Honosítottak és fiatalok – ebben (is) fejlődött a magyar hoki

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2016.04.27. 18:27
null
Sille Tamáson nem fogott az idő, de most nem védőként, hanem edzőként számítanak rá a válogatottnál (Fotó: NS-archív)
Jobban állunk, mint hét éve. Legalábbis ezt állapíthatjuk meg az ismét elit-vb-re készülő magyar jégkorong-válogatott esetében a honosított játékosokról, illetve a fiatalokról. Előbbiek tapasztalatára van elsősorban szükségünk, hiszen kivétel nélkül nálunk előrébb rangsorolt együttesekkel mérkőzünk meg Szentpéterváron – tényleg csak a sci-fi kategóriába sorolandó történeti hűség kedvéért írjuk le: elődöntőbe jutás esetén Moszkvában –, a fiatalok pedig a lendületük, teherbírásuk végett kaphatnak nagyobb szerepet. Tíz nap alatt tudunk le hét olyan színvonalú és intenzitású meccset, amilyenhez magyar jégkorongozó nem igazán szokhatott hozzá.

 

Honosítottak akkor és most: az életkor biztos, a képességek talán

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEINK
Április 15. (Budapest): Magyarország–Ausztria 4–0
Április 16. (Bécs): AusztriaMagyarország 1–3
Április 20. (Budapest): Magyarország–Szlovénia 0–3
Április 29., péntek, 19 óra (Budapest, Tüskecsarnok): Kazahsztán
Április 30., szombat, 19 óra (Budapest, Tüskecsarnok): Oroszország B

A 2009-es zürichi vb-keretben négy olyan játékos volt tagja a magyar válogatottnak, akit honosítottunk. A szlovák Ondrejcik Rastislav (36 éves volt a 2009-es vb-n) a minőségi védők már akkor is égető hiányát volt hivatott enyhíteni, miként a magyar, marokkói és kanadai családi szálakkal bíró Ennaffati Omar (29) is. Előbbi megfordult a szlovák Extraligában, ám hiába a rutin, az iram sok volt neki. A vb végére a keretben lévő fiataloknak adta át a helyét, még úgy is, hogy az őt váltók nem védők, hanem csatárok voltak. Ennaffati mellett remek fizikai adottságai szóltak elsősorban, ám meglátszott rajta, hogy Kanadában alacsonyabb osztályig jutott csupán, ezért Európában próbálta megtalálni a helyét. És ott sem az élvonalban kereste, illetve találta meg. Játékával még magyar klubjaiból sem emelkedett ki. Vele szemben az amerikai, de magyar származású Holéczy Roger (32) apró termete ellenére a vb-n is megélt, azon a szinten azonban nem tudott a válogatottban húzóemberré válni. Ellentétben a korát már akkor is meghazudtoló, dunaszerdahelyi születésű Sille Tamással (39), aki három éve, a budapesti rendezésű vb után hagyott fel az aktív játékkal. Mindezt úgy, hogy megbízhatóságával felfelé lógott ki az EBEL-ben vitézkedő Fehérvárból, és a sebességén sem látszódtak az évei.

SILLE TAMÁS: MEGLÁTJUK, AZ ELITBEN MIRE MENNEK
A védőből lett szakember a válogatottnál Rich Chernomaz szövetségi kapitány stábjának tagja. Klubszinten éppen váltás előtt áll: a fehérváriakat elhagyva – ahol ugyancsak a felnőttcsapat mindenkori edzőjének a munkáját segítette – a KMH Budapest szakmai igazgatója lesz. Sille a 2003-as, budapesti rendezésű divízió 1-es vb-n mutatkozott be a magyar válogatottban. A rajt előtti utolsó pillanatban külön kérvénnyel intéződött el a honosítása, 33 évesen. Tíz másodosztályú plusz egy elit-vb-n volt a magyar védelem lendületes, teherbíró, magabiztos oszlopa.
„Nem feltétlenül osztom azt a véleményt, hogy a mostani honosítottjaink jobbak, mint a zürichi keretben lévők. Holéczy Roger nem volt 170 cm, és védőként én sem voltam termetes, de megálltuk a helyünket. Szlovákia ellen pedig mindketten eredményesek tudtunk lenni. Egyedül az NHL-ben is megforduló Banham az, aki biztosan előrébb jár. A többieket majd meglátjuk, hogyan bírják a versenyt a legjobbakkal. Az eddigi pályafutásukból ugyanis az szűrhető le, hogy az elittel azért ők sincsenek egy súlycsoportban. Ami viszont egyértelműen a mostaniak mellett szól, az életkoruk. Frankyt leszámítva pont a legaktívabb időszakukban vannak. Az biztos, hogy a honosítottak segítségével emelkedett a házon belüli színvonal a válogatottnál, ami még kiélezettebbé tette a versenyt a vb-keretbe való bekerülésért. Pár éve biztos kerettagok helye kérdőjeleződött meg, vagy akár már köszöntünk el tőlük a keretszűkítések során. A sérülés miatt kieső Hári Janit tíz éve sokkal nehezebben pótoltuk volna. Most is megérezzük majd a hiányát, hiszen fontos láncszemünk, de van annyira erős a keretünk, hogy ezt a veszteséget is pótoljuk.”

