Honosítottak és fiatalok – ebben (is) fejlődött a magyar hoki

Honosítottak akkor és most: az életkor biztos, a képességek talán

A 2009-es zürichi vb-keretben négy olyan játékos volt tagja a magyar válogatottnak, akit honosítottunk. A szlovák Ondrejcik Rastislav (36 éves volt a 2009-es vb-n) a minőségi védők már akkor is égető hiányát volt hivatott enyhíteni, miként a magyar, marokkói és kanadai családi szálakkal bíró Ennaffati Omar (29) is. Előbbi megfordult a szlovák Extraligában, ám hiába a rutin, az iram sok volt neki. A vb végére a keretben lévő fiataloknak adta át a helyét, még úgy is, hogy az őt váltók nem védők, hanem csatárok voltak. Ennaffati mellett remek fizikai adottságai szóltak elsősorban, ám meglátszott rajta, hogy Kanadában alacsonyabb osztályig jutott csupán, ezért Európában próbálta megtalálni a helyét. És ott sem az élvonalban kereste, illetve találta meg. Játékával még magyar klubjaiból sem emelkedett ki. Vele szemben az amerikai, de magyar származású Holéczy Roger (32) apró termete ellenére a vb-n is megélt, azon a szinten azonban nem tudott a válogatottban húzóemberré válni. Ellentétben a korát már akkor is meghazudtoló, dunaszerdahelyi születésű Sille Tamással (39), aki három éve, a budapesti rendezésű vb után hagyott fel az aktív játékkal. Mindezt úgy, hogy megbízhatóságával felfelé lógott ki az EBEL-ben vitézkedő Fehérvárból, és a sebességén sem látszódtak az évei.

Nézzük a mostani utódokat, akikből egy komplett sor is összeállítható. A kanadai születésű, de magyar ősökkel büszkélkedő Dudás Jesse (28) Banham Frank unokatestvére, bár ez önmagában kevés lenne a válogatottsági meghívóhoz. A bekk már két idényt húzott le a Mol Ligában győztes miskolciaknál. Az elsőben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy határozott védőjátéka mellett csatárokat megszégyenítő tempóban termelte a pontokat. Amikkel a legutóbbi szezonban sem maradt adós, de ezúttal kevésbé tudott parancsolni az indulatainak: a legtöbb büntetéspercet kapta a mezőnyben, eltiltás miatt több mérkőzésen nem játszhatott. A vb-n nagy szükség lenne egy jó, ám higgadt Dudásra. Az elitben számunkra öngóllal ér fel – pedig olyan nincs is a sportágban –, ha négy az öt ellen maradunk fenn a jégen két percre. Ez volt a svájci vb egyik nagy szakmai tanulsága. Dudás Észak-Amerikában alacsonyabb osztályokig jutott csupán, viszont ott hasonlóan markáns, ponterős teljesítményre volt képes.

Az ugyancsak kanadai Sagert Kalvin (29) Dudással együtt szállt be a Jegesmedvékhez, akik tavaly mindent vittek, idén pedig a Mol Ligában (és vele párhuzamosan az ob I-ben is) megvédték a címüket. Csak az EBEL-keretével felálló Fehérvárral szemben kapituláltak az MK-döntőben. Sagert Miskolcra abból a tengerentúli bajnokságból (ECHL) érkezett, amely az AHL mellett az NHL egyik előszobájának tekinthető. Döntő érdemeket mondhat magáénak a miskolci klub sikereiből, amely ennek köszönhetően már az EBEL-be és a szlovák Extraligába pályázik. (Igaz, előbbiről egyelőre lecsúszott.) Dudáshoz hasonlóan Sagert is ponterős bekknek számít a Mol Ligában, csak fegyelmezettebb, megbízhatóbb.

A fehérváriak amerikai születésű védője, Wehrs Kevin (28) az előbb említett miskolci bekkpárossal ellentétben fiatalon Európában próbált érvényesülni: 23 évesen már a norvég Lillehammer légiósa volt. A román élvonalban és a Mol Ligában a brassóiaknál lehúzott két idényt követően tette át a székhelyét Székesfehérvárra, ahol első idényében 60 EBEL-meccsen 28 pontot gyűjtött össze (6 gól+22 assziszt), a másodikban 54 találkozón 21-et (6+15). Átlagban minden második mérkőzésén gyűjt be egy kiállítást, ami védő esetében bocsánatos bűnnek számít. Más kérdés: a vb-n ezért jóval nagyobb árat kell majd fizetnünk, mint az EBEL-ben a Volánnak.

A kanadai Sarauer Andrew-ban (31) és Banham Frankben (41) közös, hogy a tavalyi divízió 1/A vb-n már magyarként léptek jégre, csatárként előbbi hat (2+4), utóbbi öt (1+4) ponttal járult hozzá a feljutást érő második helyhez. Sarauer több helyen megfordulva összesen három idényt húzott le ECHL-es és AHL-es kluboknál, egy szezont Dániában légióskodott. A fehérváriak 2013-ban szerződtették, és azonnal a csapat egyik meghatározó, legponterősebb játékosa lett. A Volánra jellemző – de a sportágtól sem idegen – légiós körforgásban ő jelenti az állandóságot, amit jó teljesítménnyel hálál meg. Első idényét 52 (22+30), a másodikat 64 (22+42) ponttal zárta, ami közel egypontos, illetve a fölötti meccs/pont átlagot jelentett. Második fehérvári szezonjában ő volt az EBEL pontkirálya az alapszakaszban. A mögöttünk hagyott évad sajnos már nem sikerült ilyen jól, tekintve, hogy sérülés miatt csupán 34 EBEL-találkozón lehetett a jégen. A 19 (6+13) pontos teljesítmény esetében átlag alattinak mondható. Előbb vállműtétje miatt esett ki hónapokra, amit gerincproblémák és kiújult lágyéksérv követett.

