Jégkorong: Sofron nem elégedett a fehérvári helyzetével

– Másfél héttel a klubidény és három héttel a kislánya születése után milyen passzban van?
– Jóban – felelte a nemzeti csapat vb-felkészüléséhez a héten csatlakozó 31 éves Sofron István, aki 113-szoros válogatott és az aktív válogatottak között 83 pontjával rekorder is, klubjában azonban leszűkült a szerepe. – Kellett a pihenő, mert hosszú az évad. Családként már alszunk éjszakánként – habár előtte igen aktív volt a kisasszony… –, az utóbbi napokban már csak egyszer-kétszer kellett felkelnünk, reméljük, így is folytatódik!

– Milyen az apaság energiaigénye és -hozama?
– Sokkal többet ad, mint amennyit elvisz! A párom igyekszik pihenni hagyni, mostanság a légzésfigyelőre is alig ébredek fel, nemhogy sírdogálásra, de amikor nem voltak edzéseink, én is szívesen segítettem a büfiztetésben is. Egyébként pedig építkezünk, jövünk-megyünk, intézzük a dolgainkat, és persze babázunk, a szünetben pedig meglátogattuk a nagyszüleimet. Egy hét pihenő elég volt, nem is jó sokat kihagyni, mert jön a világbajnokság, és ugyan van még négy hét, kemény munkát kell elvégeznünk. Erőt kell gyűjtenünk, összecsiszolódnunk.

– Azért előtte fussunk át a klubidényen!
– Csapatszinten kimagasló volt, hiszen az elmúlt évadokban nem sikerült elérnünk a playoffot, most viszont az alapszakaszból a középszakasz felsőházába jutottunk, majd a negyeddöntőben is jól hokiztunk. Ám sajnos meglátszott a rutintalanságunk, mert a Salzburg – amely már számtalanszor playoffozott, sőt, döntőzött – a fontos pillanatokban higgadt maradt. Az első két idegenbeli meccsünkből az egyiken két perccel a vége előtt még vezettünk, a másikon kétgólos előnyben voltunk, végül mégis kikaptunk: ezek pecsételték meg a sorsunkat, mert a hetedik meccset itthon meg tudtuk volna nyerni. Sajnálom, mert szoros a mezőny, olyan közel állnak egymáshoz a csapatok, hogy akár a finálé, sőt, a bajnoki cím is meglehetett volna… De ez a volna a sportban nem játszik.

– Egyénileg már aligha elégedett, hiszen 43 bajnokin 22 pontot (7 gól+15 assziszt) jegyzett csak…
– Tényleg nem vagyok elégedett. Sérülés miatt kihagytam másfél hónapot, ráadásul az edzővel nem értettük meg egymást. Sokkal kevesebb jégidőt kaptam, mint amire számítottam, nagyjából a felét az első két sorosokénak, és nem játszhattam sem emberelőnyben, sem -hátrányban. Ezért nem lehetett igazán jó idényem, meccsenkénti tíz perccel lehetetlen ennél jobbat produkálni. Így, hogy a tréner marad, nem is tudom, miként alakul a jövőm, ám csalódott vagyok.

– Hannu Järvenpäävel szemben pedig a saját szerződése lejárt…
– Igen, meglátjuk, mi hogyan alakul. Abban biztos vagyok, hogy ennyi játéklehetőség mellett nem szeretnék maradni, mert csak ültem a kispadon.

– Beszéltek a Fehérvár vezetőségével erről meg a tervekről?
– Nem, ám nem látom, hogy a következő idényre javulna helyzet.

– Ehhez képest a válogatottnál Jarmo Tolvanen szövetségi kapitánnyal milyen a kapcsolata?
– Vele nagyon jó, hiszen anno volt a klubedzőm is Fehérváron, ő tett be Ladányi Balázs és Vas Márton mellé, ami kiváló húzás volt a részéről, hiszen nagyon jól mentünk együtt. Sokat köszönhetek neki, megtalálta a helyem, idén ez hiányzott. Befejező csatár vagyok, kell mellém valaki, aki kiszolgál és például Hári Jancsival az egész idényben nem töltöttem egy sorban egy teljes meccset.

– Minderre gyógyír lehet a válogatott és a világbajnokság?
– Igen, vártam is nagyon. Itt mindig éreztem a bizalmat és törődést az edzőktől és a vezetőségtől is. Elsőre például Hári Jancsival és Erdély Csanival kezdtem egy sorban, és játszhatok előnyben és hátrányban is, ilyenkor menni is szokott a játék.

– Sok felkészülést végigcsinált már, a mostani milyennek tűnik?
– A program hasonló. Ez a tizenegyedik felkészülésem, de mindig jó itt lenni, találkozni a srácokkal és az edzéseink is színvonalasak. Pénteken Svédország ellen a világbajnokkal találkozunk, akármilyen kerettel érkezik, rossz meccs nem lehet, aztán megyünk Angliába, utána a vébére Kazahsztánba, szóval izgalmas lesz!