Az MTK jégkorongosai a Győrrel kooperálnak

A szezonnak már vége, a soron következőről egyelőre csak részben vannak pontos információk – melyik korcsoportban hány csapat indul –, főként a kirakatnak számító felnőttliga alatt, de a munka még most is javában tart. Az MTK serdülői és ifijei példának okáért a káposztásmegyeri hokis létesítmény modern metodikai központjában izzadnak és erősödnek, június 15-től napi kétszer.

„A szezon végén nem álltunk le, hanem edzésben maradtunk, és máris megkezdtünk a felkészülést az előttünk álló feladatokra – tájékoztatta a Nemzeti Sport Online-t Pindák László. – Két hétig Budapesten edzőtáborozunk napi két edzéssel, utána jön a már tavaly is nagy sikert arató velencei csapatépítő hétvége, majd négy hét szünet júliusban. A hónap végén kezdünk újra, de akkor már jégen leszünk Káposztásmegyeren, valamint Újpesten. Készülünk Érsekújvárra szintén egy tábor erejéig, és várnak még minket egy csehországi tornára is.”

Egyelőre heti háromszor tartanak esetenként kétórás tréningeket a metodikai központban, kedden és csütörtökön pedig szárazedzések zajlanak. Előbbire hetente kétszer Győrből is érkeznek vendégek, ami nem véletlen: a következő szezonban vegyes csapattal indulnak a serdülők és az ifik között.

„Győrből jön nyolc serdülő és négy-öt ifi, közülük átlagosan tízen mindig itt tudnak lenni velünk. Szerencsére a TAO-s támogatásnak hála ez már megoldható a mai világban. A közösségi szellemet is erősíti, másrészt a munkát még hatékonyabbá teszi, ha tényleg csapatkinézetünk van az edzéseken. Az előző szezonban már volt nálunk három-négy játékos Győrből, és mivel kölcsönös volt az elégedettség a klubok, a játékosok és az edzők részéről, úgy gondoltuk, hogy még szorosabbra fűzzük ezt a kapcsolatot, ami a két közös csapat indításában teljesedne ki, amelyekben huszonhat-huszonnyolc fős kerettel dolgozunk. Segítségünkre van, hogy a korcsoportok között megengedett az átjárás – serdülőből öten játszhatnak az ifiben, míg az ifiktől korlátlanul a juniorban –, és reményeink szerint könnyebbséget jelent majd, hogy a győri jégpályán is zajlanak a fejlesztések, korszerűsítések. Jelenleg szeptember végétől lehet benne jeget csinálni, de ha a tetőszerkezet megkapja a még jobb szigetelést, akkor már augusztustól. Bízunk abban, hogy mindez jövőre már valósággá válik. Az igény és az elhatározás mindenesetre megvan rá.”

A tréning közben három edzőkolléga bevonásával javában zajlik, a kisebb tornateremnyi területen megannyi korszerű segédeszköz áll a rendelkezésére, hogy még eredményesebbé tegyék a munkát. Váradi Csaba külön részre vonulva a három kapussal foglalkozik, Hetler Ádám a nyolc állomásból álló körforgásra felügyel, amit párban végeznek el a fiatalok. Egy teljes kör után a másodikból párosával szállnak ki a játékosok, és húznak korit: irány a korigép, ahol a kondi mellett a technikai részletekre is ügyel a szakmai stáb Babay Miklós vezetésével.

„Azért a mi időnkben, de akár csak tíz éve, nem ez volt az általános, hogy az évnek ebben a szakában ilyen körülmények között tudjanak készülni a jégkorongozók. Nagyjából kaptunk ilyenkor egy labdát, aztán fociztunk, vagy elmentünk strandolni. Azért most más időket írunk. A világ folyamatosan fejlődött, jöttek az újabb, modernebb edzésprogramok, csak előttünk még résnyire sem volt nyitva az ajtó, amin be tudtunk volna lesni. Aztán jöttek hozzánk a külföldi edzők, mi meg mentünk hozzájuk. Barátokra tettünk szert, akikkel tartjuk a kapcsolatot, ők sokat segítenek. Mi közben itthon folyamatosan nézzük az internetet, és keressük az új feladatokat, amiket be tudunk építeni az edzéseinkbe. Az edzőtársakkal később megbeszéljük, elcseréljük, ki mit talált. Persze lenne még most is mit fejleszteni, de ahonnan indultunk, ahhoz képest most már tart valahol a magyar hoki.”

Na de hol tart az MTK, amelynél két éve leheltek ismét életet a szakosztályba?

„Döntően az Ürömön már meglévő alapokon tudtuk elkezdeni az építkezést, amely most is folyamatosan tart. Akkor két csapatunk volt, két edzőre jutott a harminc gyerek. Most durván háromszor annyi játékossal és edzővel számolhatunk, így hat csapatot tervezünk indítani. A legfiatalabbak (U8, U10, U12) Pesterzsébeten dolgoznak, ahol az ESMTK-val tartunk fent kapcsolatot. A serdülő és az ifi lenne a Győrrel közös csapat – utóbbiba várunk pár kölcsönjátékost az ESMTK-tól –, míg juniorjaink, akik az előző idényben Szegeden voltak az ob kettőben, a Ferencvárossal közösen indulnának a juniorbajnokságban. De a másodosztálytól sem köszönünk el végleg, ott a szegediekkel kialakított jó kapcsolatot folytatva indítanánk közös együttest. Már csak azért is, mert meccsenként nyolcszáz-ezer néző volt kíváncsi a csapatra, a közönség nagyon hálás volt, több élvonalbeli gárda is megirigyelhetné ezt a szurkolói létszámot. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ingyenes volt a belépés, így anyagilag azért nagy segítséget nem jelentett egyelőre ez a magas nézőszám.”

Az MTK-nál a fiatal szakosztály egyelőre partnerek segítségével igyekszik egyről a kettőre, de már inkább a kettőről háromra jutni. Viszont már a közeljövőben önállóan is megállna a helyét, mégpedig a felnőttek mezőnyében.

„Véleményem szerint a kilencvenöt-kilencvenhetes generációt kötelességünk egyben tartani, és megmenteni a magyar hoki számára. Minden edzőnek a pályafutása során elérkezik az a pillanat, amikor olyan kivételes fiatal csapatra talál, amelyet szívesen építene fel, hogy aztán a felnőttek között is bizonyíthasson velük. Erre nagyon jól példa Kercsó Árpádnak a dunaújvárosi szerepvállalása, ami a mai napig meghatározza magyar hokit. Neki ez a lehetőség húsz éve Dunaújvárosban megadatott. Az a gárda sok munkát végzett el közösen, sok meccset vívott meg együtt, és rengeteg sikerélménnyel gazdagodott. A mi serdülő-ifi csapatunk az én szívemhez is nagyon hozzánőtt. Újabb két év közös munka után elérkezettnek érzem az időt arra, hogy kipróbáljuk magunkat eggyel magasabb szinten is. Az MTK profiljától mindenesetre nem lenne idegen egy fiatal csapat. A klubnál mindig a labdarúgók számítottak a legnépszerűbbnek, őket elnézve megint csak azt látom, hogy fiatalokat, döntően saját nevelésűeket foglalkoztatnak. De így vannak ezzel a hozzánk hasonlóan fiatal, vagy újra életre hívott szakosztályok, a kosarasok vagy éppen a pólósok, illetve az egyéni sportágak képviselői között is a fiatalok vannak túlsúlyban. A terv nálunk, a hokisoknál is ez, remélem, mindez nemcsak álom marad, hanem valósággá is válik.”