Lars Lagerbäck

A párosban – kimondva, kimondatlanul – a rutinosabb, tapasztaltabb Söderberg vitte a prímet, aki a sajtótájékoztatókon általában egyedül jelent meg, ezért is volt meglepő, hogy a portugáliai kontinenstorna után, amikor felbomlott a „Két torony szövetsége", ő hagyta ott a kormányt. Az addig sokszor háttérbe húzódó Lagerbäck viszont bebizonyította, hogy mestere szakmájának: bár a sziporkázó játék továbbra sem az első dolog, ami eszünkbe jut a svéd nemzeti csapatról, de mind a 2006-os világbajnokságra, mind a 2008-as Eb-re kivezette legénységét.

Lars Lagerbäck játékos-karrierje nem volt éppen fényes és irigylésre méltó, ugyanis mindössze az Alby FF (1960-69) és a Gimonäs CK (1970-74) együtteseiig jutott. Miután visszavonult, elvégezte a gazdasági egyetemet, majd 1977-ben, 34 évesen a nagyon is sokadosztályú Kilafors IF-ben kezdte meg edzői pályafutását. Öt idény múlva az Arbra BK csábította le, 1987-89 között a Hudiksvalls ABK félamatőrjeit gardírozta, ezután a Svéd Labdarúgó-szövetség különböző serdülő és ifjúsági csapatait trenírozta. Hat esztendő múltán a kissé szürkécske, de munkamániás szakember már a felnőtt B-válogatott első embere, 1997 végétől pedig a frissen kinevezett szövetségi kapitány, Tommy Söderberg pályaedzője (előtte az U21-eseknél is együtt tevékenykedtek) – a holland-belga kontinenstorna előtt pedig egy fura döntéssel a szövetség a kapitány egyenrangú társává nevezte ki őt.

A motivátor Söderberg, a taktikus Lagerbäck, a felelősség közös – tartották róluk akkoriban. Bár a Lars, Tommy páros első közös tornája, a 2000-es Eb hatalmas kudarcot és lélekölően unalmas, fantáziátlan játék hozott, az ázsiai világbajnokságra könnyedén kvalifikálták magukat, és friss, szellemes játékukkal sokak kedvencévé váltak a kék-sárga mezesek. A portugáliai Eb-re ezért is utazhattak titkos esélyesként, azonban a hollandok elleni büntetőpárbajban elfogyott szerencséjük. A németországi vb-re is minden különösebb gond nélkül, kényelmesen jutottak ki, immáron hősünkkel a kormányon, 2005 decemberében a szövetség meg is hosszabbította a kapitány szerződését 2008-ig, az ausztriai Európa-bajnokság végéig.  

A párosnak roppant nehéz dolga volt munkájuk kezdetén, ugyanis az 1994-es vb-bronzérem után sem az angliai Európa-bajnokságra, sem a franciaországi világbajnokságra nem jutottak ki a svédek, ráadásul olyan klasszisok vonultak vissza szép sorjában, mint Kenneth Andersson, Martin Dahlin, Tomas Brolin, Per Zetterberg, Klas Ingesson, Joachim Björklund és Stefan Schwarz. A fiatalok, mint végül kiderült, a veterán Henke Larssonnal és a zseniális képességű Zlatan Ibrahimoviccsal kiegészülve sem voltak képesek megismételni a nagyok amerikai sikerét.

A kapitány optimistán állt a 2006-os németországi világbajnoksághoz, ugyanis amikor a hollandok ellen tizenegyesekkel búcsúztak Portugáliában, a következőt nyilatkozta: „2002-ben a világbajnokságon aranygóllal estünk ki, most eljutottunk a tizenegyesekig. Ez bizony fejlődés, nemsokára egy nagy sikert is elérünk!". Az edzői pálya elhagyása után nem biztos, hogy megfelelő életszínvonalat tud majd fenntartani jósnőként, ugyanis már a csoportmérkőzések során nagyokat szenvedtek, a nyolcaddöntők során pedig simán kiestek a házigazda németekkel szemben.

Gyakorlatilag változatlan kerettel vették fel a küzdelmeket az Eb-selejtezőkön, és meg is szenvedtek a kijutásért: a spanyolok megelőzték őket, a mögöttük végzett északírek ellen pedig mindössze egyetlen pontot szereztek. A kontinenstornán írta le magát végleg egy generáció, hiszen a végletekig unalmas játékuknak köszönhetően bennragadtak csoportjukban. Lagerbäcket sok újságíró már ekkor temette, de a szakember szerződést hosszabbított, majd elbukta fiaival a 2010-es világbajnokság selejtezőit úgy, hogy a nagy rivális dánok kétszer is megfricskázták a „háromkoronásokat".

Az edző viszont így is részt vehet a világbajnokságon, hűséges segítőjével, Roland Anderssonnal együtt, hiszen a Nigériai Labdarúgó-szövetség 2010 februárjában kinevezte a válogatott élére. A svéd most sem pesszimista: mint elmondta, elődöntőt vár legényeitől.