Vb-meglepetéspontok: a magyarok az élbolyban

Európa legerősebb csapatai közül már csak Hollandia hibátlan; a kihívók közül egyedül Oroszország százszázalékos, a szbornaja még csak gólt sem kapott; a legtöbb felső kalapból Bulgária csent pontot; Izland a legnagyobb meglepetésgyáros; az előre nem kalkulálható pontokat gyűjtő 25 csapat között Magyarország is ott található, nem is rossz helyen, holtversenyben a miénk az ötödik legtöbb meglepetéspont (csak Belgium, Izland, Macedónia és Svájc áll előttünk) – ízelítőképp íme, kutatásunk néhány eredménye.

Összeállításunkban azt vizsgáltuk, hogy a válogatottak hogyan teljesítettek a náluk erősebb kalapokból érkező vetélytársak ellen (az ellenük megszerzett „meglepetéspontokat” pluszként vettük számításba, a táblázatban ez a második oszlop), milyen teljesítményt nyújtottak a gyengébb besorolásúak ellen (az ellenük elvesztett pontokat negatív előjellel vettük figyelembe, harmadik oszlop). Végül az egyenleg alapján tettünk rendet a kalapokban (első oszlop). Feltüntettük a csoportban elfoglalt jelenlegi helyezést is (negyedik oszlop).

A LEGJOBBAK KÖZÜL CSAK HOLLANDIA MARADT VERETLEN

Mindössze egyetlen olyan válogatott található az elitben – ahol objektív okokból kizárólag a vesztett pontok jelentik a mércét –, amelyik még egyetlen pontot sem hullajtott el: ez pedig csoportellenfelünk, a Louis van Gaal műtőasztalán némi ráncfelvarráson áteső Hollandia. Az oranje a csoport utána következő három válogatottjával megmérkőzött már, tíz gólt szerezve döngölte őket az agyagba – nehéz elképzelni, hogy megállítható.

Az egyet hibázók közül Németország és a címvédő Spanyolország hazai pályán ikszelt papíron legerősebb kihívójával, vagyis súlyos kritikák ide, döbbenetes forgatókönyvek oda, egyelőre nem vétettek jóvátehetetlent – csak „szokatlanságot”. Horvátország a harmadik kalapos, de besorolásuknál erősebbnek mutatkozó belgáknál hagyott ott két pontot, ezen sincs mit magyarázni.

Olaszország a negyedik kalapos bolgárokon bukott két pontot, ugyanakkor a közvetlen vetélytársai eddig alaposan körbelopkodták egymást, ami Prandelliék malmára hajtja a vizet. Görögország a bosnyákokkal ikszelt hazai pályán, de lehet, hogy a G-csoportban a harmadik kalap valójában másodiknak számít majd – ezt látszik alátámasztani a görögök keddi pozsonyi győzelme is.

Angliának is pontokba került a londoni harmadik kalapozás, némiképp élezi helyzetét, hogy a legnagyobb vetélytársnak ígérkező Montenegró idegenben megverte a Wembley tolvaját, Ukrajnát, és nem tett jót a mérlegnek a szerdai varsói döntetlen sem, a negyedik kalapba szórt két pont.

Még nyugtalanítóbb Portugália és Norvégia pozíciója. Előbbi nemcsak a legveszélyesebb – és egyelőre egyet sem hibázó – ellenféltől, az orosz szbornajától kapott ki, hanem Észak-Írországon is elúsztatott két pontot, ráadásul hazai pályán. A norvégok is öt pontot vesztettek már, és a besorolásuk meglepetésszerűsége sem menti az Izland közreműködésével a hatodik kalapba pottyantott három pontot...

ITT BUJKÁL A MÁSIK HIBÁTLAN, AMELY MÉG GÓLT SEM KAPOTT

Ebben a társaságban már nem lehetetlen a pozitív tartományba kerülni, de nem is rutinfeladat, hiszen a legmagasabban rangsorolt csoportbeli riválistól kell hozzá pontot, pontokat szerezni – s közben nem szabad könnyelműségekbe bocsátkozni a többiekkel szemben. E feltételegyüttesnek eddig három válogatott felelt meg, s érdekes, hogy ebből kettő új kapitánnyal.

Oroszország az európai vb-selejtező két százszázalékos csapatának egyike (a másik ugyebár Hollandia), és az egyetlen, amelyik még nem kapott gólt – nem illik megkérdőjelezni, hogy a nyáron kinevezett Fabio Capello egyelőre kitűnő munkát végez.

