Értékesebb lett az NB II – de ez jó vagy nem?

A két győzelemmel kezdő DVSC (pirosban) kiemelkedik az NB II mezőnyéből (Fotó: Kovács Péter)

Az NB II küzdelmeit a legnagyobb érdeklődés 2006 és 2009 között övezte, amikor a Ferencváros az NB I-ből történt kizárását követően három évadot húzott le a másodosztályban. A Fradi mellett azokban az időkben is olyan nagy múltú gárdák szerepeltek az akkor két csoportos NB II-ben, mint a Dunaújváros, a Haladás, a Békéscsaba, a Pécs, a Siófok, a Vác vagy éppen olyan népesebb megyeszékhelyek, mint Nyíregyháza és Kecskemét. Igazán nagy érdeklődést azonban akkor is a Fradi meccsei váltottak ki, emlékszem, a Jászapáti elleni első NB II-es meccsre 14 ezren látogattak ki az Üllői útra. De ahogy egyre hosszabb időt töltött a másodosztályban a Fradi, egyre inkább fogyatkozott a zöld-fehérek tábora is. Az FTC 2009-es, utolsó NB II-es meccsén a Vecsés ellen például már csak 3500-an látták az akkor már bajnokként pályára lépő csapatot.

Az akkori és a mostani felfokozott érdeklődés között számos párhuzamot fedezhetünk fel. Az egyik az lehet, hogy az idő múlásával már a Ferencváros meccsein sem volt annyi néző, mint az első néhány fordulóban, és valószínűsíthető, hogy az őszi folytatásban Debrecenben sem lesz minden meccsen öt-hatezer szurkoló, amikor tavaly az NB I-ben is „csak” 3962-es átlagot produkált a Loki. Aztán az is látszik, hogy a magyar futball 10 ezer fölötti helyszíni nézettséget mostanság már csak Fradi-meccsekkel tud produkálni, függetlenül attól, hogy NB I-ről vagy NB II-ről beszélünk. Akármilyen nagy is az érdeklődés most a DVSC vagy a Pécsi MFC iránt, szinte bizonyos, hogy 10 ezres vagy akörüli nézőszámok nem lesznek, pedig Debrecenben vagy akár Győrben, az ETO-nál ezt lehetővé tennék a stadion méretei.

Az NB II idei első két fordulójában átlagosan 2060 néző volt a stadionokban. Ez nagyságrendileg a szerb élvonal átlagos nézőszámának felel meg, miközben az NB I előző idényének 3156-os átlagos nézőszámától azért jóval elmarad. Persze, ha az NB I-ből kivonnánk a Ferencváros találkozóinak nézőszámait, akkor szintén 2000-es átlagot kapnánk. Vagyis megállapíthatjuk: akár NB I-ről, akár NB II-ről beszélünk, a Ferencváros nélkül átlagosan nagyjából kétezren kíváncsiak a meccsekre. A Fradinak van igazi reklámértéke, tehát a magyar labdarúgás nézettségét továbbra sem a nagyobb városok vagy a nagyobb múlttal rendelkező klubok, hanem alapvetően a Ferencváros, az FTC iránti aktuális érdeklődés befolyásolja döntően.

A nézettség és a reklámérték után érdemes rátérni az NB II szakmai és üzleti oldalára. A Transfermarkt számai alapján a becsült NB II-es keretértékek 2018 óta nagyjából 8-10 millió eurót emelkedtek (jelenleg 46.85 millió euróra teszi a Transfermarkt a csapatok összértékét). Köszönhetően elsősorban a Vasas nagy igazolásainak (télen és ősszel is szerződtették az NB I aktuálisan legeredményesebb játékosát, a 12-szeres válogatott Feczesin Róbertet és Radó Andrást, valamint Balajti Ádám és Birtalan Botond személyében két korábbi NB II-es gólkirály is játszik a Vasasban) és annak, hogy az élvonalból kiesett DVSC értékesebb magyar játékosai (az egyszeres válogatott Bódi Ádám és Varga Kevin) maradtak az NB II-ben is. Sőt Korhut Mihály személyében egy közel félmillió eurósra becsült 22-szeres válogatott játékos is érkezett a DVSC-hez. Ettől a becsült értéknövekedéstől függetlenül közel sem biztos, hogy a magyar futball szakmailag vagy gazdaságilag valóban tud majd profitálni abból, hogy nagyobb érdeklődés övezi az NB II-t és az elmúlt évekhez képest jobb, papíron drágább labdarúgók szerepelnek a bajnokságban.

Először is azt látni kell, hogy mivel az NB II-ben az MLSZ hatályos támogatási rendszere miatt a klubok nem szerepeltetnek légiósokat, a másodosztály iránti külföldi érdeklődés pedig a nullával egyenlő. Még az NB I-ből is pokolian nehéz külföldi élvonalba játékosokat értékesíteni, az NB II-ből pedig szinte lehetetlen. Az NB II-nek így az egyetlen igazi szakmai célja az lehet, hogy minél több fiatal tehetséget áramoltasson fölfelé, az NB I-be, olyan tehetségeket, akik a másodosztályban rutint szereznek, amit aztán az élvonalban tudnak kamatoztatni. Eddig azonban ez a fölfelé áramoltatás nem igazán volt hatékony a két osztály között. Ezen a nyáron például az előző idényben a másodosztályban szereplő mintegy ötszáz futballista közül mindössze tíz labdarúgót szerződtetett élvonalbeli klub (a két feljutó, a Budaörs és az MTK azon játékosait nem számolva, akik a nyáron nem váltottak), és a tízből csak négyen voltak 23 év alattiak.