Nézzük a mostani utódokat, akikből egy komplett sor is összeállítható. A kanadai születésű, de magyar ősökkel büszkélkedő Dudás Jesse (28) Banham Frank unokatestvére, bár ez önmagában kevés lenne a válogatottsági meghívóhoz. A bekk már két idényt húzott le a Mol Ligában győztes miskolciaknál. Az elsőben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy határozott védőjátéka mellett csatárokat megszégyenítő tempóban termelte a pontokat. Amikkel a legutóbbi szezonban sem maradt adós, de ezúttal kevésbé tudott parancsolni az indulatainak: a legtöbb büntetéspercet kapta a mezőnyben, eltiltás miatt több mérkőzésen nem játszhatott. A vb-n nagy szükség lenne egy jó, ám higgadt Dudásra. Az elitben számunkra öngóllal ér fel – pedig olyan nincs is a sportágban –, ha négy az öt ellen maradunk fenn a jégen két percre. Ez volt a svájci vb egyik nagy szakmai tanulsága. Dudás Észak-Amerikában alacsonyabb osztályokig jutott csupán, viszont ott hasonlóan markáns, ponterős teljesítményre volt képes.

Az ugyancsak kanadai Sagert Kalvin (29) Dudással együtt szállt be a Jegesmedvékhez, akik tavaly mindent vittek, idén pedig a Mol Ligában (és vele párhuzamosan az ob I-ben is) megvédték a címüket. Csak az EBEL-keretével felálló Fehérvárral szemben kapituláltak az MK-döntőben. Sagert Miskolcra abból a tengerentúli bajnokságból (ECHL) érkezett, amely az AHL mellett az NHL egyik előszobájának tekinthető. Döntő érdemeket mondhat magáénak a miskolci klub sikereiből, amely ennek köszönhetően már az EBEL-be és a szlovák Extraligába pályázik. (Igaz, előbbiről egyelőre lecsúszott.) Dudáshoz hasonlóan Sagert is ponterős bekknek számít a Mol Ligában, csak fegyelmezettebb, megbízhatóbb.

A fehérváriak amerikai születésű védője, Wehrs Kevin (28) az előbb említett miskolci bekkpárossal ellentétben fiatalon Európában próbált érvényesülni: 23 évesen már a norvég Lillehammer légiósa volt. A román élvonalban és a Mol Ligában a brassóiaknál lehúzott két idényt követően tette át a székhelyét Székesfehérvárra, ahol első idényében 60 EBEL-meccsen 28 pontot gyűjtött össze (6 gól+22 assziszt), a másodikban 54 találkozón 21-et (6+15). Átlagban minden második mérkőzésén gyűjt be egy kiállítást, ami védő esetében bocsánatos bűnnek számít. Más kérdés: a vb-n ezért jóval nagyobb árat kell majd fizetnünk, mint az EBEL-ben a Volánnak.