Franciaországot sokan féltették a madridi úttól, ennek fényében a végjátékban kiharcolt, időnként szép játékkal kiérdemelt egy pont már-már becsületrendért kiált. Lehet, hogy Didier Deschamps-nak sikerül ráncba szednie az utóbbi években szétesőnek, fegyelmezetlennek mutatkozó kék társaságot?

Svédország a nagy berlini falbontással, a négygólos előnyben lévő Nationalelf védelmének négyszeri alázásával olyat tett, amiről még sokat fognak beszélni (4–4) – mindezt két kibrusztolt kötelező győzelem után, azaz a csoportelsőség kézzel fogható közelségben maradt.

Montenegró mínuszban van ugyan a lengyelek ellen otthon elveszített két pont miatt, de egyrészt a lengyelek „negyedik kalaposságát” a világranglista-számítás gyenge pontjának tudjuk be, másrészt az egyik legnagyobb rivális (Ukrajna) idegenbeli legyőzése, ha a kalapkiosztás szerint papírforma volt is, a valóságban nem feltétlenül az.

Dánia esetében a csehek elleni otthoni, a bolgárok elleni idegenbeli döntetlen egyelőre veszteségnek látszik, csakhogy a csoportállás igen bonyolult – igaz, az olaszok távolodnak. Szlovákia a litvániai iksz miatt kényelmetlen helyzetbe sodródott, de még mindig jobbak a kilátásai, mint a maradék három kalaptársnak. Az övék már szinte kapitányváltó eset.

Szlovénia Svájc elleni hazai veresége önmagában még elmenne, de az albániai levitézléssel súlyosbítva már aligha; Törökország sem a románok elleni hazai, sem a mieinkkel szembeni budapesti vereséggel nem kalkulált; Szerbia válogatottja pedig csak alacsonyabban rangsorolt csapatokkal találkozott eddig, kettőtől (Belgium, Macedónia) kikapott, eggyel (Skócia) ikszelt – hogyan lehet ilyen előzmények után nekimenni a horvátok elleni presztízsviadaloknak?!

MAGYARORSZÁG? EGY JÓ TÁRSASÁG MEGBECSÜLT TAGJA

Itt már nagyobb tér nyílik a meglepetésszerzésre, az idesorolt kilenc válogatott közül mégis csupán négy volt képes több pontot rabolni, mint amennyit a „biztos készletből" elvesztegetett. A büszke négyek történetesen nem is könnyelműsködtek; amit eddig meg kellett nyerniük, azt meg is nyerték – erre az alapra lapátolták rá az áhított pluszt.

A négyek egyike Magyarország válogatottja, amely a szokásos holland csapás elviselésén túl behúzta – ráadásul idegenben – az úgynevezett kötelező győzelmeket (Andorra, Észtország), és ugye megkomponálódott a remélt, de semmiképpen sem kalkulálható törökverés. Csak így tovább!

Belgium sokra hivatott fiatal válogatottja annyiban túltesz a mienken, hogy egyelőre veretlen csoportja nagyjaival szemben: a horvátokkal hazai pályán ikszelt, a szerbeket leiskolázta Belgrádban. Svájc mérlege kísértetiesen hasonló, hazai döntetlen az első kalapos ellenféllel (Norvégia), idegenbeli győzelem a második kalapos (Szlovénia) ellen.

A negyedik pluszos, Bosznia-Hercegovina már sikeresen (0–0) túl van a papíron legerősebb csoportellenfél (Görögország) elleni idegenbeli mérkőzésen, és a kicsik kárára elkövetett gólterrorja is sokat ígérő. A németekkel holtversenyben a bosnyákoké a legtöbb szerzett gól (15) – a liechtensteiniek elleni idegenbeli meccsükön (8–1) több gólt szereztek, mint 41 európai válogatott az eddigi selejtezőin összesen...

Írország egyelőre maga a kiszámíthatóság, semmi váratlan plusz, semmi nem kalkulált mínusz – már persze, ha figyelmen kívül hagyjuk a németek által felszolgált, már-már elviselhetetlenül túlfűszerezett feketelevest (1–6 Dublinban).

Ukrajna kétszer annyi pontot felejtett Moldovában, mint amennyit bravúrral megszerzett a Wembleyben; Csehország esetében az idő dönti majd el, hogy a Dániában megszerzett egy pont vagy az eddig izmos Bulgária ellen hazai pályán elvesztegetett kettő a súlyosabb-e; Izrael az azeriek ellen odahaza elvesztett két pontot, Fehéroroszország a Grúziában hagyott hármat igyekszik majd pótolni a folytatásban.