Vagyis jelenleg az NB II nem igazán tölti be azt a célzott szerepét, hogy előkészítse a fiatalokat az NB I-re. Ezt a célt lenne hivatott szolgálni a fiatalszabály (idén csapatonként egy 2001-es születésű játékos szerepeltetése kötelező az NB II-ben) és az úgynevezett koopercáiós kölcsön is, de csak egy olyan játékos van, aki az előző idényben kooperációs kölcsönnel szerepelhetett mindkét osztályban, az új idényben pedig stabilan az NB I-ben kaphat lehetőséget – ő Zsóri Dániel, akit legutóbb Budaörsre adott kölcsön a Fehérvár, most pedig a feljutott Budafoknak. Továbbá a feljutásra leginkább esélyes Vasas (a 26 éves Radó mellett a nyári szerzemények között említhetjük a 30 éves Litauszki Róbertet vagy a 27 éves Pekár Lászlót) és a DVSC (Korhut mellett érkezett a 32 esztendős, 34-szeres válogatott Varga József, a 29 éves Tischler Patrik, a 26 éves, egyszeres válogatott Poór Patrik és a vele egykorú Sós Bence) párosa is inkább rutinos játékosokat szerződtetett a nyáron. Tehát ha a két favorit feljut, az elsősorban a 23 év fölötti labdarúgók teljesítményének lesz köszönhető. Mindezek fényében erős a lehet a gyanúnk, hogy a magyar labdarúgás nem igazán fog profitálni abból, hogy az NB II-nek megnövekedett a piaci értéke. Ahogy annak idején a Ferencváros másodosztályú szerepléséből sem profitált, sőt, mind klubszinten, mind a válogatottat nézve a 2000-es évek közepe abszolút mélypontnak tekinthető a magyar labdarúgás nemzetközi eredményességét nézve.

Tarthatunk tőle, hogy a most az élvonalból a másodosztályba kerülő, eddig talán még külföldi szerződésre, esetleg válogatottságra is esélyes, értékesebb labdarúgók, amilyen Radó vagy a debreceni Varga Kevin nem fogják tudni igazán emelni a másodosztály színvonalát, hanem hosszú távon az ő fejlődésük rekedhet meg ezáltal és a teljesítményük visszaeshet az NB II szintjére. A két döntetlennel kezdő Vasas esetében például már látható, hogy hiába igazolt a klub a tél óta öt labdarúgót is az élvonalból, ezek a játékosok egyelőre nem tudnak olyan különbséget jelenteni az angyalföldiek javára, mint amiben bíztak a klubnál.

Azon persze naphosszat el lehet vitatkozni, hogy mi lenne a jó megoldás. Az egyik opció lehetne persze a létszámemelés, de attól, hogy négy NB II-es együttest felhelyeznénk az élvonalba, aligha lenne jobb hirtelenjében a futballunk (ilyen szintű létszámemelést is láthattunk a 2000-es évek elején, de az sem hozott átütő sikert). Már csak azért sem, mert az NB II-es és NB I-es csapatok között most túl nagy a szakadék a másodosztályban érvényben lévő légióskorlátozás miatt. Az elmúlt években elsősorban azok a csapatok tudtak feljutóként bennmaradni, amelyek valódi erősítést jelentő légiósokat tudtak szerződtetni. A hirtelen létszámemeléssel alighanem ismét megemelkedne a légiósok száma, egy ilyen folyamatnál pedig nagy kérdés, hány olyan külföldi érkezik, aki tényleg erősítést jelent, és hány olyan, aki csak a helyet veszi el a magyar fiatalok elöl. Az előző idényben ugyanis, a Paksot leszámítva szinte mindegyik csapatban megfordult olyan légiós, aki semmit nem tett hozzá csapata szerepléséhez.

Aztán egy másik opció lehetne, ha az NB II-ben is szerepeltethetnének külföldieket a klubok, anélkül, hogy gazdaságilag hátrány érné őket. Így növelni lehetne a másodosztályban a játékosok között a versenyhelyzetet, és az NB I-be feljutó újoncok talán nem lennének olyan nagy hátrányban, mint az az elmúlt években tapasztalható volt. Ezzel viszont megint azt kockáztatnánk, hogy valós minőséget nem hozó, idősebb légiósok is bekerülnek a rendszerbe, akik semmivel sem jobbak a magyar játékosoknál, de mivel rutinosabbak, jobban bíznak bennük, mint a fiatal magyarokban, akik ilyen módon az NB II-ben is még inkább háttérbe szorulhatnának. Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni, hogy a külföldiek esetében is inkább a fiatalok élvezzenek valahogy előnyt, mert a fiatal külföldi piacképes lehet, és nem kerülhet csak a rutinja miatt előnybe a hazai játékosokkal szemben.

Ördögi kör ez akárhonnan is nézzük, és nehéz eldönteni, érdemes-e örülni annak, hogy immár az NB II-ben is emelkedik a nézőszám, értékesebbek a csapatok...