Európai hokitúra - Zidane és a felhőkarcolók

Frankfurt tökéletes hely.

Egyrészt a földkerekség egyik legmenőbb városa – erről mindjárt bővebben –, másrészt sok minden a helyére kerül itt a világ dolgaiból.

Afelől nincs kétség, hogy a labdarúgás e bolygó legkedveltebb sportja, ami természetesen igaz Frankfurtban is, még ha az Eintracht momentán ippeg elkerüli az osztályozós helyet a Bundesligában.

Csakhogy a nyugat-európai futballhoz nekünk semmi közünk, hogy idézzünk egy sarkosat Lőw Zsolt későbbi NSO-s interjújából. Az egész pedig ott ér össze, hogy Frankfurtban is van magyar labdarúgó, csak éppen a német válogatottban játszik és hölgy: Marozsán Dzsenifer. Ő jelenleg az 1. FFC Frankfurt sportolója – a városnak klubja még a fő férfi focicsapat, az Eintracht; a manapság utánpótlásgyárként fungáló Rot-Weiss; a másodosztályú FSV; a Pirates és Universe nevű amerikaifutball-brigádok, és működik kosár-, meg természetesen jégkorong-egyesület is.

Frankfurt tele van sporttal, következésképp létesítményekkel is. Az Eintracht stadionja ötcsillagos FIFA-építmény, a 2006-os világbajnokságon öt mérkőzés otthona volt: július 1-jén itt játszott akkorát Zinedine Zidane a brazilok ellen a negyeddöntőben, hogy az NS-ben 9-est adtunk neki.

A Commerzbank Arena 51 500 fős műremek 150 millió euróból, és ezzel ki is jelöltük, milyen gazdasági ereje van a környéknek. Frankfurt a világ egyik leggazdagabb városa, különböző gazdasági sorrendekben a kirívóan legrosszabb helyezése a 23. volt 2012-ből, egyébként inkább a top 10 tagja. Mi sem bizonyítja jobban pénzügyi fontosságát, hogy itt van az Európai Központi Bank, benn a belvárosban, a felhőkarcoló-negyedben, Mainhattanben.

Ez a vidék fényévekre van attól, amit Magyarországon láthatunk még a legmodernebb területeken is, egyszerűen lerí az épületóriások között siető irodistákról, hogy bizonyosan megvan a maguk baja, de az tutira nem a pénzhiány. Pont ezért nem is a pénz a legfontosabb a helyieknek, hanem a mentalitás. Hogy rendesen menjenek a dolgok, hogy rend legyen, hogy termeljen a gazdaság, fejlődjön az egyén, hogy jól érezze magát a közösség.

Európai sporttúránk ötödik napján ellátogattunk Vas Mártonhoz, aki a Löwen Frankfurt légiósa: válogatott jégkorongozónk elmesélte, miként bánt vele (új) klubja a nyáron. A magyar sporttörténeteken szocializálódott olvasó azt várhatná, hogy szívszaggató történet következik, de éppen ellenkezőleg. Miután honfitársunk a nyáron megegyezett az Oroszlánokkal, azonnal küldték a címeres pólót Magyarországra, hogy a klubhonlapra írandó bemutatkozó cikkhez illő képet mellékelhessenek. Az aláírás után, még bőven az izzasztó hőségben, méretes küldemény érkezett Frankfurtból: benne löwenes ruhákkal, Frankfurtot bemutató tájékoztató anyaggal, Vas 42-es számával ellátott sapkával és még almaborral is, ami Frankfurt specialitása amúgy. És van tovább is, amit majd bővebben kifejtünk a következő hetekben a Nemzeti Sport Csoport kiadványaiban – most csak azt kívánjuk jelezni, hogy errefelé nem a pénz a lényeg, hanem a hozzáállás.

Ezt támasztja alá, hogy amilyen nagy és erős Frankfurt – bár némi meglepetésre a legutóbbi népszámlálásnál csak 687 775 főt jegyeztek fel, de az agglomeráció nyilván dob a lélekszámon –, akad rusnyább része is, például ocsmányul füstölgő kémények, amelyeket viszont úgy világítanak meg éjjel, hogy a piros és kék fényektől izgalmas lesz, nem undorító.

Izgalmas, sőt, lenyűgöző a már említett Mainhattan is, amelybe búcsúzásként elnéztünk magunk is: a Main Tower hivatalosan 190 méteren regisztrált kilátója elképesztő látvánnyal gazdagítja, aki feljut oda. Nekünk volt szerencsénk, így találkozhattunk a német közszolgálati televízió, az ARD jéggé dermedt munkatársával, akinek az volt a dolga, hogy a csúcson felügyelje a kamerát, amely egész nap a város látképét filmezte a híradóban használatos blue box-technikához.

Mi is nézelődtünk egy ideig – aztán észak-nyugat felé fordultunk, mert indulunk tovább Krefeldbe.