), 18 Mun Szon Min (Incson United)
TÁMADÓK: 11 Hvang Hi Csan (Red Bull Salzburg – Ausztria), 9 Kim Sin Vuk (Csonbuk Hyundai Motors), 7 Szon Hung Min (Tottenham – Anglia)
Szövetségi kapitány: Sin Te Jong

SVÉDORSZÁG

Nem viszik magukkal a svédek a tornára a nagy Zlatan Ibrahimovicot, és ezzel zárjuk is a háromkoronások bemutatóját, mondatná velünk gonosz és lusta énünk – miattuk nézi csak tévén a tornát Mario Balotelli, Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini, Marco Verratti és Gianluigi Buffon, illetve Stefan de Vrij, Daley Blind, Robin van Persie, Virgil van Dijk, Kevin Strootman és Arjen Robben, teszi gyorsan hozzá a realitás.

Bizony, a lesajnált sárga had a selejtezőcsoportban a franciák mögött, de a 2014-es vb-bronzérmes hollandok és a bolgárok előtt végzett, majd a pótselejtezőn legyűrte a 2006-os világbajnokot. Tulajdonképpen úgy, hogy még csak a kötelezőket sem sikerült gond nélkül hozni, ám összeállt a végére a Mikael Lustig, Victor Lindelöf, Andreas Granqvist, Ludwig Augustinsson védelem, az ismeretlen középpályás Jakob Johansson gólja az olaszok végzetét jelentette, előtte Emil Forsberg a vállára vette a csapatot – Ibrahimovic nélkül pedig csúcsformába lendült a csatársorban a korábban sokat bakizó Marcus Berg, aki megmutatta, hogy egy ázsiai kiscsapatból is erősség lehet az ember a selejtezőkön: a csoportban nyolc góllal és két gólpasszal zárt (csatártársa, a szintén már harminc fölötti Ola Toivonen is megemberelte magát: az olaszok ellen ő jegyezte az asszisztot, előtte a csoportküzdelmek során hét kanadai ponttal jeleskedett Dzsudzsák Balázs egykori hollandiai csapattársa).

Érdekességként említjük meg, hogy Ibra is nyolc gólig jutott a legutóbbi vb-selejtezők alatt, Toivonen szerint pedig Zlatan nélkül végre képesek igazi csapatként működni.

A leggyengébb poszt talán a kapusé: a legtöbbre a Guingamp-ban légióskodó Karl-Johan Johnssont taksálják az ügynökök, Kristoffer Nordfeldt a Swansea City kispadját koptatja, Robin Olsen meg a PAOK-tól hazatért végleg a Köbenhavn együtteséhez, és a trió legolcsóbbja – ellenben a válogatottban 2015-ben bemutatkozó játékosé lesz a vébén az 1-es mez és a kezdőség is.

2016 tavaszán nevezték ki szövetségi kapitánynak a Svédországon kívül abszolúte ismeretlen Janne Anderssont, aki ezen a tavaszon tett még egy bátortalan kísérletet a nagy Zlatan visszahívására, de nem nyert, a 36 éves csatár természetesen a svéd média miatt nem gondolta meg magát (korábban a szögre akasztotta már a címeres mezt). Nem kétséges, egy jó Ibra bárhol elkelne, a mai háromkoronás csapatba pedig különösképpen, lásd az idei felkészülési mérkőzéseket: iksz az észtekkel, minimális győzelem a dánok ellen, aztán vereség a Románia, Chile kettőstől, végül két nulla nulla a dánokkal és a peruiakkal – mindösszesen három rúgott góllal...

Berg és az inkább hamis 9-es Toivonen mellett bevethető még a csatársorban az egykori új Zlatan, a volt Manchester City-játékos John Guidetti, akit kemény három La Liga-gólja jutalmaként négymillió euróért vesz meg a napokban az Alavés a Celta Vigótól, valamint a szintén fényesen indult, majd kissé megrekedt Isaac Thelin, aki a Bordeaux után már az Anderlecht igazoltja, de az utóbbi idényben kölcsönben a Waasland-Beverenben rúgott 19 gólt a belga élvonalban, és lett ezzel gólkirály.