BOLGÁR PONTRABLÁSOK FUTÓSZALAGON

Három a magyar pluszpont, és három az eddigieknél is nagyobb riválissá előlépő Romániáé is. Victor Piturca csapata annyival jár előrébb Egervári Sándorénál, hogy a kötelező gyakorlatokat fényesítő törökverést Sztambul falai alatt hajtotta végre. Hogy mindez mit ér, kinek merre és hány centi, a tavasszal eldől, most hagyjuk is.

Ne szaladjunk el ugyanakkor Bulgária három pontja mellett! A négy év alatt már az ötödik kapitányát fogyasztó, jelenleg Ljuboszlav Penev irányításával dolgozó legénység mindhárom magasabb besorolású ellenfelével (Olaszország, Dánia, Csehország) megmérkőzött már, és mindegyiktől betakarított egy pontot. Az a minimum, hogy Penev az állása megtartását reméli a tavaszi folytatástól...

Grúzia, Lengyelország és László Csaba Litvániája szerény pluszban várja a folytatást, Albánia már pótolta a váratlan veszteséget (az izlandi csínyt a szlovének legyőzésével ellensúlyozta), míg Ausztria elégtételt vett ugyan a kazahsztáni döntetlenért, de a bravúrral adós.

Észak-Írország mínuszban van ugyan, a minapi portói döntetlen mégis bizakodással töltheti meg a következő heteket. Skócia? Rossz belegondolni, hogy a jelenleg elviselt nem túl csinos kalap is méreten felüli lehet.

EGYELŐRE CSAK MACEDÓNIA LÁZAD A BESOROLÁS ELLEN

A jelek szerint itt tömörül a nagy európai futballcsalád legunalmasabb távoli unokatestvérsége. A kilenc csapat közül öt (Ciprus, Észtország, Feröer, Lettország és a legutóbbi Eb-selejtezőkön több meglepetést szerző Örményország) eddig szigorúan az elé tett kottából játszik.

Azaz azt a meccset nyeri meg, amelyiket kell (6. kalap), és megbízhatóan elveszíti azt, amelyiket úgymond el kell veszítenie. A két kimenetel közül természetszerűleg az utóbbi valósult meg többször.

Finnország egy negyedik kalapos ellenféllel (Grúzia) szemben, Moldova egy harmadik kalapos (Ukrajna) ellen tartott otthon egy pontot, míg Azerbajdzsán egy harmadik kalapos (Izrael) vendégeként zsákmányolt ugyancsak egyet. Valami van, de nem az igazi.

Ellenben Macedónia mintha kiugrásra kész lenne! A csoport főkalaposával (Horvátország) vívott két meccsét megúszta egy-egy tisztes vereséggel, Skóciából elhozott egy pontot, Szerbiát pedig a csapatkapitány, Goran Pandev nélkül is képes volt legyőzni! Kalap fel?

IZLAND, EGY ÓRIÁS A TÖRPÉK KÖZÖTT

Ez az a társaság, amelyiknél nincs lejjebb. Legalábbis kalapméretben. Nincsenek előre bekalkulálható pontok, következésképp minden, amit bezsebelnek, plusz. Akármelyik csoportellenfél megszorongatása ok a gratulációra. Egy gól is lehet ünnep.

Nos, Andorra és San Marino egyelőre adós azzal az eggyel is (Európában az összes többi csapat betalált már a kapuba), Liechtenstein benyelt egy nyolcast (a bosnyákoktól), és bár Máltának sincs pontja, három veresége (0–1, 0–2, 1–3) emészthető különbségű – szóval, egy halkat már csettinthetünk.

Kazahsztán elvett egy pontot Ausztriától. Picit hangosabb csettintés. Luxemburg megszorongatta a portugálokat, és pontot rabolt Belfastból – ejha, visszafogottan. Walesnek már győzelme is van, mégsem leszünk olyan udvariasak, hogy tapsoljunk, mert Ryan Giggs, Neville Southall, John Charles, Ivor Allchurch és Mark Hughes hazája esetében a hatodik kalap már maga is képtelenség.

No de Izland! Egyelőre úgy fest, hogy a tavaly szerződtetett svéd szövetségi kapitánynak, Lars Lagerbäcknek sikerült hatékony társaságot gyúrnia az európai bajnokságokban légióskodó zsoldosokból. Győztek Albániában, és az övék a hatodik kalap egyetlen első kalapos skalpja – s bár azt „csupán" norvég koponyákról fejtették le, nem indokolatlan, ha megharsonázzuk.

Itt tart egyelőre a 2014-es Copa do Mundo nagy-nagy európai bevezető vetélkedése, folytatás – nem számítva a november 14-i Észak-Írország–Azerbajdzsán (F-csoport) és Montenegró–San Marino (H-csoport) mérkőzést – március 22-én.