Banham Frank, a magyar keret egyetlen olyan játékosa, aki megjárta az NHL-t (Fotó: MJSZ/Mudra László)
Banham Frank, a magyar keret egyetlen olyan játékosa, aki megjárta az NHL-t (Fotó: MJSZ/Mudra László)

HONOSÍTOTT ERÉNYEK
Megkértük Sille Tamást, hogy jellemezze a keret honosított játékosait.
DUDÁS Jesse – „Jó a fizikuma, együtt él a játékkal. Képes támadást indítani, vagy akár befejezni. Erősek a passzai és a lövései. Kemény bekk, a testjátéktól sem riad vissza.”
SAGERT Kalvin – „Dudáshoz hasonló erényekkel bír. Védőként is felér az ellenfél kapuja elé, és ott még fel is találja magát. Ami viszont bekk lévén ennél fontosabb, hogy a saját kapuja előtt jól helyezkedik. Stabil, megbízható védekezésre képes.”
WEHRS Kevin – „Jól helyezkedik, a koronggal is jól korizik, jól lát a pályán. Ezekkel a tulajdonságaival kompenzálja átlagos fizikai adottságait. Emberelőnyös és emberhátrányos játékban egyaránt hasznos. Nagy küzdő, szenvedélyes játékos.”
BANHAM Frank „A tíz évvel ezelőtti Franky felvette volna a versenyt még az elitmezőnnyel is, kérdés, hogy a sérülései miatt nem túl jól sikerült szezonja után, közvetlenül a visszavonulása előtt mire lesz képes. Elsősorban fizikailag. Az viszont biztos: rendkívül gólérzékeny csatár, márpedig abból nem vagyunk túl jól eleresztve.”
SARAUER Andrew – „Komplex hokis, aki csatárként inkább az előkészítésben jeleskedik, persze a befejezéseknél sem jön zavarba. A válogatott egyik húzóembere. Sérülés miatt az ő szezonja is felemásra sikerült.”

A kanadai Sarauer Andrew-ban (31) és Banham Frankben (41) közös, hogy a tavalyi divízió 1/A vb-n már magyarként léptek jégre, csatárként előbbi hat (2+4), utóbbi öt (1+4) ponttal járult hozzá a feljutást érő második helyhez. Sarauer több helyen megfordulva összesen három idényt húzott le ECHL-es és AHL-es kluboknál, egy szezont Dániában légióskodott. A fehérváriak 2013-ban szerződtették, és azonnal a csapat egyik meghatározó, legponterősebb játékosa lett. A Volánra jellemző – de a sportágtól sem idegen – légiós körforgásban ő jelenti az állandóságot, amit jó teljesítménnyel hálál meg. Első idényét 52 (22+30), a másodikat 64 (22+42) ponttal zárta, ami közel egypontos, illetve a fölötti meccs/pont átlagot jelentett. Második fehérvári szezonjában ő volt az EBEL pontkirálya az alapszakaszban. A mögöttünk hagyott évad sajnos már nem sikerült ilyen jól, tekintve, hogy sérülés miatt csupán 34 EBEL-találkozón lehetett a jégen. A 19 (6+13) pontos teljesítmény esetében átlag alattinak mondható. Előbb vállműtétje miatt esett ki hónapokra, amit gerincproblémák és kiújult lágyéksérv követett.

Keretünk egyetlen NHL-es játékosa, Banham számára a búcsúdal következik Oroszországban, miután a fehérváriak már ünnepélyesen elköszöntek a szezon után visszavonuló támadótól, aki kizárólag a vb miatt vállalta a plusz két hónapos folytatást. Neki a térdeit rakták rendbe az EBEL-idény végén, a válogatott felkészülésére csak később esett be, a rehabilitációja befejeztével. A kiváló támadó két NHL-csapatban is pályára léphetett (Anaheim, Phoenix), aztán Európába érve légióskodott Oroszországban, Finnországban, Svájcban, Svédországban, és több EBEL-csapatban (Salzburg, Olimpija Ljubljana, Medvescak Zagreb). Az EBEL-ben különösen ponterős játékosként tarthattuk számon, és ebből fehérváriként sem engedett. Azonban három, kompletten letudott szezon után (sorrendben 38, 51, illetve 52 pont) sérülései miatt a legutóbbiban ő sem lehetett százszázalékos jégkorongozó, 26 EBEL-mecsen léphetett pályára, de így is 18 (8+10) ponttal zárt.