Mégis, talán lett volna helye a dortmundi csodagyereknek, Alexander Isaknak? Nem mellesleg otthon maradt az olaszok végzete, Jakob Johansson is...

VB-KERET

KAPUSOK: 12 Karl-Johan Johnsson (Guingamp – Franciaország), 23 Kristoffer Nordfeldt (Swansea City – Anglia), 1 Robin Olsen (FC Köbenhavn – Dánia)
VÉDŐK: 6 Ludwig Augustinsson (Werder Bremen – Németország), 4 Andreas Granqvist (FK Krasznodar – Oroszország), 18 Pontus Jansson (Leeds United – Anglia), 16 Emil Krafth (Bologna – Olaszország), 3 Victor Lindelöf (Manchester United – Anglia), 2 Mikael Lustig (Celtic – Skócia), 14 Filip Helander (Bologna – Olaszország), 5 Martin Olsson (Swansea City – Anglia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 17 Viktor Claesson (FK Krasznodar – Oroszország), 21 Jimmy Durmaz (Toulouse – Franciaország), 8 Albin Ekdal (Hamburger SV – Németország), 10 Emil Forsberg (RB Leipzig – Németország), 15 Oscar Hiljemark (Genoa – Olaszország), 7 Sebastian Larsson (Hull City – Anglia), 19 Marcus Rohdén (Crotone – Olaszország), 13 Gustav Svensson (Seattle Sounders FC – Egyesült Államok)
TÁMADÓK: 9 Marcus Berg (al-Ain – Arab Emírségek), 11 John Guidetti (Alavés – Spanyolország), 22 Isaac Kiese Thelin (Beveren – Belgium), 20 Ola Toivonen (Toulouse – Franciaország)
Szövetségi kapitány: Janne Andersson

MEXIKÓ

Talán nem elfogult a szerző az 1986-os vébé és a remek kiállású mexikói gombfocicsapatok miatt, de a válogatott rendre üde színfoltja a négyévenkénti nagy seregszemléknek, és nemcsak a parádés mezeik miatt: Jorge Campos, Hugo Sánchez, Manuel Negrete, Cuauhtémoc Blanco, Claudio Suárez, Luis Hernández és Rafael Márquez sokak kedvencévé vált, a gumiarcú kapitány, Miguel Herrera a bulvármédiába is berobbant különleges fejszerkezetének köszönhetően. Az oroszországi tornára már nem az egy bunyóba belebukó „Tetű”, azaz Herrera vezette ki az El Trit, hanem a kolumbiai Juan Carlos Osorio, aki a kezdeti sikerek után csúnyán leszerepelt a Copa Américán (hosszas veretlenségnek vetett véget egy 0–7 Chile ellen), de javított a Konföderációs Kupán (majdnem összejött a bronzérem), és húsz év után zártak elsőként a zöld mezesek az élen a Hexagonalban, azaz az észak- és közép-amerikai selejtezők utolsó körében.

Igen ám, de amíg 1998-ban olyan spílerekkel álltak ki, mint Jorge Campos, Claudio Suárez, Alberto García Aspe, Luis Hernández vagy Blanco, és olyan nemzetközi szintű vízhordókkal, mint Germán Villa, Marcelino Bernal, Ramón Ramírez, Luis García és Jesús Arellano, addig most a keret legértékesebbje a csatár Hirving „Chucky” Lozano, aki a selejtező góllövőlistáján a hatodik helyre futott be, hetes holtversenyben, kilenc mérkőzésen lőtt négy találatával.