Keretünk egyetlen NHL-es játékosa, Banham számára a búcsúdal következik Oroszországban, miután a fehérváriak már ünnepélyesen elköszöntek a szezon után visszavonuló támadótól, aki kizárólag a vb miatt vállalta a plusz két hónapos folytatást. Neki a térdeit rakták rendbe az EBEL-idény végén, a válogatott felkészülésére csak később esett be, a rehabilitációja befejeztével. A kiváló támadó két NHL-csapatban is pályára léphetett (Anaheim, Phoenix), aztán Európába érve légióskodott Oroszországban, Finnországban, Svájcban, Svédországban, és több EBEL-csapatban (Salzburg, Olimpija Ljubljana, Medvescak Zagreb). Az EBEL-ben különösen ponterős játékosként tarthattuk számon, és ebből fehérváriként sem engedett. Azonban három, kompletten letudott szezon után (sorrendben 38, 51, illetve 52 pont) sérülései miatt a legutóbbiban ő sem lehetett százszázalékos jégkorongozó, 26 EBEL-mecsen léphetett pályára, de így is 18 (8+10) ponttal zárt.

Fiatalok akkor és most: kiegészítők helyett kulcsemberek

Benk Andráson (21 éves volt a 2009-es vb-n) kívül Svájcban nem volt klasszikus értelemben vett fiatalja a magyar együttesnek. Ráadásul a kiváló csapatember már a második meccsen, Kanada ellen kulcscsontörést szenvedett – a félpályánál ütközték le holttérből érkezve, végleges kiállításért –, így korán kiesett. Kóger Dániel és Nagy Gergő egyaránt 19-19 esztendős volt – a megalkuvást nem tűrő harcmodorával akkoriban berobbanó Sofron István az utolsó keretszűkítésen akadt fenn a rostán –, és tartalékként utaztak a vb-re, a hajrában került sor a bevetésükre. Sok érdemlegeset nem tudtak hozzátenni az alsóházban önmagához képest gyengébben muzsikáló együttes teljesítményéhez. Közös a trióban, hogy fiatalként megfordultak külföldön – Benk Svédországban, Kóger és Nagy Ausztriában –, ám hazajöttek, nem tudtak kint gyökeret ereszteni. Az akkori csapatból Fekete Dániel és Kovács Csaba lehetett légiós fiatalon, no és a kapus Szuper Levente, aki viszont több országban is megfordult kacskaringós pályafutása során. Kóger és Nagy most a fehérváriaktól érkezett a keretbe, viszont a közelmúltban mindketten kipróbálhatták magukat a tengerentúlon.

Jelenleg az utolsó keretszűkítés előtt vagyunk, de a keretben még hemzsegnek a fiatalok. A hét éve Finnországban légióskodó Sebők Balázs (21) már két felnőtt vb-n járt. Nem csak kiegészítő feladatokkal bízták meg.

A kerethez klubkötelezettsége miatt késve csatlakozó Erdély Csanád (20) bemutatkozó évében, tavaly Krakkóban is markáns teljesítménnyel járult hozzá a feljutáshoz. A támadó az első EBEL-es szezonja után szerződött a tengerentúlra, az USHL-ben érdekelt amerikai Sioux Falls Stampede játékosa. Nagy Krisztián (21) Finnországban két, a tengerentúlon egy idényt (NAHL, WSHL) húzott le, már három vb-n játszhatott.

Galló Vilmos (19) és Stipsicz Bence (19) egyaránt a februári olimpiai selejtezőben mutatkozott be, méghozzá korukat meghazudtolva azonnal acélos produkcióval. Mondjuk a hat szezont Svédországban lehúzó Galló esetében ezt el is vártuk, hiszen az élvonalbeli Linköping támadója mégiscsak a magyar keret legszínvonalasabb bajnokságban foglalkoztatott tagja. Stipsicz ellenben a Mol Ligában újonc MAC bekkjeként bizonyítja: itthon is találunk kincseket. Garát Zsombor (18), Könczei Áron (22) és Terbócs István (19) az április felkészülési időszakban léphetett először pályára a felnőttválogatottban.

Képességüket és elhivatottságukat bizonyítja, hogy még mindig ott vannak a keretben, és csak egy lépcsőfok választja el őket a vb-re való utazástól. Pedig Garát még nem is játszhatott felnőttbajnokin, viszont az elmúlt két évben két amerikai klubnál fejlődhetett két különböző ligában (EHL, USHL). Könczeinek egyéves svédországi kitérője van, amúgy a debreceniek alapembere volt az elmúlt két idényben. Terbócs a MAC saját nevelésű játékosa, első felnőttidényében 52 találkozón 35 pontot gyűjtött.

Bár nem kifejezetten tartoznak a fiatal korosztályhoz, ez leginkább a felnőttek között már eddig eltöltött éveiknek köszönhető. A komoly svédországi alapokkal bíró, 16 évesen légiósnak felcsapó Bartalis István (25) már 2011-ben játszott a vb-n. A 15 esztendősen fejlődése érdekében szüleivel és testvérével – Norbert is ott volt a bő keretben, amely elkezdte a vb-felkészülést – együtt országot váltó Hári János (23) egy évvel később mutatkozott be. Utóbbi azóta is külföldi klubokban szerepel – finn kitérőt leszámítva svédekben –, míg Bartalis 2014 óta a fehérváriak támadója. Ilyen bástyákra sem építhettünk 2009-ben. Nagy kár, hogy támadásaink egyik központi játékosa, Hári sérülés miatt végül nem vehet részt a vb-n.