Kóger Dániel 2009-ben epizodista lehetett, most kulcsszerep vár rá (Fotó: Szabó Miklós)
Kóger Dániel 2009-ben epizodista lehetett, most kulcsszerep vár rá (Fotó: Szabó Miklós)

Fiatalok akkor és most: kiegészítők helyett kulcsemberek

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEINK
Április 15. (Budapest): Magyarország–Ausztria 4–0
Április 16. (Bécs): AusztriaMagyarország 1–3
Április 20. (Budapest): Magyarország–Szlovénia 0–3
Április 29., péntek, 19 óra (Budapest, Tüskecsarnok): Kazahsztán
Április 30., szombat, 19 óra (Budapest, Tüskecsarnok): Oroszország B

Benk Andráson (21 éves volt a 2009-es vb-n) kívül Svájcban nem volt klasszikus értelemben vett fiatalja a magyar együttesnek. Ráadásul a kiváló csapatember már a második meccsen, Kanada ellen kulcscsontörést szenvedett – a félpályánál ütközték le holttérből érkezve, végleges kiállításért –, így korán kiesett. Kóger Dániel és Nagy Gergő egyaránt 19-19 esztendős volt – a megalkuvást nem tűrő harcmodorával akkoriban berobbanó Sofron István az utolsó keretszűkítésen akadt fenn a rostán –, és tartalékként utaztak a vb-re, a hajrában került sor a bevetésükre. Sok érdemlegeset nem tudtak hozzátenni az alsóházban önmagához képest gyengébben muzsikáló együttes teljesítményéhez. Közös a trióban, hogy fiatalként megfordultak külföldön – Benk Svédországban, Kóger és Nagy Ausztriában –, ám hazajöttek, nem tudtak kint gyökeret ereszteni. Az akkori csapatból Fekete Dániel és Kovács Csaba lehetett légiós fiatalon, no és a kapus Szuper Levente, aki viszont több országban is megfordult kacskaringós pályafutása során. Kóger és Nagy most a fehérváriaktól érkezett a keretbe, viszont a közelmúltban mindketten kipróbálhatták magukat a tengerentúlon.

Jelenleg az utolsó keretszűkítés előtt vagyunk, de a keretben még hemzsegnek a fiatalok. A hét éve Finnországban légióskodó Sebők Balázs (21) már két felnőtt vb-n járt. Nem csak kiegészítő feladatokkal bízták meg.

A kerethez klubkötelezettsége miatt késve csatlakozó Erdély Csanád (20) bemutatkozó évében, tavaly Krakkóban is markáns teljesítménnyel járult hozzá a feljutáshoz. A támadó az első EBEL-es szezonja után szerződött a tengerentúlra, az USHL-ben érdekelt amerikai Sioux Falls Stampede játékosa. Nagy Krisztián (21) Finnországban két, a tengerentúlon egy idényt (NAHL, WSHL) húzott le, már három vb-n játszhatott.

Galló Vilmos (19) és Stipsicz Bence (19) egyaránt a februári olimpiai selejtezőben mutatkozott be, méghozzá korukat meghazudtolva azonnal acélos produkcióval. Mondjuk a hat szezont Svédországban lehúzó Galló esetében ezt el is vártuk, hiszen az élvonalbeli Linköping támadója mégiscsak a magyar keret legszínvonalasabb bajnokságban foglalkoztatott tagja. Stipsicz ellenben a Mol Ligában újonc MAC bekkjeként bizonyítja: itthon is találunk kincseket. Garát Zsombor (18), Könczei Áron (22) és Terbócs István (19) az április felkészülési időszakban léphetett először pályára a felnőttválogatottban.

A MAGYAR KERET
Kapusok (4): BÁLIZS Bence (MAC Budapest), HETÉNYI Zoltán, RAJNA Miklós (Fehérvár AV19), VAY Ádám (Debreceni HK)
Bekkek (10): DUDÁS Jesse, SAGERT Kalvin (DVTK), GARÁT Zsombor, MESTYÁN István, STIPSICZ Bence (MAC), KISS Dániel (UTE), ORBÁN Attila, SZIRÁNYI Bence, WEHRS Kevin (Fehérvár), VAS Márton (Fassa, olasz)
Csatárok (16): BANHAM Frank, BARTALIS István, BENK András, KOVÁCS Csaba, KÓGER Dániel, NAGY Gergő, SARAUER Andrew (Fehérvár), ERDÉLY Csanád (Sioux Falls, amerikai), GALLÓ Vilmos (Linköping, svéd), KÖNCZEI Áron (Debrecen), MAGOSI Bálint (Briancon, francia), NAGY Krisztián, TERBÓCS István (MAC), SEBŐK Balázs (KalPa, finn), SOFRON István (Klagenfurt, osztrák), VAS János (Slavia Praha, cseh)

Képességüket és elhivatottságukat bizonyítja, hogy még mindig ott vannak a keretben, és csak egy lépcsőfok választja el őket a vb-re való utazástól. Pedig Garát még nem is játszhatott felnőttbajnokin, viszont az elmúlt két évben két amerikai klubnál fejlődhetett két különböző ligában (EHL, USHL). Könczeinek egyéves svédországi kitérője van, amúgy a debreceniek alapembere volt az elmúlt két idényben. Terbócs a MAC saját nevelésű játékosa, első felnőttidényében 52 találkozón 35 pontot gyűjtött.

