Marcelo Bielsa

Bielsa nem túl hosszú labdarúgó pályafutása során hátvédként tevékenykedett, nem éppen a közmegelégedésére, az Instituto Córdoba, a Newell's Old Boys és az Argentino de Rosario színeiben. Jóval harmincéves kora előtt már edzősködött, a Newell's ifjúsági csapatánál, és e minőségében fedezte fel Gabriel Batistutát. A nyolcvanas évek vége már a profiknál találja, és kétszeres bajnok lett a vörös-feketékkel, 1992-ben a Libertadores-kupa fináléjába is eljutott fiaival. Főleg az Eduardo Berizzo, Fernando Gamboa, Mauricio Pochettino fémjelezte védelme volt félelmetes a gárdának.

Sikerei csúcsán Mexikóba költözött, ahol az Atlast és a Club Américát gardírozta, név szerint olyan labdarúgókat, mint az őt elkísérő Berizzo, Oswaldo Sánchez, Jared Borgetti, Kalusha Bwalya, Raúl Lara, Jean-Claude Pagal, Germán Villa, Maurizio Gaudino, Cuauhtémoc Blanco vagy Francois Omam-Biyik. 1997-ben hazatért a Vélezhez, majd az Espanyol kispadján töltött hasonlóan rövid időt, amikor nagy szerencséjére a France 98-on megbukott Daniel Passarella helyére őt választották meg a válogatott élére.

A selejtezőket ujjgyakorlatként könnyedén megnyerte Batistutáékkal, a Copa Américán menet közben a brazilok ellen elbukva a legjobb négy közé sem jutott együttese; az ázsiai tornán meg világ csodájára csoportjából sem jutott tovább a Pablo Cavallero - Juan Sorín, Mauricio Pochettino, Walter Samuel, Diego Placente (José Chamot) - Javier Zanetti, Juan Verón (Pablo Aimar), Diego Simeone (Matías Almeyda) - Ariel Ortega (Kily González), Gabriel Omar Batistuta, Gustavo López (Claudio López) féle legénységgel.

Nem is kicsi meglepetésre maradhatott székében, sőt, az U20-asokkal is foglalkozva 2004-ben, Athénben olimpiai bajnok lett, év végén viszont lemondott. Három évet kihagyott, de megérte várni, hiszen a chilei szövetség egy mesés, évi 1.5 millió dolláros fizetéssel kecsegtető szerződéssel kereste meg, aminek természetesen Bielsa nem mondhatott nemet. Sikerrel vette az első akadályokat, hiszen kivezette a válogatottat a 2010-es világbajnokságra, megelőzve Argentínát is.

A 2007-es Copa Américán látott csapatot teljesen újraépítette, egy-két „korai" kedvencét hol kényszerből (Marcelo Salas például visszavonult), hol saját döntése miatt (kikerült kegyeiből például Cláudio Maldonado, Carlos Villanueva és Cristián Álvarez) hagyta ki. Egy fiatal, sokat futó csapattal készül Bielsa a világbajnokságra, amelynek vezéregyéniségei légiósként keresik kenyerüket, és roppant éhesen vágnak majd neki a dél-afrikai futamnak, hiszen mindannyian szeretnének azért egy nagyobb klubba igazolni. Éppen ez adja majd fő erősségüket, a kőkemény, elszánt és lendületes futball, és noha nincsenek már olyan nagy sztárjaik, mint anno Salas vagy Ivan Zamorano, jóval egységesebbek most, mint voltak legutóbb az 1998-as világbajnokságon.

Akkor a legjobb 16 közé jutottak, ahol a brazilok parancsoltak nekik megálljt.