Természetesen hallunk még a PSV szélsőjéről, és nem csak azért, mert Mino Raiola az ügynöke, hanem azért, mert az idényt 29 bajnokin 28 kanadai ponttal zárta – ha klasszisai nincsenek is Mexikónak, azért topligásai akadnak: az örökifjú Javier „Chicharito” Hernández a West Hamben, a középső védő Carlos Salcedo és a támadó középpályás Marco Fabián az Eintracht Frankfurtban, a csapatkapitány Andrés Guardado a Betisben, a védők közül Miguel Layún a Sevillában, Héctor Moreno a Real Sociedadban légióskodik.

A karmester Héctor Herrera, a középhátvéd Diego Reyes és a jobbszélső Jesús „Tecatito” Corona a Portóban (Layúnt is onnan adták kölcsön), a középcsatár Raúl Jiménez a Benficában keresi a kenyerét, és ne feledkezzünk el a rutinos kapusról, Guillermo Ochoáról valamint az „amerikai” exüstökösökről, a Jonathan és Giovani dos Santos, Carlos Vela trióról – no és nagy öreg, lassan negyvenes Rafael Márquezről, de róla majd bővebben szólunk még.

Világklasszis nélkül sem impotens a csapat, ez egészen bizonyos, hiszen az utolsó előtti felkészülési mérkőzés (legyőzték Skóciát) után a gárda több tagja egy mexikóvárosi magánbirtokon mintegy harminc prostituálttal szórakozott – 24 órán át, tehát az állóképességgel sem lehet gond.

A csapategység – nem erkölcsileg! – példás, Guardado és Osorio megvédett mindenkit, a mexikói szövetség főtitkára pedig gyorsan bejelentette, hogy nincs büntetés: „A szünnap az szünnap, elvégre nem hagytak ki edzést. Ennyi kockázat benne van a szabadságban”. (A kivétel Héctor Herrera, aki a bulit követő családi perpatvar miatt kihagyott egy tréninget.)

Csak aztán Oroszországban a pályákon is ilyen jól menjen a lövöldözés...

A közhely szerint a vébéken a csoportkör utáni első állomás a vég a mexikóiaknak, legutóbb a mostaninál gyengébb csapattal is simán eljutottak odáig, aztán a kilencvenedik perc után jött az Arjen Robben által kiszínészkedett büntető és vele a kiesés.

Nagy terveket szőnek erre a nyárra „tricolorék”, abban bízva, hogy nem lődözték el az összes puskaport a selejtezőkben és a felkészülési harcok alatt. Utóbbiban egyébként kifejezetten spóroltak: igaz, sok volt a sérült, sőt Reyes talán a tornáról is lemarad, ám joggal fütyülte ki őket közönségük, lévén az utolsó négy meccsükön csak egyszer nyertek, összesen egy gólt szerezve (Giovani dos Santos révén).

Ezért is nyilatkozta azt a vébé előtt Osorio, hogy a soványka kispadjuk miatt a legjobb nyolc közé jutással elégedettek lennének, az elődöntő a nagy álom, az igazi cél azonban a közönség szeretetének kiérdemlése. Na ja, ahol az utolsó négy tét nélküli fellépésen 75 350 az átlagnézőszám...

A VB-KERET

KAPUSOK: 1 José de Jesús Corona (Cruz Azul), 13 Guillermo Ochoa (Standard Liege – Belgium), 12 Alfredo Talavera (Toluca)
VÉDŐK: 21 Edson Álvarez (América), 2 Hugo Ayala (Tigres), 23 Jesús Gallardo (Pumas), 7 Miguel Layún (Sevilla – Spanyolország), 15 Héctor Moreno (Real Sociedad – Spanyolország), 3 Carlos Salcedo (Eintracht Frankfurt – Németország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 10 Giovani dos Santos (LA Galaxy – Egyesült Államok), 6 Jonathan dos Santos (LA Galaxy – Egyesült Államok), 8 Marco Fabián (Eintracht Frankfurt – Németország), 18 Andrés Guardado (Betis – Spanyolország), 5 Érick Gutiérrez (Pachuca), 16 Héctor Herrera (Porto – Portugália), 4 Rafa Márquez (Atlas)
TÁMADÓK: 20 Javier Aquino (Tigres), 17 Jesús Manuel Corona (Porto – Portugália), 14 Javier „Chicharito” Hernández (West Ham United – Anglia), 9 Raúl Jiménez (Benfica – Portugália), 22 Hirving Lozano (PSV – Hollandia), 19 Oribe Peralta (América), 11 Carlos Vela (Los Angeles FC – Egyesült Államok)
Szövetségi kapitány: Juan Carlos Osorio (kolumbiai)

NÉMETORSZÁG

Miközben a riválisok vidáman élvezik az edzőtáborok kényelmét és a vicces társak társaságát, a német válogatottnál nem túl vidám a hangulat: jó, Thomas Müller és Matthias Ginter részt vett a vakok német válogatottjának az edzésén, a szövetséggel nemrégiben 2022-ig hosszabbító Joachim Löw kényszeredett mosollyal cáfolja százharmincnyolcadszor is, hogy nem ül át a vébé után a Real Madrid kispadjára, elkészült a kötelező közös fotó Angela Merkellel, de a legtöbb témát az első számú kapus, a csapatkapitány és védelmi vezér, az „üveglábúvá lett” Manuel Neuer sérülése, illetve az előtte játszók közül Jérome Boateng, Mats Hummels, Joshua Kimmich, Antonio Rüdiger és Mesut Özil kisebb-nagyobb testi nyavalyája szolgáltatja, és attól sem tört ki a nagy német egység, hogy Mesut Özil és Ilkay Gündogan közös fotón vigyorgott a fél világ által kritizált török elnökkel, Recep Tayyip Erdogannal.

Nem mellékesen öt nyeretlenül megvívott felkészülési mérkőzés után sikerült csak nagy nehezen nyerni – a szaúdiak ellen.

A kerethirdetést elsőre minimális meglepetésekkel tudta le Löw: kimaradt a bő csapatból Mario Götze, Emre Can, Shkodran Mustafi és a megsértődő Sandro Wagner, de helyet kapott az idény felfedezettje, a csatár Nils Petersen és a veterán Mario Gómez – sokat még a legkekecebb újságírók sem lovagoltak a választáson. Egészen addig, amíg a szűkítésnek áldozata nem lett a szélső Leroy Sané is, az egész bő válogatott keret legértékesebb futballistája a maga 90 millió eurós játékjogával.

És itt van még a Neuer-ügy is...

A 74-szeres válogatott kapus az idényben négy, azaz négy mérkőzésen szerepelt sérülése miatt a Bayern Münchenben, de a június eleji, osztrákok elleni felkészülési találkozót már végigvédhette (a Bild szavaival parádésan és karizmatikusan) – ne feledjük, egy világ- és örökös német bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, és már 32 esztendős sportolóról beszélünk, azaz nagyobb az esély arra, hogy ismét megállja a helyét, mint arra, hogy betlizzen. Megjegyezzük, inkább amiatt aggódhatnak a németek szerelmesei, hogy ne bomoljon meg a müncheni védelem (Neuer előtt Boateng, Kimmich, Niklas Süle és Hummels), mert Barcelonában lassan világklasszissá érik Marc-André ter Stegen, aki ráadásul már hozzászokott ahhoz, hogy mérkőzésenként kétszer kell védenie csak, de akkor általában hatalmasat.

„Fellélegezhet a válogatott Neuer visszatérésével, nemcsak megállja a helyét, nagy szerepet vállal majd magára” – jósolta a kapus volt klubedzője, Jupp Heynckes.

Keveset hallani róla, de ismét Achilles-sarok lehet a balhátvéd posztja, ahol Jonas Hector kiesett az 1.FC Kölnnel, a berlini Marvin Plattenhardt pedig finoman szólva sincs hozzászokva a nemzetközi csúcsrangadókhoz; illetve ha Kimmich kidől, akkor Boatengnek kell majd kimennie a jobb szélre, de nagyon hiányzik majd középről – vagy annak a Ginternek, aki ugyan szerepelt már ezen a poszton, csak éppen az előző szezonban, még Dortmundban.

Egyébként meg: az egészséges Hummels, Boateng kettőssel csak a Gerard Piqué, Sergio Ramos kettős konkurálhat érdemben, előttük Sami Khedira és Ilkay Gündogan mögött Sebastian Rudy és Leon Goretzka áll bevetésre és ugrásra készen, a karmesteri pálcáért Toni Kroos, Mesut Özil és Julian Draxler tusakodik, a széleken ott a régi csodafegyver, a 2012 óta minden nagy nyári torna előtt menetrendszerűen kidőlő Marco Reus mellett az új generációt képviselő Julian Brandt, és a magát a nationalelfben végre kiélő, Robert Lewandowski árnyékából kilépő Thomas Müller mögé, vagy mostanában egyre inkább elé felsorakozott Timo Werner – a lipcsei ék a maga hatvanmillió eurójával a Transfermarkt szerint az egész keret második legértékesebb játékosa Hummelsszel, Müllerrel és Ter Stegennel egyetemben, Kroos (80) mögött.

Ha már érték: a világbajnokság legtöbb pénzt megérő csapata a szűkített keretek alapján a francia, ahol átlagosan 47 millió eurót ér egy-egy tag játékjoga, utána a spanyol (45), brazil (44.6) kettőst a nationalelf (38.4) követi.

A tartalékok képességeiről elég legyen bizonyítéknak a tavalyi Konföderációs Kupa, amelyet megérdemelten nyert meg a német „fakó”, a döntőben a sok szempontból egyedi kiállású Ter Stegen – Mustafi, Ginter, Rüdiger – Kimmich, Rudy, Goretzka (Süle, 92.), J. Hector – Stindl, Draxler – Ti. Werner (Can, 79.) csapattal legyűrve Chilét.

Persze futballmeccset nem a pénz nyer, legalábbis alapesetben nem, és érdekes, hogy a német közönség bő fele nem hisz a címvédésben – pedig ki más lenne a legékesebb példája annak, hogy a mérkőzés és a torna végeredménye mindig csak a találkozó és a versengés lefújásakor alakul ki?

Sokatmondó, hogy nemcsak a legtöbbre taksált német labdarúgó maradt otthol, hanem az a két játékos is, aki az előző vb-döntőn összehozta a mindent eldöntő találatot, a gólpasszt szállító André Schürrle és Götze, egyébként pedig ajánljuk mindenki figyelmébe annak a mérkőzésnek a végén megfogalmazott gondolatainkat:

„Mi, magyarok pedig elgondolkodhatunk ismét azon, hogy a világ hogyan megyen nálunk és tőlünk kissé nyugatabbra: Németországban a nemzeti csapat 2000-es lebőgése után új alapokra helyezték a teljes utánpótlást, sok-sok munkával, minimális beszéddel és melldöngetéssel végig is vitték azt, amit elterveztek”.

VB-KERET
NÉMETORSZÁG
KAPUSOK: 1 Manuel Neuer (Bayern München), 12 Kevin Trapp (PSG – Franciaország), 22 Marc-André ter Stegen (Barcelona – Spanyolország)
VÉDŐK: 17 Jérome Boateng (Bayern München), 4 Matthias Ginter (Borussia Mönchengladbach), 3 Jonas Hector (1. FC Köln), 5 Mats Hummels (Bayern München), 18 Joshua Kimmich (Bayern München), 2 Marvin Plattenhardt (Hertha BSC), 16 Antonio Rüdiger (Chelsea – Anglia), 15 Niklas Süle (Bayern München)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 20 Julian Brandt (Bayer Leverkusen), 7 Julian Draxler (PSG – Franciaország), 14 Leon Goretzka (Schalke 04), 21 Ilkay Gündogan (Manchester City – Anglia), 6 Sami Khedira (Juventus – Olaszország), 8 Toni Kroos (Real Madrid – Spanyolország), 10 Mesut Özil (Arsenal – Anglia), 11 Marco Reus (Borussia Dortmund), 19 Sebastian Rudy (Bayern München)
TÁMADÓK: 23 Mario Gomez (VfB Stuttgart), 13 Thomas Müller (Bayern München), 9 Timo Werner (RB Leipzig)
Szövetségi kapitány: Joachim Löw

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

Nem merészkedünk: a németek csoportelsősége biztosabb lábakon áll, mint a német gazdaság, a dél-koreaiak kerete pedig nagyon soványnak látszik. Pedig a svédek és a mexikóiak sem világverők, olyannyira nem, hogy egy újabb kört csak óriási szerencsével mehetnek – az F-gruppában egy győzelemmel bárki nyerő pozícióba kerülhet a németek melletti trióból. Az utolsó körben játsszák az igazi csoportrangadót, a mexikói–svéd mérkőzést, az ázsiaiak pedig minden bizonnyal már csak a német tartalékkal csapnak össze, lényegében tét nélkül. Ha mindenképpen írnunk kellene egy németek mögötti továbbjutót, akkor Mexikóra szavaznánk, mert a támadó szekcióban erősebbek és kreatívabbak a svédeknél.

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FIGURÁJA

Ha csak pár percnyi lehetőséget kap is, csúcstartó lesz a mexikói védelem korábbi feje és gránitalapja, Rafael Márquez: a 39 éves játékos honfitársa, Antonio Carbajal, a (nyugat)német Lothar Matthäus és az olasz Gianluigi Buffon után a negyedik futballista lesz, aki öt világbajnokságon szerepel (utóbbi 1998-ban csak kerettag volt Gianluca Pagliuca mögött, pályára nem lépett).

A védelem és a középpálya labdaszerző szekcióinak összes posztján megfordult Márquez az ősidőkben, 1997-ben mutatkozott be a válogatottban (a mostani vb-résztvevők közül sokan meg sem születtek még akkor, középhátvédtársa, Edson Álvarez abban az esztendőben született), a világbajnoki részvételek mellett nyert Konföderációs és Arany-kupát, részt vett pár Copa Américán is.

Az Atlasban tűnt fel gólokban és kanadai pontokban erős futballjával, a Monaco hozta át Európába, de legszebb éveit (2003 és 2010 között) a Barcelonában töltötte: ugyan sokat volt sérült és gyakran koptatta a kispadot, de alázatos, szorgalmas és roppant hasznos mezőnymunkája, az áldozatai által is elismert gyepnyűvői tevékenysége miatt mindig számoltak vele mesterei. A katalánokkal hatalmas aranygyűjteményre tett szert, és amikor távozott onnan 31 évesen New Yorkba, sokan azt hitték, már csak levezetni megy oda két évre. Az időtartam stimmelt is, csak aztán Márquez hazatért Mexikóba, a Leónba, aztán váratlanul lehúzott még egy búcsúidényt az öreg kontinensen, sőt egyenesen húzóember volt a Hellas Veronában.

2015 végén megtért az Atlashoz (egy időben Amerikából nagyon keresték, de ennek nem örült), és hogy kerek legyen a története, onnan is vonult vissza idén tavasszal a klubfutballtól, a nyáron a világbajnokságon elbúcsúzik a nagyvilágtól is.

Eddig csak labdarúgó volt, a nyártól legenda: ugyan a 150 válogatottságtól elmarad párral, de joggal viselheti ő is Carbajal egykori becenevét: „El Cinco Copas”, azaz „Ötkupás”.