Bár nem kifejezetten tartoznak a fiatal korosztályhoz, ez leginkább a felnőttek között már eddig eltöltött éveiknek köszönhető. A komoly svédországi alapokkal bíró, 16 évesen légiósnak felcsapó Bartalis István (25) már 2011-ben játszott a vb-n. A 15 esztendősen fejlődése érdekében szüleivel és testvérével – Norbert is ott volt a bő keretben, amely elkezdte a vb-felkészülést – együtt országot váltó Hári János (23) egy évvel később mutatkozott be. Utóbbi azóta is külföldi klubokban szerepel – finn kitérőt leszámítva svédekben –, míg Bartalis 2014 óta a fehérváriak támadója. Ilyen bástyákra sem építhettünk 2009-ben. Nagy kár, hogy támadásaink egyik központi játékosa, Hári sérülés miatt végül nem vehet részt a vb-n.

Sebők Balázs fiatalként vált biztos ponttá (Fotó: NS-archív)
Sebők Balázs fiatalként vált biztos ponttá (Fotó: NS-archív)
KÓGER DÁNIEL: ÚJONCAINK MÁR NEM KIEGÉSZÍTŐKÉNT ÉRKEZNEK
A fehérváriak támadója a klubszezon hajrájában szenvedett térdsérülést, a vb-felkészülés kezdetén még a rehabilitációját végezte. A héten azonban bekapcsolódott a közös munkába, a tervek szerint a pénteki és a szombati felkészülési mérkőzésen már játszik.
„A magyar jégkorong, így a válogatott is, folyamatosan fejlődik. Jobbak a szakmai feltételek és a gazdasági háttér, ami az elért eredményeknek és a TAO-támogatásnak is köszönhető. A klubokban, a műhelyekben még minőségibb munka folyik, onnan jobb játékosok kerülnek ki, következésképpen eleve nevesebb külföldi klubokhoz tudnak igazolni. Ami a továbbfejlődés egyik lépcsőfoka. Palkovicsék aranygenerációja mellé egy-két fiatal tudott beépülni, utánuk azonban üres korosztályok jöttek, nagy volt az űr. A versenyhelyzet így éveken át nem volt annyira éles a vb-keret összeállításánál, mint az idén. Márpedig a házon belüli versenyhelyzet az, ami újabb lökést ad egy válogatottnak. Az elmúlt években, ahogy öregedtek ki és vonultak vissza a korábbi húzóemberek, mindig volt legalább egy-két játékos, akit folyamatában be lehetett építeni. És ők nem kiegészítőként szálltak be – gondolok itt elsősorban Hárira, Sebőkre vagy most Gallóra –, hanem azonnal felvették a ritmust, terhet lehetett rájuk tenni.”
„Gergővel együtt nagyon fiatalok voltunk Zürichben. Felnőttmeccset is alig játszottunk, aztán hirtelen ott tébláboltunk a kanadai öltöző előtt, ahol jöttek-mentek a sportági klasszisok. Részünkről nagy dolog volt a kerettagság kiharcolása, még úgy is, hogy a vb-n csak az alsóházi rájátszásban kaptunk nem túl sok játéklehetőséget. Tudtuk, mindenki tudta, nem mi váltjuk meg a világot. Óriási élményként őrzöm magamban a Svájcban töltött napokat, hiszen bárhol jártunk, bármit csináltunk, magyar hokisként minden történés újdonság volt. Most azért a keretben lesznek olyanok, akik már átélhették ezt, hét évvel ezelőtt viszont ebből a szempontból még a rutinos embereink is pont olyan újoncok voltak, mint mi új beszállóként. Persze ezt mindenkinek magának kell átélnie, megtapasztalnia, feldolgoznia, de azért jól jön olykor a segítség. Erősíti az önbizalmat és nem enged elveszni, ha azt látom, hogy aki mellettem van, a helyén tudja kezelni a dolgokat.”

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik